Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-30 / 13. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. március 30. m- 13 Hogyan tovább, nyíregyházi evangélikusok? Beszélgetés dr. Bálint Zoltánnal, a nyíregyházi gyülekezet régi-új felügyelőjével ► Egy évvel azután, hogy legutóbbi afrikai szolgálatának végeztével a Bálint házaspár visszaérkezett szülővárosába, Nyíregyházára, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség felügyelőjévé választották dr. Bálint Zoltán vízépítő mérnököt. Az időközi választáson nagy többséggel tisztséget nyert felügyelőt böjt 2. vasárnapján, a délelőtti istentisztelet záró oltári szolgálata keretében iktatta be dr. Kovács László Attila igazgató lelkész. Az új tisztségviselővel Garai András, az egyházközség presbitere - lapunk Heti útravaló rovatának gazdája - beszélgetett az iktatást követő első képviselő-testületi és presbiteri ülés másnapján.- Elsőként azt a tényt szükséges megosztanom olvasóinkkal, hogy az ismeretségünk éppen fél évszázados, ez magyarázza, hogy interjúalany és interjúkészítő ezúttal kivételesen tegeződik. Emlékszem, hogy a megkonfirmált fiatalok számára Gáncs Aladár tartott vasárnap délután ifjúsági órákat, s testvéreiddel együtt te is oda jártál, majd Joób Olivér nyári tanyasi igehirdetéseit hallgathattuk a zöld pázsiton több százan, akik kibicikliztünk a bokortanyákra vasárnap délutánonként. És később Csizmazia Sándor parókiáján is együtt vehettünk részt a fiatal felnőttek bibliaóráin s a kirándulásokon. Arra is emlékszem, amikor családoddal együtt álltái a Nagytemplom oltára előtt egy virágvasárnapon, s a kerületpüspöke, D. Szebik Imre kibocsátott benneteket az afrikai misszióba. Mikor is volt ez, és hová vezetett az utatok?- Ez a kibocsátás 1996 tavaszán történt, amikor is feleségemmel és két kiskorú gyermekünkkel elindultunk a világ egyik tőlünk legtávolabbi és legelmaradottabb országába, Pápua Új- Guineába. A kiküldő a Bajor Evangélikus Egyház missziói intézete volt. Ekkor már tapasztalt mérnök-misszionáriusként indultam, hiszen 1985 és 1991 között a Lutheránus Világszövetség első kelet-európai mérnök munkatársaként Zimbabwében szolgáltam hat évig. A küldetésünk harmadik része később, 2005-ben kezdődött, amikor én - kicsit más formában - az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezete, a FAO alkalmazottjaként dolgoztam Szomáliában, míg Bea, a feleségem a Nairobi Evangélikus Egyház keretein belül önkéntesként az egyik nyomornegyedben árvák, özvegyek és utcagyerekek között végzett életmentő munkát.- Máig a fülembe cseng elhívási igéd, mellyel a külföldi szolgálataidat „indokoltad”: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok.” (Mt 25,35) Hogyan sikerült e küldetést „aprópénzre váltanotok”, találtatok-e vizet, az utóbbit mindfizikai, mind lelki vonatkozásban értve?- Fizikailag, számokkal könnyű lenne igazolni munkám eredményességét: hány kutat, hány víztározót, hány öntözőrendszert, hány függőhidat építettünk, amely sok-sok embert mentett meg az éhhaláltól, és segített túl életük néhány nagy problémáján. Amit mi láttunk minden statisztikai adat mögött, az az emberek hálás pillantása a csapból folyó friss vízért, a mélységbe zuhanástól megvédő függőhídért, a füstmentes konyhakunyhóért. De mindenekfelett az élő víz forrásáért, Jézus Krisztusért, aki a félelem megkötöző hatalma helyett a szeretet szabadságát, az önzés és a bosszú béklyója helyett a gondoskodás örömét és a sír sötét torkába torkolló mágia helyett az Istent dicsőítő örök élet bizonyosságát adja az őt szeretőknek.- Tizennyolc év afrikai külszolgálat alapján bizonyára széles körű tapasztalataid vannak a hazánkon kívüli evangélikusság helyzetéről is. Hogyan látod, mik a legfájóbb problémái ma a lutheránusok nagy családjának?- Talán inkább csak a fejlődő világ evangélikusságának problémáiról szólnék, mert ezeket tapasztaltam személyesen. A legnagyobb gond a lakosság nagy része számára a mindennapi túlélés. Hasonlóan nagy probléma a törzsi hit, a törzsi szokások keveredése a keresztyénségben. A harmadik kihívás a „kinek higgyünk?” kérdése, a számtalan vallási irányzat beáramlása az országokba.- E három missziós szolgálati állomáson szerzett tapasztalataidból miket tudsz, illetve szeretnél hasznosítani most, a második gyülekezetifelügyelői szolgálatodban?- Többek között azt, hogy szükség van a szóbeli bizonyságtételek cselekedetekkel való „hitelesítésére”. Azt, hogy nem szabad kettős mércét alkalmaznunk, egyet magunkra, egy másikat pedig másokra. Azt, hogy Isten a kövekből is támaszthat fiakat, és lelke legmélyén minden ember vágyik az Istennel való kapcsolatának helyreállítására. Ezért nem szabad senkit kizárni, nem szabad az Istenhez való közeledését nehezíteni a miáltalunk megszokott elvárásokkal. Azt, hogy nem szabad kulturális szokásainkat összekat. Örömmel állapítom meg, hogy a tegnap esti megbeszélésen nyilvánvaló volt a testületi tagok elkötelezettsége, amely remélhetőleg a megvalósítás küzdelmei között is megmarad.- A következő választási ciklusig szól a mandátumod. Az előttünk álló kereken négy esztendőben a gyülekezetei illetően mika legfontosabb céljaid? Ez nem új kérdés, a választás előtti fórumbeszélgetésen mindhárom jelöltnek feltették.- Hadd adjam erre a kérdésre a fórumbeszélgetésen elhangzott válaszaim lényegét. Először is: hirdetni és megélni Jézus Krisztus evangéliumát Nyíregyházán a teljes életünkkel. Aztán továbbadni Isten szeretetét minden formában. A hirdetett igét „hitekeverni a hit kérdéseivel; Istent dicsérni nem csak úgy lehet, ahogy mi itt, Közép-Európában megszoktuk.-A nagytemplomi beiktatáson csak röviden szóltál arról a három pillérről, amelyekre építeni szeretnéd felügyelői szolgálatodat. E három közismert igének - íKor 3,11; Jn 3,16 és Mt 28,18-20 - számodra mi a mai közös üzenete, amelyet érvényesíteni szeretnél a gyülekezeti közösségben?- A mai keresztényeknek nagyon komoly missziói feladataik vannak, a teremtett világ „sóvárogva várja” megjelenésüket. Jézus a missziói paranccsal küld ebbe a szolgálatba, az ő szeretetét adja, amikor a mi szeretetünk nem elég, és életünket és tevékenységünket arra az alapra építhetjük, amely ő maga.- A tegnapi első közös képviselő-testületi és presbiteri ülés egyetlen főtémáját így határoztad meg a meghívón: „Hogyan tovább, nyíregyházi evangélikusok?” Az ott elhangzott észrevételekből, javaslatokból miket tudnál olvasóink számára is általános gyakorlati tanácsként megfogalmazni, és mik voltak az ülés konkrét eredményei?- A legfontosabb üzenet az, hogy a gyülekezet építése nem egyszemélyes feladat. A presbitériumra, az aktív gyülekezeti tagok mindegyikére nagy szükség van, ha el akarjuk érni céljainlesítsük” a rászorulók irányában kifejtett szolgálatokkal, a keresztyén szellemű, magas színvonalú oktatással. Harmadikként nyitni más keresztyének és a kívülállók felé Nyíregyházán a „beszélgető egyház” szellemében. Jó lenne megszüntetni a keresztyén közösségek viszonylagos bezártságát és missziói lelkülettel nyitni más, elsősorban protestáns egyházak és a „világ” felé. Akkor is, ha ez új kihívásokat jelent.- Végül engedj meg egy személyes kérdést. Arról a híradásokból is értesülhettünk, hogy egy éve, mióta hazajöttetek, járjátok az országot, és ahová csak hívnak, beszámoltok missziói munkátokról, tapasztalataitokról. A nyári missziói konferencián is találkozhatunk majd veled, olvastam a Híd magazin programajánlójában. És ezeken túlmenően milyen célokat tűztetek magatok elé -feleségeddel együtt - hosszabb távra, mit szeretnétek megvalósítani?- Természetesen civil foglalkozásunkat is folytatjuk. Én mérnöki szakértőként tevékenykedem, Bea angolt tanít. Folytatjuk a Nairobiban elkezdett munkát az árva gyerekek és özvegyasszonyok között, és mindketten aktívan szeretnénk dolgozni az újonnan alakuló nyíregyházi munkacsoportokban. És örömmel készülünk első, májusban születendő unokánk fogadására. ■ Garai András Márvány táblát kapott Balczó, aki ma is példakép ► Márványtáblát kapott szülővárosában Balczó András háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó. A hetvenöt éves sportoló ma is példaképnek számít Kondoroson. Balczó András evangélikus lelkészcsaládban született a Békés megyei Kondoroson. Másfél éves volt, amikor édesapját Nyíregyházára helyezték. „Nem tudok elszakadni, akárhogy is, másfél éves voltam, amikor innen elkerültem. Semmi emlékem nincsen, de Kondoros ugyanolyan közel van hozzám, mint az a Nyíregyháza, ahol tizenhat és fél évet éltem, egészen ’56-ig, úgyhogy nekem óriási megtiszteltetés, hogy egy márványtáblát avatnak, amin rajta vagyok” - jelentette ki a háromszoros olimpiai bajnok öttusázó. Első olimpiai aranyérmét csapatban szerezte 1960-ban Rómában. A másodikat szintén csapatban 1968-ban Mexikóvárosban. Négy év múlva meglett az egyéni olimpiai bajnoki cím is Münchenben. Kondoros leghíresebb szülötte 2008- ban díszpolgári címet kapott. „Vallotta folyamatosan, egész élete során, és vallja a mai napig, és vállalja, hogy ő itt született, Kondoroson. Ezért mindenféleképpen kötődnek, különösen kötődnek a kondorosiak az ő személyéhez. Néhány évvel ezelőtt díszpolgárrá is avattuk, és nagyon-nagyon fontos volt ez a mai nap azért, mert személyesen is találkozhattak vele a kondorosiak, most már nem először, és hallhatták azt az embert, aki a sikerei ellenére hihetetlen szerénységgel, alázattal áll a saját életútjához” - mondta a kiválóságról Dankó Béla polgármester. Kondoroson Balczó András ma is példakép. A néhány éve elindított városi vívószakosztályba változatlanul sok a jelentkező. ■ RÁ Forrás: mno.hu Álláshirdetések Felhívás álláshelyek betöltésére A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma kifejezte szándékát arra, hogy pedagógiai szakmai szolgáltató köznevelési intézményt alapít. Az Evangélikus Pedagógiai Szakmai Szolgáltató Központ előreláthatólag 2014. szeptember 1- jén kezdi meg működését. Pedagógiai előadó, pedagógiai szakértő munkakörökbe (elsősorban teljes munkaidőben) várjuk azoknak a leendő munkatársaknak a jelentkezését, akik legalább tíz éven át kiemelkedő, eredményes szakmai munkát végeztek, és kifejezetten jó együttműködési és kommunikációs készséggel, szociális kompetenciákkal rendelkeznek. A pedagógus-szakvizsga előfeltétele az alkalmazásnak. Előnyt jelent evangélikus köznevelési vagy szakmai szolgáltató intézményben szerzett tapasztalat. Jelentkezni lehet Varga Mártánál, az országos iroda nevelési és oktatási osztályának vezetőjénél önéletrajz és motivációs levél elektronikus úton történő megküldésével. Levelezési cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. E-mail cím: marta.varga@lutheran.hu. Jelentkezési határidő: április 17. Jogi asszisztens - MEE Jogi és Testületi Osztálya A Magyarországi Evangélikus Egyház Jogi és Testületi Osztálya felvételt hirdet jogi asszisztens álláshely betöltésére. Feladatok: jogászok munkájának támogatása, segítése ♦ levelek, sablonszerződések, nyomtatványok megírása ♦ közreműködés a testületi munkában, jegyzőkönyvek készítése • a jogi és testületi osztály szerződéseinek nyomon követése • Tokámét és egyéb állami nyilvántartási rendszerek használata Elvárások: jogi asszisztensi vizsga ♦ gépírás (10 ujjas vakon gépelés) • magas szintű szövegszerkesztési ismeretek ♦ jó kapcsolatteremtő és szervezőkészség ♦ precizitás Előnyök: azonnali kezdési lehetőség ♦ egyházismeret Jelentkezés: dr. Benkő Ingridnél, a jogi és testületi osztály vezetőjénél önéletrajz és motivációs levél megküldésével és a fizetési igény megjelölésével e-mailben: ingrid.benko@lutheran.hu Jelentkezési határidő: április 10. Jogi előadó - MEE Jogi és Testületi Osztálya A Magyarországi Evangélikus Egyház Jogi és Testületi Osztálya felvételt hirdet jogi előadó álláshely betöltésére. Feladatok: részvétel az egyház jogalkotásában, testületi munkájában ♦ egyházi jogi személyek tanácsolása • beadványok, okiratok szerkesztése, szerződés-előkészítési feladatok elvégzése Elvárások: jogi diploma • legalább két év szakmai gyakorlat • jó kapcsolatteremtő készség • eredményorientált gondolkodás ♦ magas szintű szövegszerkesztési ismeretek Előnyök: azonnali kezdési lehetőség ♦ egyházismeret Jelentkezés: dr. Benkő Ingridnél, a jogi és testületi osztály vezetőjénél önéletrajz és motivációs levél megküldésével és a fizetési igény megjelölésével e-mailben: ingrid.benko@lutheran.hu Jelentkezési határidő: április 10.
