Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-13 / 28. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014- július 13. *• 3 Egyházi levéltárosok konferenciája ► A rendszerváltozás után gombamód szaporodtak azok az egyházi vagy egyházközeli szervezetek, amelyek megalapítására korábban nem lett volna mód. Az egyházi levéltárosok 1993-ban hozták létre saját szervezetüket, a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületét (MELTE). A civilszerveződésnek szinte kezdetektől fogva céljai között szerepelt, hogy felkarolja azokat a magyar múlt értékeit őrző, határon túli egyházi levéltárakat is, amelyek iratanyaga szervesen kötődik a magyarság Kárpát-medencei történetéhez. Az egyesület évente egyszer, rendes közgyűlése alkalmával többnapos konferenciát is szervez. Idén július 2-4. között Egerben rendezték a tanácskozást, a házigazda az érseki levéltár volt. A levéltári rendezvénnyel párhuzamosan, közös szervezésben, az Egyházi Muzeológusok Egyesülete is vándorgyűlést tartott. A közgyűlés napirendjén idén tisztújítás is szerepelt. Két cikluson keresztül volt a MELTE lendületes vezetője Janka György, a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora. Nyolc év után adta át a stafétát Szabadi Istvánnak, a Debreceni Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár igazgatójának. A közgyűlést követően a résztvevők megtekintették az egri érsekség múzeumát, levél- és könyvtárát. A rendezvény második napját a szakmai előadások töltötték ki, amelyek többségében a száz évvel ezelőtt kitört első világháború témája köré szerveződtek. Elsőként Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának levéltárosa tartott előadást a rend és a Tanácsköztársaság viszonyáról. (A témáról nemrégiben forráskiadványt is megjelentettek.) Az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója, Harmati Béla László a múzeumban fellelhető első világháborús emlékekről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az evangélikus tábori lelkészi szolgálat történetét kevesen vizsgálták, összefoglaló feldolgozás nem született, holott evangélikus lelkészek már az első világháború időszakában jelentős munkát végeztek - bár még nem szervezett módon - a frontokon. A múzeumban számos különleges tárgyi emlék található a nagy háborúból. Kiemelendő az a kézzel írt és sokszorosított magyar nyelvű olvasókönyv, mely 1916-ban készült az irkutszki fogolytáborban az analfabéta katonák számára. Említésre méltók a hadifogságban elhunyt Gyóni Géza evangélikus költő lengyel fronton írt versei. Lakatos Andor, Mózessy Gergely és VajkÁdám kalocsai, székesfehérvári és győri levéltár-igazgatók arról számoltak be, milyen terveik vannak a háborús levéltári források feltárására és közlésére. Tóth Károly István evangélikus lelkész előadásában azt a kérdést vizsgálta, hogy milyen módon viszonyult az evangélikus egyházvezetés a világháborúhoz. Főként a háború első felében meglehetősen optimistán szólalt meg az egyház, a háborúban való részvételre buzdított. Gyakorta intettek a lelkészek a hazafias kötelességekre, óvatosságra intő hangok eleinte nagyon ritkán szólaltak meg. Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja Apor Vilmos győri mártír püspök pályafutásával, elsősorban a második világháború folyamán játszott szerepével foglalkozott. Apor - 1915-ös pappá szentelését követően - az első világháború időszakához is köthető annyiban, hogy 1917-től kórházlelkészi szolgálatot vállalt a katonák mellett. Ht # * A délután folyamán két kerekasztal-beszélgetés is zajlott. Az elsőnek a témája a felekezetek gyűjteményügye volt. Varga Lajos váci segédpüspök katolikus részről arról számolt be, hogy bár létezik Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, semmilyen hatósági funkcióval nem bír. Elsődleges szerepe az, hogy a Vatikánban működő Pápai Kulturális Tanács ajánlásait közvetítse a magyarországi egyházmegyék felé. Horváth Erzsébet, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárának igazgatója elmondta: szabályozott, szervezett formában 1986 óta létezik náluk gyűjteményügy. Az utóbbi időszak nagy eredményének tekinti a közös egyházi könyvtári adatbázis, az Unitas létrehozását. Kiemelendőnek tartotta azt is, hogy egy 1981-ben született összeírás alapján lassan elkészül a teljes egyházi vagyonleltár adatbázisa. Kovács Eleonóra levéltáros, a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyűjteményi Tanácsának elnöke azt emelte ki, mennyire fontos, hogy minél aktívabban jelen legyenek az egyház életében a gyűjtemények. Szép példája volt ennek tavaly az első ízben megrendezett országos evangélikus gyűjteményi konferencia, amely nem csupán az elért eredményeket domborította ki, hanem a meglévő problémákra is felhívta a figyelmet. így például arra, hogy néhány esetben mekkora gondot jelenthet az, mikor egy-egy lelkészváltásnál nem történik meg a gyülekezeti vagyon tételes elszámoltatása és átadása. Az eredmények között említette Kovács Eleonóra az országos evangélikus digitalizálási projekt megindulását. A tervek közt szerepel, hogy az így létrejövő elektronikus adatbázis nem csupán az országos, illetve vidéki gyűjteményekben lesz a későbbiekben elérhető a kutatók számára, hanem on-line publikáció formájában is hozzáférhetővé válik, természetesen a meglévő jogszabályi korlátozások figyelembevétele mellett. Fedor Tibor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője hozzászólásában azt hangsúlyozta, hogy míg korábban kiszámíthatatlan volt az egyházi gyűjtemények állami támogatásból való részesedése, addig mostanra a támogatás állandósult, stabilizálódott, sőt a tavalyi év során jelentős mértékben meg is emelkedett. így a jövőben nemcsak a fenntartásra juthat majd keret, hanem fejlesztésekre, állománybővítésekre is mód nyílhat. A másik kerekasztal-beszélgetés témáját a felekezeteken belül zajló történelmi tényfeltáró munka adta. Katolikus részről Kálmán Peregrin ferences szerzetes, történész azt hangsúlyozta, hogy egyházukban szisztematikus feltáró munka nem zajlik, pusztán egyéni kutatások folynak. Kertész Botond történész, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa az evangélikus eredményeket mutatta be. A közelmúltban megjelent a Háló sorozat második kötete, mely a bevezető munkával ellentétben inkább forrásközlő kiadványnak tekinthető, de helyet kapott benne négy tanulmány is. E munka folytatódik, további kötetek várhatók, valószínűleg a második kötethez hasonló struktúrában. Soós Viktor Attila arról számolt be, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elsősorban a kommunista időszak prominens személyeit próbálja feltérképezni, egyháztörténeti vonatkozásokra kevéssé koncentrál, de természetesen esetenként - már csak az Állami Egyházügyi Hivatal kapcsán is - mindenképpen érinteni fog egyháztörténeti kérdéseket is. A református tényfeltáró bizottság eredményesen befejezte munkáját, feltárták a jelentések közel hetven százalékát, és felderítették a hálózati személyek mintegy kilencven százalékát - mondta el Szabadi István. Ugyanakkor az eredmények publikálását nem tervezik. A görögkatolikus egyháznál szintén megindult a munka. Ők a fellelhető összes anyagot digitalizálni kívánják, s ebből egy elektronikus adatbázist szeretnének összeállítani. Az előadásokat követően Koltai András arról a tervről számolt be, amelyet a MELTE az idén szeretne megvalósítani. Ez a Magyarországon fellelhető egyházi levéltárak alapadatainak és az általuk őrzött dokumentumok legalapvetőbb információit leíró segédleteknek egy közös, kereshető adatbázisba rendezését célozná. ■ Világi Dávid levéltáros, a győri Ráth Mátyás Gyűjtemény vezetője „Zöldben járok” Töredelmesen megvallom: sokáig nem igazán értettem Ócsai Zoltán lelkész testvérem Zöldben járok című dalának szövegét {Új ének 141; Zarándokének 100). Úgy tűnik, a költői mélységek értékeléséhez meg kell érni, és meg is kell élni bizonyos időket. Most már kezdem sejteni, miről énekel egyházunk „misztikus” költője. Lassan egy hónapja mi is, sokan, zöldben járunk, zöldben játszunk: brazil focipályák zöld gyepével ébredünk és alszunk el. Pontosabban fogalmazva: aludnánk, ha nem „kellene” még éjfélkor is pályára lépnünk, illetve néznünk. Lehet, kicsit túlzás, hogy még a riói Krisztus-szobrot is focimezbe öltöztették, de hát a názáreti Mester is tizenegy fős csapatot küldött pályára hároméves felkészítés után. A Bíró a meccset azóta sem fújta le, nyitott a játék, még akár a győzelemre is van esély... Ha a Mester keretébe tartozunk, sokat tanulhatunk a világ méltán legnépszerűbb csapatjátékából. Néhány lehetséges gondolattársítást szeretnék felvillantani a következő bekezdésekben. Remélem, a nyári kánikulában megengedhető egy kicsit könnyedebb stílus még ebben a komoly rovatban is. Már a meccsek kezdése elgondolkoztató: egy mindent megelőző közös fohász, a himnuszok éneklése intonálja a játékot. Bizony, jó lenne egy-egy istentisztelet előtt a templompadokban is olyan átszellemülten koncentráló, örvendező arcokkal találkozni, mint akiket a képernyőn láthattunk az elmúlt hetekben a brazil játék- és a nézőtereken... Továbbá: micsoda prófétai jel lenne, ha a focisták jelentős részéhez hasonlóan életünk sikeres pillanataiban mi is egyértelműen tudnánk felfelé mutatni arra, aki minden gól, minden célba érés és célba juttatás forrása! JÓ lenne azt is komolyan venni, hogy nemcsak a focimérkőzések, de egész életünk, legrejtettebb szabálytalanságaival együtt, lassítva megjelenik és visszajátszható a mennyei kijelzőn. S jó lenne végre azt is megtanulni, hogy sárga lapot kockáztatva felesleges reklamálni, mert a meccset a bíró vezeti, övé a döntő, az utolsó szó. A világbajnokság arra is megtanított minket, hogy nem feltétlenül az a csapat jut tovább, amelynek játékosai dollárban, euróbán többet érnek a focisták nemzetközi rabszolgapiacán. A lelkesedés, a szív felülírhat minden sivár számítgatást. Az elmúlt hetekben azt is megtanulhattuk, hogy nem feltétlenül az nyeri meg a meccset, aki a számítógépes statisztika szerint nagyobb százalékban birtokolta a labdát, hanem az, aki többször tudja célba - vagyis a kapuba - juttatni a játékszert. A labdát ugyanis nem dajkálásra, megőrzésre kaptuk, hanem továbbadásra, hogy minél előbb célba érjen. Ebből következően veszélyes a labdát a saját térfelünkön tartogatni, hiszen a cél nem a mi kapunkban van. Vajon hány öngólt rúgtunk már, mert csak védekeztünk? Megpróbáltuk kihúzni a meccset legalább egy döntetlenre. Vagy: úgynevezett „tisztes” vereségre játszva féltünk átlépni a másik térfelére. Pedig a szövetségi kapitány világosan megmondta: „Menjetek el szerte az egész világba..!’ (Mk 16,15) Sajnos mi már évtizedek óta képtelenek vagyunk átlépni a saját árnyékunkat, vélt és valós határainkat. Még egy kontinensviadal is álomnak tűnik a mai magyar labdarúgás számára, hát még egy világbajnokság! Pótcselekvésként szobrokat emelünk Puskásnak, de a mázsás bronzszobrok ritkán rúgnak gólokat... Közben fájó szívvel eltemettük Grosics Gyulát is, s vele talán sokak reménységét, hogy valaha még újra ott lehetünk az élvonalban... Jó hír viszont, hogy az „evangélikus/ökumenikus ligában” nem kell minden elveszített selejtező után hosszú éveket várni. Bukdácsoló csapataink újra meg újra pályára léphetnek, mert a Mester még mindig nem küldött el minket zuhanyozni. Még mindig az újrakezdés lehetőségének zöld reménységében járhatunk, ahogy a már idézett énekszöveg is biztat: „Zöldben járok, szárnyalok felé. Élek és vagyok Istenhez kötve... Ébredek.” Apropó: szárnyalás és ébredés! Pár nap, és a világ figyelme Brazíliáról Soltvadkert felé fordul: július 16- án kezdődik a 10. Szélrózsa fesztivál! Ennek bibliai mottója ugyancsak szárnyalásra hív: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, és szárnyra kelnek, mint a sasok." (Ézs 40,31) Egyházunk legújabb kori történetének bátor és reményteli határátlépési kísérlete a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó, ahol valóban jók az esélyeink, hogy célba juttassuk a „labdát”. A jubileumi találkozóra erős, gólveszélyes csapattal készülünk. S ebben a nagyszerű játékban átélhető a tömegsport élménye is: a nézőtérről bárki jó eséllyel pályára léphet, helye van a csapatban, az összjátékban. Sőt akár még a góllövőlistára is felkerülhet. De most már elég a focis képekből, hasonlatokból, mert biztos akadnak olyanok, akiknek már mérgezésük van a zöld gyeptől... Forduljunk a stadionoktól a templomok felé! Ám azoknak, akik már unják a zöld színt, nincsen jó hírem: az egyházi esztendőben is pár hete váltottunk a zöld liturgikus színre, amely egészen november végéig kísér majd minket. Csak reformáció ünnepén váltunk majd pirosra, akkor is csupán egyetlen napra. De soha rosszabb esélyt, mint hogy a következő hetekben, hónapokban is zöldben járhatunk: hiszen ez a szín a növekedés ígéretét is hordozza! Legyen közös reménységünk, hogy a nyár az egyházban nem uborkaszezon. Nem a pangás, a leépülés, a kallódás időszaka, hanem minőségi idő: lelki töltekezést, növekedést, épülést segítő konferenciák, táborok gazdag lehetőségét kínáló esély. Minden korosztály megtalálhatja a maga ÉGTÁJOLÓ edzőtáborát, ahol felkészülhet a következő játékidényre. Elnézést, már megint a focipálya közelébe tévedtem, pedig a vasárnap esti döntővel - egy hónap után, sokak bánatára, mások örömére - végre befejeződik a világbajnokság. A mi nagy játékunk viszont folytatódik világszerte. Mesterünk pályára küld, hogy tanítványként másokat is játékba hozzunk. Lehet, hogy még nem szárnyalunk, inkább egy másik énekszöveget dúdolunk: „Gyalog kell menned, nem lehet szállni, / De az út végén Jézus fog várni.” (EÉ 560,2) A lényeg, hogy a nézőtérről bátran mozduljunk a játéktérre, a betontribünről a friss zöld gyepre. Ez (is) a nyár ajándéka! Éljünk vele örömmel! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
