Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-12 / 2. szám

12 ◄! 2014- január 12.

IFJÚSÁGI OLDAL

Evangélikus Élet

PALACKPOSTA

Örömre hivatva

Tíz hívás a telefonomon, megint a bankból. Kedvesek voltak és megértők, de fizetni kell, mert kedvesen és megértőén levonják a fizetésem harminc százalékát. Én meg gondolkozom, hogy kellene-e szégyenkeznem. Mert végül is én vettem fel a hitelt. Persze, hogy értem van - de az egészet nem értem.

Értem van az iskola, ahol szeretettel adják át a tudást - és nem értem, hogy ki fogja azt használni és mikor. Miért kell ülni negyvenöt percig és ismét negyvenöt percig, míg mindenki azt érzi, hogy elég volt ebből a napból? Megkergül a tanár, de hát ilyen a hivatás, és megkergül a gyerek is, hiszen a tudást nem adják könnyen. Értem én, hogy értem van - de ezt az egészet mégsem értem.

Mert arra hívattunk, hogy boldogok legyünk, hogy örömmel éljük ezt az életet, amelyet az Isten adott nekünk. Azért adta, hogy ezt, a legfontosabbat adjuk tovább: az örömöt, hogy öröm az Istennel élni. Az új évben is hangzik az üzenet számomra is, hogy nemcsak megszületett a Megváltó, nemcsak meghalt értünk és feltámadt, hanem ezzel életet teremt. Erre hívott el minket.

Mert lehet, hogy sírsz, de akkor is csak „érted” vigasztalnak, mert már nem természetes a sírás, testidegen lett. És ilyenkor jön a zsebkendő, és jönnek a kedves szavak: „Érted vagyok, csak ne sírj!” Hiszen minden érted van, csak ne sírj és ne lázadj, hisz ilyen ez az élet. Ne is küzdj, ne akard hallatni a szavad, mert hangos. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Ki mondta, hogy könnyű ez az élet? Dolgozz, mert a munka nemesít, és pénzből élünk. Dolgozz reggeltől este nyolcig, mert akkor nem kell érezni, otthon lenni, és talán még a főnök is megdicsér. Hiszen ilyen az élet, és minden érted és értem van...

Ezek a világ szavai, zúgnak bele a tömegbe, de Isten valóban meghallgatja a sírást, látja az életünk, és azt hiszem, hogy együtt érez velünk. Ennek lehet örülni, és ezért lehet örülni.

Őszülök. Talán egy éve kezdődött, de nem

kell erre sem figyelni, hisz hívnak tízszer telefonon, hol ez, hol az, és kedvesen megerősítik, hogy fontos vagyok, és csak nekem lesz jó.

Ha lehet, ne is énekelj, inkább írd le, rajzold le, de ne mutasd meg, na persze nem azért, mert annyira rossznak tartanám, hanem csakis érted, hiszen kinevetnek, és neked lesz rossz!

Honnan ez a mersz? Hogy egymást megítéljük, megmondjuk a másiknak a tutit? Mikor kezdtünk el ennyire félni, hogy ilyenek lettünk? Talán akkor, amikor eltávolodtunk attól, hogy merjünk örülni az Isten adta életnek. Pedig engem, minket erre hív a Lélek, erre az örömre, amelynek egyetlen oka van. Az Isten tenyerén élni - ez ad örömöt, ez ad erőt minden időben.

Mert hiszem, hogy szépek vagyunk és erősek, és belül, a szívünk mélyén nem lehet minket legyőzni. Mert szép vagy, amikor sírsz - és akkor vagy a legszebb, amikor megmutatod, hogy milyen vagy, még akkor is, ha közönségesnek vagy elcsépeltnek mondják. Mert erre hívott el az Isten, a benned és bennünk élő Isten. Örömre, az életre hívott el minket.

■ Kadlecsik Zoltán

Névjegy:

Kadlecsik Zoltán

A soproni evangélikus líceum, illetve az evangélikus általános iskola iskolalelkésze vagyok. Valahol olvastam, hogy ha azt mondod, hogy ismered Istent, akkor nem ismerheted meg őt, hiszen azt mondod, hogy már ismered. Ezért én mindig kérdezek, vagy nyitott szívvel igyekszem lenni. Mert akkor kapok választ, akkor hallom meg az Istent és az embert, ha figyelek, és nyílt vagyok. A legfontosabb nekem a jelenlét, az, hogy bizalommal legyek mások iránt, és bizalommal legyenek irántam is.

OSZTOZÓ

Rend a lelke...

Tény, hogy nem tartozik a legizgalmasabb, legkreatívabb, legnagyszabásúbb újévi terveink közé, de azért az elhatározásaink között - még ha valahol a sor végén kullogva is - igen gyakran mégiscsak megtalálható az „idén rendet tartok magam körül” fogadkozás is.

Tudom, tudom, a zseni átlátja a káoszt - de legyünk józanok: viszonylag kevesen mondhatják el magukról, hogy ők valóban szellemóriások. A jó közérzetet pedig nagyban befolyásolja, hogy milyen környezetben, milyen körülmények között töltőd az idődet: hogy feszengsz-e a saját magad okozta rendetlenségben, vagy jól érzed magad otthon, a kollégiumi szobádban vagy az albérletben, mert fény, világosság és tisztaság jellemzi, és pihentető, nem pedig frusztráló benne lenned.

„A rendet nem rakni kell, hanem tartani” - hallottam egyszer Korzenszky Richárdtól, a tihanyi bencés apátság perjelétől.

Amikor ezen a rövid cikken gondolkodtam, egy hasonlat jutott az eszembe: a rendhez, rendtartáshoz való hozzáállásunknak olyannak kell(ene) lennie, mint a fogmosáshoz való viszonyunknak. Ha a napi rutin részévé válik, akkor könnyebben, hatékonyabban előzhetjük meg az otthonunkban eluralkodó összevisszaságot, de ha mindig csak halogatjuk az elpakolást-takarítást, akkor súlyos „gyökérkezelésre" lesz szükségünk ahhoz, hogy a rumli fölé kerekedjünk. (Figyelem: ahogy a fogmosás is nemre való tekintet nélkül mindenkinek ajánlott, úgy a háztartási feladatok sem csupán a lányok „kiváltságai”!)

így például ha minden étkezés után (vagy legalábbis minden este) elmosogatsz, akkor nem kell néhány nap után 1. a konyhában terjengő elviselhetetlen bűz forrása után kutatnod, és 2. ha átjön a haverod, rögtön tudod mibe tölteni neki a forró teát, nem kell előbb bűvészmutatványokhoz folyamodnod ahhoz, hogy a mosatlan edények közül előhalássz egy bögrét.

Ugyanígy ha a mosással nem várod meg, hogy az összes zoknid elfogyjon a fiókból, hanem már akkor beindítod a gépet, amikor összejött egy adagnyi koszos ruha, akkor életed legfontosabb randijára készülve nem a találkozó előtt fél órával szembesülsz azzal, hogy „nincs egy (tiszta) rongyod se”.

Sorolhatnám még a példákat: ha szellőztetés közben beágyazol reggel (legyen, mondjuk, három perc), ha a levetett ruhádat visszateszed a szekrénybe, illetve behajítod a szennyestartóba (nem létezik, hogy egy percnél több időt igényelne), ha a jegyzeteidet, könyveidet nem a lakás legkülönfélébb pontjain tartod elszórva, hanem rendszeresítesz nekik egy fiókot/polcot/dobozt, vagy legalábbis az asztalodra tornyozod őket (ergo nem kell hosszan keresgélned őket, és már ki is gazdálkodtad az előbbi példákban említett három plusz egy percet), akkor egy-egy váratlanul becsöngető vendég előtt sem kell szégyenkezned.

Egyes szakértők szerint a lomtalanításban is rövid idő alatt látványos eredményeket érhetsz el, ha napi tizenöt percet arra szánsz, hogy átválogasd valamelyik kacatosfiókodat, és kidobd belőle a „vackokat”.

Tisztítószerekre sem kell vagyonokat költened ahhoz, hogy ragyogjon a fürdőben a mosdókagyló, vagy megszüntesd a komisz hajszálak okozta dugulást. Ha tartasz a kamrában ecetet és szódabikarbónát, az ilyen nehézségekkel is könnyedén elbánhatsz - és ráadásul még környezettudatosán is cselekszel.

Ha nincs kitől ellesned a praktikákat, tájékozódj a neten (például: goo.gl/WuE8TP), vagy szerezz be egy témába vágó könyvet (például: Bianka Bleier - Birgit Schilling: Háztartási túlélő, Harmat Kiadó, 2012).

