Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-09 / 45. szám
Evangélikus Élet AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM MELLÉKLETE 2014. november 9. *■ 7 Evangélikus Hittudományi Egyetem - 2014 Jó teológia? Közel egy évtizede jelent meg magyarul is egy nagyszerű sikerkönyv ezzel a címmel: Milyen a jó teológia? Népszerű, híres teológus tudósok vallanak benne arról, miért is fontos az egyház számára, hogy tudományos képzésben részesüljenek a lelkészek, a hittantanárok vagy a gyülekezeti munkatársak és az egyházzenészek. Ez a rövid kérdés nyilván nem az épületre, finanszírozásra, infrastruktúrára, nem is az aktuális képzési tervekre, hanem a téma igazi belső tartalmára, a mélyére vonatkozott. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) is napi kérdés ez, kimondva is, gondolatban is, az oktatók és a hallgatók szívében is. Tanárok benne élnek annak az egészséges feszültségében, hogy vajon minőségileg és tartalmilag képesek-e elegendő tudást és gyakorlati ismeretet adni a jövő egyházi munkásainak. A hallgatók pedig megkérdezik, mire lesz elegendő az, amit a többéves képzéssel el tudnak sajátítani. Akkor jó a teológia szellemi műhelyként, tudományként, ha bátorít, erősít, és megtölt igazi szellemi értékekkel. Közösségként pedig a jó teológia bizalmat, jövőképet és egyre mélyebb hivatástudatot ébreszt. Minden időre érvényes Wolfgang Huber figyelmeztetése: „A keresztény egyházak a kezdetektől fogva alkalmazzák a teológia ismereteit. Segítségével tisztázzák a keresztény tanítást, értelmezik a Szentírást; különböző mértékben ugyan, de a lelkészek mindig rendelkeztek teológiai előképzettséggel. Ám újra meg újra kétségeket ébreszt, hogy milyen mértékben vannak ráutalva az egyházak a teológiára - s még inkább, mondhatjuk-e, hogy a teológia az egyházak valamiféle funkciója?” - olvassuk a könyvben. Ma nyugodtan mondhatjuk, kölcsönös a felismerés: mindkét oldalnak fontos az együttműködés, az egymásra figyelés, az élő, őszinte munkakapcsolat. A teológia tudományának küldetése vizsgálni és kutatni az egyházi élet aktuális jelenségeit és ezekre reflektálni. Kellő távolságból és a tudományos autonómia szabályainak megfelelően. Kritikai, újrafogalmazó vagy éppen normatív funkcióban. Az egyháznak felelőssége az, hogy szakszerű és jól megalapozott kérdésekkel és válaszokkal jelenjen meg a világban. A tanításában, az igehirdetésében vagy a diakóniai szolgálatában egyaránt lényeges, hogy a mai problémák látása és feldolgozása korrekt, szakszerű és a megoldás felé segítő legyen az emberek életében. Azok pedig, akik erre a hivatásra vállalkoznak, ma is hiteles tanítványok legyenek. Bízunk benne, hogy ha nyilván nem is tökéletes és hibátlan teológiaként, de jó teológiára törekvő közösségként éli napjait az EHE közössége. így enged most rövid, pillanatnyi betekintést ez a pár oldal az egyetem mindennapi életébe. Nem titkolt céljuk ezeknek az írásoknak, hogy bátorítsák és segítsék azoknak a fiataloknak a döntését, akiket Isten ma megszólít, és egyházi szolgálatra elhív. Mert ez az élmény minden időben a legbiztosabb alap ahhoz, hogy valaki elinduljon teológiát tanulni, és meg is maradjon ezen a pályán egy egész életen keresztül. A jó teológia jó szavakon és jó gondolatokon keresztül így épülhet szilárd tudássá és életformává a jövő lelkészeinek és egyházi szolgálatvállalóinak életpályáján. Aki kíváncsi erre, annak érdemes elindulni a tanulás, a kutatás és az egymással való közösség építésében hittel és reménységgel. Minden indulóban ott rejtőzik a jó teológia jó teológusa, ha munkával, tanulással, alázattal és kíváncsisággal minden emberi lépést megtesz. Ha kérdés, bizonytalanság vagy kétség ébred, akkor Isten Szentleikére hagyatkozva mindig lesz iránymutatás és továbbsegítés. Ml Dr. Szabó Lajos rektor Nyitott ajtóval a nagyvilágra A teológiai munka és a lelkészképzés területén a reformáció kora óta folyamatos a kapcsolat a külföldi egyetemekkel és egyházakkal. A wittenbergi peregrinus diákok nélkül éppúgy nem lenne ma hazai evangélikusság, mint ahogy a későbbi századokban sem maradt volna meg egyházunk a külföldi képzés nélkül a hazai lelkészképzési lehetőség hiányában. Manapság korábban alig elképzelhető lehetőségeket jelent, hogy az evangélikus társegyházak és az európai felsőoktatást támogató uniós programok egyszerre állnak nyitva a tanulni, szélesebb tapasztalatszerzéssel formálódni vágyó hallgatók, oktatók, munkatársak számára. A diákság minden évben nagy számban kaphat ösztöndíjat elsősorban Németországba, Finnországba és az Egyesült Államokba, de az egyházi és ökumenikus szervezetek is kínálnak speciális képzési programokat. A nyelvet jól ismerőknek lehetőségük van Rómába és Pozsonyba is pályázni. A „nemzetköziesedésben” való részvétel nemcsak a képzésben fontos, hanem a jövőre tekintve is: hiszen ma már a fiatalok olyan nagy arányban élnek ezzel a lehetőséggel, hogy a jövő egyházának aligha lehetnek párbeszédképes lelkészei, munkatársai azok, akik nem rendelkeznek hasonló nemzetközi tapasztalattal. Természetessé vált az is, hogy minden tanévben jelen vannak az egyetem óráin és mindennapi életében a külföldről hozzánk érkező ösztöndíjasok, és legújabb kutatási témáikról előadásokat, szemináriumokat tartanak a külföldről idelátogató oktatók. Bár az eltérő kulturális és egyházi környezettel való szembesülés olykor próbára is teheti az embert, mégis egyre erősödő tapasztalatunk, hogy a számunkra á nagyvilág felé nyitott ajtó nem csupán a korszerű képzés; tanulás velejárója, hanem áldás a tudás és a személyiség fejlesztésében egyaránt. ■ Dr. Korányi András Pedagógus-továbbképzés Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2004 óta - immár tíz éve - kínálja fel és szervezi azóta folyamatosan a Teológiai továbbképzés egyházi iskolákban és óvodákban dolgozó pedagógusok részére című pedagógus-továbbképzési programját. Tíz év alatt összesen mintegy százötven résztvevője volt a programnak, nem csak evangélikus és nem csak pedagógusi háttérből. A résztvevők különböző indíttatásból jelentkeznek. Van, akinek a zárótanúsítványra van szüksége pedagógusi pályáján, a többséget viszont kifejezetten a teológiai alapműveltség megszerzése inspirálja a jelentkezésre. Akár az önművelés, akár az istenkeresés, akár a kötelező továbbképzést tanúsító okirat megszerzése a cél, nagy szeretettel beszélnek a továbbképzésben eltöltött időszakról. Általában két fontos dolgot említenek, amely alapvető segítséget nyújt a munkájuk során a továbbképzésnek köszönhetően. Az egyik a találkozás és tapasztalatcsere a kollégákkal az ország különböző pontjairól. A továbbképzési napok a közös tanulás mellett a szellemi találkozás és együttműködés lehetőségeit is megteremtik. A másik a teológiai alapismeretekben való jártasság és tájékozottság megszerzése. Bármely szakot tanítja egy tanár egyházi (vagy nem egyházi) iskolában, az alapvető teológiai műveltségnek nagy hasznát veszi. Az óvónők számára szintén stabil hátteret ad a teológiai tájékozottság. A továbbképzés a Magyarországi Evangélikus Egyházzal (MEE) együttműködésben valósul meg. Az MEE az evangélikus intézményekben dolgozó pedagógusok részvételi díját tudja támogatni, ezzel segíti az iskolák és az ott dolgozó pedagógusok szolgálatát. A továbbképzés hatodik ciklusa 2015 szeptemberében indul el. ■ Dr. Gömböcz Elvira Levél Fülöptől A szükséges lelkiség Egyetemünk hallgatói, oktatói és munkatársai ezen a zuglói evangélikus szigeten egy egyetemi gyülekezetét alkotnak. Az oktatás, a tanulás, az egyetem működésének biztosítása mellett az is lényeges, hogyan éljük meg hitünket a mindennapokban, és milyen lelki közösség az, amely itt körülvesz bennünket. Azért, hogy itt mindenki otthon érezhesse magát, és tanulásához és szolgálatához megfelelő hátteret kaphasson, az Evangélikus Teológusotthon kápolnájában napi szinten nyújtunk lehetőséget az Isten igéjével való találkozásra, az elmélyedésre és az elcsendesedésre. Minden hétköznap reggel és este tartunk áhítatokat, melyeken felváltva hirdetik az igét hallgatók és oktatók. Egymás Istenbe vetett hite, teológiai tudása, reménysége és meggyőződése nagyon sok kincset rejt magában. Jó reggelente egymásra mosolyogni, együtt énekelni, erőt és bizalmat meríteni a feladatokhoz és megmérettetésekhez. Esténként pedig jó a teológustársakkal együtt fejezni be a napot, és Isten igéje üzenetét a szívünkben forgatni vagy akár estébe nyúlóan leülni még egy kicsit beszélgetni. Minden szerda reggel az egyetemi úrvacsorái istentisztelet számunkra a hét közös nagy ünnepe. Itt egyetemünk lelkész oktatóinak és vendég igehirdetőknek a szolgálatával úrvacsorái közösségben ünnepeljük minden héten, hogy a szolgálatra való készülésben hogyan segít meg bennünket Isten, és hogyan adja magát értünk Jézus Krisztus által. Ez az úrvacsorái közösség olyan, mint a hét legfontosabb lélegzetvétele, amely feltölt és élettel ajándékoz meg bennünket. A szolgálatra való készüléshez, a gyülekezetek vagy akár hittancsoportok előtt való megálláshoz elengedhetetlenül fontos ez a lelki háttér, a közös lelki készülődés. Mindenki, aki egyetemünkön és kollégiumunkban „otthonra” lel, részese és alakítója lehet ennek a gyülekezetnek, a szolgálatra és tanítványi létre elhívott hallgatók, oktatók és munkatársak közösségének. Ezen a kis szigeten megvalósulhat az, amiből utána mindannyian erőt és reménységet meríthetünk. Olyan „lelki műhelymunkára” nyílik itt lehetőség, amely megvalósíthatja mindazt, amire a 21. század embere a hétköznapokban kimondatlanul is vágyik: a hétköznapok és az ünnepek békességére, a lelki megnyugvásra, a megbocsátás valóságára és a reménységben leélt életre. Igyekszünk ezt közösen megélni, hogy ennek a jó hírnek és reménységnek hírvivői lehessünk az Isten szavára szomjazó világban. ■ PÁNGYÁNSZKY ÁGNES egyetemi lelkész Kedves Egyetem! Kedves Hallgatók, Tanárok, Munkatársak, Látogatók! 2007 óta állok itt, az EHE kertjében. Meg kell mondanom, először attól tartottam, hogy Luther barátom mellé (pontosabban az árnyékába) kerülök, de kiderült: a lehető legjobb helyet és pozíciót választottátok számomra ehhez a hosszú álldogáláshoz. Éppen rálátok a bejárati kapura: tudom, hogy ki mikor miként jön és távozik. Előttem haladtok el a kollégium épülete felé menet vagy onnan jövet. Érdeklődéssel követem az előadásokat, szemináriumokat - főleg ha nyitott ablaknál tartjátok. Szeretek felcsipegetni tőletek új információkat, és olykor alaposan elcsodálkozom: hova is fejlődött mára a teológia tudománya! Meglehetősen mozgalmas az életem ősztől nyár elejéig. Részese vagyok az ünnepeiteknek a tanév elején és végén, amikor hosszú sorokban vonultok lefelé az egyetem lépcsőin. Néha még engem is megünnepeltek a szünnapomon. Volt, hogy koszorút is kaptam, ha épp eszetekbe jutott. Ugyanakkor nagyon szeretem a hétköznapokat is. Elcsípek egy-egy jó beszélgetést, átérzem, ha valaki imát mond Istennek dolgozatírás, vizsgázás előtt. Különösen is örülök, ha látom: titeket is lázba hoz a teológia, akárcsak engem. Azt is nagyon szeretem, ha néha megdicséritek a mosolyomat. Tényleg igyekszem mindennap frissen tartani. Tudom, hogy egy vidám tekintet sokat ér; megszépíti a komor reggeleket, így aztán a fejembe vettem, hogy minden kapun belépőre, mellettem elhaladóra rávillantom. Élvezem, ha visszamosolyogtok. Azt néha sajnálom, hogy nem tudok megfordulni, hogy szurkoljak egy jót, ha fociztok a pályán. Életteli hangotok azonban elér hozzám. Jó, ha tudjátok: szeretek közietek lenni. Idén a nyár is mozgalmas volt. Körülöttem építőmunkások sürgölődtek tőzeggyapot táblákkal, műanyag vödrökkel. Egyik-másik meg is állt előttem, hogy megnézze, ki vagyok. Remélem, jó benyomást tettem rájuk. Most egy szépen felújított épület tövében élvezem a társaságotokat. Ezt a néhány sort azért írtam, hogy tudjátok: számíthattok rám. Köszönöm, hogy itt állhatok! Talán másképp is tehetnék, de eszemben sincs máshová állni. Jól érzem magam veletek. Isten áldjon benneteket! Fülöp testvér ■ Dr. Varga Gyöngyi
