Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-23 / 47. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 79- évfolyam, 47. szám ■ 2014. november 23. ■ Szentháromság ünnepe után utolsó (örökélet-) vasárnap Ára: 275 Ft Jön-e a negyedik villamos? - Égtájoló Fabiny Tamás püspökkel V* 3. oldal Hálaadás egy hitvalló életért - In memóriám Szokolay Sándor 5. oldal Cs. Szabó László ébresztése - Könyvbemutató a Deák téren !► 7. oldal Lehetőségek és korlátok között - Beszélgetés a hitoktatásról 8-9. oldal Luther asztalánál - Beszélgetés Márton László író-műfordítóval W 10. oldal Gyermekjogok gyerekcipőben - Interjú Senkár Éva pszichológussal W 12. oldal Kép Jankovics Marcell Az ember tragédiája című filmjéből 1^ írásunk az 5. oldalon Felvidéki helyzetkép Az örök élet fényei ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Valami nincs rendben, ha a prédikációt a szlovák lelkész magyarul akadozva olvassa fel, úgy, hogy abból ő nem sokat ért. Ha számára a mi anyanyelvűnk ismeretlen. Ráadásul a szöveget a hívek keresik az internetről. Szabad-e így megnyilvánulni az emberi élet legfontosabb állomásainál: kereszteléskor, esketéskor, temetéskor? A Szlovákiához tartozó Felvidéken az elmúlt évtizedekben nem volt ritka, hogy magyar gyülekezetben szlovák lelkész és szlovák gyülekezetben magyar lelkész szolgált. Különböző okok miatt a legtöbb magyar evangélikus gyülekezetünk nehéz helyzetben, leépülőfélben van. Többen „temetik” a tíz-tizenötezres közösséget. A problémák, gondok helyett hadd helyezzem most a súlyt a pozitívumokra. Történésztől hallottam, hogy magyar népünket száz év alatt annyi megpróbáltatás érte, mint más népet háromszáz év alatt. Csoda, hogy a Kárpát-medencében még él ez a kis közösség. Országunk szétdarabolá-Az újonnan átadott Soproni Evangélikus Gyülekezeti Ház első időszaki kiállítása, a holokauszt hetvenedik évfordulójára rendezett tárlat a hét évtizede történt borzalmakra emlékeztet. Itt nem a tragédiát ábrázoló fotókkal, emlékezésekkel találkozunk, sokkal inkább a felekezetek és művészek által megfogalmazott és elénk tárt vallomásokkal. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Fölényes győzelmet aratott a romániai elnökválasztáson Klaus Johannis. A Keresztényliberális Szövetség jesa minden képzeletet meghaladó károkat okozott. Tömbmagyar területeket amputáltak le könyörtelenül a nemzettestről. A politikai történések felett nincs hatalmunk, de annál inkább nagy a felelősségünk lelki, hitbeli értelemben. Felvidékért imádkozni és cselekedni kell! Nem állhatunk némán-bénán. 20x2 márciusában szlovák és magyar püspökök aláírásával egyezmény született a két egyház között. Ennek és sok korábbi jó szándékú imának és akciónak a folyományaként egyre több eredményről számolhatunk be. A határ közelében szolgáló hazai lelkészeink rendszeresen átjárnak segíteni az ottani gyülekezeteknek, nyíltszívű szlovák lelkészeknek. A fent említett szlovák lelkipásztor is örömmel fogadja a kívülről jövő segítséget, sőt igényli, kéri is. A nyugdíjba készülő sajógömöri lelkész, Rusznyák Dezső szolgálatát a megürült parókiára költözött Dechertné Ferenczy Erzsébet magyarországi lelkésznő folytatja. Erzsiké férjével együtt évek óta látogatja a határon túli közösségeket saját pénzén, saját idejéből. Vállalta ezt a szokatlan Fabiny Tamás és Gáncs Péter evangélikus püspökök imádságai, Fröchlich Róbert és Róna Tamás rabbik fohászai mellett Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Steinbach József református püspök Istennek írt bocsánatkéréseit helyezték el a földre vagy a falnak támasztva. A látogató meghajolva vagy leguggolva olvashatja, imádkozhatja velük löltje, Nagyszeben német nemzetiségű, evangélikus polgármestere a szavazatok 54,66 százalékát szerezte meg. Klaus Johannis Románia első kisebbségi államfője. missziót is hatvanévesen. Hát nem csoda ez? Kilenc évvel ezelőtt vezetett Ferenczy Erzsébet nyári tábort a hosszúszói gyülekezet gyermekeinek. Most meghívta az ifjúvá serdülteket egy találkozóra. A gyülekezet asszonyai (legyenek áldottak!) harminchat meghívót vittek el személyesen a fiataloknak. A lelkész nélküli parókia két szobája megtelt az ifjakkal. Ez is csoda! A következő csoda Lóczy Tibor missziós munkatárs. (A legutóbbi Útitársban olvashattunk vele interjút.) Neki nem sok köze volt korábban hithez, templomhoz, gyülekezethez. Súlyos balesete után a kórházban rendszeresen látogatta a sajógömöri lelkész. Tibor hitre jutott Isten kegyelméből. Mankóval a kezében, dagadó lábakkal, de telve energiával végzi a kiterjedt munkát: járja a gyülekezeteket, előkészíti az evangélizációkat, missziós programokat (az ő szervezése volt a legutóbbi szolgálatom is), prédikál, hittanórát tart, iratterjesztést végez, és tanul hittudományi egyetemünkön. így tájnaszt a mi Urunk „kövekből fiakat” magának. W Folytatás a 4. oldalon együtt a megbocsátás, a bocsánatkérés és az alázat gyakorlásának sorait. A kiállítás január 4-ig tekinthető meg Sopronban. Előző állomásain, Budapesten és Győrben több mint tizenháromezren nézték meg a tárlatot, amely jövőre Pécsett, majd Kecskeméten lesz látható. 1^ Folytatás a 4. oldalon A múlt vasárnapi választáson a külföldön leadott szavazatok túlnyomó többségét ő kapta, a székely megyékben a szavazók nyolcvan százaléka rá voksolt. ■ Szabó Lajos Nagyon elgondolkodtatott egy mondat, amelyet egy, a lelkészeket az örökélet-vasárnapi igehirdetési szolgálatra felkészítő tanulmányban olvastam. Ez arról szól, hogy talán alig akad ember ma, aki valóban komolyan várja az új eget és az új földet, viszont sokan vannak, akik azt remélik, hogy életükben több új és jó dolog megvalósul Isten segítségével. A többségtől távol áll az olyan nagy fordulatoknak a várása, amelyekről mégis sok elméleti mondat elhangzik - néha „dübörgősen” is - a szószékeken ezen a vasárnapon. Biztos, hogy az a legszerencsésebb ember közöttünk, aki a legtávolabbra mer nézni, és nagyon szép jövőt mer remélni. Ma különösen, amikor sok a félelmet generáló esemény. Elbizonytalanító hírek érkeznek. Mindennapjainkban is bőven akad feszültség. Hamar születnek ellenséges indulatok, és sok a türelmetlenség egymás irányában. Kicsinek tűnő koccanásokból hamar támadnak hihetetlen mélységű konfliktusok. Igazán jó annak, akinek nem remeg meg a lába, és nem bizonytalanodik el a járása, hanem erősek és határozottak a lépései. De bármennyire próbál is sokszor mást diktálni az ügyeletes kincstári optimizmus, az aktuális környezet, a valódi kontextus mégis jogos félelmeket ébreszt bennünk. Kisebb félelmet és nagyobb bátorságot szívesen álmodunk magunknak. Irigyeljük azokat, akiknél ez megvalósul, vagy legalábbis ezt mutatja az életük kifelé. Kinek lehet ma kisebb a félelme, és nagyobb a bátorsága? Talán épp erre a kérdésre keressük legőszintébben a feleletet örök élet vasárnapján. A megtanult válaszunk az, hogy az fél kevésbé, aki nem tart a hihetetlen távolra tekintéstől, és biztosan meri hinni: lesz új kezdet és új ég. Azonban a mai gondolkodásunk többnyire képtelen ebbe az irányba mozdulni. Pedig az e világi tapasztalatunk is azt mutatja, hogy valóban új akkor születik, amikor valaki mer távolra tekinteni. Bátorít ez a vasárnap. Merjünk a távoli jövőbe tekinteni. Különleges ember az, akinek ehhez van ereje és bátorsága. Akinek azért van kedve a jövőről gondolkodni, mert tudja: semmi más nem képes kedvet és reménységet teremteni, csak a felemelt tekintet és a derűs lélek, amely végül mindig felülkerekedik az uralkodó kiábrándultságon és elkeseredésen, és hirdeti a biztos folytatást és a valódi új kezdetet. A keresztény igehirdetés azzal a kihívással szembesül az egyházi esztendő utolsó vasárnapján, hogy felhívja a figyelmet erre az egyedüli lehetőségre, és bátorítson bízni Isten ígéretében. Aki már régóta nem mer hinni az igazán újban, az most erre kaphat biztatást. Aki már belefáradt abba, hogy küzdjön a konformizmus, a kritikátlan beilleszkedés vagy a legegyszerűbb megoldásba való beletörődés szokványos útja ellen, az most mégis új erőt és igazi kedvet kaphat: mindent lehet újrakezdeni, függetlenül a sok-sok károgó hangtól és vészharangkongatástól. Örök élet vasárnapja nem lezár vagy beszűkít valamit a hitünk területén, hanem éppen ellenkezőleg: kinyit, és a nagyon távoli perspektíva látására nyitja fel a szemeinket abban az értelemben, hogy érdemes újragondolni és újratervezni a következő éveket az életünkben. Örök élet vasárnapja azt hirdeti, lesz egy teljesen másmilyen nap. Gyertyát is azért gyújtunk ezen a napon az elmúlt egyházi esztendőben meghalt szeretteinkért, hogy bízni segítsen: lesz egykor igazi és teljes fény, amely az új életet hozza el. A látásunk is ünnepi lesz és teljes. A megvilágítás pedig kifogástalan minőségű. Örök élet vasárnapja azt hirdeti, lesz egy teljesen másmilyen nap. Lesz egy minden régit elsöprő és új fénnyel mindent elárasztó kezdet. A sok elrendezetlen egyszer mégis rendre talál. A sok félbehagyott mondat befejezetté lesz. Az elfelejtettek fontosakká válnak. A kihagyottak most mégis a névsor elejére kerülnek. A nélkülözöttek most kihagyhatatlanná lesznek. A leírtak, az örökös kiesettek most a főtáblán szerepelnek. Akiknek hallgatniuk kellett, most hangosan beszélhetnek. Akik nem jutottak igazi szerephez, most fontos szerepet kapnak. A lenézetteket csodálják. A megfáradtak páratlan erőre kapnak. A győztesek pedig nem értik, hatalmas sikereik miért nem játszanak szerepet itt. Azon a napon minden másképpen zajlik majd, mint a legtöbben elgondolták. Tudósok és kevésbé tudósok hipotézisei semmivé válnak egy pillanat alatt. A meglepetés valóság lesz. A csodálkozás pedig őszinte. A teljes összehangoltság és a tiszta harmónia sem az agyongyakorolt tréning eredménye, hanem a spontán cselekvés szülötte. Nincs kommunikációs zavar. Nincs zavaró tényező. Minden a helyére zökken. Semmi sincs, ami nehezítené a szép gondolat és a tiszta tanítás üzenetének áradását. Oxigéndús, kristálytiszta a levegő. Mi a teendője annak, aki hinni mer Isten új eget és új földet ígérő szavának? Akinek hite megnyitja ezt a távlatot, aki megérzi az igazán új atmoszféráját, az beleszippanthat ebbe a friss levegőbe. Mert annak a kiteljesedő országnak a reményt keltő ígérete itt van, belélegezhetjük gyógyító levegőjét, és erőt kaphatunk a mára és a rövid távú jövőre. A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora Emlékezetkiállítás Sopronban
