Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-02 / 5. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 79. évfolyam, 5. szám ■ 2014. február 2. ■ Vízkereszt ünnepe után 4. vasárnap Ára: 275 Ft „Egyházunk népének máig fontos lelki erőforrása az a tudat, „A január hazánk több településén „Benczúrnak dédapja Ima a mélyben üt- 2. oldal hogy olyan emberek leszármazottai vagyunk, az összetartozás ünnepévé és nagyapja is evangélikus Újra Krisztus-ünnep! 1* 3. oldal akiknek annyira fontos volt Isten igéje, illetve a templom, magasztosult az ökumenikus lelkész volt.” Törekvés az egység megélésére W- 4. oldal ahol Isten igéje megszólalhatott, hogy az anyagi áldozathozatalban imahét keretében.” Benczúrfalván is Luther-ének a szentmisén W- 5. oldal mértéket nem ismerve építették templomaikat.” Gondolatok imanyolcad után megemlékeztek Kultúraünnep a centenáriumi évzárón w 7■ oldal A „toronyélménytől” a torony kény szerig W- 3. oldal W’ 4. oldal Benczúr Gyuláról 8. oldal Interjú egy amatőr családfakutatóval 13. oldal Miniszteri biztosként lutheránus lelkész segíti az emlékbizottság munkáját I» Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára miniszteri biztos segíti a Reformáció Emlékbizottság munkáját. Ezzel a feladattal Hafenscher Károlyt, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnökét bízták meg - jelentette be Balog Zoltán emberierőforrásminiszter a Reformáció Emlékbizottság első ülésén mondott köszöntőjében január 23-án, csütörtökön a Parlamentben. A tárcavezető, akit a kormányfő a testület operatív irányításával bízott meg, elmondta: a bizottság munkájában a katolikus egyház képviseletében részt vesz Pápai Lajos győri megyés püspök is, két delegáltat küld a testületbe a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a kisebb protestáns felekezetek is képviseltetik magukat. Rajtuk kívül Németország, Hollandia és Svájc nagykövete is megosztja tapasztalatait a magyar testülettel, mivel ez a három ország is jelentős előkészületeket tesz a reformáció kezdete 2017-ben esedékes ötszázadik évfordulójának megünneplésére. Balog Zoltán emlékeztetett arra: a történelmi kapcsolatok az elmúlt ezer évben alapvetően meghatározták Magyarország kultúráját, az igaz hit pedig „mindig kultúrát hoz létre” Hangsúlyozta: a felekezeti sokszínűség az ország erőssége kell, hogy legyen. Bölcskei Gusztáv, a református zsinat lelkészi elnöke rámutatott: a reformáció az Isten kegyelméből, hit által való megigazulást hirdette meg ötszáz éve, és hatalmas energiákat szabadított fel, melynek következtében az ember - Isten iránti hálából - ma is a közösség javát szolgálja. Gáncs Péter evangélikus elnökpüspök megköszönte a kormánynak, hogy az ökumenikus imahét közepén indítják az emlékbizottság munkáját. Szólt arról, hogy Luther Márton korábbi Ágoston-rendi szerzetes imaharcából indult ki a reformáció, amely bejárta az egész világot, és egyebek mellett azt hirdeti, hogy Isten közvetlenül megszólítható. Úgy fogalmazott: spirituális megújulás nélkül nincs kiút a válságból, a reformáció hatásai pedig „messze túlmutatnak az egyházak határain” Az eseményen Kövér László házelnök is jelen volt. M Forrás: MTI Zúgó harang, ének és orgonahang... Jelentős mérföldkőhöz érkezett a debreceni evangélikus gyülekezet január 26-án délelőtt, amikor Fabiny Tamás püspök ünnepélyes istentisztelet keretében felszentelte a gyülekezet új harangját. A162 kilogrammos, bronzból készült műremek a debreceni evangélikusok megrendelésére a munkáiról méltán világszerte híres Gombos Miklós öntőműhelyében készült, akinek nívós alkotásai Kameruntól a Vatikánig egyaránt megcsodálhatok, hallhatók. Az ünnepi istentiszteleten a püspök az ünnepség meghívóján mottóként szereplő Mt 11,28 alapján hirdette Isten igéjét, amelyben Jézus ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám...!” A prédikációban elhangzott, hogy a harangnak hármas küldetése van: Vivos voco, mortuos plango,fulgura frango - azaz: az élőket hívom, a holtakat siratom, a villámokat megtöröm. Vivos voco - ez a felirat szerepel a debreceni harang oldalán is. Jó döntés volt tehát a gyülekezet részéről az alapige megválasztása: Jézus az, aki a harang szaván keresztül hívogat a vele való együttlétre, a gyülekezeti közösségbe. Jézusnál azonban a hívással együtt jár a küldés is, a missziói parancs. Olyan ez, mint a belégzés és a kilégzés. Hasonlóképpen, amikor az istentisztelet végén megszólal a harang, akkor megbízatást, missziói feladatot ad, hogy a hívást továbbadjuk. Az igehirdetés után Pazar István és Fábri Bálint zongora-fagott duójának muzsikájában gyönyörködhettek a megjelentek. A harangszentelés alkalmából áldást mondott a püspök mellett Balázs Viktória és Réz-Nagy Zoltán, a debreceni gyülekezet lelkészei, valamint a társegyházak megjelent képviselői, köztük Bosák Nándor római katolikus megyés püspök. Lábossá László debreceni születésű nyugalmazott evangélikus lelkész személyes hangvétellel köszöntött. Felemelő pillanat volt, amikor az „Áldjad, én lelkem” kezdetű éneket valóban - a szövege szerint - érces harangzúgás és hömpölygő orgonaszó mellett zengte végig minden versszakával a gyülekezet, hálát adva Istennek gondviselő jóságáért. Folytatás a 3. oldalon Légy erős és bátor! Dr. Hafenscher Károly Minden mindennel összefügg. Az összefüggést nem történelmi konstellációk, nem ügyes emberi dramaturgia adja, hanem az, hogy az Úristen kezében van életünk, övé a világmindenség. Akkor, amikor a bibliaolvasó Útmutató szerint a folyamatos olvasásban Józsué könyvének fejezeteit vesszük sorra, s benne a biztató szavakat olvassuk: „Légy erős és bátor..!', akkor, amikor zajlik az egységért való ökumenikus imahét, akkor, amikor az evangélikus egyház tudatos programsort fűz össze, hogy Isten félezer éves (1517-2017) munkájáért hálát adva számba vegye a múltat s a jövendőt, megalakult a Parlamentben a Reformáció Emlékbizottság... Ne félj, légy erős és bátor! - hangzik Isten szava a döntő változások előtt, egykor Józsuénak és népének, később Isten népének, de érvényesen a mai kereszténységnek és benne a protestantizmusnak, a magyar evangélikusoknak is. Légy erős és bátor, veled vagyok. Az ökumenikus imahéten az egész országban az egyház egységéért imádkoztak, hogy a széteső, darabjaira töredező világban találjuk meg az egymáshoz vezető utat. Minden olyan összefogás, amely a keresztény értékek megóvását, továbbadását, megelevenítését szolgálja, reménykedhet abban, hogy áldás kíséri. Minden olyan együtt munkálkodás, amely értéket akar teremteni, az életet szolgálja. Az állam és az egyház szétválasztva végzi küldetését, de van közös feladata bőven. Ezért fontos, hogy azokon a területeken, amelyeken a tennivalók egymásra utalnak, gördülékeny, egészséges összmunka alakuljon ki. Kormányzati részről a miniszterelnök így fogalmazott: „Magyarország mindig akkor volt erős, a nemzet is akkor volt egységes, és rendelkezett kellő önbecsüléssel, amikor az állam nem ellenségének, hanem szövetségesének tekintette az egyházakat.” Az egyház pedig - Bonhoeffer megfogalmazásában - mindig tisztában kell, hogy legyen azzal: akkor egyház valóban, ha másokért, s nem önmagáért él... Az emlékbizottság létrehozásával Magyarország kormánya a Magyarországi Evangélikus Egyház elnökpüspökének és a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnökének megkeresésére válaszolt. A protestáns egyházak, az egész magyarországi kereszténység, a magyar társadalom közös ügye, hogy méltóképpen emlékezzék meg a reformáció kezdetének közelgő ötszázadik évfordulójáról. Arról a történelmi eseményről, arról a világot átjáró fél évezredes folyamatról és arról a ma is létező szellemi, lelki közösségről, amely megkerülhetetlen tényezője nemcsak Európának, hanem a földkerekség valóságának. Magyarország kormánya, a két nagyobb protestáns egyház, a római katolikus egyház, az ökumenikus tanácsba tömörült kisebb magyar protestáns egyházak, a tudományos élet vezetői, továbbá a határon túli magyarság képviselői ezért kezdtek közös munkába. A megemlékezés nem jelenthet múltba révedést. Az elkezdett munka jövőorientált. Mit meríthetünk ma a múlt kincséből, hogyan válik élővé az örökség, mi módon formálja és alakíthatja a reformációban elindult folyamat az egyház, a társadalom, a világ jövőjét? Ez az igazi kérdés. Manfred Josuttis göttingeni professzor egyházról írt könyvének alcímében átveszi és „egyháziasítja” a tudományos-fantasztikus bestseller (Erich von Dániken: A jövő emlékei) alapgondolatát:,Erinnerungen an die Zukunft der Kirche” - Emlékezés az egyház jövőjére. Meggyőződésem szerint innen érthető a Reformáció Emlékbizottság küldetése. Emlékezünk, hogy meglássuk és munkáljuk az egyház holnapját. Ha pedig az emberi jövőn munkálkodunk, kitárulhat előttünk az Isten adta, kitelje“>dő jövő is. Döntően fontos mondat hangzott el a miniszterelnök szájából. Olyan, amely nem pusztán szívet melengető egy evangélikus keresztény ember számára, hanem komoly kihívást, feladatmegjelölést hordoz magában: „Ma egy olyan válság sújt bennünket, amelyből kizárólag közgazdasági döntésekkel, szellemi és lelki megújulás nélkül aligha tud kikeveredni a kontinensünk.” Az egyház - a reformáció egyháza is - olyan élő lelkiismeret a társadalomban, amely éppen erről tanúskodik: túl az anyagi javakon vannak fontosabb szempontok. A szellemiek és a lelkiek. Csak az az ember és csak az az emberi közösség tud megújulni, amely lelki megújuláson megy át. Luther 95 tételének egyik alapgondolatával fogalmazva: naponkénti megtérésen. Arról a megfordulásról van szó, amelyben visszafordulunk az atyai ház felé, s lehetőségünk nyílik arra, hogy rácsodálkozzunk: a mindenható Isten - mennyei Atyánkként - hazavár minket. Egy, a reformációt értő és szerető bencés pap barátom még diákkoromban tette életútra való tarisznyámba a következő mondatot: „Azért indulunk el egy útra, hogy bennünk is elinduljon valami.” Útjára indult a jubileumi előkészületek sora - most már kiszélesedve, az egyes felekezetek határát átlépve - az egyházak és a kormány által közösen életre hívott Reformáció Emlékbizottságban. Elindultunk, és azt reméljük, bennünk is elindul valami: a megújulás isteni ajándéka. Hiszen ezekben a napokban sokszor olvassuk Józsué könyvében: Légy erős és bátor, mert veled van Istened, az Úr! A szerző evangélikus lelkész, azMEE Zsinatának lelkészi elnöke, az Evangélikus Élet rovatvezetője
