Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-03-30 / 13. szám

14 ◄! 2014- március 30. KRÓNIKA Evangélikus Élet A szentbékkállai kőtenger A teremtett világ „működésének” alap­­feltétele a H20 kémiai képlettel leírt ve­­gyület, a víz jelenléte. Bolygónkon megtaláljuk folyó- és állóvizek formá­jában, jégbe fagyva, légnemű halmaz­­állapotban, valamint az élő organizmu­sok, így saját testünk összetevőjeként. A Naprendszer élettelen égitestje­in is rábukkanhatunk. Szilárd formá­ban a Hold pólusközeli, örökké hideg krátereinek mélyén, a Mars jégsapká­iban, az üstökösök magjában. Folyé­kony állapotban - az Antarktisz Vösz­­tok-tavához hasonlóan - a Jupiter holdjának, az Európának a vastag jég­takarója alatt, továbbá gejzírek által ki­lövellve a Szaturnusz Enceladusán. Ugyanakkor felszíni folyadék - a Föl­dön kívül - kizárólag a gyűrűs boly­gó vastag felhőzettel fedett Titán hold­ján hullámzik: számunkra oly idegen metántavak és tengerek formájában. Ha a földi állóvizek tekintetében vizsgálódásunk tárgyát földrajzi érte­lemben szűkítjük, történelmi határok­ba ütközünk: Trianonnal elvesztettük tengeri kapcsolódásunkat. Ha viszont kronológiai értelemben tágítjuk, a mai Magyarország területén is tenger­nyomokra bukkanunk. A Balaton­­felvidéki Káli-medence több települé­se is az egykor itt hullámzó Pannon­tenger lenyomatát őrzi. A leglátványosabb a festői Szent­­békkálla határában elterülő kőtenger: hatalmas sziklák egymás hegyén-há­­tán, akár hosszú sétát is tehetünk a „tengeren” Alapját az egykori tengeri homok- és kavicsüledék, homokturzá­­sok képezték. Ezt aztán újabb több mil­lió éves folyamat részeként úgyneve­zett kovás oldatok járták át, és „kőke­ménnyé” cementálták. Mindeközben a megmaradt, lazább homokos össze­tevők az erózió martalékává váltak. Az óriás sziklatömbök közül érde­kességével is kiemelkedik a Kelemen­kő, mely az úgynevezett ingókövek kö­zé tartozik. Nehéz megítélni, hogy raj­ta hintázva vagy alatta állva érzi ma­gát kellemetlenebből az ember, bár kétségtelenül érdekes élmény kipróbál­ni a hatalmas „mérleghintát”: a több­tonnás kőlap játszótéri módon mozog az alatta fekvő tömbön. ■ Rezsabek Nándor HIRDETÉS Nyugdíjas lelkészcsaládok találkozója A nyugdíjas lelkészcsaládok köre április 4-én délelőtt fél tízkor tartja össze­jövetelét a Deák téri gyülekezet termében. Kovácsné Tóth Márta tart be­számolót az Egyházak Világtanácsának koreai nagygyűléséről, amelyen maga is részt vett. Megyaszai László Kálmánra emlékezem Megyaszai László Kálmán lelkész 1943. május 30-án született a Békés megyei Csorváson földművelő csa­ládban. Az orosházi gimnáziumi évek után 1966-ban végezte el az Evangélikus Teológiai Akadémiát. Először Orosházán volt négy évig segédlelkész. Itt kötött házasságot 1968-ban Zelenka Irén Évával, és itt született első gyermeke, László is. Ezután két évig helyettes lelkész Orosházán és Szen­­tetornyán. Először Szente­­tornyán lett egy évig paró­­kus lelkész, itt született meg második gyermeke, Enikő. Azután tizenhat éven át Ambrózfalván végezte lelké­­szi szolgálatát. Végül 1989 júliusától 2010 júliusáig, hu­szonegy éven keresztül volt a Lucfalvi Evangélikus Egy­házközség lelkésze. Össze­sen negyvennégy évig szol­gált lelkészként, hirdetve Isten igéjét mindenkinek, míg végül hetven év után ahhoz az Úrhoz költözött, akiről mindig bizonyságot tett. Ennyi egy lelkészélet számokban kifejezve. Én azonban a számokra nem emlékezem, azokat úgy kellett összegyűjtenem. Én csak egy em­berre emlékezem, akiről másoktól is sokat hallottam, és akit magam is megismerhettem. Igaz, csak 1990- ben, amikor leányával, feleségem­mel együtt jártunk a teológiára. Mindig sietett valahová. Talán szolgálni, mert számára ez volt a legfontosabb. Nemcsak igehirdetés­sel, hanem, ha kellett, kétkezi mun­kával is. Hol itt, hol ott segített fát rakni, szenet lapátolni vagy más szükségeset végezni másoknak; az­(1943-2014) után pedig a szolgálatokra készült. Szolgálati helyein ezért mindenhol szerették, nemcsak a gyülekezeti tagok, hanem a falvak egész közös­sége. A pártállami időkben még a más nézeteket vallók is elismerték és becsülték emberségét, segítő­készségét, hitét. Mindig örült, ha valaki azzal a kéréssel kereste meg, hogy valamilyen egyházi vagy ép­pen világi témában írt dolgozatához segítséget, irodalmat, útmutatást adjon. Utolsó szolgálati évében kiderült, hogy betegséget hordoz. Nyug­díjasként élhetett 2010 augusztusá­tól saját házában gyülekezete szór­ványfalujában, Nagykeresztúron feleségével és fiával. A betegség­re aggódva gondolt, amikor fele­ségéről volt szó. Mi lesz vele, ho­gyan segíthetne? De felesége halá­la után saját betegségét türelemmel viselte. Nemigen panaszkodott. Inkább az foglalkoztatta, hogy mi lesz majd az ittmaradottakkal, ha neki el kell mennie. Igyekezett mindent elren­dezni: pénzügyeket vagy éppen a la­kás dolgait. Nagy segítségére voltak ebben a lucfalvi gyülekezet tagjai és lelkésze, a szomszédok és falubeli­ek, akik mindenben mellette álltak. Háromszáz kilométerre lakó hozzá­tartozóként nem lehet elég­gé megköszönnünk azt a se­gítséget, amelyet ők adtak a mindennapos dolgok és a betegség egyre nehezedő terhének hordozásában. A hétköznapokat pedig - kü­lönösen az utolsó fél évben - fia jelenléte és segítsége tette elhordozhatóvá. Veje­­ként így emlékezem mindaz­zal a sok történettel együtt, amelyeket szívesen mesélt életéből, szolgálatából. De ha valóban emlékezni akarunk, akkor tesszük ezt helyesen, ha nem az em­berre gondolunk csupán, hanem sokkal inkább arra, akit ő is hirdetett, akibe ma­ga is kapaszkodott. Arra a Krisztusra, aki neki is példát adott a mások iránti szeretetben, és akit hirdetett minden szolgálati he­lyén vagy éppen az ország sok terü­letét bejárva különböző nyári vagy egyéb szolgálati alkalmakon. Azt a Krisztust, akiről minden beszélge­tés során szólt. Azt a Krisztust, akiben mennyei Atyánk a bűnöket megítéli, de a bűnös embert magá­hoz emeli. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen’.’ (Jn 3,16) ■ Rác Dénes lelkész Istentiszteleti rend • 2014. március 30. Böjt 4. vasárnapja (Lcetare). Liturgikus szín: lila. Lekció: Gál 4,21-31 ; Ézs 54,7-10. Textus: Jn 6,48-59. Énekek: 360/357., 365. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv., szuplikáció) Koch Szilvia ötödéves teológushallgató; du. 6. (szuplikáció) Koch Szilvia ötödéves teológushallgató; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. fél 10. (úrv.); Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. dr. Lászlóné dr. Agod Anett; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés áhítat) Smidéliusz Gábor; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; du. 6. (ifjúsági zenés istentisztelet) Pelikán András; József­város, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Románné Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Gáncs Tamás; de. fél 11. (úrv.) Gáncs Tamás; du. 6. (vespera) Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor; XI., Egyetemi és fő­iskolai gyülekezet, Magyar tudósok krt. 3. du. 6. (Taizé-ima) Szántó Enikő; Bu­­dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv., szuplikáció) Koch Szilvia ötöd­éves teológushallgató; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Molnár Lilla; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; du. 6. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv., szuplikáció) Pápai Attila; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVL, Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Árpádföld, XVI., Meny­hért u. 42. (református templom) du. 3. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lackner Pál; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. Összeállította-. Bállá Mária ^ DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. Olvassa az Evangélikus Élet digitális változatát! www.digitalstand.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom