Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-07 / 49. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. december 7. m- 3 Születésnapi ajándék... Balog Eszter lelkész beiktatása Gyónón Isten egyengeti az utat Esperesiktatás a Somogy-Zalai Egyházmegyében ► A Gyóni Evangélikus Egyházközség ajándékot - új lelkészt - kapott 231. születésnapjára: éppen ekkor, november 30-án iktatta be a szolgálatba Balog Esztert Győri Péter Benjámin, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese. Az ünnepi közgyűlésen Pálfi Gyula felügyelő hangja bizony el-elcsuklott. Ő tárgyalt a gyülekezet nevében többekkel, míg rátalált Balog Eszterre. Miközben keresett, szembesült a ténnyel: nem könnyű ma lelkészt találni, aki vállalja a sokszor nem egyszerű parókusi szolgálatot. Igen, születésnapi ajándékot kapott a gyülekezet. A kitartó keresés nem volt hiábavaló, valóban együtt örült az egész közösség. Az egyházmegyei felügyelő, Bak Péter és az espereshelyettes, Pintér Mihály köszöntő szavait hallva e sorok írója azt érezte, hogy jó testvérként az egyházmegye vezetői számára is öröm, ha egy gyülekezetben betöltik a megüresedett lelkészi állást. Az ünnepi istentiszteleten jó volt hallani a református testvéri köszöntést Csontos József dabasi lelkipásztortól, aki utalt a nemrég közösen épített szórványtemplomra. Hála Istennek, ma már egyre természetesebb az is, hogy az evangélikus lelkésziktató istentiszteleten katolikus pap is megáldja egy igével az újonnan iktatott evangélikus kollégát. így történt ez alkalommal is: Balog Eszter dr. Tanczik Balázs plébániai kormányzótól is kapott áldást. Az iktató esperes igehirdetésében feltette a kérdést: miért kell ünBalog Eszter 1974-ben született Budapesten. 1992-ben érettségizett a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 1999-ben végzett, D. Szebik Imre püspök szentelte lelkésszé. A kelenföldi gyülekezetben volt segédlelkész két évig. 2001-2005 között egyházunk országos irodájának ifjúsági és gyermekosztályán dolgozott gyermek-, majd ifjúsági referensként. 2013 őszétől iskolalelkészként szolgált az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban. A lelkészi mellett német szakos tanári végzettsége is van, illetve az EHE-n elvégezte a doktori iskolát. Férjével három fiúgyermeket nevelnek. nepelni? Nincs abban semmi különös, ha valaki új munkahelyen kezd dolgozni. A foglalkozások többségében ebből nem csinálnak ünnepet. Mi miért tesszük ezt? Jakab ap.ostol levele adja meg a választ: az egyház más, itt más a rend. A gyülekezetben a „szegény sorsú testvér” a méltóságával dicsekszik, „a gazdag pedig megalázott voltával” (Jak 1,9-10). Isten szolgája számára nem a mások elismerése vagy éppen nem elismerése a mérce. Nem méregeti saját magát, mert tudja, hogy Istennél van az elismerés koronája, amelyet megígért az őt szeretőknek (Jak 1,12). Adja Isten, hogy az ő szeretetén tájékozódva - örömök és gondok között - az új lelkész megtalálja az Istenhez vezető keskeny utat. Az újonnan beiktatott pásztor arról a kézről szólt, amely eddigi életében, szolgálatában vezette. Hiszi - mondta -, hogy ez a kéz fogja vezetni ezután is (Zsolt 73,23). Beszélt a másik kézről is, melyet azért adott Isten, hogy segítsünk vele másokon. így vezet és tanácsol minket a mi Urunk (Zsolt 73.24). Az istentisztelet és az ünnepi közgyűlés után a gyülekezet terített asztala fogadta a vendégeket. Ezt nem is említeném, ha nem lenne említésre méltó az a lelkűiét, ahogyan a gyóni gyülekezet tiszteli a vendégeit, tiszteli a papját, ahogyan összefog. Nemcsak ünnepi alkalmakkor, hanem akkor is, amikor munkás kézre van szükség. Részese lehettem ennek az összefogásnak, hiszen közel tíz évig közöttük szolgálhattam mint lelkész. Ez az összefogás még él az egyházmegye több gyülekezetében. Az ilyen közösség létével építheti, formálhatja gyülekezeteinket és az egész társadalmat. így találjon egymásra gyülekezet és lelkésze, „ajándékozott az ajándékára”. ■ Kertész Géza ► Történelmi pillanatnak nevezte prédikációjában Szemerei János püspök azt az eseményt, amelyre november 30-án, vasárnap délután került sor Ecsenyben. Ez volt ugyanis az első alkalom, hogy a kétszázharminc éves, kicsiny egyházközség esperesi székhellyé vált. A jelenleg negyedik gyermekével várandós Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna személyében pedig első ízben kapott női vezetőt a Somogy-Zalai Egyházmegye. A meghívón szereplő ige, Péld 3,5-6 alapján tartott igehirdetésében a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy az új esperes szolgálatba lépésével új útszakasz kezdődik a család, az egyházmegye és a gyülekezet életében is. Arra hívta fel a templomot megtöltő hallgatóság figyelmét, hogy Isten egyengeti az utat. A prédikációt követően Deme Dávid nagykanizsai és Halász Sándor iharosberényi lelkész iktatta be Kőszeghyné Raczkó Zsuzsannát esperesi hivatalába. Az ünnepi istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen dr. Hári Tibor egyházmegyei felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket, és elsőként a hévízi német ajkú gyülekezet önállósulása ügyében kérte szavazásra az egyházmegyei közgyűlés jelen lévő tagjait. A szavazati jogú tagok egyhangúlag támogatták az egyházkerületi közgyűlésen előzetesen már jóváhagyott döntést, hogy Hévízen új egyházközség létesüljön. A frissen beiktatott esperes személyes hangú székfoglalójában így fogalmazott: „Egyházunkban nem az érvényesülés a cél, hanem mindig a szolgálat.” Hozzátette: vezetői szolgálatában mindig a szolgatársak egymással és a gyülekezetekkel való bizalmi kapcsolatára fog törekedni. Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna első esperesi tevékenységeként közvetlen elődjét, az egyházmegye újonnan megválasztott missziói felelősét, a nyugdíjba vonuló Smidéliusz Zoltánt iktatta be új feladatkörébe. A közgyűlés végén jókívánságait tolmácsolta többek között Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő, Lackner Pál volt tábori püspök, Smidéliusz Zoltán leköszönő esperes, Henn László, a Veszprémi Egyházmegye felügyelője, valamint a testvéregyházak megjelent képviselői. Az ecsenyi gyülekezet egy navigációs eszközzel ajándékozta meg szeretett lelkésznőjét, hogy az vezesse hivatalos útjain, és mindig megtalálja a hazafelé vezető irányt. A családias hangulatú ünnepség szeretetvendégséggel zárult, melyet a felsőmocsoládi Bánó Mária Kastélyszállóban tartottak. ■ Adámi Mária Adventi hídmeditáció A balatonszárszói intézményvezetői és iskolalelkészi konferencián Csermely Péter professzor előadásában látott kép ihlette írásomat. Ő az iskolalelkészi szolgálat hídszerepének illusztrálására használta az ábrát, amely remekül szemlélteti, milyen komoly feladat összekapcsolni két olyan szervezetet, amelyek alapjában véve nem feltétlenül illeszkednek egymáshoz. Hiszen míg az egyház a Krisztusban hívők közössége, addig az iskola oktatási intézmény, amelynek komoly állami előírásoknak is meg kell felelnie... Ugyanakkor jól tudjuk, és nap mint nap tapasztaljuk, hogy vannak ennél sokkal mélyebb és szélesebb szakadékok is, amelyek híd után kiáltanak. Ez az elgondolkoztató kép, különösen így, az adventi időszak közepén, segíthet abban is, hogy újra rácsodálkozzunk a „pontifex maximus, a nagy hídverő” közelgő születésének örömüzenetére. Az Ószövetségre úgy is tekinthetünk, mint kudarcos hídépítési kísérletek szomorú dokumentációjára. A bűneset által hasított mély szakadék áthidalására mindkét oldalról számos próbálkozás született, a meghiúsult bábeli toronyépítéstől kezdve az ember által újra meg újra megszegett szövetségkötésekig. Isten már az édenben keresi az elbukott és elbujdosó embert, aki jóval később majd ugyancsak sóvárogva kiált az elrejtőzködő Isten után. Gondoljunk csak a Zsoltárok könyvére... Ez a tragikus bújócska ért véget azon az első karácsonyi éjszakán. Többé nem rejtőzhet el az ember az Isten elől, de az Isten sem az ember elől, hiszen Jézus Krisztusban az Isten Fia/Emberfia lép be a történelembe, aki valóságos Isten és valóságos ember! Képünk ezt a csodát juttathatja eszünkbe, hiszen jól látható rajta, hogy a két különálló hídelem soha nem tudna összekapcsolódni magától, ha nem illeszkedne közéjük a felülről (!) érkező „kötőelem”. Az, ami/ aki mindkét oldallal kompatibilis, kész és képes összekapcsolódni. Benne és általa nyílik meg az út, a híd, az élő kapcsolat Isten és ember között. Erről a misztériumról Richard Rohr így vall Halhatatlan gyémánt című könyvében (Ursus Libris, 2014): „A megtestesülés, a születés Betlehemben már Isten feltételek nélküli választása volt, és önmaga ajándéka számunkra. A megtestesülés már megváltás... Jézus nem azért jött el, hogy megváltoztassa Isten gondolkodását az emberiségről, hanem hogy megváltoztassa az emberiség gondolkodását Istenről. Ez »egyszerű és szép«, amilyennek Einstein szerint minden nagy igazságnak lennie kell.” (148. o.) Kísért minket, hogy elfeledjük, elhomályosítjuk ezt az „egyszerű és szép” igazságot. Az amerikai ferences szerzetes író is figyelmeztet könyvében erre a valós veszélyre: „Az isteni és emberi modern szétválasztása mintha az »összeférhetetlenségen« és az »összebékíthetetlen« különbségeken alapulna. Magának a vallásnak kell viselnie a felelősség nagy részét azért, hogy ez a szétválasztás megtörtént, hiszen gyakorlatilag növelte a távolságot Isten és az ember között, ahelyett, hogy büszkén bejelentette volna: a probléma már megoldódott, és az észlelt szakadék már a kezdetektől át volt hidalva.” (104. o.) Vajon nem éppen ezt hirdette meg „büszkén” az angyal a betlehemi pásztoroknak: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában’.’ (Lk 2,10-11) Richard Rohr még ezen is túlmutat, amikor ebben az összefüggésben Pál apostolt idézi: „Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt..!’ (Ef 1,4) Majd így folytatja: „Jézus teljesen elfogadta isteni-emberi állapotát, és örömét lelte benne: »Én és az Atya egy vagyunk.« (Jn 10,30)” (104. o.) Rohr további érvelése meglehetősen provokatív: „Reményeim szerint önök is tudják, hogy formailag helytelen a keresztények részéről, ha egyszerűen azt mondják, hogy »Jézus Isten« - bár általában így gondolják. Ezzel ugyanis elszalasztják az egész megtestesülés lényegét és célját. Jézus önmagában nem azonos Istennel, aki számunkra a Szentháromság. Jézus sokkal inkább és sokkal helyesebben szólva az Isten és ember közötti egység.” (105. o.) Vajon nem éppen ezt az egységet, eggyé válást, születő és élő kapcsolatot fedezhetjük föl képünkön is? Éppen ez a helyreálló kapcsolat Isten és ember többdimenziós közösségének titka, amelyről így vall az idézett könyv: „Jézus sohasem ismerte magát függetíen »én«-ként, és nem is így élt, hanem csak »te«-ként, állandó kapcsolatban Atyjával és a Szentlélekkel, amit százféleképpen ki is fejezett. Az Atya és a Szentlélek Jézus számára kapcsolat. Isten sokkal inkább ige, mint főnév. Az Isten szeretet, ami eleve kapcsolatot jelent." (105. o.) Ez a felülről alászálló szeretetkapcsolat jelenik meg képünkön is, amelyet talán furcsa lenne karácsonyi üdvözlőlapként elküldeni, pedig sokkal többet mond el az ünnep lé-ÉGTÁJOLÓ nyegéről, mint a havas fenyőfák és az üresen csillogó díszek... Amikor Balatonszárszón iskolaigazgatók és iskolalelkészek közösségében együtt gondolkoztunk erről a képről, először kicsit meglepett Csermely Péter asszociációja, aki a felülről leeresztett összekötő elem láncaiban az isteni kegyelem szimbólumát vélte felfedezni. De azóta már én sem tudom másképpen látni ezt a képet, és így szeretném megláttatni kedves Olvasóinkkal is. Ennek segítségével új, friss, konkrét tartalmat kaphat a klasszikus ünnepi jókívánság: „Kegyelemteljes karácsonyt!” Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
