Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-29 / 26. szám
8 ■m 2014- június 29. PANORÁMA Evangélikus Élet »MENJ, ÉS NÉZD MEG, JÓL VANNAK-E TESTVÉREID ÉS A NYÁJ!« halleluja! Horas, shalom, sig - tart az esős időszak, májustól azonban már nagy a szárazság. Mivel most június, a szárazság ideje van, megengedhetünk magunknak egy pohár hűs italt. O Heinekenre akar rábeszélni, de én ragaszkodom a helyi sörhöz. A Bir Bintangot azonban gyorsan meg kell innunk, mert különben percek alatt megmelegszik a negyvenfokos hőségben... A második Bir Bintang után úgy tréfálkozik házigazdám, hogy szerinte az Úristen az afrikai embert túl sokáig hagyta a sütőben, azért lett ilyen fekete. Az európait viszont túl korán vette ki, ő ezért fehér maradt. Legjobban az ázsiai ember sikerült, akit éppen jókor vett ki a Teremtő a kemencéből. Komolyabbra fordítva a szót elmondja, hogy a háromszáz indonéziai népcsoport és nyelv egyike a batak. Az ország lakosságának csak két százalékát teszik ki, de itt, Szumátrán nagy számban élnek. Az evangélikusok az ébredés egyházát jelentik: egyre szerveződnek újabb és újabb gyülekezeteik. Amíg Indonézia más részein az iszlám meglehetősen militáns arcát mutatja, Szumátrán békében élnek mohamedánok és keresztények. Az ephorus büszkén említi, hogy egyházuk a hatvanas években egyetemet is alapított: az Universitas HKBP Nommensen hat fakultásán több ezer diák tanul, nyolcvan százalékuk keresztény, a többi muszlim. (Vendéglátómmal, valamint Munib Younan püspökkel, az LVSZ elnökével néhány nappal később el is jutok az egyetem kampuszára. Ugyan szombat, tanítási szünet van, ám a hatalmas parkban számtalan kis csoportot találunk: az egyetemisták közös bibliatanulmányozáson vesznek részt. Amikor szóba elegyedünk velük, boldogan tesznek bizonyságot személyes Krisztus-hitükről.) A batakok különösen fontosnak tartják a felnövekvő nemzedékek taníttatását: sok család eladja földjét, hogy a gyermekek tandíját ki tudja fizetni. A vacsora végén kis ajándékot ad át az ephorus: egy batak családi ház fából készült apró másolatát. Mutatja, hogy a ház ajtaja kicsi, de bent egyterű. Ez azt jelenti, hogy talán nehezen fogadnak be valakit, de akit vendégül látnak, azzal mindent megosztanak. Feltűnik továbbá, hogy a tető vonala merészen a magasba ível. Magyarázatként elmondja, hogy ez azt jelképezi: arra törekednek, hogy a következő nemzedék többre vigye, mmt ők. Amikor az étkezés végén elbúcsúzunk egymástól, már végképp nem tudom, hogy „Jó reggelt”-tel vagy „Jó éjszakát"-tál búcsúzzak-e tőle. Eszembe jut a megoldás, és harsányan mondom neki: „Horas!” Boldogan válaszolja: „Horas!” A nyitó istentisztelet A kétmilliós Medan biztonságos városnak számít. így - bár a résztvevők többségét busszal szállítják - gyalog megyek a nyitó istentiszteletnek otthont adó belvárosi templomba. Eleinte csak óvatosan fényképezek, mert tudom: sok országban nem szeretik az emberek, ha turisták fotózzák őket. Itt viszont azt tapasztalom, hogy kifejezetten örülnek, ha megörökítem őket. A legnépszerűbb közlekedési eszköz a kismotor, némelyiken akár egy öttagú család is száguld nagy vígan. Sok motor fedett kis oldalkocsival van felszerelve: ezek olcsó taxiként működnek. Oldalukon az elnökválasztási kampány jelöltjeinek képmásai láthatók. A templomhoz érkezőket virágokból kirakott hatalmas felirat fogadja. Az istentisztelet ünnepélyes bevonulással kezdődik, majd népviseletbe öltözött fiatalok liturgikus táncával folytatódik. Róluk később megtudom, hogy teológiai hallgatók. Több kórus is szolgál. A How Great Thou Art című evangéliumi éneket leg■ Fabiny Tamás Nemigen tudom, hány óra van, amint Medanban, Indonézia harmadik legnagyobb városában lekászálódom a repülőgépről. Itt már késő este, ottvért is. így aztán nem csoda, hogy többször találkoztam vele istentiszteleten, mint követségi fogadáson. Bár a világ legnagyobb mohamedán lakosságú országát képviselte, soha nem rejtette véka alá, hogy ő bizony keresztény. zó evangélikus testvéreket - közvetlenül is megismerhetem. A város repülőterén a konferencia fiatal segítői, a mindig mosolygó stewardok fogadnak harsány „Horas!” köszöntéssel. Hamarosan megtudom, hogy ez az itt élő batahon még csak délután. Egy bizonyos: éppen huszonnégy órát voltam úton, hogy frankfurti, majd szingapúri átszállás után megérkezzem ide, a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) tanácsülésére 2014. június 10-én. Indonézia Ez a távoli ország akkor került közel a szívemhez, amikor Magyarországra, Horvátországba, Bosznia- Hercegovinába és Macedóniába akkreditált nagykövetével 2007 és 2010 között rendszeresen találkozhattam Budapesten. Mangasi Sihombingban nem csupán vérbeli diplomatát ismerhettem meg, hanem mélyen hívő evangélikus testA teremtő művészi érzékkel áldotta meg, és kötetnyi magyar vonatkozású verset is írt: egyebek mellett a Párbeszéd a Dunával című, tizenöt részből álló ciklust, továbbá Balassi Bálint vagy éppen Faludy György verseit fordította indonéz nyelvre. A nagykövet úrtól több előadást is hallhattam a varázslatos Indonéziáról, ezért most nagy örömmel érkezem meg a kiterjedt szigetvilág nyugati szélére, Szumátrára. Persze nem turistaként, hanem egyházi küldetésben jövök, így számolok azzal, hogy az ország természeti szépségeiből keveset fogok látni. Abban azonban nagyon bízom, hogy az embereket - főként a batak népcsoporthoz tártokok legfőbb szava, amely egyszerre jelent - napszaktól függően - „Jó reggelt”-et, „Jó napot”-ot és „Jó éjszakát”-ot, de a szónak olyan tartalma is van, hogy „Isten hozott”, vagy éppen azt is jelentheti: „Viszontlátásra”. Sőt ha elszánt tekintet helyett mosolygó szemekkel mondja neked valaki, hogy „Horas”, akkor ezzel alighanem azt kérdezi: „Hogy vagy?" Mondanom sem kell, hogy ha erre nemes egyszerűséggel úgy felelsz: „Horas!” akkor azt mondod neki: „Köszönöm, jól!” Ezt a rögtönzött nyelvleckét és etnokulturális képzést az egyik evangélikus egyház vezetőjétől kapom, miközben egy öreg busszal a konferencia helyszínére megyünk. Azért írok „egyik” evangélikus egyházat, mert számos van belőlük, mivel különböző európai egyházak folytattak eredményes missziót körükben. Csak a Lutheránus Világszövetségnek tizenkét indonéziai tagegyháza van, sőt most készülünk felvenni a tizenharmadikát. A batak evangélikusok A repülőtérről a szállodába érkezvén a batak evangélikusok egyik vezetője, Willem T. P. Simarmata ephorus invitál vacsorára. (Ez a cím a püspöki tisztségnek felel meg.) Ezt az egyházat szinte mindenki csak rövidítve, HKBP-ként említi. Teljes nevük: Huria Kristen Batak Protestan, vagyis Batak Keresztény Protestáns Egyház. A közösség a maga 4,1 millió megkeresztelt hívével az egész LVSZ egyik legnagyobb tagegyházának számít. A rajnai egyház 19. századi missziói tevékenysége nyomán terjedtek el Szumátrán. Miközben bőségesen fogyasztjuk a sok zöldséget és chilis salátát, vendéglátóm úgy érzékelteti velem Indonézia méreteit, hogy a térképen megmutatja: az országot három időzóna tagolja. Több mint 18 ezer szigetből áll, közülük 6 ezer lakott. Mivel az ország közvetlenül az Egyenlítőn fekszik, természetes a trópusi éghajlat. Csak két évszakot ismernek: az „r betűs” hónapokban - szeptembertől áprili
