Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-12 / 41. szám
4 •« 2014. október 12. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Kallódók zsoltára A református egyház drogrehabilitációs missziójának jubileumi konferenciája A fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió jubileumi konferenciára hívta a szervezet és munkája iránt érdeklődő szakmabelieket és laikusokat. A Német Ajkú Református Egyházközség templomában október í-jén tartott rendezvényen az elmúlt három évtizedet bemutató előadáson kívül bizonyságtételeket is hallhattak a résztvevők, illetve választható műhelybeszélgetéseken ismerkedhettek meg közelebbről a Magyarországi Református Egyház által alapított misszió különböző munkaterületeivel, intézményeivel. Ezzel együtt képet kaphattak a segítőszervezet munkatársainak mindennapjairól, illetve arról a keresztény értékrendről is, amely újra és újra segít lelkierővel feltöltekezni a gyógyulásért küzdőknek. Roma for the Nations - cigányok a nemzetekhez Nemzetközi cigánymissziós konzultáció ► Egyáltalán nem vagyok híve az angol kifejezések beszüremkedésének, most mégis rászorultam, hogy beszámolóm címében megtartsam a szeptember 29. és október 3. között megrendezett konferencia eredeti, angol nyelvű címét, mivel egyváltozatos magyar fordítása nem adja vissza a többszínű, gazdag tartalmat - így a találkozó célját, megkapó, dinamizmussal telített üzenetét: Cigányok a nemzetek számára, Cigányok a nemzetekért és - bizonyos áthallással Cigányok a nemzetekhez... Cigányok és nem cigányok voltak - száznál többen - a konferencia résztvevői. Horvátországtól Albániáig az összes balkáni országból, illetve Szlovákiából, Ukrajnából, Oroszországból, Hollandiából, Finnországból és a tengerentúlról - az Egyesült Államokból, Kanadából, Peruból -, sőt még Madagaszkárról, valamint Kínából is érkeztek vendégek. Változatos volt a felekezeti jelenlét is: elsősorban a legkülönbözőbb kisegyházak képviseltették magukat, de Magyarországról - a szoros ökumenikus együtt munkálkodásnak köszönhetően - a két protestáns történelmi egyház képviselői is részesülhettek a csodából. Öt napon keresztül neves misszionáriusoktól hallhattak előadásokat a résztvevők. Ízelítőül néhány témacím: Szeressétek a romákat!, Egység a különbözőségben, Ima és ébredés, Bibliaközpontú szolgálat, Kelet-európai egyházak válasza a romáknak - történelmi és missziológiai szempontból stb. A műhelymunkák témái segítenek meglátni, mennyi aspektusa van a cigányokkal való foglalkozásnak: tanítványképzés, gyülekezetplántálás, írás-olvasás oktatása, közösségfejlesztés, evangélizáció történeteken keresztül... Hallhattak a jelenlévők megrázó és megindító bizonyságtételeket Isten hatalmas tetteiről a cigányok egyéni és közösségi életében. A különböző országok (elsősorban cigány) zenészei vezetésével Istent dicsérő énekek emelték a lelkeket magasra. Érdekes volt a nyelvek, népek kavalkádja is: vajdasági magyar fordított spanyolra a Vajdaságban szolgáló perui misszionáriusnak, holland előadó és horvát tolmácsa magyarul csipkelődött egymással a dobogón, vajdasági magyar a finnországi cigánnyal cigányul beszélgetett, és így tovább... Az izgalmas és áldott sokszínűségben voltak azonban közös alapok, és épp ezek tehették izgalmassá, áldottá és reményteljessé a konferenciát. Az első és legfontosabb közös alap az volt, hogy a résztvevők számára Jézus Krisztus személyes Megváltó, életet megváltoztató Úr. A másik, hogy elhívása mindenkit a cigányok közti szolgálatra sarkall, magukat a - konferencián többségben lévő - cigányokat is. Minden arról szólt tehát, hogy milyen csodákat tett eddig Isten a világban szétszóródott mintegy tízmillió cigány között, s hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy még több cigány térhessen meg