■ Judit

Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit

Új év - új tervek, új remények

► Új nap - új kegyelem - ez az Evangélikus Élet egyik állandó rovatának címe. Az új évben új tervekkel, új reményekkel indulunk - de vajon mit is kívánjunk egyházunknak, különösen fiatal tagjainak erre az esztendőre (1.)? Négy olyan embert kérdeztünk erről, aki az ifjúsági munkáért, oktatásért-nevelésért felelős egyházunkban. A reformáció és kultúra tematikus év mottójához - Még ma elültetek egy almafát! - kapcsolódóan pedig arra voltunk kíváncsiak, hogy szerintük a fiatalok hogyan lehetnek jó kertészek mind a saját életükben, mind az őket körülvevő közösségek (család, iskola, gyülekezet, ifjúsági csoport és így tovább) életében (2.). (VJ)

Horváthné Csoszánszky Márta, az országos egyházi iroda gyermek- és ifjúsági osztályának (GYIO) vezetője:

1. Mit is kívánhatnék jobbat, mint sok örömteli GYIO- programot! Nagy izgalommal szervezzük 2014-ben is a hittanversenyt, a kerületi ifjúsági napokat - minden egyházkerületben -, a bábfesztivált, az ovisolimpiát, a gyermek- és ifjúsági táborokat és nem utolsósorban a 10. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozót. Mind olyan program, melyeken a találkozás örömét, az „együtt” örömét ünnepeljük.

Az idei hittanverseny témája: „Együtt (l)enni jó!” Szeretnénk a különböző bibliai történeteken keresztül rámutatni: Jézussal együtt és egymás társaságában is lehet jól éreznünk magunkat. Nem kell mindig a másikra várni, hatalmas horderejű dolgokban gondolkozni. Azzal éljünk, amink van. Személytelen világunkban ismét forduljunk egymás felé. Bármily hihetetlennek tűnik is, örüljünk annak, hogy együtt lehetünk - és nem akárkivel, nem akárkinek a társaságában, hanem magának az Úr Jézusnak a társaságában. Hiszen ő hív magához mindenkit, személyválogatás nélkül.

Oly sok minden elveheti a figyelmünket. Adja Isten, hogy valóban átéljük a kerületi ifjúsági napok „Láss, ne csak nézz!” mottóját. Vegyük már észre, hogy mennyi mindenünk van, lássunk túl a sokszor mondvacsinált akadályokon. Kik jelentik az egyház jövőjét, ha nem a fiatalok? Olyan programokat, alkalmakat tervezünk és szervezünk sok munkatársammal, lelkész testvéremmel és önkénteseinkkel együtt, melyek reménység szerint maradandó élményt adhatnak bárkinek.

2. Reformációra szükségünk van, de elég nehéz a mai fiatalokat motiválttá tenni ebben a témában. Úgy gondolom, ha azt képviseljük itt, az ifjúsági osztályon vagy pedagógusként, lelkészként, ifjúsági munkásként gyülekezeteinkben, intézményeinkben, hogy mindennap szükségünk van a megújulásra, már közelebb hoztuk a reformáció lényegét.

Fontos, hogy tudjunk ma is olyat adni programjaink által, hogy ez kiindulási alap lehessen gyermekeink, fiataljaink életében. Lehessen mire építeni, lehessen honnan elindulni. Legyen természetes, hogy az átélt és megélt örömöt továbbadják a fiatalok, és ezzel már tettek valamit jövőjük érdekében. Mi biztosítjuk a programok hátterét, de a növekedést Isten adja!

# * #

Tölli Balázs, a soproni evangélikus líceum igazgatója, a nevelési-oktatási bizottság elnöke:

1. Fiataljainknak befogadó, megtartó gyülekezeti közösségeket szeretnék kívánni, kérni; ahol a kisgyermek otthonra talál, ahol a kamasz nem a felnőttvilág szokásos álságos levegőjét érzi, de menedéket talál.

Mint intézményekért is felelősséget viselő ember is csak azt mondhatom, hogy az ő sorsuk mindezzel kapcsolatban a gyülekezetekben dől el. Számos más ideiglenes közösség - akár egyházi, iskolai - jó esetben is csak segítheti a gyermek, a fiatal felnőtt egyházunkban megélt hitét, de élő gyülekezet nélkül magára marad. Mást nem kívánhatok: minél több ébredő, élő evangélikus gyülekezetét.

2. A magam részéről reménységgel tekintek faiskoláink üzemeltetői felé. Aki a szó szoros értelmében fát szeretne ültetni, az ezekből a Kárpát-medencében őshonos fajtákhoz juthat. Ez a lehetőség meghozhatja az ültetési kedvet az ifjabbak számára

is. Néhányan még tán kertésznek is állnak; főként, ha kiderül, hogy ezek a csemeték nem fagynak ki, permetezni sem nagyon kell őket, a gyümölcseik meg mindnyájunknak valahonnan ismerős karakteres ízeket adnak.

# # #

Lázárné Skorka Katalin mezőberényi lelkész, a gyermek- és ifjúsági bizottság elnöke:

1. Bátorságot kívánok a megújulásra, a párbeszédre, az együttműködésre. Sok fiatal él gyülekezeteink holdudvarában, akik tehetségesek, okosak, jó humorúak, és készek tevékenyen részt vállalni közösségeik életében, csak nem érzik magukat otthon nálunk. Bátorság kellene előttük és számukra megélni a hitünket, bátorság az őszinte kérdések felvetésére és a közös imádságokra.

Nem szeretem hallani, hogy „fogyunk, üresek a templompadok, kikonfirmálkodnak a fiatalok”. Az erőseknek kell hordozni a gyengéket, nevelni és várni, szeretni a fiatalabbakat. Bátorság kell megkövesült emberi elvárásaink kritikájához. Bátorság a lelki megújulásra, amely Jézushoz tartozásunknál kezdődik. Olyan bátor gyülekezeteket kívánok,

ahol a terek, az istentiszteletek, a mindennapi élet elkezd erőteljesebben figyelni a fiatalok igényeire. Ahol bátran megszólítják őket, és feladatokat bíznak rájuk.

Ne csak Szélrózsa-évben fókuszáljunk rájuk! Legyen a kallódó és újat akaró ifjúság tényleg fontos, akikért el kell indulni, ahogyan az egyetlen bárány után is. Nos, ehhez kell a bátorság.

2. Reménység, szorgalom, türelem és kitartás - ezek a földművesek életének alapvető követelményei. Igaz-e ez az ifjúságra? Igen! Nézzük meg, mekkora lelkesedéssel dolgoznak egy iskolai kampányhéten vagy pályamunkán! Ha a céljaikról, az együttesükről vagy a virtuális játékukról van szó, akár éjt is nappallá tesznek. És nagyon akarnak szeretni, remélik, hogy ők is boldogok lesznek valaki mellett.

Hogyan lehetnek egyházi közösségeik jó földművesei? Ha a szívügyük lesz a gyülekezet, Isten szántóföldje, vetése. Ez pedig ott indul, hogy lélekben elkötelezettek legyenek, személyesen érdekeltek az ügyben. Ezért még mielőtt az elvárásainkat sorolnánk, az ő nyelvükön megszólaló, fiatalos stílusú evangéliumhirdetés kell, hogy legyen, ami elsőként a szívet formálja. Hiszem, hogy a többi már csak következmény.

* # #

Mesterházy Balázs Szélrózsa-atya, a harkai gyülekezet lelkipásztora:

1. Mit kívánok? Bort, búzát, békességet. Komolyan. Azaz: táplálékot. Testit és lelkit. Bort és búzát. Vagy kenyeret és bort.

Egyházunknak: őszinteséget. Érdekek nélküli döntéseket. Közösséget. Krisztussal és egymással. Ebben a sorrendben. Nem látszatközösségeket, hanem valódiakat. Olyanokat, amelyekben valóban megéljük azt, hogy jó nekünk Isten közelsége. És akkor békességünk is lesz.

A fiataloknak: hiteles példaképeket. Olyanokat, akik nem elveszik a kedvüket a Jézushoz tartozástól, hanem meghozzák. Olyan alkalmakat, ahol megélhetik, hogy jó az egyházhoz tartozni. Hiszem, hogy a Soltvadkerten július 16. és 20. között megrendezendő 10. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó is ilyen lesz. Azt kívánom a fiataloknak, hogy adják meg az esélyt maguknak, és jöjjenek el.

2. Azt gondolom, úgy lehetünk jó kertészek, ha ismerjük a Főkertészt. Ha elfogadjuk azt, hogy neki van egy képe, álma a kertről, amelyet szeretne megvalósítani, és elfogadjuk, hogy ő fel tud használni bennünket ennek eléréséhez. Kívánom, hogy mindenki találja meg a saját helyét ebben a folyamatban, és ne akarjon mindenki ásó lenni vagy éppen földlabda, netán öntözőkanna. Gyom vagy kártékony rágcsáló pedig különösen ne!

Adja a Főkertész, hogy megtaláljuk szerepeinket, és felismerjük lehetőségeinket!