Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-09 / 6. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014- február 9- ► 7 BACH M A R A T O N (HANG) VERSENY A MÜPÁBAN A 2 5 . EVANGÉLISTA MŰVEIBŐL Tengernyi Bach a Duna partján t Magyarországon korábban ismeretlen hangversenytípussal teremtett új hagyományt 2008- ban a Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája: egy kiválasztott zeneszerző műveit szólaltatták meg egy teljes napon keresztül. Február 2-án - hetedikként - Bach-maratont rendeztek a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben és a Fesztivál Színházban: délelőtt tíz és este tíz óra között tizenegy hangversenyen csendültek fel Johann Sebastian Bach művei. Mindenről beszámolni lehetetlen, ezért írásunk néhány eseményt kiemelve próbál áttekintést adni a vasárnap történtekről. A nagy ívű program művészeti vezetője, Fischer Iván úgy állította össze a koncertek műsorát, hogy minden műfajcsoport méltóképpen képviselve legyen. Igyekezett megtalálni a jó arányt a népszerű darabok és az életmű kompozíciós szempontból kiemelkedő opusai között is. A délelőtt rögtön bepillantást engedett a komponista két fontos tevékenységébe. A nyitó orgonamuzsika - Varnus Xavér műsora eredeti szabad orgonaművekkel és átiratokkal - az istentiszteleti szolgálattévőt idézte fel, az utána következő kisebb billentyűs művek pedig a tanárt. Bach zenepedagógiai zsenijét a zeneszerzői zsenialitásához méltó, mindmáig széles körben használt tananyag bizonyítja. Ennek egy részét alkotják a Két- és háromszólamú invenciók (ez utóbbiakat a szerző Sinfoniáknak nevezte), amelyek a zongoratanulók kötelező gyakorlatai közé számítanak. A gyűjteményt Bach a következő ajánlással látta el: „Igaz útmutató, amely a zongora kedvelőinek, elsősorban azonban a tanulni vágyóknak érthető módon mutatja meg nemcsak azt, hogyan tanulhat valaki két szólamban tisztán játszani, hanem azt is, hogy továbbmenve, három obiigát szólammal rendjén és helyesen bánjék, s eközben ne csak jó ötleteket kapjon, hanem azokat szabályszerűen alkalmazni is tudja, és különösképpen az éneklő játékmódot elsajátítsa, közben pedig a zeneszerzésből is hatékony ízelítőt kapjon.” A Budapesti Fesztiválzenekar zenepedagógiai programjai keretében gyakorta zenél együtt zeneiskolásokkal, így bátorítva tehetséges gyerekek zenetanulását és pályaválasztását. Ezen a koncerten is zeneiskolások szólaltatták meg a javarészt pedagógiai céllal írott kompozíciókat. A billentyűs szólóirodalom még két alkalommal kapott teret. Spányi Miklós csembalón és Várjon Dénes zongorán minden jelentős műfajból megszólaltatott egyet: prelúdiumot, fantáziát, fúgát, szvitet és partitát. A vonós hangszerek is meghatározóak voltak Bach életében. Nem lehetett kérdés, hogy szólóhegedűre és szólógordonkára írott mű is szerepeljen a nap folyamán: Baráti Kristófé d-mollpartitát, Perényi Miklós a C- dúr szvitet adta elő. Zenekari vagy zenekar-kíséretes művek hat hangversenyen csendültek fel. A brandenburgi versenyek a zeneirodalom legismertebb alkotásai közé tartoznak. A komponista 1721- ben korábban komponált műveiből hat, előadó-apparátusát és szólóhangszereit tekintve különböző concertót válogatott össze, és elküldte Christian Ludwig brandenburgi őrgrófnak. Az első három kompozíció a modern hangszeres Budapesti Vonósok (művészeti vezető Botvay Károly ), a második három pedig a korhű hangszereken játszó Aura Musicale (művészeti vezető Máté Balázs) előadásában hangzott el. Jó alkalmat adott ez a felosztás arra, hogy a nyitott fülű hallgató rácsodálkozzon a hangzás különbségére és gazdagságára. A többi concertóban egy, két és három zongora (Fejérvári Zoltán, Kemenes András, Palojtay János), illetve egy és két hegedű (Kelemen Barnabás, Johannes Pramsohler, Marlene Ito) állt szólóhangszerként a zenekar (a Budapesti Fesztiválzenekar mellett a Vass András vezette Pannon Filharmonikusok) élén. Az orgonaszólós concertót a BWV 29 kantáta Sinfonia tétele (Fassang László), a zenekari táncsorozatokat a fuvolás h-moll szvit (Pivon Gabriella) képviselte. Oratorikus művek két koncerten hangzottak el: ezekről Opicz József egyházzenész cikkében alább olvashatnak. Végül essék szó a tudósító által legjobban várt eseményről. Nagy nyeresége a Bach-maratonnak, hogy sikerült Budapestre hívni a régizene-játék meghatározó alakjait, a belga Kuijken fivéreket. Barthold Kuijken barokk fuvolán, Sigiswald Kuijken barokk hegedűn, Wieland Kuijken viola da gambán játszik: mintha úgy választottak volna hangszert, hogy családilag elő tudják adni a Musikalisches Opfert (Zenei áldozat, BWV 1079). Ezen a délutánon a csembalista Benjamin Alard közreműködésével szólaltatták meg Bach kiemelkedő jelentőségű kontrapunktikus művét. Nagy Frigyes porosz király 1747. május 7-én Potsdamban audiencián fogadta a hatvankét esztendős Johann Sebastian Bachot, kedves udvari zeneszerzőjének, Carl Philipp Emanuelnek édesapját. Lévén a király maga is muzsikus (kitűnő fuvolajátékos és a zene minden ágában tanult ember), a találkozás a zene jegyében zajlott. Nagy Frigyes alkalmat adott a lipcsei mesternek, hogy bemutassa híres kontrapunktikus tudását és rögtönzőképességét. Feladott egy témát, amelyre Bachnak improvizálnia kellett. Hazatérve Lipcsébe Bach a kapott „királyi témára” néhány hónap alatt tizenhat darabból álló sorozatot komponált. A Leipziger Zeitung 1747. szeptember 30-i számában a nagyközönségnek is tudtára adták az új Bach-opusz elkészültét: „Minthogy a Porosz Királyi Fúgatéma mostanra kikerült a sajtó alól, ezennel tudatjuk, hogy ugyanezen művet a közelgő Mihály-napi vásáron meg lehet vásárolni a szerzőtől, Bach karnagytól, valamint két fiától Halléban és Berlinben, 1 birodalmi tallér áráért. A kidolgozás áll: 1. két fúgából, melyek közül az egyik három, a másik hat obiigát szólamú; 2. egy szonátából harántfuvolára, hegedűre és continuóra; 3. különféle kánonokból, amelyek között van egy Fuga canonica is.” Ha valaki most kapott kedvet Bach hallgatásához, a http://radio.hu/ címre kattintva és a Bartók rádió február 2-i adására rákeresve még néhány hétig meghallgathatja a tizenegy hangversenyből álló zenefolyamot. A www.bfz.hu/?s=bach-maraton oldalon pedig részletes programleírásokra is találhat. Mindenkinek kívánjuk a bachi tengerben (Beethoven után szabadon) való megmártózást! ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa Bach-maraton - a színpad másik oldaláról Abban a szerencsében volt részem, hogy a Bubnó Tamás vezette Szent Efrém férfikar kórustagjaként lehettem részese a Bach-maraton két egyházzenei jellegű hangversenyének. Az előadásokat a színpadról hallgathattam végig. A délután egykor kezdődő koncert a február 2-ára íródott kantáta nyitótételével indult. A Mit Fried und Freud fahr ich dahin (BWV 125) az esti zsolozsma, a kompletórium állandó elemének, Simeon hálaénekének szövegét veszi alapul. A kantáta korálja, amely az elhangzott tétel egészét körülfonja és táplálja, megtalálható énekeskönyvünkben is: Már megyek békén, örömmel (EÉ 500). Simeon éneke ismerős lehet azok számára, akik a Gyülekezeti liturgikus könyvvel (GyLK) kapcsolatba kerültek (a Nunc dimittis a 783-as számon található meg). Simeon teremtő Urától azt a kijelentést kapta, hogy addig nem távozhat az örökkévalóságba, amíg meg nem látja üdvözítő Urát. Február 2. összetett ünnep, ekkor telnek le ugyanis Mária tisztulásának napjai, és a hagyomány szerint ezen a napon mutatták be Jézust a templomban. Ez utóbbi bibliai történetben olvashatjuk a simeoni szöveget. A Luther-korál tartalma megdöbbentő módon idéz meg halált és békét. A kantáta zenekari bevezetője is passiót fest elénk. Ez a kép viszont inkább a békés megnyugvás, mint a kegyetlen halál képét sugallja. A korái szövegének magyar fordításában ez a béke így értelmezhető: „Nem halál vár, csak álom.” Bubnó Tamás a próbák során különös súlyt fektetett Luther szövegére. Drámai erejű volt az is, ahogy a nyitótétel korálját a Budapesti Énekes Iskola pár kisfiú növendéke vezette. Ezáltal a hangzásban is megvalósult az ifjúság és a felnőttkor, így a gyermek Jézus és az agg Simeon közötti kontraszt. A koncerten ezután két motetta hangzott el, az egyik hangszerekkel együtt, a másik continuóval. A Der Geist hilft unsrer Schwachheit auf (BWV 226) Pál Római leveléből (8,26) vett szöveget dolgoz fel, hihetetlen szövegfestéssel. A zenekarral való munka a próbák során azért volt különösen érdekes, mert ismét kiderült, mennyire alapvető és meghatározó eleme a szöveg a bachi zenének. A kórus zenei anyaga megegyezett a zenekar zenei anyagával, de a hangszereseknek is ismerniük kellett a szöveget ahhoz, hogy a zenei súlyok ott legyenek, ahol a szövet és a szöveg megkívánja. A Lobet den Herrn (BWV 230) című motetta szövege szintén megtalálható a Római levélben (15,11). A koncerten ez jelentette számomra a legnagyobb élményt, mert úgy éreztem, hogy a szöveg tartalma, magasztaló volta a zenén keresztül kijelentést nyert. A felfelé törekvő, áldó és magasztaló jelleg végig érezhető és nyomon követhető volt. A hangversenyt a négy kis mise egyike, a g-moll mise (BWV 235) zárta. Nagyon különös ez a mű, mivel minden egyes tétele egy-egy kantátatétel paródiája, más szöveggel ellátott változata. A három szólistára és kórusra íródott mise kevésbé ismert, de nagyon nagy sikert aratott az érdeklődő közönség körében. Az esti koncerten - Bach d-moll kettősversenyét (BWV 1043) követő* en - a D-dúr Magnificat (BWV 243) szólalt meg. Valószínűleg mindenkinek nagy meglepetés volt, hogy a darabot egy antifóna keretezte. Szövege a gyermek Jézus templomban való bemutatását tárta elénk, az ünnepnek, február 2-ának megfelelően. A közönség érdeklődőén fogadta a. koncerttermek rendeltetésétől általában távol eső liturgikus atmoszférát. (A Magnificat, Azaz Mária hálaéneke szintén megtalálható a GyLK- ban, a 245-246. oldalon.) Fischer Iván a próbák során utalt a Magnificat szövegére és a szöveg bibliai környezetére. Az egész műre jellemző volt a törékenyebb, nőiesebb, könnyedebb megformálás. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a közönség végig érezhette a szöveg magasztaló voltát. Ez a könnyedség úgy fordítható le, hogy a nagyzenekar a darab kezdőhangjától a záróhangjáig egy kamarazenekar pajkosságát és játékosságát tudta kölcsönözni. Talán ez tette lehetővé, hogy minden karakter igazán megmutatkozhasson, kibontakozhasson. A szólótételeket kiváló és elismert énekesek tolmácsolták. A koncert egészét átható, kamarazene^ ellegű felfogás a kórus elhelyezkedésében is megmutatkozott. A színpad különböző részein, „foltokban” elszórva álltunk fel, szólamonként egy-egy emberrel. így minden énekes szólistaként szerepelt az adott pulton belül. A kamaraéneklés a Suscepit Israel tétel alatt zajlott a legszembetűnőbben: itt a női szólamok csoportonként egymás felé fordulva énekeltek, amolyan kamarazene volt ez a kamarazenében. A koncertekre való felkészülést mindkét esetben a következetesség és a határozottság segítette. Bennem a következő mottó fogalmazódott meg: a zenét megélni, de élni hagyni; részünkként tekinteni rá, de nem megfojtani. Külön örömként ért, hogy a próbák során is érezhető volt a darabok liturgikus volta. Várakozással néztem a koncertek elé, mert a Bach-maraton legfőbb kérdése számomra az volt: Bach egyházzenéje „maratoni” körülmények között, nem liturgikus térben is szakrális tud-e maradni, igét tud-e hirdetni? Úgy gondolom, hogy Bubnó Tamás és Fischer Iván zenei tolmácsolása mindenestül eleget tett a közönség ezen elvárásának is, és maradandó élményt nyújtott mindazoknak, akik valamelyik koncerten részt vettek. ■ Opicz József
