Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-29 / 26. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014. június 29. 7 let, a régiségek boltja, az apró égők és csillárok hosszú termei. Az Oktogonnál az írók Boltja: átlapozom a folyóiratokat; túloldalon nézem az Operaház erős, ódon-szép épületét. Kis pihenés a Deák téri nagytemplomban... Kicsit félve járom hétfői utamat: vajon ott van-e, ami a múlt héten még megvolt? Az antikvárium, a táskákat is javítani tudó öreg cipész, a vörös hajú, kedves könyvkötő, a vén bélyeges a pincei félhomályban. Élnek még? Meghaltak? Fölfalták őket is a kínai gyorsbüfék, az új mobiltársaságok? Fogynak a barátok, az emberi kapcsolatok. Egyre üresebb és idegenebb lesz a zsúfolt nagyváros. * * * Budapest új díszpolgárai: Csoóri Sándor, Faragó Tamás, Jeleníts István, Kocsis Zoltán, Kovács Ági, Psota Irén, Ránki Dezső, Rost Andrea, Rubik Ernő, Taróczy Balázs, Tóth II. József. Posztumusz: Czibor Zoltán, Rónay György. * * * Hubay-naplók. „A földön és az ágyon a papírjaim. Jegyzetek és feljegyeznivalók. Újságlapok. Levelek. Némán válaszra várva. Itt, ahol lakom, nincs polcom, hogy elkülönítsem egymástól. Ezért vannak a földön, beborítják a szobát.” Nagy drámaírónk vallomása pontos. Halála előtt sokszor jártam nála, láttam a könyvfalakat, közöttük a keskeny ösvényeket, a kitépett lapokat. Rajtuk vastag fekete filctollal fölírt sorokat. Megromlott látással, félig vakon is írta gondolatait, az utolsó pillanatig. * * * A végtelen vallatása. A világegyetem méreteit, a kavargó erők nagyságát elképzelni vakmerő játék. Csodálatos és félelmetes egyszerre. Emlékszem, anyám sokat mondta, mikor tudományos könyveket olvastam: „Beleveszel az egészbe. Egy csillag mögött millió másik ragyog!” Hány írás, film, színesen örvénylő fotó próbálja bemutatni a lenyűgöző dimenziókat. De hiába. Szinte elképzelhetetlen a tájékozódás az égi ösvényeken, elmerészkedni távoli égitestekre, fényéveket lefordítani érthető számokra. Az utóbbi időben a látványos számítógépes grafikák mintha közelebb hozták volna az elképzelhetetlen tájakat, porhamuból kilátszó krátereket. A fürkésző szem fáradhatatlanul kutatja a végtelen kozmosz kapaszkodóit, a jövőbeli találkozások lehetőségeit. Adja Isten, hogy megtaláljuk az átjárókat, a menedék szigeteket. ■ Fenyvesi Félix Lajos Jegyzetlapok (Napló, 2014) A négyes-hatos villamoson. Ha kimozdulok itthonról, legtöbbször ezen utazom. A Nyugati pályaudvarnál leszállók, a közeli kávézóban kidolgozom a stratégiát: merre menjek, hogy mindenhová eljussak. A túloldalon a papírüzMájusi eső. Az idősebb férfiak és nők nagy ajándéka ez a hónap. Mintha égi máglya lobbanna föl; az ezüst, csillámos fény elönti az ébredő kerteket. Kora reggel a madarak mind fenn vannak, hatalmas kórus a környék, valami elmondhatatlan örömről zeng minden. Különös, mély dallam a határtalan életről, de a halál neszéről is. Sokan nem szeretik, óvatosan kóstolják ízeit, elnehezült szívvel hallgatják üzenetét. Barbár sugárverésben járunk, és könnyen megsebződünk. Elbukunk, mert a természetben szigorú törvények vannak. De a májusi eső aranyat ér. A csendes, csillagtalan éjek zápora. De most megváltozott ez is, özönvíz csap le a falvakra, szakad és ömlik az égből. Az ország nyugati részén kiléptek medrükből a folyók. Szerbia fuldoklik, százezrek menekülnek kis motyóval, a háztetőn kutya vonyít, a szennyes árban állatok úsznak kimerülve. A halottakat temetik, háromnapos gyászt rendeltek el. Zúgnak a harangok hajnal óta. * *ft * Jézus örök szava. „Ne féljetek!” - nem csak azt mondja, bízzatok bennem, én legyőztem a halált. Azt is jelenti: nem szabad megijedni a megpróbáltatástól. Ne féljetek, vetkőzzétek le a régi, ósdi magatartást, s az új, erős ember ruhájába öltözzetek. Legyetek megújulásra képesek. A remény hívei: valami új, szép fog megszületni, ahogyan Pál apostol jövendöli (zKor 5,14-17). # # * Makovecz Imre életmű-kiállítása. A megújult Pesti Vigadóban megnyílt tárlat címe: Összekötni az eget és a földet. Találó ez a megfogalmazás, hiszen világhírű építészünk egész életét fedi ez a nemes szándék. A Magyar Művészeti Akadémia alapító elnöke, Kossuth-díjjal kitüntetett alkotója kezdettől azt a hajlékot szerette volna megvalósítani, amely az emrajzokon, fotókon és írásain keresztül. A három nagy teremben látható gyűjtemény középpontjában a sevillai világkiállítás magyar pavilonja áll, és a paksi katolikus templom. Kiegészítve gazdag részletekkel. A másik a nagy szomorúságunkra meg nem valósult felső-krisztinavárosi Szent Mihály-templom méteres makettje. Ezt reményteli várakozással is nézhetjük, hiszen bármikor fölépülhet az adakozó hívek forintjaiból. S akkor joggal mondhatjuk: Makovecz Imre életműve föltámad és folytatódik. Egyelőre be kell érni ennyivel, bízva abban, hogy a következő bemutatkozás kitér a népi építészettel, a népművészettel és a kortárs képzőművészettel való kapcsolatára is. És akkorra talán áll majd a világ egyik legnagyobb építészének budapesti temploma is. * # * Hamvas Béla-könyvek. Pakolás közben a nagy gondolkodót lapozom. Konok, rebellis apjáról olvasok, kettőjük büszke evangélikus hitéről. Hamvas törékeny vitorlásként evezett a világvallások örvényes hullámai között. Váratlanul Kung mesterre bukkanok, vagy ahogy mi ismerjük, Konfuciusra. Hamvas sokat nélkülözött, rengeteget tanult. De a legérdekesebb a régiek tanulmányozása volt számára. „Az emberiség már Krisztus előtt az ötödik században letért a jó útról" - mondta Hamvas a tanítványainak. Furcsa ez a felismerés és jóslás, de ha belegondolunk, igaza lett. Mindenütt a pusztítás, a romlás, a rombolás! A növekvő szegénység és erkölcsi züllés. Sokan vádolták pesszimizmusa miatt, talán ezért írta halála előtti levelében: „Nincs elveszve minden! Azt hittem, Isten szava elnémult örökre, de olykor harang szól helyette.” Sok kis lélekharangra gondolt a nagy filozófus, az életre, a járható útra minden időben. * * * beriség kezdete előtt állt a világban. Igazi otthonként, Isten házaként. Hol csillárok a csillagok, és minden a tér és az idő koordinátáitól független. A Vigadóban kiállított anyag a hatalmas hagyaték egy része. Az építész teremtő életének fontosabb állomásait követhetjük terveken, Alkonyi vízpart. A Duna rakparti részén bolyongok, keresek egy apró utcát. Idős nő rongyos ruhában derékig áll a vízben, ősz haját mártogatja a szennyes lébe. Megdöbbentő és titokzatos az egész, amint fojtó magányát és motyogó őrültségét mutatja a világnak. De a közönyös város nem vesz róla tudomást. Rubik Ernő. Barátaim megleptek a bűvös kocka régi darabjával. Ha igaz, a mester is forgatta a kezében, ezzel keresett meg mecénásokat, akik negyven évvel ezelőtt nem láttak benne fantáziát. Pedig zseniális az ötlet: egy-egy pont hogyan változtatja meg a helyét. Megvan több kockáoldal, és a következő nem akar sikerülni. A kíváncsiság tartotta lázban az embereket. A metrón ülők elfelejtettek leszállni, a pásztorfiú nyája elkóborolt, mert senki nem ügyelt rá... Észrevétlenül világjáték lett a kockából. „A geometria és a tér lehetőségeit kutattam - nyilatkozta szerényen a feltaláló. — Mi van az univerzumban? Nem gondoltam, hogy távoli földrészeket is meghódítok.” Emlékszem, annyira lekötötte a Rubik-kocka a gyerekeket, az időseket, hogy sokan eljutottak a meditációs állapotba. Ellustult, fű benőtte agyunkat Rubik bátor gondolata fölrázta, s nem hagyja nyugodni. Az utóbbi negyven esztendő leghíresebb magyar alkotása, egy korszak büszkesége és jelképe is. Kettős elhivatottsággal - Válogatás evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból ELHIVATOTTSÁGGAL A W Válogatás evangélikus leikészek Irodalmi munkáiból STMrímtmtr. iání János Jani János szerkesztésében jelenik meg a Luther Kiadónál a Kettős elhivatottsággal - Válogatás evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból című kötet, amely Sántha Károly, Kutas Kálmán, Jakus Imre, Sümegi István, Sárkány András Tibor, Bern éné Smidéliusz Katalin és Fabiny Tamás írásait tartalmazza. „A Dél-Dunántúl legkevésbé evangélikus területén, a somogyi és zalai szórványvidéken hosszabb-rövidebb ideig szolgálatban állt evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból összeállított gyűjtemény igazi kincsestár. Ez a vidék nem büszkélkedhet híres-neves intézményekkel, patinás evangélikus épületekkel, ugyanakkor mint lelki végvár az értékes lutheránus hit őrzésében a hátországnak is erőt adhat és példává lehet. A sokoldalú válogatás különböző korokban élő, más-más stílusban író lelkészek alkotásain keresztül egy különleges világot tár fel. Bepillantást kapunk hitünk titkaiba, egyházi életünkbe, de olyan ajtók is kinyílnak általa, ahová nem láthat be mindenki. Kitárulnak a parókiaajtók, beláthatunk lelkészek magánéletébe, legszemélyesebb családi programjaikba, kapcsolataikba, sőt a műveiken keresztül még a lelkűkbe is. Persze nem kívánhatok mást, mint azt, hogy még ennél is többet fedezhessen fel az olvasó. Őt, aki ott áll a hívás és a küldés, de a szó és a művészet mögött is. Ott van rejtetten, de valóságosan a kettős elhivatottságban álló és e válogatásban megnyilatkozó lelkészek mögött is. Az élő Krisztus ragyogjon fel számunkra e gyűjtemény szövegein keresztül.” Szemerei János Kettős elhivatottsággal - Válogatás evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból. Szerkesztette Jáni János. Luther Kiadó, Budapest, 2014.192 oldal, 129 x 205 mm, keménytáblás. Ára 1590forint.
