Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-14 / 37. szám
12 * 2014- szeptember 14. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr” Éveken át zengtük konfirmációs órákon és ifjúsági alkalmakon az „Elindulsz végre, vár a széles nagyvilág” kezdetű ifjúsági éneket. Most, a 2014/15-ös tanév elején döbbentem csak rá, hogy ebből a szempontból eddig leginkább csak ráhangolódtam mások útnak indulására, segítettem embereket életfordulók átvészelésében, lelkesítettem a nehezen indulókat vagy megtorpanókat. Az új tanév azonban most számomra is valódi indulási helyzetet hozott. Új lakhelyet, új szolgálati területet, gyermekeink új iskolába indulását. Nem lehet nem belegondolni ilyenkor, vajon mit hoz a jövő. Milyen lesz az új tanév, milyen lesz az új helyzet, milyen lesz mindaz, ami ma még ismeretlen és felfedezésre vár? Miközben az ember ilyen és hasonló kérdéseken töpreng, olyan könnyen költözik szívébe a bizonytalanság, a jövőtől való félelem, az eddig biztos pontok és kapcsolódások elveszítése miatti megtorpanás. Biztosan nem véletlen, hogy Jeremiás könyvéhez fordultam megerősítésért. Mindig is lenyűgözött az a prófétai lelkigondozás, amellyel bajba jutottakon, elbizonytalanodott embereken segítettek a próféták azáltal, hogy Isten biztató üzenetét közvetítették az emberek felé. A címben már megjelenő isteni biztatás is ezzel a megerősítéssel folytatódik: „...békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek’.’ (Jer 29,11) Igen, van olyan helyzet az életben, hogy el kell indulni, a szolgálatot vagy a tanulmányokat máshol kell folytatni, egy fontos döntést meg kell hozni, vagy bele kfll vágni egy olyan új feladatba, amely addig nem volt az ember látókörében. Nem csak a régi időkben tartottak az emberek az ilyen változásoktól - ma sem könnyű ez. De Isten erőt adó szava ma is ugyanolyan biztató és megerősítő lehet, mint régen. A napokban fogadjuk kollégiumunkban az ország minden tájáról érkező egyetemistákat, akik a tanévet Budapesten fogják tölteni. Indulásunk közös - lehet, hogy gondolataink, bizonytalanságunk is hasonló. El kell indulni, vár a széles nagyvilág... Biztos vagyok benne, hogy ha Jeremiás szavai is ott hangoznak a fülünkben és a szívünkben, akkor ez az indulás bátor is lehet. Jó érzés tudni: nem csupán bizonytalansággal gondolhat az ember a jövőre. Békességgel és reménységgel is lehet, hiszen tudhatjuk, hogy Isten akarata és szándéka is ez. Jézus által megváltott és reménységgel megajándékozott emberek vagyunk, akik most is békességgel és reménységgel tekinthetnek az új tanév, egy új élethelyzet, egy új feladat elé. ■ Pángyánszky Ágnes Névjegy: Pángyánszky Ágnes Hosszú évek gyülekezeti lelkészi szolgálata után az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkészeként kezdem az új tanévet. Reménységgel tölt el az a bizalom Isten részéről, hogy olyan emberek között végezhetem most szolgálatomat, akik a lelkészi, kántori vagy hitoktatói, hittanári szolgálatra készülnek. Lelkészi tapasztalataimat és az Istentől jövő békességet és reménységet szeretném átadni az egyházi szolgálatra készülőknek. AJÁNLÓ Dicsőítő est a Budapest Sportarénában Szeretettel hívnak minden érdeklődőt szeptember 26-án a Budapest Sportarénába, ahol a sokak által kedvelt angol rap/hip-hop/ dance csapat, az LZ7, majd az ausztrál Planetshakers vezet bennünket a - tőlük megszokott energikus és erőteljes - dicsőítésben. Az ausztrál Planetshakers immár második generációval működik, és több mint húsz nemzetközileg is terjesztett albumot tudhat magáénak. Dalait már magyar nyelven is énekelhetjük. A 2005-ben alapított LZ7 együttes pörgős zenéje mellett különleges színpadi show-jával próbálja hiteles mondanivalójára felhívni a figyelmet. Céljuk, hogy a fiataloknak átadják az örömhírt a zenén és a táncon keresztül, hogy szemléltessék a Jézus Krisztusba vetett hitet, és lehetőséget adjanak minden fiatalnak, hogy elfogadja Jézust megváltójának. Lindz - az együttes alapítója - így nyilatkozott egy interjúban: „Szeretnénk látni, hogy a gyerekek megváltoznak. Szeretnénk kifosztani a poklot, és feltölteni a mennyet!” Hívunk tehát minden fiatalt és lélekben fiatalt: gyertek, tapasztaljuk meg együtt Isten szerétét, lépjünk közelebb hozzá a dicsőítés által! Bátorítunk benneteket, hívjátok el a barátaitokat, mert hisszük, hogy Isten megszólítja őket ezen az estén! Most minden belépőjegy mellé adunk még egyet ajándékba. (Bővebb információ; ezazanap.hu) ■ Csapó Szilvia Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit „Isten az álmaink előtt jár.. Beszélgetés három hatodéves teológussal 111 kötelező tantárgy, 350 kredit, 10 félév. Vizsgák, szigorlatok, nyári gyakorlatok, szuppükációk. Röviden ennyi minden van egy ötödéves teológushallgató mögött, de ennél még jóval több leírhatatlan élmény, melyeket most hátrahagy. De vajon mi vár rá az elméleti képzés után? Erre a kérdésre pontosan még az Evangélikus Hittudományi Egyetem falai közt megrendezett hatodéves-konzultáció résztvevői sem tudnának válaszolni, azonban hárman közülük szívesen meséltek arról, hogyan készülnek a gyakorlati évükre, milyen érzésekkel vágnak bele teológuséletük új szakaszába. Móricz Nikolett a pestújhelyi, Bence Áron a budahegyvidéki, Farkas Ervin pedig a hévízgyörki gyülekezetben látja majd el hatodéves szolgálatát.- Már többször találkoztatok a mentorotokkal, és túl vagytok az első konzultáción is. A startvonalnál állva milyen érzésekkel vágtok bele az előttetek álló gyakorlati évbe? Niki: Én mostanában érkeztem vissza Lipcséből Budapestre, az életem még - fizikailag és lelkileg is - dobozokban hever, sok minden vár kicsomagolásra, feldolgozásra. Hálás vagyok, hogy lezárult mögöttem egy fejezet, a felfedezés örömével és nyitottságával várom az újat, ami egyszerre felvillanyoz, az egyházról alkotott eddigi képemet felülírja, az öt évvel ezelőtt hozott döntésemet pedig új perspektívából világítja meg. Ervin: Izgalom. Leginkább ez az, ami most kitapintható. Bennünk van a „kirepülünk” érzése, ugyanakkor tudatosan figyelnünk kell arra, hogy mi még csak hatodévesek vagyunk! Nem szabad túlvállalni magunkat vagy teljesen elszakadni az iskolapadtól. Nemcsak azért, mert a jó pap holtig tanul, hanem mert ez is az út része. Áron: Kicsit kuszán érzem még magam, hiszen csak néhány napja érkeztem haza Finnországból. A költözésem Budahegyvidékre most zajlik, a heti rendemet még nem tudom pontosan, lépésről lépésre tárul fel előttem az itteni élet. A mentorom és a gyülekezet kedves és befogadó, fokozatosan egyre többet tudok meg róluk és a feladataimról. A konzultáció pedig nagyon hasznos volt, színültig töltve fontos gyakorlati tudnivalókkal éppúgy, mint izgalmas elméleti megalapozással.- Az egyetemi mindennapok fejezete is lezárult az életetekben Mire számítotok, a megszerzett ismeretekből mit fogtok a leginkább hasznosítani a gyülekezeti életben? Áron: Szerintem elsősorban a gyakorlati teológiai ismereteimet, a hittantanításnál a hospitációs és tanítási gyakorlatot, no meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett pedagógiai ismereteimet fogom használni. Ha azt érzi az adott gyülekezeti kör vagy tag, hogy egy feléje nyitott, érdeklődő, nem mesterkélt lelkészjelölttel áll szemben, akkor maga is befogadóvá válik irántam. Ez a környezet alkalmas arra, hogy meghalljuk egymás hangját, üzenetét. Ekkor lesz majd hasznomra az az elméleti tudás és nézőpont, amelyet egyetemi éveim alatt elsajátítottam. Ervin: Mindennek az alapját a biblikus tanulmányok képezik, ezek nélkül nem lehet kiállni gyülekezet elé, ezek jelentik az örök kontrollt egy teológusnak. Én a lexikális tudásanyag mellett bízom az eddig megszerzett tapasztalatokban is. Az egyetem nemcsak a könyvtárakat nyitja meg a hallgatói előtt, hanem teológusként óhatatlanul bevonnak bennünket az Áron: Kezdem Finnországgal. Az elmúlt két nyáron egy kis keletfinn városka, Kiuruvesi nagy evangélikus gyülekezetében dolgoztam „nyári teológusként”. A finneknél bevett szokás, hogy a teológushallgatók nyáron a szabadságra ment lelkészeket helyettesítve különböző gyülekezetekben már egyetemi éveik alatt jókora gyülekezeti gyakorlatra tesznek szert. Cserébe náluk nincsen hatodév, a finn lelkészjelöltek rögtön csobbannak a mélyvízben. Kiuruvesiben a kazuális szolgálatok kivételével sokféle lelkészi feladatba belekóstolhattam: konfirmációs táborok szervezésében vettem részt, családi istentiszteleten szolgáltam, látogattam, Taizéáhítatokat tartottam, házi csonézet és tevékenységi kör férhet meg egymás mellett. Áron: Hegyvidék dinamikus, családias, értelmiségi gyülekezet: izgalmas kihívásokra számítok mind az ifjúsági és gyermekalkalmakkor, mind pedig a különböző bibliaórák, előadások, prédikációk alkalmain. Itt folyamatos pörgésben él az ember: nem lehet ellanyhulni, mert a fiatalok új impulzusokra éhesek: életszagú, izgalmas megközelítésekre, programokra. A különböző értelmiségi körökben pedig - nagyon remélem legalábbis - nem fognak megelégedni az elcsépelt, túlszajkózott teológiai kijelentésekkel. Ahogy Béres professzor konzultációs előadásában is elhangzott: akkor leszünk hitelesek, ha a saját körünk által feltett kérdé-Farkas Ervin Móricz Niki egyházi szolgálatokba már a stúdiumok alatt is. Gyülekezetlátogatások, szuppükációk, különböző missziós és kisebb közegyházi lehetőségek. Ezek az élmények is mind elkísérnek. Niki: Azt gondolom, az önállóság, a reflexió és a kritikai látás kibomlásának függvénye is, hogy ki mennyire képes hozott ismereteit a gyakorlatba átültetni. A teológia csapásirányokat jelöl ki, amelyeken végighaladni már egyedüli feladat: számomra a bibükus teológia és a pszichológia a kulcs, hogy felismerjem Isten szavának sokszínűségét. Minden közegben megtalálhatók azok a lépések és dimenziók, hogy Isten szava hallható, érthető és életformáló legyen.- Niki és Áron, ti nemcsak itthon, hanem külföldi egyetemen is kipróbáltátok magatokat, hiszen mindketten tanultatok Németországban, illetve Áron, te lelkészi szolgálatot is végeztél Finnországban. Milyen készségeket szereztetek odakint, amelyek hasznosak lehetnek a hatodév során? Niki: A 2013/2014-es tanévben a Lipcsei Egyetemen tanultam, és a Gusztáv Adolf Segélyszervezet (GAS) ösztöndíjasaként több német tartományban is kipróbálhattam magam gyülekezeti gyakornoki és utazó küldött szerepkörben. Amikor júliusban rám adták a GAS búcsúajándékát, egy szász talárt (Luther-kabátot), akkor tudatosult bennem igazán, hogy mi minden formált, érlelt, tett próbára a kintlétem alatt. Megtanultam rövid idő alatt utat találni a legkülönfélébb kultúrájú és mentalitású gyülekezetekhez, érdekeket képviselni, hálózatokban gondolkodni, kapcsolatokat kötni és elengedni. A hatodév azt is megmutathatja, mit használhatok mindezekből hazai környezetben. portban képviseltem az egyházat, prédikáltam és liturgizáltam. Nagyon hálás vagyok a kiuruvesi lelkészeknek és híveknek, hogy befogadó szeretetükkel lehetővé tették, hogy a gyülekezeti életben is gyakorlatot szerezhessek. Németországgal, Göttingennel kapcsolatban más a helyzet: itt izgalmas, friss fuvallattól eleven teológiai utakat ismerhettem meg, amelyek „tágas térre vezettek engem” A hatodév egyik nagy kihívása, hogy vajon át tudom-e adni ezeket a határokat feszegető szemléleteket a gyülekezetnek. E kommunikációs kihívással kapcsolatban göttingeni spirituálisom példája lebeg a szemem előtt, aki szeü'dségével, türelmével és kreatív pedagógiájával az újszerű, szokatlan teológiai gondolatokat is közel tudta hozni hallgatóihoz.- Milyen speciális kihívásokra számítotok a rátok váró gyülekezetekben? Másfeladatokat tartogat egy budapesti, illetve egy vidéki közösség? Ervin: Természetesen, más a légkör, más a mentalitás. Erről regényt lehetne írni. Főleg mivel város és város, falu és falu között is sok különbség van. Általában egy vidéki, egylelkészes gyülekezetben más a szolgálat, mint egy programokban gazdag városi közösségben. A falu máshogyan sokszínű! Ott inkább a beszélgetések dominálnak. És sok esetben a meghaügatás. Niki: Odafigyelve és érzékenyen keü közelíteni egy gyülekezet írott és íratlan értékeihez, rítusaihoz, sokszínű hagyományaihoz, súlypontjaihoz, ez mindannyiunk kihívása. Én egy vidéki, tradicionális dunántúli gyülekezetből, Faradról származom. Talán egy olyan fővárosi peremkerületben, mint Pestújhely, többféle életforma, világBence Áron sekre mutatunk fel válaszlehetőségeket, a keresztény üzenetet napról napra átfogalmazva, életre hívva a magunk számára.- Tegyük fel, hogy 2015. június végén járunk. Milyennek látjátok magatokat a hatodév végén, milyen tulajdonságokkal gazdagodtatok? Niki: Egy önarcképét festő ember sem lehet önmaga mércéje. .. Megannyi találkozás, élmény vár ránk, általunk előre nem sejthető hatásokkal, következményekkel. Mégis, ott akarok lenni, ahol szükség lehet rám: nem a központban, nem is csak a periférián, hanem sokakkal az úton, így szeretném továbbadni a bennem élő reménységet. Ervin: A futurológia nem az erősségem, viszont annyi biztos, hogy kihívásokkal teli év elé nézünk. Remélem, hogy ezek a próbatételek megedzenek, növelik a teherbírásomat, tágítják a látásmódomat. Az első konzultáción Varga Gyöngyi tanárnő arról beszélt, hogy Isten az álmaink előtt jár. 2015 júniusa jelenleg egy messzi álom. A stabilitás ebben az álomban mégis az, hogy Isten már ott is ott van. És arra vezet. Hogy magunkkal kapcsolatban a remények és a végső tapasztalatok akkor mik lesznek..., nos, ez akkor fog számunkra világossá válni. Addig marad feladatként a hitélet és az önművelés. Áron: Remélem, hogy nagyobb lesz a munkabírásom, fejlődöm majd türelemben és a szépség töredezettség mögötti feüsmerésében. Nagyon remélem, hogy pontosságot is fogok tanulni. Büszkén jelenthetem, hogy az első napomon még nem késtem el sehonnan! Adja Isten, hogy ez a sikerszéria egész évben folytatódjék! ■ KBL
