Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-12 / 2. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. január 12. ► 11 Tanácsok évkezdetre Vajon mit hoz számodra 2014? De tegyük csak fel egy kicsit másképp a kérdést! Mit szeretnél: mit hozzon számodra ez az év? Az első kérdésre nagyon nehéz, szinte lehetetlen válaszolni, mert túl sok a választ befolyásoló változó: globális, országos és helyi gazdasági tényezők; változások az adott ágazaton belül; különböző - meghozott és meg nem hozott - döntések, amelyek előre nem látható következményeket rejtenek magukban. Az egyén személyes életében is ugyanezzel találkozunk: váratlan hatások és események; rajtunk kívül álló körülmények; beteljesületlen vágyak. A második kérdésre viszont sokkal könnyebb válaszolni. Terveinket, reményeinket, álmainkat néven tudjuk nevezni: némelyik a múltban gyökerezik, másokat pedig az határoz meg, hogy mit szeretnénk a jövőben. De az az igazság, hogy a fontos dolgok általában nem szoktak csak úgy, maguktól megtörténni. Sokszor a mi kezdeményezésünktől függ, hogy megvalósulnak-e. Ennek az egyik legjobb módja az, ha célokat tűzünk ki magunk elé. Barátom, Gary Highfield Amikor az „akarom” már „muszáj” (When “Want To” Becomes “Have To!”) című könyvében arról ír, milyen nehézségeket kellett legyőznie ahhoz, hogy sikeres üzletember és vállalkozó lehessen. Részletesen kifejti: a siker egyik kulcsa az, hogy célokat tűzött ki maga elé - amelyekre aztán újra és újra emlékeztette magát. Van egypár nagyon jól hasznosítható javaslata, amelyek számunkra is tanulságosak lehetnek.- Arra koncentrálj, hova szeretnél eljutni - és ne arra, hogy most, pillanatnyilag hol vagy.- Ne várd, hogy a dolgok maguktól megváltozzanak. Te lépj, te cselekedj!- A célok nem törődnek azzal, hogy ki birtokolja őket. A célok mindenkit egyformán szeretnek - még téged is!- Ne csak ábrándozz a céljaidról! Vesd őket papírra! És vidd magaddal őket, bárhova mész is!- Mindegy, meddig tart, hogy elérkezz a célállomásra. De minél hamarabb nekiindulsz, annál hamarabb érsz majd oda!- Legyél készenlétben - és maradj is így! Ily módon nem kell majd akkor nekiállni készülődni, mikor hirtelen eljön életed nagy lehetősége. A ma is nagyon aktuális Példabeszédek könyvében is láthatjuk, hogy tervezni és célokat tűzni magunk elé bölcs dolog. Végső soron ki áll céljaid fókuszában? A legtöbb célunkat magunk, az ismerőseink vagy az üzlet miatt tűzzük ki. A Biblia azt mondja, hogy még ha jók is ezek a célok, magasabbra kell emelnünk a tekintetünket - az Urat kell szolgálnunk, és az ő tetszését kell keresnünk. „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid” (Péld 16,3) Legyél rugalmas. Légy készen akár az „újratervezésre” is! Az egyik legjobb dolog a célokkal kapcsolatban az, amikor mozgásba lendülünk. De hajlandónak kell lennünk arra is, hogy változtassunk a terveinken, és módosítsuk az irányt, ha a körülmények úgy kívánják. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását’.’ (Péld 16,9) Tudatosítsd magadban: Isten eszköze lehetsz az általa végzett munkában. Lehet, hogy nagy szorgalommal vetjük bele magunkat céljaink és terveink megvalósításába, de vajon eszedbe jutott-e, hogy Isten talán valami különleges dolgot szeretne elvégezni a rád bízott feladaton keresztül - még akár egy úgynevezett „világi munkahelyen” is? „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg” (Péld 19,21) „Az Úr irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját?” (Péld 20,24) ■ Robert J. Tamasy Forrás: Monday Manna Vége van az evangélizációnak? 1939. január 25-étől február í-jéig az evangélikus és református egyházközségek együttes evangélizációt szerveztek Győrben, amelyen Ecsedy Aladár református lelkipásztor evangélizált. Az evangélizáció teljes anyaga a szerző kiadásában A mentő bárka címmel jelent meg, és örömmel olvastam el. A könyvhöz Győri Elemér református püspök előszót, míg Túróczy Zoltán evangélikus püspök Vége van az evangélizációnak címmel utószót írt. Az összefoglaló zárszó elgondolkodtatott. Nagyon érdekelt, vajon mit is akar kifejezni. „A szívünk szomorúan tesz pontot ez után a mondat után” - írja Túróczy Zoltán mindjárt az elején, majd így folytatja: „Szeretnénk..., hogy továbbra is benne legyünk... a testvéri közösség áldott levegőjében. De hát nem lehet tovább. Vége az evangélizációnak.” A továbbiakban arra hívja fel az olvasók figyelmét, hogy Isten pont helyett kérdőjelet tesz ez után a mondat után: Vége van az evangélizációnak? Mert jaj nekünk akkor, ha vége van az evangélizációnak! Ugyanis az Isten közelébe vágyakozó ember sohasem juthat el olyan állapotba, hogy ne legyen továbbra is szüksége evangélizációra. A hitetlennek azért, mert ezáltal kell bűntudatra és hitre jutnia, a hívőnek pedig azért, mert általa még nagyobb bűntudatra és hitre kell eljutnia. Éppen ezért az evangélizációnak, amely „ébresztőre szóló riasztást jelent”, sohasem szabad, hogy vége legyen, sőt igazában ott kezdődik, ahol hivatalosan befejeződött. Az evangélizáció áldott napjai alatt sokak lelkében égett a tűz, amikor napokon át ott ültek Jézus Krisztus lábainál, hallgatták tanítását, csodálták értük hozott áldozatát, megmentő szeretetét, kegyelmét, és többen akkor ezt el is fogadták. Ezáltal az evangélizáció többeket elvezetett a megtérésig. De felvetődik a kérdés: „Vajon meddig ég majd bennük a Léleknek ez a tüze, meddig tudnak továbbmenni az evangélizáció kenyerének erejével?” A Szentírás tanítására hívja fel Túróczy püspök az olvasó figyelmét, amely pontosan azt mondja az evangélizáción részt vevőknek, amit Isten Illés prófétának mondott: Isten hegyéig kell eljutniuk. „Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erődfelett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig a Hórebig.” (íKir 19,7-8) Az utószó tehát arra hívta fel az evangélizáción részt vevők figyelmét: amíg ezt az utat meg nem teszik, addig nem szabad, hogy vége legyen az evangélizációnak. Nem engedhetik, hogy a sátán ujjongva tegyen felkiáltójelet a mondat után: „Vége az evangélizációnak!” * & $ Azon kezdtem gondolkodni, hogy nekünk, akik eddig részt vettünk evangélizációkon, mi történt az életünkben, és mi történt környezetünk életében. Megragadott-e bennünket Isten igéje? Bűnbánatra, megtérésre indítottak-e az ott elhangzottak? Változást hoztak-e életünkben? Kaptunk-e általuk elegendő lelkierőt? Izzott-e bennünk a Lélek tüze? Tudtunk-e másoknak is adni a kapott lelki ajándékokból? Hoztak-e változást gyülekezetünk életében? Volt-e folytatása az evangélizációnak, vagy a zárónapon bezáródott a szívünk is? Örömmel számolok be arról, hogy én már részt vettem néhány, lelki ébredést hozó evangélizáción. Közülük a legjelentősebb az 1951-es, egyhetes szegedi alkalom volt. Itt ébredtem rá arra, hogy milyen vagyok én, akinek nem kellett igazán az ige, mert fájó sebeket szakított fel, amikor belenéztem a tükrébe. Itt jutottam el egészen a kétségbeesésig. Elzárkóztam mindenkitől és mindentől. így akartam enyhíteni a bűneim miatti kínt. Nem sikerült. Ekkor keresett meg Isten csodálatos szeretetével, és szelíden megfogta a kezemet. Nem engedte, hogy így éljek tovább. Erőt adott, hogy mindig ott legyek a heti alkalmakon, ahol Jn 1,50 versével teljesen leleplezett és levetkőztetett: „...láttalak téged..” Az Úr mindent látott az életemben. Minden rejtegetett, titkos bűnömet. Ez borzasztóan hangzott, de rájöttem arra, hogy így van jól. Belém hasított az a gondolat is, hogy az én bűneim másokat is megrontanak, távol tartanak, elidegenítenek Istentől. Ó, hány lélek riadt el, maradt éhesen, vagy éppen botránkozott meg rajtam! Feltört a szívemből: mit lehet most már tenni? Van mentség? Van segítség? Van, Jézusnál. Térj meg! - hangzott a felszólítás. A következő napon Lk 18,13 került sorra: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!’\Jram, légy irgalmas nekem is - szakadt fel belőlem a kérés. Amikor már összeroskad az ember, kétségbeesve csak ennyit mond: Uram, megadom magam a te kegyelmednek. Akkor jött Isten a kegyelmével, és a megadott életemet magához vette, és Mt 9,13 által így szólt: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket’.’ Most már nem volt szavam őellene. Vártam őt, az ő irgalmasságát. Észrevettem, hogy amikor kiáltoztam Isten ellen, amikor szégyenteljesen a bűnben voltam, akkor a sátán rabja voltam. De Jézus győzött, és kegyelmével elfogadott, és megújította életemet. A délvidéki ébredési mozgalom evangélizációja helyreigazította lelki életemet, megújulást és megerősödést hozott számomra. Újra teljes szívvel és lélekkel igyekeztem az igével naponként táplálkozni, keresni, kutatni és cselekedni az én Atyám parancsait, megújult lélekkel szolgálni őt. Ez az evangélizáció az én életemben evangéliumi szolgálatokban folytatódott, mert a nyári szünidőkben a tanyai missziói szolgálatokban vettem részt. Áldott napok voltak ezek számomra! Övé legyen a dicsőség megmentő szeretetéért! ■ Szenczi László SEMPER REFORMANDA „Ha a nagyokat és gazdagokat még hatalomra jutásuk vagy meggazdagodásuk előtt törné össze, mire lenne az jó? Előbb olyan magasra és olyan gazdagságra kell jutniuk, hogy nemcsak ők, de mások is azt gondolják, hogy senki sem tudja őket legyőzni és megfékezni. Bizonyosnak kell lenniük saját dolgukban, hogy azt mondják, amit Ézsaiás mondott a babiloniakról: »De most halld meg ezt, te, aki jóléthez szoktál, biztonságban laktál, és ezt mondtad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! Nem leszek özvegy, nem tudom meg mi a gyermektelenség! Pedig megéred mindkettőt hirtelen, egyetlen napon...« (Ézs 47.8-9) Ekkor kezdheti el bennük Isten a munkáját. így engedte meg a fáraónak, hogy Izrael fiai fölé nőjön, és sanyargassa őket. Ezt mondta Isten a fáraónak: »De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön.« (2MÓZ 9,16) A Biblia tele van az ehhez hasonló példákkal, melyek Isten cselekedetét és igéjét tanítják, az emberek cselekedetét és szavait pedig elvetik.” M Luther Márton: Magnificat (Takács János és Percze Sándor fordítása) Közel az Úr Istenhez - az esztendő minden hónapjában! Az év igéje: „De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.” (Zsolt 73,28) Január: „...és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja az Úr, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott.” (4MÓZ 16,5) Február: „Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az Úr, valahányszor kiáltunk hozzá?!” (5MÓZ 4,7) Március: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34,19) Április: „Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.” (Zsolt 75,2) Május: „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18) Június: „Ők mindennap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat, mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak, és nem hagyja el Istene törvényét; igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének Istenhez közel lenni.” (Ézs 58,2) Július: „Mert ki volt oly közel az Úrhoz, hogy látta volna őt, és hallotta volna igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallgatta engedelmesen?” (Jer 23,18) Augusztus: „Közülük származik fejedelme, közülük kerül ki uralkodója. Közelembe engedem, s ő közeledik hozzám; mert ki merné kockáztatni életét, hogy közeledjék hozzám? - így szól az Úr.” (Jer 30,21) Szeptember: „A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!” (Fii 4,5) Október: „.. .mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez.” (Zsid 7,19) November: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.” (Jak 4,8) December: „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.” (Jak 5,8) Az új fordítású Biblia 1990. évi, javított kiadása alapján összeállította: ■ Garai András HETI ÚTRAVALÓ „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai!’ (Róm 8,14) Vízkereszt ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben epifánia Domini, az Úr megjelenése lesz nyilvánvalóvá gyermekeiben. Jézus Krisztusban látható Isten dicsősége, és a Lélek is hozzá űz, s bizonyságot tesz: „...valóban Isten gyermekei vagyunk... örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha...” (Róm 8,16-17) „Az Ige testté lett, közöttünk élt, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.” (Jn 1,14; LK) Ti „szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel”! (GyLK 739) Pál kéri: „...okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul amely tetszik az Istennek... Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is...” (Róm 12,1.6) Szolgálata előtt Jézus kérte Jánost, „keresztelje meg őt. (...) Jézus... azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.«” (Mt 3,13.16-17) „Mintha mondaná: minden jótét kegyelmemet, ami csak szívemtől telik, néktek ajándékozom. Bűnötök rettentése ellen ez legyen kegyelmem záloga. Ő az egyetlen örökös és mindenek Ura; benne ti is gyermekeim s örökösök lehettek.” (Dr. Luther) Amíg Péter Kornéliusz házában Jézusról prédikált, „leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét... a pogány okra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. (...) És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében!’ (ApCsel 10,44-45.48) Ennek előképe a választott nép csodálatos átkelése a halálfolyón: „Az Úr szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt..!’(}ózs 3,17) Pál kéri a gyülekezetből azokat, akik eljutottak Isten titkának, Krisztusnak ismeretére: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által..’.’ (Kol 2,6-7) Jézus megáldja Isten kiskorú gyermekeit, mert „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba”. (Mk 10,15) Ám Isten nagykorú gyermekeinek élő hite megoszthatja még a családot is. Urunk előre szólt: az evangélium miatt „meghasonlik az apa a fiával..., az anya a leányával”. (Lk 12,53) Mert „aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám”. (Mt 10,37-38) De Isten gyermekeinek kiváltsága, hogy így kiálthatnak: „Abbá, Atya!” (Róm 8,15) És állandóan „beszélő viszonyban” lehetnek vele. Hegyi beszédében Jézus óvott a képmutató s bőbeszédű imától, és megtanította övéit a megszólítást, a hét kérést s a dicsőítést tartalmazó „mintaimádságra”: „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... tied az ország a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!’ (Mt 6,9.13) ■ G. A.
