Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-21 / 51-52. szám
i6 -m 2014. december 21-28. KARÁCSONY Evangélikus Élet WK/utam „Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő...” lítést; egy, a színes szaloncukor-csomagoló papírok végeit berojtozó régi „ricselő” gép pedig máig fennmaradt, a budapesti Vendéglátóipari Múzeumban megtekinthető. Nagyanyáink a második világháború előtt és után kézzel, ollóval rojtozták a csomagolópapírt, csavarták az ezüstszínű alufóliát, bele pedig általában azt tették, amit akkoriban megengedhettek maguknak az emberek: kockacukrot. Ünnepi szokásaink á gazdasági helyzettel és az emberekkel együtt változnak. Kik egyszerűbben, kik módosabban ünnepelnek és díszítenek. De egy biztos: díszítenek, s a fenyő ma is nélkülözhetetlen része a karácsonyesti családi együttléteknek. Ilyenkor talán felhangzik Weöres Sándor fordításában az az 1824-ben véglegesedett szövegű német vers, mely világhírű karácsonyi énekké vált: Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, hűséges a te lombod! Te zöld vagy nemcsak nyáron át, de télen is, ha hó leszállt. Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, hűséges a te lombod! Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, nagyon tetszel te nékem. Karácsonytájt oly érdemes fa egy sincs, oly örvendetes. Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, nagyon tetszel te nékem. Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, ruhádtól hadd tanuljak! Reményed és hűséged ád erőt minden időkön át. Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, ruhádtól hadd tanuljak! ► Sokan gyűjtöttek, gyűjtenek manapság is különféle aprónyomtatványokat, képeslapokat, s ezek a kincsek ez idő tájt, amikor előkészítjük magunkat az ünnepre, könnyebben előkerülnek a fiókok, dobozok mélyéről, mint az év más időszakában. így akadt nemrég kezembe az a kedves kis képeslap is, amelyet - a hátulsó oldalán még olvasható, de megkopott postai pecsét és kis felirat tanúsága szerint - 1910. december 23-án indított útjára feladója pár soros jókívánságával Beledről Zágrábba. Ilyesmit találva a múlt iránt érdeklődő ember óhatatlanul kíváncsi lesz: mi történt vajon a száznégy esztendővel ezelőtti karácsonyon az országban és a világban? Üssük fel a Vasárnapi Újság 1910- es karácsonyi - igazán reprezentatív és olvasmányos - lapszámát! Az újságot kézbe vevő polgár többek között Ady Endre, Kaffka Margit, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond írásait olvashatta. A reklámok között pedig a „Diana-puderen” meg a „Palma kaucsuk cipősarkon” túl találkozhatott utazási hirdetéssel is: „Magyar- Lengyel Elite Társas Utazás” címmel olvashatott arról, hogy helyet foglalhat az 1911 márciusában Palesztinába és Egyiptomba induló túrára, az útvonal pedig Konstantinápoly-Názáret-Jeruzsálem-Kairó. Más híradásokból ismeretes, hogy 1910 karácsonyán vehették birtokba a tanárok és a diákok a Báró Eötvös József Collegium Alpár Ignác (1855- 1928) építész által megálmodott épületét a Ménesi úton. Alpár igazán szép épületet tervezett (egyébként rengeteg épület dicsérte-dicséri tervező munkásságát 1910 előttről is, Karácsony -1910 többek között a békéscsabai Evangélikus Rudolf Főgimnáziumé is). 1910 karácsonyán látott napvilágot magyarul a norvég lutheránus patríciuscsalád sarjának, Henrik Ibsennek (1828-1906), a modern dráma atyjának Rosmersholm című drámája a Gömöri Jenő (1890-1967) szerkesztette Modern Könyvtárban. Ezután született Gömörinek az az ötlete, hogy Ibsen összes művét közreadnák magyarul: „...mindenekelőtt a tizenkét társadalmi és a három filozófiai dráma - a kötetenkénti megjelenés után pedig önállóan, nagy kötetekben - egy kötetben négy dráma - mint a Teljes Magyar Ibsen. A Modern Könyvtár kötetei során fog megjelenni a magam nagyobb tanulmánya Ibsenről és műveiről, amely kimerítőbb életrajzzal együtt a Teljes Magyar Ibsen élére fog kerülni. Azonkívül beléje fog kerülni Ibsen költeményeinek, beszédeinek és leveleinek is egy válogatott gyűjteménye.” Ez azonban sajnos csak terv maradt. Ekkorra készült el Charles Dickens Karácsonyi ének című regényének némafilmváltozata - Searle Dawley rendezésében -, amely manapság már kultúrtörténeti értéknek számít. 1910 karácsonyán azonban szomorú dolog is történt: ekkor ért halálos baleset egy Biber nevű hegymászót a Magas-Tátra Englisch-csúcsán. A csúcs megmászásának kísérlete közben Biber kitörte a lábát, egy éjjelt a Vörös-tó fölötti hógödörben töltött, de másnap már nem győzte kivárni a mentésére érkező mentőket, s levetette magát a mélybe. Az eset sokáig foglalkoztatta a közvéleményt. 1910 karácsony estéjén Szakolyban látta meg a napvilágot egy szegény sorsú család tizenegyedik gyermekeként az Evangélikus Jogakadémia jövőbeli hallgatója, a későbbi vajdácskái tudós református lelkipásztor és író, Szűcs István (1910-1974). 1910-es Rippl-Rónai Józsefi 1861- 1927) Karácsony című képe. „Ahogyan más hasonló témájú alkotásánál, itt sem magát az ünneplést örökítette meg Rippl-Rónai, hanem az ünnepre való készülődést, a nagy sárga szobát Kaposvárott a Róma-villában, ahol Lazarine és Anelle éppen díszítik a karácsonyfát, félig eltakarva a nagy fekete zongorától. Baloldalt, a pamlagon ülő alak mögött fényoszlopokként jelenik meg az ablak, a karácsonyfa színei a falak, a bútorok, a textíliák színeiben folytatódnak, s miközben létrejön a »tökéletes síkkompozíció«, az a bensőséges karácsonyi hangulat is kialakul, amelyet saját életünkben is megtapasztalhatunk, megélhetünk” - írta kilencvennégy évvel később a műről P. Szabó Ernő művészeti író. A hazai politikai élet is pörgött 1910 táján. Andrássy Gyula (1860- 1929) az év karácsonyán a közigazgatási reformról írt a Magyar Hírlapban. Ezzel kapcsolatban aztán a Nyugat 1911. évi első számában Ignotus fejtette ki a véleményét a következőképpen: „A gondolattalanság közepeit, melybe politikánk lesüllyedt, a tanácstalanság közepett, melyben publicisztikánk vergődik, az ürességben [...], valóságos lelki támaszték egy egész embert hallani, aki tud és akar, és tudja, hogy mit akar. [...] igaz Andrássyról [...], hogy az ilyen ember nemzeti érték, kit így kell becsülnie annak is, sőt annak a legjobban, aki nem ért vele egyet.” 1910 karácsonyán az angolországi Folkestone-ban a hagyományoknak megfelelően rendezték meg azt a kedves, szépségversennyel egybekötött ünnepséget, melyen a szavazatok alapján karácsonyi királynőnek választották meg a legszebb hölgyet. 1910 karácsonyának végén a magyar lakosság már a jövő esztendőt is tervezgette, a megjelent újságok az elkövetkezendő év nagy eseményéről, a népszámlálásról beszéltek, amelyről az 1910. évi VIII. törvénycikk rendelkezett. No de ez már egy másik esztendő... ■ Kerecsényi Zoltán E karácson ünnepeKefl ► Feljegyzések szerint százkilencven évvel ezelőtt, 1824 karácsonyán állítottak Magyarországon először feldíszített fenyőfát. Ez az első magyar óvoda létrehozójának, Brunszvik Teréznek a nevéhez fűződik. De van feljegyzés arról is, hogy Budán már 1819-ben díszített fát József nádor neje, Mária Dorottya hercegnő. 1834-ben - az idén kétszáztíz esztendeje született - Bezerédj Amália költőnő, az első magyar gyermekkönyv szerzője díszített férjével fenyőfát Flóra lányuknak. 1844-ből pedig arról maradt fenn feljegyzés, hogy Petőfi Sándor segített feldíszíteni Vachott Sándorék karácsonyfáját - a költő, ügyvéd 1848-ban Kossuth Lajos kormányzó titkára volt. 1854-ben Jókai Mór említett - először a szépirodalomban - feldíszített fenyőket A koldusgyermek című írásában: „Ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus...” A hagyomány szerint Luther Márton volt az, aki családja körében Jézus születésének tiszteletére először állított karácsonyfát. Díszítése egyszerű volt: számtalan kis gyertyácskát gyújtott a reformátor a fa ágain, jelképezve a téli napfordulókor „feltámadó" fény valódi hordozóját - a megszülető Megváltót. A világon az első, konkrétan karácsonykor díszített fenyőfákról 1605- ből származik feljegyzés Strasbourgból. E szerint a városban az a szokás terjedt el, hogy a polgárok fenyőfákat állítanak, ágaikra gyümölcsöket, papírkivágásokat, aranyláncokat aggatnak. Az élő fa tisztelete már az ókorból is ismert, költemények, mesék is maradtak az eget és a földet összekapcsoló, úgynevezett „égig érő fáról” A kiváló magyar kultúrtörténész és rajzfilmrendező, Jankovics Marcell írta Áfa mitológiája című művében: „A fa eleink gondolkodásában a szó legszorosabb értelmében központi helyet foglalt el... a fák ágai az égbe nyúlnak, gyökerei viszont a földbe kapaszkodnak, ezért a fa szó szerinti és jelképes értelemben az ég és a föld, a halhatatlanok és halandók között teremt kapcsolatot...” Hogy miért az örökzöld fenyő lett a karácsonyfa, arról szintén Jankovics Marcell írt: pogány gyökerekre, brit hiedelmekre utal a fenyő. Az örökzöld fák lombjába rejtőznek telente az erdei szellemek, s ott várakoznak, amíg a lombhullató fák tavasszal vissza nem nyerik zöld ruhájukat. Káka Rozália néprajzkutatótólnépmesegyűjtőtől megismerhetünk egy kedves kis történetet is erről. „Egy ízben, mikor Krisztus a földön járt, a gonoszok elől bujdosnia kellett. Egy erdőbe érve sűrű lombú fák fedezékébe próbált húzódni, ám azok sorban elutasították, mondván, ha oltalmat nyújtanak néki, a gonosz emberek őket sem kímélik majd. Egyedül a fenyő sajnálta meg és rejtette el. Ezért Krisztus megáldotta azzal, hogy sohase hullajtsa el a leveleit: »Légy áldott, te fa - mondta néki -, légy áldott, amiért megmenekítettél, s te légy az emberek öröme. Minden esztendőbe az én emlékezetemre a te ágaidon gyújtsanak gyertyát.« Azóta karácsonykor fenyőfa áll a házak közepibe.” Manapság sokféle színes üveggömb és keresztül-kasul tekeredő füzérdísz, úgynevezett girland lóg a karácsonyfaágakon. De ki tudja ma mindezen szimbólumok jelentését megmondani a karácsonyfa-díszítésén tüsténkedőknek? Mert igen, sok más díszünkhöz hasonlóan ezek is szimbólumok. A karácsonyfán függő díszek sokasága nem máshoz, mint magához Jézushoz köthető, őt jelképezik. Ilyen az alma - vagyis a sok színes, kör alakú üveggömb -, mint a fa, a paradicsomi fa és Jesse fájának gyümölcse (Jesse fája a Megváltó családfája, mert a Szentírás szerint Jézus Dávidnak, Jesse [Jisáj] fiának sarja). De ilyen a dió is. A fa csúcsán magasodó csillag a három napkeleti bölcsnek irányt mutató betlehemi csillag jelképe. A girlandok pedig nem mást, mint a paradicsomi fára tekeredő kígyót jelentik. Jankovics Marcell szerint időjelkép is a kivilágított karácsonyfa. A kúp alakú faforma „a két oldalán fölfele, illetve lefele soroló gyertyákkal, a tetején ragyogó csillaggal és a tövén, a jászol szalmaglóriájában fekvő napisteni gyermekkel a teljes esztendőt szimbolizálja. A kezdetet: a téli napfordulót az újjászülető nappal (fa tövén a gyermek), a hosszabbodó, egyre fényesebb napokat (az emelkedő gyertyasor), a nyári napfordulón, az ég tetején ragyogó nap helyét (fa csúcsán a csillag) és a téli napforduló felé rövidülő, sötétülő napokat (a »lefele lépegető« gyertyák sora).” A szimbólumokat rejtő díszeken, gyertyákon, égőkön kívül a magyarok karácsonyához szorosan hozzátartozik a szaloncukor is. Ez valóban magyar sajátosság, a világon sehol máshol nem található ilyen. A szaloncukor - vagy másképp, ahogy anno Jókai Mór németesen említette: a szalonczukkedli - hagyománya az első karácsonyfa-állításokhoz hasonlóan szintén a reformkor Magyarországáig vezethető vissza. Kezdetben tehetősebb emberek engedhették csak meg maguknak, hogy szalonjaikban ízletes, sztaniolba csomagolt édességet kínáljanak az ünnepkor vendégségbe érkezőknek, illetve szalonczukkedlikkel ékesítsék fenyőik ágait. Pár évtized alatt azonban eléggé elterjedt a szokás. Egy 1891-es magyar szakácskönyv tizenhétféle szaloncukorról tesz em-
