Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-16 / 46. szám
8 2014- november 16. PANORÁMA Evangélikus Élet Köz-szolgálat - és ami mögötte van: hit, család, küldetés Isten nehéz időkben is megtart Budapesten ülésezett az európai protestáns vezető tábori lelkészek konferenciája ► Rangos nemzetközi találkozónak adott otthont november 3-4-én Budapesten a Magyar Honvédség kulturális központjaként funkcionáló, reprezentatív Stefánia Palota. Itt rendezték az európai protestáns vezető tábori lelkészek konferenciáját. A házigazda szerepét a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Püspökség töltötte be, amely húsz évvel ezelőtt kezdte újra szolgálatát. ► Köz-szolgálat - és ami mögötte van: hit, család, küldetés címmel hirdette meg aktuális fórumát a Keresztény Demokrata Fórum közhasznú egyesület a Párbeszéd Házában november 8-án. Az alkalmon öt jeles személyiség, hitét gyakorló közszereplő vallott hivatásáról, a közszolgálatát inspiráló lelkiségről, család és közélet összeegyeztetéséről, valamint élettörténetéről és a huszonöt évvel ezelőtti rendszerváltozás során átélt tapasztalatairól. A Keresztény Demokrata Fórum közhasznú egyesület céljai között szerepel a keresztény társadalmi tanítás aktualizálása és hatékony képviselete a mai magyar és az európai politikában; tanácskozások, kerekasztal-beszélgetések, közösségteremtő találkozók szervezése annak érdekében, hogy a magyarság időszerű társadalmi kérdéseire a keresztény szociális tanításon alapuló elméleti és szakpolitikai válaszok születhessenek. Az ökumenikus szellemi mozgalom novemberi alkalmán Szécsi Árpádnak, a Keresztény Demokrata Fórum elnökének köszöntése után - az egyesület gyakorlatát követve - rövid lelki programra került sor, igeolvasással és igemagyarázattal, imával, énekes-zenés áhítattal. Szentlélek-hívó imádságot mondott Mézes Zsolt evangélikus lelkész, igét hirdetett Nagy Gergely teológus, a gyúrói református gyülekezet gyakornoka. A zenés áhítat közreműködői Hegedűs Katalin (zongora), Kecskeméti Rita (ének), Pétery Tibor (gitár) és Gebauer Hanga (fotómeditáció) voltak, Iváncsits Tamás Damaszkusz című rockmusicaljéből pedig Palcsó Tamás énekelte el a Szeretethimnuszt. Ezután helyszíni, „élő interjúk” következtek hívő riporterek közreműködésével. Ékes Ilona, az ERGO Európai Regionális Szervezet elnöke, Font Sándor országgyűlési képviselő, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke, Jókai Anna Kossuth-nagydíjas író, a Nemzet Művésze díj birtokosa, Medgyasszay László, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke, valamint Szabó Tamás, a Mária Út Közhasznú Egyesület és a Mária Rádió elnöke beszélt. A riporterek Balázs-Bóna Judit (Lánchíd Rádió), Horváth Ágnes (Lánchíd Rádió), Horváth-Bolla Zsuzsanna (Evangélikus.hu), Kézdi Beáta (Heti Válasz) és Szabó Anett (Hír Televízió) voltak. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Az európai (NATO-tag, illetve NATO-partner) országok protestáns tábori lelkészeinek legmagasabb szintű érdekegyeztető fórumaként szolgáló konferencia elnöke és témavezetője dr. Dirck Ackermann német tábori főesperes volt, aki hosszú évek óta koordinátora ezeknek a találkozóknak. A tizenhét országot képviselő huszonöt résztvevő a többszintű nemzetközi kapcsolatok kialakítására vonatkozó javaslattételek, illetve szervezeti kérdések mellett többek között olyan témáköröket is érintett, amelyek lényegesen túlmutatnak a tábori lelkészi szolgálat szűkebben vett feladatain, és a társadalom egésze számára is érdekesek lehetnek. Például ilyenek voltak a globális válság haderőt és annak kötelékében tevékenykedő lelkészeket érintő hatásai; a hangját egyre erőteljesebben hallató iszlám világ felől érkező kihívások; a plurális társadalmi kontextusban megváltozott igehirdetői igényeknek való megfelelés kérdése. A kollegiális szellemben zajlott találkozó kiemelkedő eseménye a hétfő este tartott hálaadó istentisztelet volt, melynek helyszínéül a gyönyörűen felújított, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek otthont adó Ludovika kápolnája szolgált. Az idén húszéves Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat az újraindult katonai lelkigondozás lehetőségéért együtt adott hálát a különböző nemzetek vezetőivel. Az ünnepi alkalmat - többek között - megtisztelte jelenlétével Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára; dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke; a Magyarországi Református Egyház képviseletében Tarr Zoltán zsinati tanácsos, a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében pedig a korábbi protestáns tábori püspök, dr. Lackner Pál is. Az igehirdetés szolgálatát Zsolt 46,9 alapján - „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön!” - Jákob János református lelkész, protestáns tábori püspök végezte. Megrendítő őszinteséggel beszélt arról az építő tapasztalatról, amelyet a szolgálat lelkészei nehéz időkben, az ellehetedenülés és reménytelenség mélypontjain vergődve, kétségekkel teli lelki határhelyzetekben is átéltek. Ugyanakkor rámutatott az igehirdető arra a türelmes és gondoskodó vezetésre is, amellyel Isten folyamatosan megtartotta, könyörülettel hordozta és megújította a szolgálatot. Végül a püspök köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik támogatták, imádságban hordozták a honvédség kötelékében hivatásukat teljesítő lelkészeket. Az istentisztelet közös úrvacsorával zárult. Felemelő és továbbgondolásra késztető élmény volt szemlélni az Úr szent asztalához járuló változatos klerikus- és katonai uniformisok sokaságát. ■ Nánai László Endre A szerző a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Püspökség püspöki hivatalának vezetője Repedések a falon 1997. szeptember 4-ét, csütörtököt írunk. Rami Elhanan úton van a jeruzsálemi repülőtérre az anyósáért, amikor csöng a telefonja. A felesége zokogva közli vele, hogy két palesztin öngyilkos merénylő felrobbantotta magát Jeruzsálem belvárosában, és a barátnőjével éppen a bevásárlóutcában sétáló tizennégy éves lányuk, Smadar eltűnt. Többórai keresés után reggel a hullaházban találnak rá. „Gyors előretekercselés” - tíz évet. Bassam Aramin tízéves kislánya nővérével hazafelé tart az iskolából, amikor egy izraeli katona egy gumilövedékkel hátulról fejbe lövi. Abir két nap múlva a kórházban meghal. Rami és felesége a két napot Bassammal és feleségével tölti a kórházban; Rami úgy érzi, mintha - újra - a saját lányát veszítette volna el. Hogyan fonódhatott össze így egy izraeli és egy palesztin férfi története, amikor - Rami szavaival élve - „a két nép között a kiontott vér tengere és az érzelmek óceánja húzódik”? Az út, amely kettőjük immár modellértékűvé vált barátságához vezetett, hosszú és sokszor fájdalmas volt. Rami az izraeli hadsereg katonájaként több háborúban is részt vett; leszerelése után minden vágya az volt, hogy elfelejtve a háború borzalmait, családjával nyugodt életet élhessen. Sikeres grafikus vállalkozóként ezt meg is tehette, egészen addig a bizonyos szeptemberi napig, amikor egy csapásra minden megváltozott. Elmondása szerint lánya halálakor Rami tehetetíen dühöt érzett; haragja azonban nem a palesztin merénylő ellen irányult, hanem az ellen a helyzet ellen, amelyben egy tizennégy éves kislánynak kell politikai okok miatt meghalnia. Egy évvel később hallott a Parents Circle (Szülői Kör) nevű csoportról, „erről az őrültekből álló szervezetről, amelynek olyanok a tagjai - mind a két oldalon -, akik elvesztették a szeretteiket, mégis képesek voltak barátokká válni” Elment az „őrültek” egy, majd több találkozójára. Az igazi fordulópontot az jelentette számára - mondja -, amikor egy találkozó alkalmával egy hosszú, fekete ruhás arab asszony jött felé, szíve fölött egy hatévesforma gyermek fényképével; pont ugyanúgy, ahogy Rami felesége viselte Smadar nevét a mellén. Fiatalon Bassam is kivette a részét konfliktusból; sok más palesztin fiúhoz hasonlóan ő is kövekkel és kézigránátokkal dobált meg izraeli katonákat, amiért hét évet ült börtönben. A börtönben a raboknak egyszer levetítették a Schindler listája című filmet. Bassam addig nem sokat tudott a holokausztról, mindössze annyit, hogy egy Hitler nevű ember sok millió zsidót gyilkoltatott meg. A film megtekintésének ezért bizonyos örömmel tekintett elébe, hiszen látni fogja szenvedni az ellenségeit! Legnagyobb meglepetésére azonban amikor látta, hogyan vetkőztetnek pucérra és gyilkolnak meg nőket, gyerekeket és öregeket, sírni kezdett. Szabadulása után Bassam 2005- ben egyik alapítója lett a Combatants for Peace (Harcosok a Békéért) nevű csoportnak, amely olyan izraeliek és palesztinok szervezete, akik valamelyik oldalon részt vettek a fegyveres konfliktusban, és arra a meggyőződésre jutottak, hogy azt lehetetlen katonai eszközökkel megoldani. Bassam ezen a szervezeten keresztül ismerte meg Ramit, akivel közeli barátságba került - barátságuk Rami szerint „szerelem volt első látásra”. Rami és Bassam aktív résztvevői a Parents Circle-nek, amelynek jelenleg több mint hatszáz család a tagja, és évek óta együtt járják az izraeli és palesztin területeket, előadásokat tartva iskolákban és helyi közösségekben. Üzenetük egyszerű, megvalósítása azonban annál nehezebb; azt gyűlöljük, akitől félünk; és attól félünk, akit nem ismerünk. A bosszú és a gyűlölet nem old meg semmit; ezekkel csak saját magunkat ejtjük túszul. Meg kell ismernünk az ellenfelünket, és ha megismertük, jobban meg fogjuk érteni. Bassam Nelson Mandelát, a Dél-afrikai Köztársaság néhai elnökét idézi, aki szerint „ha ki akarsz békülni az ellenségeddel, együtt kell munkálkodnod vele”. Az izraeli-palesztin konfliktusban a gyerekek kezdettől fogva olyan szocializációs folyamat részesei, amelyhez hozzátartozik az ellenségkép és a gyűlölet. „Az iskolákban tett látogatások során volt olyan, hogy az igazgató figyelmeztette a tanulókat, ne hallgassanak rám, mert meggyengül a harci kedvük” - mondja Rami. Bassam és Rami együttes megjelenése és barátsága azonban a legtöbb esetben olyan hatást vált ki a gyerekekben, „mint amikor megmozdul a lábuk alatt a föld, hiszen soha nem láttak olyan izraelit és palesztint, akik nem viaskodnak, és testvérnek szólítják egymást”. A történelem és a szocializáció által felépített falak jelképeként ott áll a hírhedt fal, amely fizikailag is elválasztja egymástól a két népet és kultúrát. Rami, a szabályokat is megszegve, rendszeresen átjár a palesztin oldalra, hogy meglátogassa Bassamot és családját. „A falat lebontani nem tudjuk, de réseket tudunk ütni rajta” - mondja. A Bassam és Rami által választott útnak ára is van. Rami barátai sem mindig értik meg, hogy miért barátkozik palesztinokkal, és miért tartja elfogadhatatlannak a palesztin területek izraeli megszállását. „De ha elveszítek egy zsidó barátot, mindig kapok helyette egy palesztin testvért" - mondja. „Egy zsidó mondásra hivatkozva sokan azt mondják, azért vagyok ilyen, mert beleőrültem a fájdalomba.” Aztán csendesen hozzáteszi: „De én szeretem az őrültségemet.” Rami és Bassam barátságának története olyan hiteles és meggyőző példája annak, hogy egy bonyolult politikai konfliktusban egyéni szinten, tárgyalások nélkül hogyan lehetséges békét kötni, hogy filmet is készítettek róluk. A 2013-ban készült, Within the Eye of the Stprm (A vihar magjában) című dokumentumfilm több díjat is nyert; több száz vetítésen van túl, és tizennyolc országba hívták meg. Magyar nyelvű film is készült a témáról: Al Ghaoui Hesna műsorában (Bábel - Hesnával a világ) A gyilkosok is áldozatok címmel volt látható dokumentumfilm a Parents Circle-ről, illetve Rami és Bassam történetéről. Többekkel együtt nekem is abban a kiváltságban volt részem, hogy október 16-án a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség tanácstermében személyesen találkozhattam Rámával és Bassammal. Nagy hatást tett rám nyilvánvaló integritásuk, szerénységük, egymás iránti szeretetük, tiszteletük és az a csendes, de határozott elkötelezettség, amellyel ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben a béke és a remény lehetőségét képviselik. Egyikük sem keresztény ember. Egy kérdésre válaszolva Bassam elmondta, hogy ő gyakorló muszlim, aki nagyon tiszteli, sőt tanításaiban követni igyekszik azt a Jézust, aki Palesztinában született; Rami pedig megjegyezte, hogy amiért legjobban tiszteli Jézust, az a Hegyi beszédben elhangzott kijelentése: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek’.’ Ezt hallva az jutott eszembe, milyen könnyedén idézzük néha ezt az igét, nem gondolva arra, hogy egyeseknek mekkora személyes árat kell fizetniük a valódi béketeremtésért. Talán erről beszélt Jézus - és talán nem is csak Izraelben és Palesztinában, hanem néha a mi szűkebb környezetünkben is van lehetőség ilyen béketeremtésre. És egy utolsó megjegyzés: Rami Elhanan édesapja Kisvárdán született, így - bizonyos értelemben - egy kicsit mi magyarok is részesei vagyunk Rami történetének... ■ Bernhardt Dóra
