Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-06-29 / 26. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014. június 29. 7 let, a régiségek boltja, az apró égők és csillárok hosszú termei. Az Oktogonnál az írók Boltja: átlapozom a folyóiratokat; túloldalon nézem az Operaház erős, ódon-szép épületét. Kis pihe­nés a Deák téri nagytemplomban... Kicsit fél­ve járom hétfői utamat: vajon ott van-e, ami a múlt héten még megvolt? Az antikvárium, a táskákat is javítani tudó öreg cipész, a vörös ha­jú, kedves könyvkötő, a vén bélyeges a pincei félhomályban. Élnek még? Meghaltak? Fölfalták őket is a kí­nai gyorsbüfék, az új mobiltársaságok? Fogy­nak a barátok, az emberi kapcsolatok. Egyre üresebb és idegenebb lesz a zsúfolt nagyváros. * * * Budapest új díszpolgárai: Csoóri Sándor, Faragó Tamás, Jeleníts István, Kocsis Zoltán, Kovács Ági, Psota Irén, Ránki Dezső, Rost Andrea, Rubik Ernő, Taróczy Balázs, Tóth II. József. Posztumusz: Czibor Zoltán, Rónay György. * * * Hubay-naplók. „A földön és az ágyon a papír­jaim. Jegyzetek és feljegyeznivalók. Újságlapok. Levelek. Némán válaszra várva. Itt, ahol lakom, nincs polcom, hogy elkülönítsem egymástól. Ezért vannak a földön, beborítják a szobát.” Nagy drámaírónk vallomása pontos. Halála előtt sokszor jártam nála, láttam a könyvfala­kat, közöttük a keskeny ösvényeket, a kitépett lapokat. Rajtuk vastag fekete filctollal fölírt so­rokat. Megromlott látással, félig vakon is írta gondolatait, az utolsó pillanatig. * * * A végtelen vallatása. A világegyetem mérete­it, a kavargó erők nagyságát elképzelni vakme­rő játék. Csodálatos és félelmetes egyszerre. Emlékszem, anyám sokat mondta, mikor tudo­mányos könyveket olvastam: „Beleveszel az egészbe. Egy csillag mögött millió másik ra­gyog!” Hány írás, film, színesen örvénylő fotó pró­bálja bemutatni a lenyűgöző dimenziókat. De hiába. Szinte elképzelhetetlen a tájékozódás az égi ösvényeken, elmerészkedni távoli égitestek­re, fényéveket lefordítani érthető számokra. Az utóbbi időben a látványos számítógépes gra­fikák mintha közelebb hozták volna az elkép­zelhetetlen tájakat, porhamuból kilátszó krá­tereket. A fürkésző szem fáradhatatlanul ku­tatja a végtelen kozmosz kapaszkodóit, a jövő­beli találkozások lehetőségeit. Adja Isten, hogy megtaláljuk az átjárókat, a menedék szigeteket. ■ Fenyvesi Félix Lajos Jegyzetlapok (Napló, 2014) A négyes-hatos villamoson. Ha kimozdulok itthonról, legtöbbször ezen utazom. A Nyugati pályaudvarnál leszállók, a közeli kávézóban ki­dolgozom a stratégiát: merre menjek, hogy mindenhová eljussak. A túloldalon a papírüz­Májusi eső. Az idősebb férfiak és nők nagy ajándéka ez a hónap. Mintha égi máglya lob­banna föl; az ezüst, csillámos fény elönti az éb­redő kerteket. Kora reggel a madarak mind fenn vannak, hatalmas kórus a környék, valami el­mondhatatlan örömről zeng minden. Különös, mély dallam a határtalan életről, de a halál ne­széről is. Sokan nem szeretik, óvatosan kóstol­ják ízeit, elnehezült szívvel hallgatják üzenetét. Barbár sugárverésben járunk, és könnyen megsebződünk. Elbukunk, mert a természet­ben szigorú törvények vannak. De a májusi eső aranyat ér. A csendes, csil­­lagtalan éjek zápora. De most megváltozott ez is, özönvíz csap le a falvakra, szakad és ömlik az égből. Az ország nyugati részén kiléptek medrükből a folyók. Szerbia fuldoklik, százez­rek menekülnek kis motyóval, a háztetőn ku­tya vonyít, a szennyes árban állatok úsznak ki­merülve. A halottakat temetik, háromnapos gyászt rendeltek el. Zúgnak a harangok hajnal óta. * *ft * Jézus örök szava. „Ne féljetek!” - nem csak azt mondja, bízzatok bennem, én legyőztem a halált. Azt is jelenti: nem szabad megijed­ni a megpróbáltatástól. Ne féljetek, vetkőzzé­tek le a régi, ósdi magatartást, s az új, erős em­ber ruhájába öltözzetek. Legyetek megújulás­ra képesek. A remény hívei: valami új, szép fog megszületni, ahogyan Pál apostol jövendöli (zKor 5,14-17). # # * Makovecz Imre életmű-kiállítása. A meg­újult Pesti Vigadóban megnyílt tárlat címe: Összekötni az eget és a földet. Találó ez a meg­fogalmazás, hiszen világhírű építészünk egész életét fedi ez a nemes szándék. A Magyar Mű­vészeti Akadémia alapító elnöke, Kossuth-díj­­jal kitüntetett alkotója kezdettől azt a hajlé­kot szerette volna megvalósítani, amely az em­rajzokon, fotókon és írásain keresztül. A három nagy teremben látható gyűjtemény közép­pontjában a sevillai világkiállítás magyar pavi­lonja áll, és a paksi katolikus templom. Kiegé­szítve gazdag részletekkel. A másik a nagy szo­morúságunkra meg nem valósult felső-krisz­tinavárosi Szent Mihály-templom méteres makettje. Ezt reményteli várakozással is néz­hetjük, hiszen bármikor fölépülhet az adako­zó hívek forintjaiból. S akkor joggal mondhat­juk: Makovecz Imre életműve föltámad és folytatódik. Egyelőre be kell érni ennyivel, bízva abban, hogy a következő bemutatkozás kitér a népi építészettel, a népművészettel és a kortárs képzőművészettel való kapcsolatára is. És ak­korra talán áll majd a világ egyik legnagyobb építészének budapesti temploma is. * # * Hamvas Béla-könyvek. Pakolás közben a nagy gondolkodót lapozom. Konok, rebellis apjáról olvasok, kettőjük büszke evangélikus hitéről. Hamvas törékeny vitorlásként evezett a világ­vallások örvényes hullámai között. Váratlanul Kung mesterre bukkanok, vagy ahogy mi ismer­jük, Konfuciusra. Hamvas sokat nélkülözött, ren­geteget tanult. De a legérdekesebb a régiek ta­nulmányozása volt számára. „Az emberiség már Krisztus előtt az ötödik században letért a jó útról" - mondta Hamvas a tanítványainak. Furcsa ez a felismerés és jóslás, de ha bele­gondolunk, igaza lett. Mindenütt a pusztítás, a romlás, a rombolás! A növekvő szegénység és erkölcsi züllés. Sokan vádolták pesszimizmu­sa miatt, talán ezért írta halála előtti levelében: „Nincs elveszve minden! Azt hittem, Isten sza­va elnémult örökre, de olykor harang szól he­lyette.” Sok kis lélekharangra gondolt a nagy fi­lozófus, az életre, a járható útra minden idő­ben. * * * beriség kezdete előtt állt a világban. Igazi ott­honként, Isten házaként. Hol csillárok a csil­lagok, és minden a tér és az idő koordinátá­itól független. A Vigadóban kiállított anyag a hatalmas ha­gyaték egy része. Az építész teremtő életének fontosabb állomásait követhetjük terveken, Alkonyi vízpart. A Duna rakparti részén bo­lyongok, keresek egy apró