Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-02 / 5. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. február 2. *■ 9 Jegyzetlapok (Napló, 2014) Újévi jókívánságok. Megint lepergett egy naptárlap. Isten beírt az Élet könyvébe, és nem törölte le a nevemet. Kiszakadni akaró szívemet is megnyugtatta, a kórháztól is megszabadított: újra láthattam szeretteimet. Az esztendőnek vége, és itt vannak köröttem a barátok; az egyetlen áruló is mossa kezeit levelében. Mindent összevetve nincs okom panaszra; ha kívánhatok valamit: az elkövetkező évekre adassák békesség és egészség! Néhány szép tervemet meg tudjam valósítani. „Nincs író és nincs irodalom, ha nincs mögötte nemzet. Kíváncsi olvasó” - írta naplójában Márai. így igaz, ez kellett volna új kötetemnek is. Weöres Sándor azokat nem érdekelte, akiknek küldtem, akiktől reméltem, hogy egy példányba belelapoznak. Ez fájó érzés, de erősebb az a félelem, amelyet a mai helyzet okoz. Az emberekben több a gyűlölet, az önzés, mint valaha. A kóros, a torz, a hatalom mindenen átgázoló vágya. Alig hallok a hazáról, szaporodó szegényeiről, jövőjéről. * * * Szilveszteri éjszaka. Egyre hangosabb lett a város, forgott, kavargott a színes, maskarás tömeg. Petárda robbant a villamosmegállóban, kertes házból tűzijáték röppent az égre. Mi, öregek egy kedves, régi családnál búcsúztattuk az óévet. Népművészet mindenütt, hangszerek, illatos sültek és ízes házi sütemények, jó vörösborok. Rég látott barátok érkeztek, beszélgettünk, vigadva és búsulva játszott a zenekar. Elfutottak az órák, az utolsó percben vettük észre: mindjárt éjfél. Pezsgőspoharak csendültek össze, elénekeltük a Himnuszt, egymás kezét fogva mondtuk a Miatyánkot... Kis idő után fájdalmat éreztem: sok mindent szerettem volna az életben, de ez már nem következik el, mert késő. Megöregedtem és elfáradtam. Sétáltam a szobában, s egy papírlapot pillantottam meg az ágyon, egy télikabáthegy tetején: „Ne ülj rám! Itt egy gyerek alszik!" & * # HIRDETÉS Tavasz a télben. Enyhe január, szürke ég, reggeli köd. Amerikában hatalmas hóvihar tombol. Öreg barátom az utca végén mondja: „Bolond világ ez!” És egyre rosszabb lesz, lakhatatlan nagyvárosokkal, pusztuló földdel. Negyven-ötven év, és az emberek fölfalják egymást. Könnyű neki, fiatal férfiként megszenvedte a háborút, az ötvenes évek zsarnokságát. Tudja, mindannyian Isten kezében vagyunk. A gonoszság, az alvilági alattomos erők nem hunytak ki, az utcasarkon késes alakok lesben állnak. * * * Könyvfalak. Ezt gyűjtöttem hosszú évtizedek alatt, nem aranytallérokat. Talán kis ház is kitelt volna az árukból, apró kerttel a végén. Növekedtek, szaporodtak a kiadványok, lassan kiszorítottak a szobámból; keskeny ösvény maradt, hogy eljussak asztalomhoz és számítógépemhez. Sok-sok verseskötet, regények, esszék, vallástörténeti írások, lexikonok, mesék a nagyvilágból. Ha keresek valamit, s kezembe kerül egy féltett könyv, meglepve olvasom a bejegyzéseket, aláhúzott mondatokat. A legtöbb feleslegessé és értéktelenné vált. Csak Isten könyve, örök üzenetei maradtak meg az időben. Akárhol nyílik ki, mindig sugározzák a jó hírt a lapok - a remény szavait. * # # Jézus üzenete. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” - mondta Jézus. De hányán vagyunk, akik ezen az úton járunk, ezt az életet éljük? A létezés titkait meg akarjuk ismerni? Töprengünk a világegyetem csodáin? Egyre kevesebben. Az én napjaim is szüntelen keresésben telnek, és letérek a keskeny ösvényről. „Az írástudók igazi árulása - írta Szentmihályi Szabó Péter -, melyben magam is részt veszek, éppen ez: a semmi hámozása, a látszat művészete. Úgy tenni, mintha én tudnám, mi az igazság, mintha egyetlen érvényes igét is hozzá tudnék tenni Jézus igazához.” Nem tudok. Mégis mindenkinek megadatik a pillanat, hogy tisztán lásson. Tudja a csapást, ahol elindulhat, az utat, ahol végül megérkezik, és kipihenheti egy élet fáradalmát. * * * Fertőzés. Az aljasság, a tisztességtelenség úgy terjed a világban, mint régen a pestis. A kis háborúk, a pusztítások szaporodnak, mint eső után a gombák. Mintha menekülő földrészekből állna a világ. Pusztaságokból és árvíz sújtotta városokból. És az ember is mivé lett! Önző és kicsinyes, hazug és számító. Tehetséges színész. Most láttam egy sportadó összefoglalóját: focisták „haldokoltak” a pályán, kézilabdások a csarnokban, és kutya bajuk nem volt. Hozzájuk se értek, hazugságaikkal ismét becsapták a világot. * * * Emlékezés. Néhány soros hír: a fiatalon meghalt erdélyi papra, Orbán Lászlóra (1969-2008) emlékeztek. A kolozsvári egyetem lelkésze örvénybe került diákját mentette a Dunadeltában, akkor vesztette életét. Fájó, hétköznapi történet: a fiú megmenekült, tanára, teljesen kimerülve, belefulladt a folyóba a Fekete-tenger közelében. A többit édesanyjától hallottam, elelcsukló hangon mesélte: a kolozsvári temetőben, a tölgyfa alatti síron mindig van friss virág. Még télen is, ha szakad a hó, és apró mécsesek lobognak késő éjszakáig. Szeretik, nem felejtették el. ■ Fenyvesi Félix Lajos — DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS TEMPLOM — Koncerttel egybekötött ISTENTISZTELET, amelyen lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők áldást kérjenek életűkre. házaspárok megáldása js ima a párkapcsolatokért A hazassag hete központi programjainak fővédnöke Hercegh 1 ■ a köztarsasagi elnök felesége. fö Aki keres, azt megtalálják. Házasság hete Johan Ludvig Runeberg emlékezete (1804-1877) Kétszáztíz éve, 1804. február 5-én született Johan Ludvig Runeberg a finnek nemzeti költője. Bár svéd nyelven írt, a finnek olyan büszkeséggel beszélnek róla, mint a magyarok Petőfiről. Ő a finnországi svéd nyelvű költészet 19. századi klasszikusa. Runeberget kora nagy európai romantikusaival állítják egy sorba. A történetírók megemlékeznek arról, hogy édesapja, aki hajóskapitány volt, rendkívül szerette a könyveket, édesanyja nem kevésbé. Innen eredeztetik irodalomszeretetét, amely tehetséggel párosult. Első verse 1826-ban jelent meg egy finn folyóiratban. Legjelentősebb műve a Stähl zászlós regéi című eposz, valamint az Our Land - finnül Maamme -, amely a finnek nemzeti himnusza. A latin irodalom professzora, az ókori történelem és klasszikus nyelvek tudósa volt, sőt teológiai tanulmányokat is folytatott. A finn evangélikusok énekeskönyve mintegy hatvan Runeberg-versre írt éneket tartalmaz. Runeberg művei a legtöbbször megzenésített irodalmi alkotások a finn költők művei között. Több mint háromszáz zeneszerző komponált verseire éneket, zenét Finnországban, Svédországban, de Európa más részein is, sőt ő maga is szerzett zenét verseihez. Születésnapja ünnep Finnországban. Február 5-én tartják a Runebergnapot, amikor a róla elnevezett süteményeket fogyasztják az emberek. A közkedvelt finn sütemény sajátos ízvilágát a tésztájában található mandula és Amaretto likőr adja. A legenda szerint Runeberg annyira rajongott a kis tortácskákért, hogy minden reggel azokat fogyasztotta. Az alább közölt, Van örök kincsünk című vers, amelyet Túrmezei Erzsébet fordított magyarra, Isten igéjének magasztalása. Az Evangélikus énekeskönyvben (286. ének) Runeberg verse egy 16. századbeli szerző, B. Waldis dallamával kapcsolódik össze. ■ Marosi Nagy Lajos Johan Ludvig Runeberg Van örök kincsünk Van örök kincsünk, becsesebb nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő csak por, ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi még, és nincs, ami felérje. Ez örök égi ajándék az Isten szent igéje. Itt rozsda, moly, futó idő elpusztít minden régit, És előbb-utóbb romba dől, mit ember keze épít. Múlik ég, föld, mint rózsaszál, elhervad hulló szirma, De az ige mint szikla áll, úgy, amint meg van írva. Vált ezredévet ezredév, de soha el nem évül, Nem élhet az új nemzedék e régi ige nélkül. Hit, erő, béke, üdvösség - mert nem lesz soha másban, Megrendül bár a föld és ég, mint Isten szent szavában. Szent ige, te semmibe vett, megvetett és lenézett: Hol az a földi ismeret, mely teveled fölérhet? És van-e még más menedék, hogy lelkünk óvja, védje? Egy van csak, de ez egy elég: a kegyelem igéje. Ha minden támasz romba dűl, s megragadod ez egyet, És végre hozzá menekül a zúgó vészben lelked: Ó, milyen áldott helyre lel! Ott talál békességet És biztos, védett kikötőt, hol vihar el nem érhet. És mint a hattyú elmerül a tiszta tó vizében, Majd úszik tovább, tolláit lemosva hófehéren: A legsötétebb szívet is úgy mossa hófehérre Ez élő, kristálytiszta víz, a kegyelem igéje. Ó, zengjen néked szüntelen, nagy Istenünk, a hála, Hogy igéd által elvezetsz az üdvösség útjára! Ki rátalált e kincsre már, nem ismer szegénységet, S nincs, aki el ne nyerhetné e kincset: szent igédet. (Túrmezei Erzsébet fordítása)
