Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-09 / 6. szám
8 « 2014- február 9. PANORÁMA Evangélikus Élet ■IMMiü—P HIRDETÉSEK Pályázati felhívás - kórusmű írására A Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága pályázatot hirdet egyházzenei kórusművek írására. A kórusmű szövege szabadon választható: lehet bibliai idézet, liturgikus szöveg, a reformáció főbb tanait felmutató idézet, valamely gyülekezeti énekünk (EÉ vagy GyLK) szövege, vers vagy imádság. Az egyetlen megkötés az, hogy a kórusmű magyarul (is) énekelhető legyen. Az előadó-apparátus szerint három lehetőséget kínálunk, mindhárom megoldás azonos elbírálás alá esik:- a cappella kórusmű (egynemű vagy vegyes kar),- orgonakíséretes kórusmű,- kórusmű kamaraegyüttes (2-9 hangszeres) kíséretével. A kórusmű nem foglalkoztathat szólóénekest. A pályaművek komponálásakor gondolni kell arra, hogy megszólaltathatók legyenek egy „átlagos” gyülekezeti kórus számára is (15-20 fős együttes), és beilleszthetők legyenek az evangélikus istentiszteleti liturgiába. A kórusmű időtartama: 2-5 perc. Egy zeneszerző egy müvei pályázhat. A pályázat jeligés: a mű címlapján és a kotta első oldalán a zeneszerző neve helyett csak jelige legyen olvasható. A beküldött kottaanyaghoz kérünk mellékelni egy lezárt borítékot, amelynek külső részén a jelige, belül pedig a zeneszerző neve és adatai (lakcím, elérhetőség), valamint egy nyilatkozat szerepel, melyben a zeneszerző tanúsítja, hogy a mű, amellyel pályázik, még semmilyen formában (bemutató, kottakiadás, hangfelvétel) nem került nyilvánosságra. A pályázók hozzájárulnak ahhoz, hogy műveiket a Magyarországi Evangélikus Egyház jogdíjmentesen felhasználhassa kiadásra (kottafüzet és/vagy elektronikus formában) és előadásra. A gyakorló egyházzenészekből és felkért zeneszerzőkből álló bírálóbizottság elnöke Draskóczy László egyházzenész, zeneszerző. A zsűri tagjai: Kamp Salamon, Kecskés Balázs és Bence Gábor. A zsűri munkáját azon énekkaraink vezetői segítik, akik saját kórusukkal bemutatják a kiválasztott műveket. A zsűri döntése végleges és megfellebbezhetetlen. A zsűrinek (ha úgy ítéli meg) jogában áll bármelyik díjat megosztani vagy nem kiadni. A nyertes pályázat díja (bruttó összeg): 1. helyezett: 100 000 Ft 2. helyezett: 70 000 Ft 3. helyezett: 50 000 Ft A pályázat benyújtásának határideje (a postabélyegző kelte): 2014. május 15. Eredményhirdetés októberben. A pályázatokat a következő címre kérjük küldeni: Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága, 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Pályázati felhívás - zenés színpadi mű írására A Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága pályázatot hirdet zenés színpadi művek írására. A pályázat célja, hogy elősegítse olyan alkotások létrejöttét, amelyek átélhetővé teszik és elmélyítik a reformáció ma is érvényes tanításait a jelenkor befogadói (elsősorban fiatalok) számára. Az alkotás legyen igényesebb és egyszerűbb körülmények között is előadható (egészében vagy részleteiben meg tudja jeleníteni egy gyülekezeti színjátszó kör is), egyes dalai legyenek alkalmasak a közös éneklésre. A pályázat kétlépcsős: az első fordulóban a pályázónak be kell nyújtania az alkotás tervezetét, a szövegkönyvet - megjelölve a zenei stílust és az előadó-apparátust -, valamint el kell készítenie egy partitúraszerűen kidolgozott részletet is. Az összegyűlt pályaművekből választja ki a bírálóbizottság azokat, amelyeket kidolgozásra javasol. A második fordulóra a zsűri kész tervezeteket is meghívhat, illetve jogában áll javasolni a szerzőknek, hogy kivel fogjanak össze. A kidolgozott pályaművek alapján hirdetik ki a végső eredményt. Az alkotás ajánlott időkerete: 20-90 perc. Pályadíjak (bruttó összeg): Első forduló -1. díj: 70 000 Ft ♦ 2. díj: 50 000 Ft • 3. díj: 25 000 Ft Második forduló - 1. díj: 800 000 Ft ♦ 2. díj: 400 000 Ft ♦ 3. díj: 200 000 Ft Az elsőforduló pályaműveinek postára adási határideje: 2014. október 1. A kidolgozásra ajánlott tervek készítőit a bírálóbizottság 2014. november elején értesíti. A kidolgozott mű benyújtásának határideje: 2015. július 31. A pályázatokat a következő címre kérjük küldeni: Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága, 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Hívogató Tamós-misére Az Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetben (Magyar tudósok körútja 3.) február 9-én 18 órai kezdettel Tamás-misét tartunk. Igehirdető: Varga Gyöngyi. Liturgus: Darvas Anikó. Téma: Úton. Életünk mintázata az út, és jó, hogy nem egyedül kell rajta bandukolnunk. Ez az út arról is szól, hogy útközben sokat találkozhatunk Istennel, önmagunkkal, társainkkal. Egy ilyen találkozásra hívunk szeretettel! Kétszáztíz éve született Bajza József » Kevés olyan sokrétű evangélikus személyisége van magyar irodalomtörténetünknek, mint a kétszáztíz esztendeje született Bajza József: személyében költőt, lapszerkesztőt, publicistát, színigazgatót, népművelőt, némiképp politikust s az irodalomkritika alapjainak magyarországi megteremtőjét is tisztelhetjük. Manapság kevésbé emlegetik ennek a nagyszerű alkotónak a nevét, pedig több okból is le lehetne porolni műveit. Szerencsére azért figyelmeztet a Nemzeti Színház aulájában kőbe formált alakja. A szentesi születésű irodalomtörténész, Négyesy László (1861-1933) írta: „Bajza József abban a lustrumban született, 1804. január 31-én, a Gyöngyös vidéki Szűcsi községben, egy tekintélyes evangélikus birtokos nemes családból, amely évkör Vörösmartyt, Kossuthot, Deákot, Czuczort és Toldyt adta a nemzetnek. Ő szorosan ennek a nemzedéknek volt a tagja és egyik erőssége...” Túlzások nélkül igazat írt az irodalomtörténész. Bajza a reformkor évtizedeinek főszereplői közt tartható számon. A ferences rendiek, majd a piaristák iskoláit kijáró, az egyetem elvégzésével ügyvédi esküt tett fiatalember, mondhatni, pályatévesztett, hiszen a jognál mind jobban érdekelték a versek. Elsőként Kazinczy keltette fel az érdeklődését, majd példaként tekintett Victor Hugóra is. Egyetemi évei alatt a nemzeti irodalom egyik későbbi kiváló ápolója, Toldy Ferenc (1805- 1875) - akit mellesleg Schedel Ferencként jegyeztek be eredetileg az anyakönyvbe - vált jó barátjává (s maradt élethosszig). Toldy látta, hogy barátjának különleges érzéke van a verseléshez. Nem habozott ezért bemutatni Kisfaludy Károlynak (1788-1830). Kisfaludy, az Aurora irodalmi zsebkönyv kiadója és a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak a híve örömmel fogadta Bajzát, bevonta köreibe. Kritikai lapot szeretett volna alapítani, ennek kiadása azonban már Bajzára maradt. A Kritikai Lapok címet viselő, 1831-ben útjára indított s 1836-ig élő folyóirat legtöbb cikkét maga a szerkesztő, Bajza írta, de segítségére volt Toldy és az úgyszintén ügyvédi vizsgát tett Vörösmarty Mihály (1800-1855), aki még sógorává is vált Bajzának. Kivételes hármas lett ez. Kivételes az ízlésük is; ahogyan csak tudták, „irtották’a tehetségtelenséget. Leltek is haragosra szép számmal, mert nem restelltek bátor, éles kritikákat megfogalmazni és kiszorítani az irodalomból a korosabb, főúri írótársakat. Csoda, hogy aztán lapjuk hasábjain számos per folyik le, köztük a Conversations-lexikoni per? Kölcsey Ferenc (1790-1838) nem is habozik „csatapiacnak” minősíteni a Kritikai Lapokat. Bajzáék azonban nem szívbajosak, még örülnek is a „reklámnak” mely csak erősíti nyomtatott fórumukat. Az öntudatra ébredő nemzet kora, a modern, polgári Magyarország megteremtéséhez elvezető időszak ez. Óriási tettvágy feszült Bajzáék fiatal nemzedékében; a tettvágy, a reformóhaj elsősorban a társadalom, illetve a gazdaság átalakítására irányult. Magyarországon a művészek, a tudósok, az irodalmárok - így Bajzáék is - jelentős szerepet vállalnak a reformtörekvésekben. S természetesen az olyan politikusok is, mint az 1830-as évektől igencsak nagy aktivitást mutató Kossuth Lajos (1802-1894), akinek egyre nagyobb a szerepe az országos közvélemény alakításában, a nyilvánosság megteremtésében. Az 1832-36. évi országgyűlés reformtörekvéseit a császári udvar ellenzi, a legtöbb javaslatot visszautasítja, befejezését követően pedig elfogatja az országgyűlési ifjakat. Ebben a helyzetben lett égető szükség egy ellenzéki, politikai témákat is felvonultató új lapra, az Athenaeumra. A Bajza főszerkesztésével 1837. január í-jével napvilágot látott - cenzorok és besúgók folyamatos figyelmével kitüntetett - politikaitársadalmi-irodalmi folyóiratban a hazai, össztársadalmi témákon túl folyamatosan teret kaptak nyugati politikai vonatkozások, jelentek meg útleírások, olvasható volt szépszámú színikritika s természetesen szépirodalom is. Sok jeles személy - Irinyi Józseftől Vajda Péterig - írása gazdagította a lapot megjelenésének bő hat eszten-Bajza József A hit Ha reményid árbocát Sors viszálya széttöré, Nézz a csillagok köré: Ők lesznek vezéreid, Ha szivedben él a hit. De kit álbölcselkedés Hitben is megingatott, Az vihartól hányatott, Tévelyeg vezértelen, Önmagába’ sincs jelen. Néki túl siron s időn Nem csillámlik enyhe fény, Ég és üdv agyköltemény S minden szent a föld felett Álom s csába képzelet. Őrizd szíved Istenét! - Hogyha lelked csüggedez, Híven ápol ő s fedez, Szánakodva nyújt kezet, És örök csendhez vezet. deje alatt. S nem szabad megfeledkezni arról, hogy többek e lapban jelentek meg először. Elég csak a legkiemelkedőbbre, magára Petrovics Sándorra gondolnunk. Petrovics Sándor tanulóra, aki pontosan ekképpen írta alá Pápán 1842. május 5-én azt a levelet, amelyet az ország legelső szépirodalmi lapjának szerkesztőségébe postázott „Tekintetes Szerkesztő Úr” megszólítással Bajza Józsefnek: „Ha csekély munkácskáim a megjelenésre érdemesek, kérem őket az Athenaeumban felvenni...” És igen, a „Tekintetes Szerkesztő Úr” érdemesnek találta erre A borozó című verset, melyet a hónap végén már ország-világ olvashatott nyomtatásban. A pápai tanulónak ez a nyomdafestéket látott első alkotása, ekkor még Petrovics aláírással. November 8-án viszont ugyané hasábokon, a Hazámban című verse alatt már Petőfiként szerepelt a szerző. Lapkiadói-szerkesztői munkája Bajzát nem kötötte le teljesen. Erősen foglalkoztatta őt a színházi világ, írt is egy tanulmányt Dramaturgiai és logikai leckék magyar színbírálók számára címmel. Közben felépült az évtizedekkel korábban óhajtott magyar játéknyelvű színház az akkori Kerepesi úton, s Bajzát nevezték ki igazgatójának. Bajza lelkesen vágna bele a munkába, azonban korlátozott feladatköre és az azt övező, folytonos konfliktusok következtében - melyek elsősorban a magyar nyelv ügyét támogató törekvéseiből, a magyar nyelvű drámaműveket felvonultatni szándékozó terveivel szemben keletkeznek - alig egy év után leköszönt a posztról. De azért még előtte kidolgozta a színház működési szabályzatát, s bár direktori posztjától elbúcsúzott, azért csakcsak rajta hagyta vigyázó szemét > a magyar dráma ügyén. Alig kel^ lett tíz esztendő, és újra színházid nál, a Nemzeti Színház aligazga£ tói pozíciójában találjuk. Természetesen mindeközben a politikai élet sem áll le, s ha így van, ő sem fojtja magába a véleményét, sőt! 1848-hoz közeledve Bajza ott van, ahol lennie kell: Kossuth Lajos mellett. Ez a porcelánkék szemű, korán kopaszodó, hiú kis ember - ahogyan a megboldogult Katona Tamás történész jellemezné Kossuthot - pontosan tudta, hogy kire van szüksége ekkortájt „aládolgozóként”, segítő munkatársként. Bajza a polgári szabadságjogokért küzdő legnagyobb politikai vezér legfőbb szócsövének számító, a saját nevével fémjelzett forradalmi napilapnak, a Kossuth Hírlapjának a főszerkesztői posztját kapta. Kossuth a sajtótól is remélte nézeteinek népszerűsítését, így a legtöbbször harcos magatartású Bajza testhezálló feladatot kapott. Profizmusával csakhamar felfuttatta a Hírlapot, úgy, hogy tartalmával, sokoldalú hazai és külföldi hírszolgálatával a forradalom és szabadságharc valamennyi sajtóorgánuma közül a legelső helyet foglalta el, s a szabadságharcra való felkészítés leghatásosabb eszközének bizonyult. Annyira jelentős volt a Bajza által szerkesztett újság, hogy az osztrákok megkísérelték hamisítani, így próbálva megtéveszteni az olvasóközönséget. Bajza lehetett volna a forradalmi vésztörvényszék elnöke is, de ezt nem vállalta. Hiába szakmája az ügyvédség, továbbra sem az ő világa az ítélkezés. A szabadságküzdelem befejeztéig mindvégig az íróasztalnál foglalatoskodik. A fegyverletétel után a Kossuth-hívek, a felkelők utáni hajsza, a felelősségrevonások mélységesen elkeserítették. Az ő élete is veszélyben forgott, Haynauék bukásáig menekülésben volt, bujkált; vele volt Vörösmarty is. A rémuralom okozta dermedt félelem mindkettőjük egészségét kikezdte. Bajza idegrendszere megbomlott, haláláig - három évvel élte túl Vörösmartyt -, 1858 tavaszáig teljes szellemi sötétségben élt. Síroszlopa a Kerepesi temetőben őrzi emlékét. Reméljük, születésének e jeles évfordulóján került rá legalább egy szál virág... • Kerecsényi Zoltán