utcát. Idős nő ron­gyos ruhában derékig áll a vízben, ősz haját mártogatja a szennyes lébe. Megdöbbentő és titokzatos az egész, amint fojtó magányát és motyogó őrültségét mutatja a világnak. De a kö­zönyös város nem vesz róla tudomást. Rubik Ernő. Barátaim megleptek a bűvös kocka régi darabjával. Ha igaz, a mester is for­gatta a kezében, ezzel keresett meg mecénáso­kat, akik negyven évvel ezelőtt nem láttak ben­ne fantáziát. Pedig zseniális az ötlet: egy-egy pont hogyan változtatja meg a helyét. Megvan több kockáoldal, és a következő nem akar si­kerülni. A kíváncsiság tartotta lázban az em­bereket. A metrón ülők elfelejtettek leszállni, a pásztorfiú nyája elkóborolt, mert senki nem ügyelt rá... Észrevétlenül világjáték lett a koc­kából. „A geometria és a tér lehetőségeit kutattam - nyilatkozta szerényen a feltaláló. — Mi van az univerzumban? Nem gondoltam, hogy távoli földrészeket is meghódítok.” Emlékszem, annyira lekötötte a Rubik-koc­­ka a gyerekeket, az időseket, hogy sokan elju­tottak a meditációs állapotba. Ellustult, fű benőtte agyunkat Rubik bátor gondolata fölráz­ta, s nem hagyja nyugodni. Az utóbbi negyven esztendő leghíresebb magyar alkotása, egy korszak büszkesége és jelképe is. Kettős elhivatottsággal - Válogatás evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból ELHIVATOTTSÁGGAL A W Válogatás evangélikus leikészek Irodalmi munkáiból STMrímtmtr. iání János Jani János szerkesztésében jelenik meg a Luther Kiadónál a Kettős el­hivatottsággal - Válogatás evangé­likus lelkészek irodalmi munkáiból című kötet, amely Sántha Károly, Kutas Kálmán, Jakus Imre, Sümegi István, Sárkány András Tibor, Be­rn éné Smidéliusz Katalin és Fabiny Tamás írásait tartalmazza. „A Dél-Dunántúl legkevésbé evan­gélikus területén, a somogyi és za­lai szórványvidéken hosszabb-rövi­debb ideig szolgálatban állt evangé­likus lelkészek irodalmi munkáiból összeállított gyűjtemény igazi kincses­tár. Ez a vidék nem büszkélkedhet hí­res-neves intézményekkel, patinás evangélikus épületekkel, ugyanak­kor mint lelki végvár az értékes luthe­ránus hit őrzésében a hátországnak is erőt adhat és példává lehet. A sokoldalú válogatás különböző korokban élő, más-más stílusban író lelkészek alkotásain keresztül egy kü­lönleges világot tár fel. Bepillantást ka­punk hitünk titkaiba, egyházi éle­tünkbe, de olyan ajtók is kinyílnak ál­tala, ahová nem láthat be mindenki. Kitárulnak a parókiaajtók, beláthatunk lelkészek magánéletébe, legszemé­lyesebb családi programjaikba, kap­csolataikba, sőt a műveiken keresztül még a lelkűkbe is. Persze nem kívánhatok mást, mint azt, hogy még ennél is többet fedez­hessen fel az olvasó. Őt, aki ott áll a hí­vás és a küldés, de a szó és a művészet mögött is. Ott van rejtetten, de való­ságosan a kettős elhivatottságban ál­ló és e válogatásban megnyilatkozó lel­készek mögött is. Az élő Krisztus ra­gyogjon fel számunkra e gyűjtemény szövegein keresztül.” Szemerei János Kettős elhivatottsággal - Válogatás evangélikus lelkészek irodalmi munká­iból. Szerkesztette Jáni János. Luther Ki­adó, Budapest, 2014.192 oldal, 129 x 205 mm, keménytáblás. Ára 1590forint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom