Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-09 / 45. szám
12 -m 2014. november 9. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA REFORMÁCIÓ ÉS KULTÚRA Imagine all the people... John Lennon: Imagine. Sokszor halljuk a rádióban ezt a számot, könnyen beköltözik a dallama az ember fejébe. De igazán milyen gondolatokat is hordoz ez a pár akkord? Lennon arra bátorít, hogy képzeljük el, milyen lenne a világ, ha nem léteznének olyan dolgok, amelyek elválasztják az embereket egymástól, például országhatárok. Vagy nem lenne vallás, amely okot adhat arra, hogy az emberek harcoljanak, és gyilkolják egymást. Képzeljük el azt is, hogy nincs magántulajdon, és nincs éhezés, hanem ezek helyett békében élünk, megosztjuk egymással, amit a Föld kínál, testvériség van, egység. Azt mondja John, hogy nem is olyan nehéz ezt elképzelni, csak meg kell próbálni, és ez elég. Számomra azonban valami nem stimmel ezzel. Tulajdonképpen a dal csupa pozitív elképzeléssel van tele: béke, egyenlőség, testvériség - keresztényként csak támogatni tudom az olyan erőfeszítéseket, amelyek ezek megvalósítására irányulnak. De mégis, hiányos ez így, valami nincs rendben ezzel... A dal elképzelése a béke és az egység érdekében teljesen megváltoztatná a társadalmi rendet. Ha, mondjuk, nem lennének országhatárok, akkor elképzelhetjük, hogy hány határon túli magyar családnak lett volna könnyebb, jobb élete. Ugyanakkor határok nélkül vajon tudnánk békében és szeretetben élni egymással? Pusztán ezen múlna? Ha nem létezne a vallás, nem lettek volna, nem lennének vallásháborúk sem? Sem keresztes hadjáratok anno, sem keresztényüldözés a mai Közel-Keleten? De ha nincs vallás, akkor hogyan válaszolunk egyáltalán Isten hangjára? Hogyan találkozunk vele? Akkor lenne bármilyen kapcsolatunk a Teremtővel? John Lennon nem ír Isten nélküli világról. Béke- és egységkoncepciójából ő mégis hiányzik. Érezzük talán, hogy nem elég pusztán elképzelni, hogy határok nélkül béke lenne. Nem elég pusztán elképzelni, hogy nincs birtoklás, és akkor megszűnik a szegénység, az éhezés a földön. Azért nem elég, mert a puszta képzelet nem töri meg az ember gonoszságát és hatalomvágyát. A puszta elképzelés nem pótolja a jóra való készségeink hiányát, nem forrasztja össze a töredezettségünket, és nem mozgat hegyeket, még akkor sem, ha nagyobb, mint egy mustármag. A mindenható Isten szeretete azonban igen. A hit pedig több mint puszta elképzelés. Az Istenbe vetett hit bizonyosság, hogy Isten jelen van ebben a világban, még akkor is, ha mi ezt nem látjuk vagy nem értjük. A hit meggyőződés, hogy Isten szeretete erősebb minden emberi gonoszságnál és szenvedésnél, még akkor is, ha mi éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. John Lennon azzal kezdi a dalt, hogy képzeljük el, hogy nincs mennyország és pokol sem, mert akkor minden ember a mának élne. Ez nem egy keresztény, biblikus gondolat, mert a Jézust követőknek ígéretük van arra, hogy van mennyország, van örök élet. De ennek részesei egyedül Krisztusért, Isten kegyelméből lehetünk. A „mának” pedig sokféleképpen lehet élni. Jézus tanításában azonban nagy hangsúlya van annak, hogy felelősek vagyunk egymásért, egymásra vagyunk bízva. Jézus arra tanít minket, hogy szeressük, tiszteljük, segítsük egymást, itt és most, amíg földi életünk tart. ■ Molnár Lilla Névjegy: Molnár Lilla Négy hónapja vagyok lelkész, a debreceni gyülekezetben és a debrenceni egyetemi gyülekezetben szolgálok. Még tanulom, hogy mit is jelent ez a valóságban, de annyit már régóta tudok, hogy nagyon szeretek Istenről gondolkodni, beszélni és emberekkel találkozni. Nagy ajándék a jelenlét lehetősége az emberek életében, szeretnék jól élni vele! Nem félállású - főállású lelkész Kedves Vitális Judit! Az EvÉlet október 26-i számában Gyümölcsöző gyűrni? címmel Németh Zoltánnal készített interjút. Ebben megemlítésre került Mesterházy Balázs is mint „a félállásban harkai gyülekezeti lelkészi szolgálatot végző Balázs..!’Nos, ez ellen szeretnék protestálni, de inkább helyreigazítást tenni, és örömmel tudatni mindenkivel, hogy a Harkai Evangélikus Egyházközség főállású lelkésze Mesterházy Balázs. Természetesen nem bántó számunkra, hogy ez tévesen jelent meg! Az Úristennek hála lehetőségünk van teljes állásban foglalkoztatni lelkészt, és tulajdonképpen ezért „ragadtam e-mailt”. Balázs messzemenően a gyülekezet főállású lelkipásztora. Imigyen is megérdemli ezt a korrekciót! Erős vár a mi Istenünk! Köszönettel: Gosztola Szabolcs felügyelő (Harka) Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Isten dicsőítése - a zene csodájával Fiatal kántorok és kedvenc koráljaik ► „Semmi más ne történjék az istentiszteleten, mint az, hogy a mi drága Urunk szent igéje által szóljon hozzánk, mi pedig imádságban és magasztaló énekekben válaszoljunk neki” - fogalmazott Luther a torgaui vártemplom felszentelésekor mondott prédikációjában 1544-ben. A reformáció egyik nagy eredménye az volt, hogy a gyülekezeti éneket - más néven koráit - az istentisztelet szerves részévé tette. Egyházunk reformációi emlékbizottsága ezért 2011- ben azt a célt tűzte ki, hogy 2017-ig, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójáig minden évben legyen egy úgynevezett korálünnep, melynek lényege értékes énekkincsünk és zeneirodalmunk gondos ápolása, az együtt éneklés örömének újrafelfedezése. Az idei alkalom - az Evangélikus Kántorképző Intézet szervezésében - november 9-én, vasárnap este 6 órakor kezdődik a budahegyvidéki evangélikus templomban. Ennek apropójából öt fiatal kántort kérdeztünk kedvenc gyülekezeti énekéről. A mindössze tizenöt és fél éves Bányai Tamás a Csengőd-Páhi-Kaskantyúi Társult Evangélikus Egyházközség kaskantyúi társegyházközségében végzi kántori szolgálatát, helyettesként azonban ellátja Páhit és Csengődöt is. Kántori tanulmányait az Evangélikus Kántorképző Intézetben, a júliusi tanfolyamon végzi immáron ötödik éve.- Mindig is szerettem korálozni. Ha tehetem, nap mint nap eljátszom egy-egy koráit, legyen szó bármelyikről. Mindemellett meg kell, hogy valljam, nekem nincs kedvenc korálom... Azonban ha mégis választani kellene, akkor az Isten szívén megpihenve (EÉ 266) és a Van örök kincsünk becsesebb (EÉ 286) kezdetűt emelném ki. Továbbá nagyon szeretem az összes német, illetve finn eredetű koráit és éneket. Majdnem minden éneknek mondanivalója van számomra. Van, amelyik azért nőtt a szívemhez, mert kötődik a kántorképzőhöz, valamelyik pedig azért, mert úgy érzem vagy éreztem az éneklése közben, hogy hozzám is szól. Gyakran dúdolgatok korálokat szabad időmben, függetlenül attól, hogy éppen mit csinálok. * # # A béri evangélikus gyülekezetben szolgáló Kanizsár Dorottya is még csak tizenhat esztendős. 2008 júniusában volt először Foton, és már azon a nyáron - napra pontosan emlékszik a dátumra: augusztus 16- án - játszott az istentiszteleten, méghozzá a Paradicsomnak te szép élőfája kezdetű koráit (EÉ 365). Később bátrabb lett, két éneket is vállalt. 2012 óta minden vasárnap ő szolgál az istentiszteleteken. Tervei szerint 2016 tavaszán Isten áldásával lesz meg a kántori oklevele.- Kedvenc énekem a Jézus, te égi szép kezdetű ének (EÉ 389); sokszor választom akár fő-, akár kimenőénekként. Az úgynevezett „Jézus-énekek” közé tartozik, melyekben Jézust arra kérjük, hogy tisztítson meg bennünket, és mutassa meg nekünk akaratát. Főként azért szeretem, mert a kíséretében nagyon szépek az összhangzatok, és a szövege is értékes, sokat jelent nekem. Úgy vélem, az ige hirdetésénél és Isten dicsőítésénél csak az lehet szebb, ha mindez a zene csodájával történik. Ebben szeretnék minél tovább a gyülekezetem segítségére lenni. * * * Ugyancsak az Evangélikus énekeskönyv 389-es éneke a kedvence Boros Nórának. A tizenkilenc éves lány a nádasdi gyülekezetben látja el a kántori feladatokat. Nóra 2010-ben, konfirmációra készülő nyolcadikos tanulóként kezdett érdeklődni az evangélikus énekek iránt. Akkor fogalmazódott meg benne az is, milyen jó lenne, ha egyszer majd ő ülhetne a harmóniumnál. A gyülekezet korábbi kántora, Rácz Miklósáé, Márta néni vette pártfogásába a zenei előképzettséggel egyáltalán nem bíró lányt, és kezdte el megismertetni őt a korálokkal. Egy-másfél év múlva vasárnaponként már egy-egy koráit ő játszott az istentiszteleten. 2011 nyarán, majd az azt követő két nyáron kántorképző tanfolyamon vett rész Foton, ahol rengeteg segítséget kapott a szolgálathoz. Sok korái áll közel a szívéhez. Hogy legkedvesebbként miért pont a 389-est éneket nevezi meg közülük?- Számomra elsősorban azt üzeni, hogy nem szabad elcsüggednem, akármilyen nehézség van is előttem. Ha vannak olyan emberek, akik elfordulnak tőlem, Istenre akkor is számíthatok, így nem lesz okom félelemre. Olyan ez az ének, mint egy imádság, megfogalmazza kéréseimet Jézus felé, hogy szükségem van a segítségére. Mikor az élet valamilyen nehézséget, kihívást hoz elém, van, hogy elkezdem ezt a dalt dúdolni, és utána úgy érzem, sikerül könnyebben venni az akadályokat. * * *-Tíz évet zongoráztam, négy évet orgonáltam zeneiskolában. Tíz alkalommal hallgatóként vettem részt kántorképző tanfolyamon, három éve harmóniumot tanítok - összegez Remenár Tamás. A huszonnégy éves fiatalember öt éve kántorkodik a domonyi evangélikus gyülekezetben, és egy éve Vácegresen is szolgál minden alkalmon.- A korálok megismerésében, szeretetében nagypapám mellett, aki ötven évig volt kántor, a fóti kántorképző is nagy szerepet játszott. Kedvencem az Öröm van nálad (EÉ 364), elsősorban a dallama miatt. Igaz, hogy világi eredetű, mégis azt gondolom, hogy nagyon inspiráló ének, mindig örömmel éneklem, játszom. Nem utolsósorban több szerzőt is megihletett Bachtól Gárdonyiig. Egyértelműen hálaadó ének, gyülekezetünk egyik alapéneke. * * *- Amikor a családommal úgy döntöttünk, hogy evangélikusok leszünk, az egyik nagyon meghatározó dolog az volt számunkra, hogy az istentiszteleten korálokat énekelhetünk - eleveníti fel a kezdeteket Takács Dóra. - Értékes énekek ezek, a szövegi tartalom szempontjából és zeneileg egyaránt. A zuglói templomban annak idején Finta Gergely volt az orgonista, aki a korálelőjátékok színvonalas előadásával még közelebb hozta hozzám egyes korálok dallamait, így aztán hamar megszerettem őket. A huszonhárom éves Dóra a teológia kántor szakán szerzett BA-diplomát, jelenleg a Zeneakadémia egyházzene (kóruskarnagy)-ének-zene tanár szakának másodéves hallgatója. 2009 augusztusában kezdte a kántori szolgálatot a zuglói gyülekezet Gyarmat utcai kápolnájában, 2012 óta pedig a rákoskeresztúri gyülekezet kántoraként és kórusvezetőjeként is tevékenykedik.- A legkedvesebb korái számomra az Áldó hatalmak oltalmába rejtve kezdetű ének (EÉ 355). Egy „átlagos, nyári vasárnap” volt ez az ünnep graduáléneke - Szentháromság ünnepe utáni tizenhatodik vasárnap -, és ez ott és akkor nagyon sokat jelentett nekem. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy pontosan mi tetszett meg benne, nem tudnék kiemelni belőle semmit, úgy gondolom, hogy ez így teljes egészében tökéletes. A szöveg Dietrich Bonhoeffer imádsága, amelyben Isten gondviselő szeretetét kéri, az Istenbe vetett bizalomról szól. Bonhoeffer fogságban, a családjának címzett egyik levelében írta karácsony, újév közeledtével. A dallam Joseph Gelineau francia jezsuita szerzetes nevéhez fűződik. Teljes összhangban van a szöveggel, különleges lebegő hatásuk van ezeknek a korálsoroknak, melyek így még jobban kiemelik a szöveg tartalmát. Szeretném majd alternatim módon (a versszakokat a gyülekezet és a kórus felváltva szólaltatja meg- a szerk.) előadni egy istentiszteleten a rákoskeresztúri énekkarral ezt az éneket, és szeretettel biztatok mindenkit, hogy használja ezt a koráit. ■ V.J. Az idei korálünnep programja és a szükséges kották letölthetők a kantorkepzo.lutheran.hu/384koralunnep oldalról.