Istenhez. De még ennél is többről volt szó. Arról, hogy - közös látás és meggyőződés szerint - Isten használni is fogja evangéliumának terjesztésében a cigányságot, mégpedig épp azt az adottságát, hogy a különböző népek között szétszórattatásban él. René Zanellato francia misszionárius például - aki egész életét a cigányok közti szolgálatra szánta, és pontosan ötven éve áll ebben a vetésben-aratásban - elmondta, hogy neki Oroszországban, Üzbegisztánban, Kazahsztánban - vagy bárhol, ahová megy a világban a cigányok közé - nincs szüksége orosz, üzbég, kazalt stb. tolmácsra, hiszen a cigányokkal cigányul beszél. Cigányok számára létrehozott már bibliaiskolát Franciaországban és Oroszországban. Az itt kiképzett romák mehetnek azután a saját népükhöz szerte a nagyvilágba. Krisztus tanítványaivá tehetik az adott ország cigányait, akik aztán vihetik tovább az örömhírt az ország nem cigányai közé. „Tegyetek tanítvánnyá minden népet, cigányok!” - Igen, a megvetettek, kiközösítettek, a Krisztusban megváltottak és megváltozottak küldetnek el a Krisztust nem ismerőkhöz. Micsoda vízió, micsoda stratégia (hogy ezt a ma oly felkapott szót is használjam)! S hogy legyen még egy csavar ebben az egészen elképesztő jelenségben: egy kínai keresztények által Amerikában működtetett missziós társaság (Great Commission Center International) az evangélium által még meg nem érintett nemzetek felé fordulásban gyakorolja küldetését. Ők egy-két éve „fedezték fel” hogy a cigányok épp ilyen nép, s ennek tudatában itt, Budapesten készülnek megszervezni első európai konferenciájukat... (Jelzésértékű lépés!) „...amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti útadóknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” - olvashatjuk Ézsaiásnál (Ézs 55,9). Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek. 0 nagyobb, mint hogy mi elgondolhatnánk. Igen: „Az Úr csodásán működik...”! ■ Bakay Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziói referense A Victor István református lelkész rövid köszöntőjét követő, közös énekléssel egybekötött áhítat után Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a kormány nevében köszönte meg az „embermentők” áldozatos munkáját, amely a hiten alapuló lelkiség és immáron a szakmai profizmus jegyében lép felnőtt-, lassan krisztusi korba. A református felekezethez kötődő miniszter József Attila szavaira („Ehess, ihass, ölelhess, alhass! / A mindenséggel mérd magad!”) hivatkozva hangsúlyozta, hogy a segítségnyújtás nem merülhet ki csupán a testi szükségletek kielégítésében és az egészség visszanyerésének biztosításában. Szükség van arra az ember- és istenközpontú szemléletmódra is, amely képes összetartani egy ilyen (sokáig intézményileg is „kallódó”) közösséget. Balog Zoltán felidézte a misszió 1984-es megalakítását, kitérve arra, hogy a szocialista társadalmi berendezkedés hivatalosan mellőzte, nem létezőnek tekintette a drogproblémát. Rávilágított a miniszter a diktatúra szenvedélybetegségeket előidéző hatására is. Véleménye szerint a külső szabadság hiányát betölteni kívánó függők „függetlensége” a rendszerváltás után is kérdéses maradt, mivel „diktatúrában is lehet belülről szabadnak lenni, és a politikai szabadság világában is lehet belülről megkötözöttnek lenni” A bensőleg szétfoszló szabadságról beszélt Orsolics Zénó, a „tinirehabilitáció” szakmai vezetője is. Tanúbizonyságot tett fiatalkori eltévelyedéséről, a drogok világában töltött éveiről. A „magába szálló” tékozló fiú bibliai példázata és saját sorsa között párhuzamot vonva magát „megtalált fiúnak” nevezte. Felidézte, hogy egy sporttáskával érkezett a ráckeresztúri misszió rehabilitációs táborába, ahol egy hozzá közel álló „mentor” útmutatásával szabadult meg a szenvedélybetegség béklyóitól - lépésről lépésre térve vissza a gondviselő Atyához. Ezután Victorné Erdős Eszter református lelkész, a drogterápiás otthon elindítója és vezetője énekelte el „a drogmisszió első dalát" melyet Sándor János, egy másik megtalált fiú írt a -kezdetekkor a fasori református templomban helyet kapó - drogterápia egyik kezdő csoportjában. 30 év képekben című, vetítéssel illusztrált visszaemlékezésében Victorné Erdős Eszter nagy vonalakban érintette a felülről szerveződő - a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT), illetve Adorján József egykori fasori esperes kezdeményezésére útjára bocsátott - misszió főbb állomásait. Az elhangzott, olykor letaglózó, ám sokszor derűs személyes élmények hozzásegítettek, hogy az áttekintés ne csak adatszerű, tárgyilagos legyen. Az élmények mögött egy könnyekkel és sírással kísért, szenvedéssel terhes, de a megszabadulás reményét és isteni kegyelmét magában hordozó történet rajzolódott ki. A szervezet úttörői között volt Grezsa Ferenc egyetemi tanár, dr. Szabó István hajdani felügyelő lelkész (ma a Dunamelléki Református Egy-Egy megtalált gyermek házkerület püspöke) és nem mellékesen az akkoriban szintén református lelkipásztorként szolgáló Balog Zoltán is, aki a terápiás foglalkozások első szóróanyagát készítette. A misszió lassanként szélesebb körben is elterjedő hírére megannyi fiatal kereste fel a fasori közösséget. A második állomásként megnevezett, 1987-ben egy ráckeresztúri parasztházból kialakított drogterápiás otthon már bentlakásos ellátással várta a megtisztulni vágyókat. A svájci modell alapján szervezett, 1990- es alapítású zsibriki intézet, valamint a 2006-ban hasonló céllal létrehozott dunaújvárosi ambulancia pedig kórházi felszereltséggel működik. Mindeközben az 1997-ben létrehozott Válaszút Drogkonzultációs Iroda is csatasorba állt. Victomé Erdős Eszter szerint az említett otthonok olyan - a külvilágtól valamelyest elzárt, mégis nyitott szellemű - helyek, ahol „még a rosszfiúk is kapát ragadnak" Vagyis a gondozottak nemcsak a terápiás programban vesznek részt, hanem közös tevékenységet folytatnak: a ház körüli munka elvégzésén túl együtt főznek, zenélnek, kirándulnak, ünnepelnek vagy éppen imádkoznak. A konferencia műhelybeszélgetései során a fentebb említett - a fenntartáshoz szükséges finanszírozásért nemegyszer szélmalomharcot vívó - intézmények belső életét mutatták be egy-egy munkatárs vagy önkéntes tapasztalatai alapján. A felsorolt szervezeteken kívül a budapesti Szilágyi Dezső téren működő, kétéves Tisztás Közösségi Hely drogprevenciós szolgálat és a közeljövőben nyíló, Török Pál utcai ifjúsági kávézó kulisszái mögé tekinthettek be a konferencia résztvevői. Az előbbi közösségi tér „házigazdájaként” Temesvári Mónika osztotta meg a betérő és fokról fokra közösséggé kovácsolódó fiatalok közt szerzett élményeit, utalva arra a nem is olyan könnyen megtalálható „közös hangra” amely elvezethet a tanácstalan, főleg kamaszkorú iskolások megértéséhez. A körben ülő érdeklődők közt ugyanúgy volt szociális munkás és ifjúsági segítő, mint drogmegelőzéssel foglalkozó rendőrtiszt vagy rehabilitációs pszichiáter, sőt akadt egy fogadott gyermekeket nevelő anyuka is. így tanulságos beszélgetés alakult ki a szóban forgó problémáról, és az eszmecsere már-már valódi műhelymunkává vált. Az ülések „plenáris” (összefoglaló) beszámolói után hálaadó istentisztelet vette kezdetét, amelyen Szabó István püspök prédikált a dicsőítésre készülő egybegyűlteknek. A kiemelt 31. zsoltár - amelyet a közösségen belül a „kallódók zsoltárának” is neveznek - szavai így szólnak: „Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért’.’ (Zsolt 31,23) ■ PappMáté George Verwer, az Operation Mobilisation világmissziós szervezet alapítója A rosszfiúk is kapát ragadnak Balog Zoltán köszöntője
