Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-07 / 49. szám
2 ◄» 2014- december 7. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica ADVENT 2. VASÁRNAPJA - LK 21,25-36 A színéből is valamit [Lelkész:] Irgalmas és kegyelmes Istenünk! Te elküldted Fiadat, hogy reménységet hozzon földi életünk reménytelenségébe. Kérünk, hallgass meg minket, amikor Jézusunk nevében eléd hozzuk kéréseinket. A te szeretetedben reménykedünk. Segíts, hogy mindaz, amit kérünk, akaratod szerint legyen, és teljesíthesd azt. [Lektor:] Légy egyházaddal, evangélikus egyházunkkal és gyülekezetünkkel. Nélküled elesettek és gyengék vagyunk. Őrizz meg bennünket az egység, a szeretet és a békesség útján. Igéd mutassa meg számunkra az igazság útját, hogy ragaszkodhassunk hozzád. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházad vezetőiért: püspökeinkért, espereseinkért, lelkészekért, presbiterekért és mindazokért, akik különféle szolgálatban állnak egyházadban. Adj nekik hűséget és kitartást akkor is, ha nehéz szavakat kell kimondani. Segítsd őket, hogy tőled kérjék és kapják a vezetés bölcsességét. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Eléd hozzuk a teremtett világot. Imádkozunk hívőkért és hitetlenekért egyaránt, hiszen mindnyájan a te gyermekeid. Kérünk, békéltesd meg az egymással szemben állókat, hogy a gyűlölet helyett a szeretet, a harag helyett a megbocsátás, az önzés helyett pedig egymás segítése legyen értékké minden társadalom és vallás számára. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Imádkozunk hazánkért és népünkért, magyarságunkért. Adj bölcs vezetőket, akik nemcsak saját hasznukat keresik, hanem felelősséget hordoznak a rájuk bízottakért. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Légy a családokkal. Áldd meg azok örömét, akiknek a családjában boldogság és szeretet van, de légy azokkal is, akiknél feszültségek nehezítik házastársak, szülők és gyerekek vagy testvérek mindennapjait. Ne hagyd el azokat, akiknek házasságára áldásodat adtad, sem azokat, akiket a keresztségben gyermekeddé fogadtál. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Fordulj azok felé is, akik magányosak. Állj oda mindazok mellé, akik értéktelennek érzik magukat, elveszítették önbecsülésüket. Mutasd meg nekik, hogy szereted őket. Ne hagyd magára egyetlen elkeseredett, csalódott gyermekedet sem. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a testben szenvedőkért. Hallgasd meg sóhajukat, és légy mellettük akkor is, ha senki nincs ágyuk mellett a legnehezebb időben. Te készítsd fel azokat is, akik a legnehezebb útra indulnak. Fogd a kezüket és szeretteik kezét, hogy benned vigasztalódhassanak. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Köszönjük, hogy már itt, a földi életben beléd vethetjük reménységünket. Te erősíts meg ben-'ünket életünk minden napján, hogy nkben és reménységünkben megdhassunk, az örökkévalóságban TÍnről színre láthassunk és diánk téged, Szentháromság örök Isten. ,ezet:j Ámen. / _______________________ Advent - Jézus eljövetele. Nem azért érkezik, mert várjuk, hanem azért várjuk, mert ígérte, hogy érkezik. Az advent nem puszta visszatekintés hajdani érkezésére, hanem a betlehemi érkezés erősíti reménységünket: aki eljött a földre, emberré lett, az jön el ítélni élőket és holtakat. Az advent Jézus második eljövetelét hirdeti. Nem is illik hozzá negédes hangulat csillámló csillagokkal feldíszített főutcán. Az advent feszült várakozás, az ígéret beteljesedésének sürgetése. Ahogy énekeljük is: „Törd át az ég zárt ajtaját...” (EÉ149) Feszült várakozás, mert az Isten szőtte szőnyeg visszáját látjuk itt (Reményik: A szőnyeg visszája), ha józanul nézünk körül a világban. S olyan könnyen belegabalyodunk elvarratlan szálaiba, és megakadunk a bűn és a halál csomóinál. Vannak, akik még gyermekien bíznak a fejlődésben. Meg tudjuk változtatni a világot - vélik -, hisz ahogyan az emberi rosszaságnak hatása van, bizonyosan az emberi jóság is továbbsugárzik. Mások - talán pesszimisták, talán realisták - úgy látják, hogy ha az egek tartóerői még nem is rendültek meg, de a föld tartóerői már inognak. Akár a teremtettség egyensúlyára, akár a családok, a nemzedékek egyben tartó erőire tekintünk. S ez a folyamat már aligha állítható meg. Ezért Jézus ígérete, hogy dicsőségben jön el, és megújít mindeneket, elevenünkben érint meg minket. S minden olyan jel, minden olyan mozzanat, amely ezt a dicsőséges eljövetelt mutatja, olyan, mint amikor a szőnyeg színéből láthatunk valamit. Ha hangzik az ige, ha felidéződik a próféták beteljesült ígérete, ha az úrvacsora kenyerében és borában Jézus testét és vérét adja nekünk, mind bátorítás, hogy valóban közeledik megváltásunk. Ezek a jelek - ahogy a fák tavasszal virágba borulnak - azt hirdetik, hogy ha a jó fejlődését nem is remélhetjük, és erőnk semmi a megbomlott egyensúly helyreállításához és az összekuszálódott szálak kibogozásához szükséges erőhöz mérve, ha nem tudjuk is visszahozni az elveszett paradicsomot, mégis várjuk Isten országának elérkezését. Ezek a jelek - a mindig értünk szóló ige, az érvényét nem vesztő evangélium - azt hirdetik, hogy ez a nemzedék, a tér és idő foglyainak nemzedéke nem múlik el, míg meg nem láthatja Isten uralmát, amely nem magától, nem automatikusan alakul ki, hanem Jézus hozza el. Ő teremti meg. Ő törli el a bűnt és a halált. Teremtésének első zsengéi mi magunk vagyunk, akiket a Szentlélek a keresztségben újjáteremtett. Adventi időkben élünk. Jézus új teremtései ebben a világban. Nem hiszünk az ember jó szándokában (József Attila rajongásával szemben), nem hiszünk az általunk megváltoztatható világban. Jézusban hiszünk. Hisszük, hogy ő jön hatalommal és dicsőséggel ítélni élőket és holtakat. Hisszük, hogy ítélete nem rettenet, hanem könyörület. Ezért nem menekülünk önmagunk elől a kényelmes élet, a saját otthon zárt kapui mögé. Amikor pedig csüggedünk a ránk szakadó gondok miatt, a könyörgés és a dicséret útjain keresztül keresünk - József Attilával együtt - új erőt. És hálásak vagyunk, amikor az új teremtés, Isten közelgő országa valahol láthatóvá válik, amikor kitartó imádság és figyelem által emberek egymást megértve megbékélnek, amikor népek között falak omlanak le, amikor megbélyegzettek nyerik vissza becsületüket, és emelt fővel léphetnek a közösségbe. Hálásak vagyunk, amikor gondolkodási irányok változnak meg: az ember már nem erőforrás, s a gazdaságosság csak egy lehet sok más, fontosabb érv mögött, amikor emberré válik az is, aki nem „polgár”, hanem hajléktalan, munkanélküli, akarattalan és erőtlen. Mindezek a jelek olyanok, mint az adventi koszorú gyertyái. Mindennap új reménységgel hirdetik, hogy közeledik megváltásunk. Isten országának érkezését várjuk. Nem azért érkezik, mert várjuk, hanem azért várjuk, azért siettetjük, mert Jézus ígérte, hogy eljön. Ámen. ■ Bencze András Imádkozzunk! „Csillagok teremtő Ura, / hitünk örök fénysugara, / világmegváltó Krisztusunk, / hallgasd meg esdeklő szavunk. // Mert irgalomra indított / a halált hozó pusztulás, /megváltást hoztál: a beteg / bűnös világnak gyógyulást. // A világ fáradt esteién, / mint nászteremből vőlegény, / elhagytad áldott Szűzanyád / méhének tiszta templomát. //Erőd és hatalmad előtt/térdre borulnak mindenek, / az égiek s a földiek / készséggel hódolnak neked. // Szent Urunk, hittel kér imánk, / ki egykor ítélőnk leszel, / ne érhessen minket soha /az álnok ellenség nyila. //Krisztus, legkegyesebb Király, / dicsérünk téged és Atyád, /s a Lelket, a Vigasztalót / most és örök időkön át. Ámen’.’ (Ismeretlen 9. századi szerző; fordította: Farkasfalvy Dénes) A VASÁRNAP IGÉJE „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” Adventi kantáták ► Az adventi várakozás időszakában jobban igényeljük az etcsendesedést, meditációt, feltöltekezést. A hamar sötétedő napokban fény érkezhet az életünkbe a zenén keresztül is, ha a zeneszerző a teológiában is tudós Johann Sebastian Bach. Mai írásunk Bach három, advent első vasárnapjára írott kantátáját ismerteti. Ezeket a műveket - magától értetődő módon - advent alapéneke, a Nun komm, der Heiden Heiland (Jöjj, népek Megváltója, EÉ 131) köti össze és határozza meg. Luther Márton az óegyházi Veni redemptorgentium himnuszból (GyLK 655) fordította-alakította a koráit. A három kantáta közül a legkorábbi az Erdmann Neumeister szövegére 1714-ben Weimarban komponált Mm« komm, der Heiden Heiland (BWV 61). A bevezető kórustétel a Luther-ének első versszakát dolgozza fel a korban modernnek számító hangszeres formában, francia nyitányként: „Jöjj, népek Megváltója, / Tiszta Szűznek magzata, / Mind e világ csodálja, / Mint jöttél e világra.” Ez az ünnepi karakter egyaránt szimbolizálja Jézus Jeruzsálembe való bevonulását (óegyházi evangélium, Mt 21,1-9) és a Megváltó érkezését. A tétel középrészében megváltozik a metrum: a „Des sich wundert alle Welt” („Mind e világ csodálja”) sor hármas lüktetésű, szárnyaló fúgaként épül fel. Ezt a karaktert folytatja a recitativót követő tenorária is, amelyben a két hegedű és a két brácsa különleges hangszínű szólama fonódik össze az énekszólammal. Amilyen rövid, olyan zseniális a következő recitativo: a basszus Jézus biztató szavát szólaltatja meg: „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorátok, ő pedig énvelem’.’ (Jel 3,20) A rövid, pizzicato akkordok a kopogtatást elevenítik meg. A bensőséges szopránária a variáltan isméüődő csellószólam felett hív: „Nyüj meg, szívem, Jézus jön, és beköltözik.” A rövid zárókorál Philipp Nicolai énekének - Wie schön leuchtet der Morgenstern (Szép fényes Hajnalcsillagom, EÉ 361) - részlete: „Ámen, ámen, / Jövel, Uram, szép koronám, és ne késsél. / Téged várlak buzgó szívvel.” (Új zengedező mennyei kar [ÚZMK], 1743,391. szám, 7. versszak vége) Az azonos című (szintén hattételes) lipcsei kantáta (BWV 62) 1724- ben keletkezett, és Bach korálkantáta-évfolyamához tartozik. Jellemzője, hogy a korái első és utolsó versszaka eredeti alakjában jelenik meg, a többi strófa pedig recitativo és áriaszövegek formájában átköltve (a szerző ismeretlen). A mű élén kibővített, koncertáló korálfeldolgozás áll: a Luther-ének első verse. A táncos, dalszerű tenorária karakterét a hangszeres bevezető is erősíti. Az erős hőst megszólító, robusztus basszusária a heroikus típushoz tartozik. A kantátát egyszerű, négyszólamú korálharmonizálás zárja: „Dicsőség az Atyának, / Ő egyszülött Fiának, / A Szentlélek Istennek / Legyen örök tisztelet.” (8. versszak) A Schwingtfreudig euch empor zu den erhabenen Sternen (Szálljatok fel a fenséges csillagokig, BWV 36) első verziója - nyitókórus és három ária - világi kantáta volt; a mű sok változat után nyerte el végső formáját. 1731-ben Bach négy koráltétellel bővítette a darabot: három strófa Luther himnuszparafrázisából, egy pedig Philipp Nicolai fent említett Hajnalcsillag-énekéből származik. Négy tétel az igehirdetés előtt, négy pedig utána szólalt meg a lipcsei istentiszteleten. A kompozíció így kialakult formája egyedülálló Bach életművében. A kórust és az áriákat az Erdmann Neumeister-féle kantátatípusból veszi át, viszont lemond a recitativókról a koráltételek javára. Nyilvánvaló, hogy Bach itt új utakat keres a „modern” kantáta és a korái együttes alkalmazásában. A nyitókórus zenéjét a triolás hegedűmotívum és az oboa dallama határozza meg. A szigorú szerkesztésű szoprán-alt korálduett bensőséges hangjával Bach legihletettebb tételei közé tartozik. A tenorária Jézust mint a Lélek vőlegényét ábrázolja. Ez a felfogás jelenik meg az első rész négyszólamú zárókoráljában is: „Szóljon tehát az orgona, / Gyönyörűséges muzsika, / Énekszók is zengjenek. / Hogy az édes Jézusomnak, / Drága szép kedves Uramnak / Szerelmében örvendjek. / Zengjen, pengjen / Vigasságos, buzgóságos hál’adó szó, / Nagy az Úr, ezekre méltó.” (ÚZMK, 391. szám, 6. versszak) A második rész basszusáriájának örömteli hangja mutatja a világi, születésnapi eredetet: köszönti az érkező Urat, és kéri, hogy vegyen szállást a keresztények szívében. Erős kontraszt ezek után a hatodik tétel, amelyben a tenor szólista lassú értékekben szólaltatja meg a koráit, miközben a két oboa d’amore élénk figurádéi Isten Fiának harcát és győzelmét ábrázolják: „Ki atyjával örökegy / Harcát testben vívja meg, / Testünk gyöngeségeit / Erejével hatja át.” (6. versszak) A continuo ostinatofigurái erősítik a tétel szigorúságát. Annál kedvesebbnek hat a szopránária, amelynek szövege kifejti, hogy a gyenge, bűnös ember istendicsérete is kedves a Teremtő előtt. A tétel középrésze lehetőséget ad a szoprán és a hegedű visszhangjátékára. A zárókorál kiteljesíti az istendicséret hangját. Az érdeklődők a kantáták címére rákeresve sok szép felvételt találhatnak a YouTube-on. Hallgassunk hát Bachot, és imádkozzunk Luther énekével, hiszen: „...az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van!’ (Róm 13,12; részlet az óegyházi epistolából) ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa CANTATE
