Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-05 / 40. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014. október 5. ► 7 Luther-animáció és „sörhabos” könyvbemutató Ülésezett a reformációi emlékbizottság ► Szokásos megbeszélésükre gyűltek össze egyházunk reformációi emlékbizottságának tagjai szeptember utolsó szerdáján az Északi Egy­házkerület püspöki hivatalában. Tudományos igényű tervekről, pá­lyázatokról és eredményekről éppúgy tanácskoztak, mint ahogyan szó esett az első evangélikus sörfesztiválról... Ezt a világot kell megőrizni Ökumenikus istentisztelettel nyílt mega teremtés hete ► A magyarországi egyházak hosszabb-rövidebb ideje foglalkoznak a keresztény ember teremtett világ iránti felelősségével. E kérdést a kö­zéppontba állító munkacsoportjaik egymással is felvették a kapcso­latot. Ebből az összefogásból született meg a teremtés hete: a részt ve­vő egyházak 2009 óta minden évben szeptember utolsó és október el­ső vasárnapja között a teremtett világért hívnak hálaadásra, és egy­úttal védelmére is buzdítanak. A teremtésvédelem iránt elkötelezett gyülekezetek munkáját díjazták szeptember 28-án a balatonboglári evangélikus templomban, a teremtés hete idei nyitó istentiszteletén, mely egyben az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat (ECEN) magyarországi nagygyűlésének megnyitója is volt. Az emlékbizottság tagjainak Fabiny Tamás püspök bevezető áhítata után Hafenscher Károly miniszteri biztos adott tájékoztatást az állami reformáció-emlékbizottság tevé­kenységéről. (Az alakuló ülését ez év január 23-án tartó állami testületet a kormány hívta életre, hogy 2017. december 31-ig működve előkészít­se a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának méltó megünneplé­sét.) A miniszteri biztos beszámolt a 2017-es programtervezetről: sok­rétű és nagyszabású kulturális ese­mények, többek között kiállítások, koncertek, díszbemutató megvaló­sítását is tervezik. Csakúgy, mint egyházunk em­lékbizottsága, az állami emlékbi­zottság is csatlakozott a Refosoo nemzetközi hálózathoz - közölte Hafenscher Károly. A miniszteri biztos - aki egyhá­zunk zsinatának lelkészi elnöki tiszt­ségét is ellátja - elmondta: folyama­tosan fejlesztik a ref0rmaci02017.hu című honlapot, amelyen számos információ található magáról a bi­zottságról és a reformációról. Első­sorban a fiatalabbaknak kedvezve androidos mobiltelefonos appliká­cióval bővítik majd kínálatukat. Az ínyencek igazán „lutheresen”, egy pohár sör mellett élvezhetik Luther Márton Asztali beszélgetése­it, ugyanis a Luther Kiadó a Luther válogatott művei könyvsorozat leg­újabb kötetét Balatonszárszón, a Lutherfeszt evangélikus sörfesztivá­lon mutatja be október 25-én. A „sörhabos” bemutató mellett egy bu­dapesti, novemberi könyvbemuta­tót is terveznek a fordító Márton László részvételével - osztotta meg a résztvevőkkel Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója. A reformáció és kultúra évének ünnepi hangversenyén fognak meg­szólalni a lezárult kórusműpályázat díjnyertes alkotásai november 29-én 18 órakor a Deák téri evangélikus templomban. A beérkezett harminc­négy műből a zsűri négyet díjazott, és további tíz alkotást ítélt kiadásra, mely munkákat kottafüzet fogja majd egybe - részletezte a pályázat ötlet­gazdája, Bence Gábor, az Evangélikus Kántorképző Intézet vezetője. Az Evangélikus Országos Múze­um igazgatója, Harmati Béla Lász­ló a reformációi emlékútpályázathoz fűződő tapasztalataikról és könyv­terveikről számolt be. A Magyar Evangélikus Bibliográ­fia (MEB) és a Magyar Evangélikus Digitális Tár (MEDiT) folyamatos bővítéséről és jó látogatottságáról adott hírt H. Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Könyvtár tu­dományos munkatársa. A MEB- ben mintegy tizenhatezer rekord kereshető, a MEDiT háromszáz­­ezer digitalizált oldalt foglal magá­ban. Tekintettel arra is, hogy 2015 a tematikus évek sorában a reformá­ció és oktatás éve lesz, iskolai év­könyvek digitalizálásával kívánják fejleszteni a tárat. Az emlékbizottság közzétette is­kolatörténeti pályázati felhívását. (Lapunk szeptember 14-i számának 10. oldalán olvasható.) A pályázat célja, hogy tudomá­nyos igényű iskolatörténeti tanulmá­nyok készüljenek, feldolgozva egy­­egy Kárpát-medencei evangélikus is­kola múltját és jelenét. Elfogadta a testület a 2015-ös te­matikus év plakátját és jelmondatát. Három plakátterv közül választották ki a nyertest, amelynek alkotója a bé­késcsabai Szeberényi Gusztáv Adolf evangélikus oktatási intézmény diák­ja, Csikós Erika. 2015 vezérgondola­ta: „Tanítványok vagyunk.” A plaká­tot viszontláthatjuk majd a jövő évi Evangélikus naptár borítóján is. Az emlékbizottság tagjai bepillan­tást nyerhettek a Luther Márton éle­tét feldolgozó animációs film mű­helytitkaiba is. Levetítették a film el­ső - a reformátor gyermekkoráról szóló -, még nyers epizódját. A munkaülés után pedig maga a film rendezője, Richly Zsolt vezette kör­be a bizottság kíváncsi tagjait a püspöki székhellyel szomszédos épületben helyet kapó animációs műhelyben (képünkön). ■ Bállá Mária Európa több mint húsz országából száznégy delegált érkezett Magyar­­országra, hogy részt vegyen az Euró­pai Egyházak Konferenciája nemzet­közi teremtésvédelmi hálózatának ta­lálkozóján. A szeptember 27. és ok­tóber 1. között Balatonszárszón, a Soli Deo Gloria református konferen­ciatelepen zajlott tanácskozás részt­vevői azt járták körül, mi az egyhá­zak szerepe a klímaváltozás okozta ökológiai krízisben. A kétnyelvű (angol-magyar) isten­tiszteleten a magyarországi katolikus, evangélikus, metodista, ortodox és re­formátus egyház képviselői, valamint az ECEN-konferencia hazai és külföldi résztvevői együtt járultak Isten elé, s val­lották meg dalban, imádságban: „Az Úré a föld...” (Zsolt 24,1) Pál apostol Timó­­teusnak címzett intelme - „...őrizd meg a rád bízott kincset” (íTim 6,20) - alapján Kodácsy Tamás lelkipásztor, a református egyház ökogyülekezeti mozgalmának elnöke prédikált. A teremtésvédelem nem egysze­rűen környezetvédelem, sokkal mé­lyebb, spirituálisabb: az ember meg­elégedettségéről és felelősségéről szól. Arról, hogy ránk bíztak valamit, amit nem mi állítottunk elő, olyan va­lamit, ami nem pótolható. „Nincs más világ, mely meg lenne váltva Jé­zusban, ezt kell megőrizni” - zárta prédikációját Kodácsy Tamás. * * * Az ökumenikus teremtésvédelmi mun­kacsoport tagjai - Béres Tamás, ifi. Gyi­­móthy Géza, Khaled László, Kodácsy Tamás, Kodácsy-Simon Eszter, Nobilis Mártó, Szűcs Boglárka és Vwtor And­rás - az idei teremtésünnepre is készí­tettek segédanyagot, amelyben a gyü­lekezetek környezettudatosságát segí­tő tanulmányok, bibliai vázlatok és gyakorlati ötletek egyaránt találhatók. Kitartó, többéves munkájuk nyomán egyre több keresztény közösség válik fo­gékonnyá a teremtésvédelemre. Az ilyen kezdeményezéseket igyekszik elismerni a református ökogyülekezeti mozgalom és az evan­gélikus egyház Ararát munkacso­portja. A teremtés hete idei megnyi­tóján a Tatai Református Egyházköz­ség vehette át az Ökogyülekezeti dí­jat, a házigazda Balatonboglári Evan­gélikus Egyházközség pedig Öko­gyülekezet címet kapott. ■ Feke György Forrás: reformatus.hu A „reformátor meg(re)formálása” - így születik a rajzfilmfigura A tragédia embere Madách Imre százötven évére Napok óta a képét nézem. Magas homlok, lecsüngő bajusz, kihajtott, fehér gallér. A szemében sötét riada­lom: a halállal megjelölt férfi nem múló félelme. Jeles drámaírónk, Ma­dách Imre (1823. január 21. - 1864. október 5.) fiatal korától gyenge egészséggel bírt: húszévesen minden­napos vendége volt az elmúlás gon­dolata. 1823-ban született, mint Petőfi, és másfél évtizeddel élte túl. Negyven­egy évesen halt meg Alsósztregován, ahol életének nagy részét töltötte. Ősei a felső réteghez tartoztak. Ap­ja vezető szerepet vállalt Nógrád megye közéletében; korán megözve­gyült anyja egyedül nevelte. Madách kíváncsian figyelte a reformkor kivá­lóságait, barátja lett Lónyay Meny­hértnek. 1845-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet. 1854-től visszavo­nultan élt, irodalommal foglalko­zott. „Madách felnőtt korára rátalált a romantika kedvelt műfajára - írta Ke­­rényi Ferenc -, a drámai költemény­re. A világirodalomban Goethe, Mil­ton, Byron, Hugo, Ibsen neve fémjel­zi ezt a nehéz törekvést.” Tér- és időjáték a mű, Ádám és Lu­cifer végtelen párbeszéde hangzik föl, míg az ember rádöbben veszendő ember létére, a küzdésre, az újrakez­dés boldogságára... Madách nagysá­ga abban van, hogy kibővíti a száza­dokon átívelő tartalmat, a jövőbe ve­tít mindent, a technika uralmába, utolsó menedékünkbe: az űrbe. Nem feledkezve meg a kirabolt és pusztu­ló földről. Madách Tragédiájának mondani­valója, megfejthetetlen titka miatt a vi­lágszínpadra is kijutott. Negyven nyel­ven lehet olvasni, és nincs olyan nap, hogy valahol ne játszanék. Mondatai élnek bennünk: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem.” „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy -” Mondhatni, Madách „egyköny­­ves író” ám ez nem teljesen igaz. Rö­vidre szabott írói pályáját versekkel kezdte, novellákat is írt, jegyzetlapo­kat. Mégis mintha mindegyik hatal­mas drámáját előlegezné. Az ember tragédiáját Madách 1859. február 7. és i860, március 20. között írta. Rövid idő alatt nagy ívű gondolati művet vetett papírra. Az egész forrongó, szenvedésekben gaz­dag emberi történelmet áttekintő drámai költeményt. „Gyökerei vissza­nyúlnak az antik mítoszba - írta Csűrös Miklós -, a Bibliába és a ke­resztény középkor irodalmába.” Az 1850-es évek fordulójának bél­és külpolitikai reményei éppúgy be­lejátszottak a mű születésébe, mint a világtörténelmi olvasmányok. És Madách (rossz) házasságban szerzett tapasztalatai. „Dicsőség a magasban Istenünk­nek, / Dicsérje őt a föld és a nagy ég” - indul a Tragédia. Azután az Úr hangja zeng: „Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pi­hen. / Év-milliókig eljár tengelyén...” Az első három keretszínt követő álomszínek (IV-XIV.) időutazásra hívnak: Lucifer álmot bocsát Ádám­­ra, így kalauzolja végig az emberi tör­ténelem fontos korszakain, múlton, jelenen - ez a londoni szín (XI.) -, majd a jövőn. A nem szűnő veresé­gek után Ádám belefárad a harcba, de Éva anyasága erőt ad neki, az új­rakezdés reményét a záró keretszín­ben (XV.). Több mint kétszáz oldal, négyezer sor, és eljutottunk a befejezésig. Hár­man maradtak, mint az indulásnál; Éva szól: „Ah, értem a dalt, hála Is­tenemnek!” Ádám folytatja: „Gyaní­tom én is, és fogom követni. / Csak az a vég! - Csak azt tudnám feledni! Az Úr mindenséget betöltő hang­ja oltja ki a játékot: „Mondottam, em­ber: küzdj és bízva bízzál!” Arany János érdeme, hogy fölis­merte Madách művének kivételes ér­tékét. Magára vállalta az irodalom­ba való bevezetését, gondos átnézé­sét, javítását. Ha igaz, az utolsó mondat közös megfogalmazás, és jó döntés: egyensúlyba hozza a mű­vet, és felröpíti. A múlt évben Weöres Sándorról azt írtam: falusi költő. Madáchra is érvényes ez. Vidéki. És hősei is azok. Ádám mindig így jelenik meg, nem ismeri a világ változásait. A Tragédi­ában Istennel küzd a legtöbbet. Be van fejezve a nagy mű? - kérdezhetjük. Tudjuk: nincs befe­jezve. A százötven éve halott Ma­dách Imre a kérdésekre kérdések­kel felel: „Aztán mi végre az egész teremtés?” Nem is olyan könnyű fe­lelni rá... ■ Fenyvesi Félix Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom