Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-13 / 28. szám
„A szeretetből való cselekedet hajtóereje soha nem az erkölcsi törvény ismerete, hanem a másik nyomorúságának lélekben való átélése, a szó valódi értelmében vett együttérzés, sőt együtt szenvedés a másikkal. Mert nem tudsz nem együtt szenvedni azzal, akit szeretsz!” Az aranyszabály !► 2. oldal „A mi nagy játékunk viszont folytatódik világszerte. Mesterünk pályára küld, hogy tanítványként másokat is játékba hozzunk.” Égtájoló ^ 3. oldal „Azon az istentiszteleten az egyik, hittant tanító társam, egy fiatalasszony arra hívta fel a figyelmemet, hogy a betegségemnek célja van. Azért kell elszenvednem, hogy megírjam azokat a csodákat és istenközeli élményeket, amelyek kísérik majd a gyógyulásomat." Hívj segítségül! ^ 11. oldal Kereszt alatt W 2. oldal Ima lámpásokért 1*- 4. oldal Szlovák napok itthon és otthon W 4. oldal Teológia és kultúra W 6. oldal A jó szándék kevés W- 11. oldal Ki volt Nagyváthy János? !► 13. oldal A lengyelországi Wroclawban július 4-től 6-ig rendezték meg a közép-európai keresztyén találkozót, amelyre mintegy háromezer-hatszáz résztvevő érkezett a régió országaiból. Az immár több mint húszéves múltra visszatekintő regionális evangélikus rendezvényeket mindig más országban tartják. Idén a találkozó jelmondata a Pál apostol galatákhoz írt leveléből vett gondolat: „Szabadon Krisztusban” A jelmondat a rendszerváltozás huszonötödik évfordulójára, az akkor kivívott szabadságra emlékeztet. A nyolcvanezer főt számláló Lengyel Evangélikus Egyház szervezte az idei nemzetközi rendezvényt, amelynek elsődleges célja ezúttal is a közép-európai protestáns egyházak összefogása, identitásának erősítése. A házigazda lengyeleken kívül Wroctawban képviseltette magát több németországi evangélikus tagegyház, a csehországi, a magyarországi és a szlovákiai evangélikus egyház. Magyarországról több mint háromszáz résztvevő érkezett a sziléziai városba, a rendezvények előadója volt dr. Fabiny Tamás püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő. Gáncs Péter elnök-püspök a megnyitón beszélt, majd vasárnap Swidnicában, a háromszázötven éves, gyönyörű fatemplomban megtartott istentiszteleten prédikált. A Kaposvárról, Nyíregyházáról és Kunhegyesről jött énekkarok több rendezvényen nagy sikerrel szerepeltek. A bakonycsernyei labdarúgócsapat harmadik helyezett lett a focibajnokságon. 2016-ban Budapesten lesz a következő közép-európai keresztyén találkozó. Összeállításunk a 7-9. oldalon I<i-be kapcsolódás Aszódon Evangélikus pedagógusok országos találkozója t Az evangélikus intézményekben oktató, a záróértekezletek után még közösségi szellemben gondolkodni tudó pedagógusok idén a húszéves Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégiumban megrendezett „évzárójukon” pihenhették ki a katedra fáradalmait. Az evangélikus pedagógusok országos találkozója (EPOT) - június 30. és július 2. között - jó alkalmat adott az elmúlt a tanév értékelésére és a soron következő előkészítésére. A háromnapos rendezvény vendéglátója a jubileumát ünneplő intézmény igazgatója, dr. Roncz Béla volt. Szabadság, felelősség A Budapesttől mintegy negyven kilométerre, festői környezetben elhelyezkedő kisváros egyik ékessége az 1994 szeptemberében újraindított evangélikus középiskola. A modern épületegyüttest Nagy Tamás Ybl-díjas építész tervezte. Az aszódi intézmény diákjai zöld környezetben, korszerű sportpályákon edzhetik testüket, jól felszerelt, takaros tantermekben pallérozhatják elméjüket. Az evangélikus templommal szemben épült iskola a lelki értékekre is nagy súlyt fektet, őrzi és ápolja a lutheránus hagyományokat. Az idei EPOT-ot megnyitó istentiszteleten Fabiny Tamás hirdetett igét Mt 11,28 alapján. Az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője a pihenés létjogosultságáról és fontosságáról beszélt az évet záró, nyarat váró tanároknak. A pihenés a teremtő folyamat része - hangsúlyozta -, ha még az Úristen is „belefáradt” munkájába, mi hogyne fáradnánk el? A szünidő alatt nemcsak az épületekben, hanem testünkben-lelkünkben egyaránt üzemszünetet kell tartani. A jelenlevők nagy derültségére Fabiny Tamás személyes történetet is hozott a kikapcsolódás erejének illusztrálására: kisfiával a balatonszemesi strandon magyar-orosz vízilabdameccset játszott, amelyet a gyermek és saját örömére maga közvetített. Az orosz csapatban olyan játékosok is feltűntek, mint Brezsnyev, Gorbacsov vagy Trockij. A játék és a „lelassulás” felszabadító hatalmának érzékeltetéséhez még egy cseh mondás magyarított változatát is megosztotta a hallgatósággal a püspök, biztatva: „Merjük nézegetni a Jóisten ablakait.” Az istentisztelet liturgiái szolgálatát Lőrincz Csaba helyi lelkész és Novotny Dániel, az aszódi gimnázium iskolalelkésze végezte. 1^ Folytatás az 5. oldalon ■ Prőhle Gergely Egymást érik a rendszerváltozás huszonötödik évfordulójára emlékeztető események a kelet-középeurópai régióban. A megemlékezések többsége nagy idők nagy tanúit hívja segítségül, akik sokadszor is elmondják saját változatukat a történtekről, hogy aztán az esetek többségében Ralf Dahrendorf német társadalomtudós sokat idézett mondatával kerekítsék le az elbeszélésüket. E szerint „egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt lehet átalakítani, míg a társadalmi rendszer átalakításához hatvan év kell”. Vagy - főleg hazai környezetben - a kompromisszumos megoldások sokaságának magyarázataként Antall József szavait idézik: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.” Közhelyekben, felületes általánosításokban a kelet-közép-európai protestánsok wroctawi találkozóján sem volt hiány, de ez már csak így van a németországi Kirchentagok példáját követő tömegrendezvényeken. A sok embert magával ragadni képes istentiszteleteknek persze mindig megvan az a varázsuk, melynek hatására tényleg megérezhetjük a kegyelem végtelen erejét, s arra a néhány órára legalább egy nagy népegyház tagjainak érezhetjük magunkat. Ugyanakkor a kelet-közép-európai protestánsok diaszpóraléte nem tudatosulhatott volna jobban bárhol másutt, mint az elsöprő többségben erősen katolikus Lengyelország töredéknyi evangélikusságának meghívására a hetven évvel ezelőtt még túlnyomó többségében németek lakta Breslauban, Wroclawban vagy - ahogy mi mondjuk - Boroszlóban. A náci német csapatok a várost tartották az utolsó bástyának a szovjetek elleni harcban, így nem nehéz elképzelni azt az iszonyatos pusztítást, amelyet a háború okozott. A kommunista időkben a németeket módszeresen elkergették, csak azokat kímélték, akiknek a szaktudására a sziléziai bányavidéken szükség volt. A kitelepítéssel megpróbáltak kitörölni egy mély kulturális hagyományt, egy ipari kultúrát, egy mentalitást, ami persze magával vonta a németség hitéletének megfelelő számú lutheránus templom katolikussá tételét is. Ilyen történeti háttérrel különös jelentősége volt annak, hogy talán leginkább a német nyelv volt afféle közös nevező az amúgy meglehetősen nagy közép-európai nyelvzavarban, bár egymás megértésének nehézsége és ezáltal a kerekasztal-beszélgetések nehézkessége így is olykor aggasztóvá vált. Minden nehézség, akadály, a történelem hosszú helyi árnyéka ugyanakkor arra volt jó, hogy a szokásosnál is jobban aláhúzza annak jelentőségét, ami az összejövetel mottója is volt: Szabadon Krisztusban. Fel kell tennünk a kérdést: vajon mi az, ami egy ilyen regionális protestáns találkozó megrendezését indokolttá teszi? Elegendő-e a kommunizmusban együtt eltöltött közös évtizedekre hivatkozni? Biztos vagyok benne, hogy nem. Ugyanakkor a közös tapasztalat segíti annak a szabadságra vonatkozó teológiai látásnak a kialakítását, amelyről a bibliatanulmányok, igehirdetések szóltak. Huszonöt év után nemcsak a fiatal generációnak, hanem a rendszerváltást már tudatosan átélt nemzedékeknek is fontos felidézni azt, hogy a szabadság - minden mai nehézségünk, ellentétünk, szabadosságba hajló viselkedésünk ellenére - micsoda Isten adta érték. S ha - a találkozó témáit áttekintve - az üzleti élet etikájáról, a kapitalizmus ellentmondásairól vagy a munkaerő-elvándorlás okozta, országainkat különösen sújtó gondokról beszélünk, a felhorgadó nacionalizmusok mibenlétéről vagy az Európai Unió tehetetlenségéről vitatkozunk, sokkal optimistább módon, sokkal nyíltabban közelíthetünk a megoldás felé, mérhetjük fel a mások és a magunk lehetőségeit is, ha a Istentől kapott szabadság s persze az ezzel együtt járó felelősség áll a gondolkodásunk középpontjában. 2016 júniusának végén mi, magyarok rendezzük majd a következő hasonló találkozót, programját nekünk kell összeállítanunk. Fontos lenne, hogy az ezzel kapcsolatos gondolkodás egyházunkban minél előbb elinduljon. Annyiban talán könnyebb helyzetben vagyunk, hogy mi egyházon belül is megéljük a közép-európai sokféleséget, hiszen a szlovák, magyar és német gyökerű lelkiség együttélése fontos helyi tapasztalat. A reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának megemlékezései előtt egy évvel pedig érdemes lesz átgondolni, hogy az anyanyelven olvasható Szentírás - a reformáció nagy vívmánya - milyen szerepet játszott a nemzetté válás folyamatában, s ugyanakkor keresztény hitünk egyetemessége milyen módon segíti áthidalni a nemzetek közötti különbségeket, ellentéteket. Wroclawban a szabadságért hálát adva azért is imádkoztunk, hogy legyen erőnk, alkalmasságunk komolyan venni az ebből adódó felelősséget is. A hányatott sorsú Közép-Európa jövője nagyban függ attól, hogy a protestáns közösségek képesek lesznek-e missziói lélekkel a lehető legszélesebb körben megismertetni hitelveiket, eszméiket, mentalitásukat. A szerző egyházunk országos felügyelője, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára
