Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-29 / 26. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. június 29. » 9 utóbb a tiszalöki börtönben hallottam egy afrikai elítélt átszellemült előadásában. A hatás most sem marad el, ezt azon is lemérhetjük, hogy a helyi tévéstáb egy baseballsapkás technikusa is lelkesen együtt énekel a kórussal. Köszöntését Younan püspök három közismet szóval vezeti be, és mind a „Horas”-t, mind a „Shalom” - ot, mind a „Hallelujá"-t hangos szóval ismétli meg a gyülekezet. Az úrvacsorái istentisztelet keretében megemlékezünk a tíz évvel ezelőtti cunami áldozatairól is: a 2004 karácsonyán feltörő szökőár következtében csak Indonéziában közel kétszázezren haltak meg. A tanácsülés A tanácsülést mindig megelőzi a tizenhárom fős vezetőtestület értekezlete. Ennek elején tudjuk meg, hogy a Costa Rica-i Melvin Jiménez püspököt azért vagyunk kénytelenek Adrienn közgazdász, egyházunk zsinati tagja kerül be.) Rögzítjük a nagygyűlés fő témáját: Isten kegyelméből szabadon, valamint a három altémát: A megváltás - nem bocsátható áruba; Az ember - nem bocsátható áruba; A teremtés - nem bocsátható áruba. Véglegessé válik az időpont: 2017. május 9-17., illetve a delegátusok száma (431), valamint elfogadjuk a találkozó közel hárommillió eurós költségvetését. Súlyt fektetünk a fiatalok részvételére: ennek keretében jövő nyáron Wittenbergben tartja első ülését a Fiatal Reformátorok Hálózata, reménység szerint magyar résztvevőkkel is. A találkozó keretében a város egyik mozijában le kívánják vetíteni az egyházunk szervezésében készülő Luther-rajzfilm addigra már kész epizódjait. Kiemelten foglalkozunk a jeruzseálemi Olajfák hegyén működő, né-A tanácsülés résztvevői oly módon juttatták kifejezésre aggodalmukat a klímaváltozás miatt, hogy a konferencia pénteki napján böjtöt hirdettek annak tudatosítására, hogy az ember felelősebben gazdálkodjon a rábízott javakkal. Az Úr napján Őszintén szólva minden egyházi konferencián a gyülekezetlátogatást várom a leginkább. Ha csak lehet, igehirdetéssel is szolgálok. Június 15-én, vasárnap a tanácsülés résztvevőit nyolc különböző gyülekezetben várják igazi délkelet-ázsiai vendégszeretettel. Hetedmagammal a HKBP Medannak a Bulan városrészében található templomába igyekszünk. Kalandosan indul az utazásunk, ugyanis bérelt kisbuszunk defektet kap. így átültetnek minket egy menetrend szerinti, apró buszba. Jókedvűen nélkülözni, mert legutóbbi, őszi ülésünk óta ő országa miniszterelnöke lett... Nincs azonban akadálya, hogy e szűkebb testület előkészítse az évenként esedékes tanácsülést, megosztva a levezető elnökséggel és az előterjesztésekkel kapcsolatos feladatokat. Az ötvenfős - és megfigyelő tagokkal kiegészített - tanács napirendjén egyebek mellett a 2017-es namíbiai nagygyűlés előkészítése szerepel. Régiónk képviseletében az előkészítő bizottság tagja lesz Pap Kinga Marjatta püspöki tanácsos. (Ugyancsak magyar siker, hogy az LVSZ mellett működő pénzügyi tartalékalap kuratóriumába pedig Buday-Malik met alapítású Augusta Victoria Kórház ügyével: ebben a jelentős intézményben elsősorban szentföldi palesztin keresztények kapnak ellátást. Magam az LVSZ nyilvános megszólalásait előkészítő bizottság munkájában veszek részt. Körültekintő munka eredményeképpen nyilatkozatokat terjesztünk a tanács elé egyebek mellett a közel-keleti rendezésről, a számos országban - például Szudánban és Nigériában - tapasztalható keresztényüldözésről, valamint az ukrajnai háborús helyzetről és annak egyházi vonatkozásairól. Az ilyenkor természetes viták után a tanács ezeket az állásfoglalásokat elfogadja. szorongunk vagy húszán a tízszemélyes kocsiban. Az istentiszteletre a vendéglátóktól ajándékba kapott gyönyörű batak stólát is magamra veszem. Elvileg tízkor kezdődik a szertartás, ám akkor még alig félház van. Ám mire a második-harmadik éneket (köztük a nálunk is ismert, Szépfényes hajnalcsillagom kezdetű himnuszt) végigénekeljük, teljesen megtelik a templom. Az istentisztelet részben indonéz, részben batak nyelven folyik. A templomnak a nagy hőségre való tekintettel nincs oldalfala. Ez azzal jár, hogy olykor megjelenik egy-egy motoros a templom oldalán, és amúgy bukósisakosan bekapcsolódik az istentiszteletbe. Megrendít, amikor egy legalább kétszáz fős kórus batak nyelven, teli torokból énekli Händel Messiásának Halleluja-kórusát. A legtöbb gyülekezeti tag kezében ott a Biblia, őszintén szólva csak akkor teszik le, amikor a telefonjukat vagy a tabletjüket veszik kézbe, hogy fotót készítsenek. Mert fényképezni- és fényképezkedni - nagyon szeretnek. Igehirdetésemet a lelkész leánya, Nova Mary Simanjuntak tolmácsolja. Mielőtt az igét felolvasnám, hangosan ezt mondom: „Horas!” Mondanom sem kell, hogy a nyolcszáz fős gyülekezet kórusban felel: „Horas!” „Shalom!” - mondom én. „Shalom!”- felelik ők. „Halleluja!” - kiáltom. „Halleluja!” - zúgják ők. Az ige íMóz 1,1-4, amelynek alapján a menny és a föld összefüggéséről beszélek. Igyekszem képiesen, szemléletesen beszélni. Egyebek mellett Esterházy Pétert említem (őt azért viszonylag ritkán idézik indonéz szószékeken), aki így ír: „Tényleg áldás a gyermek: a földről beszél, mely nehéz, s ahonnét vétettünk; és az égről beszél, amely az ígéret földje.” Ezen a ponton ki kell lépnem a tudósító szerepéből. Most, hogy e cikket írom, tudom meg, hogy éppen ezen a vasárnapon, talán istentiszteletünk órájában halt meg a rákkal való több mint négyéves küzdelem után az írás elején említett Mangasi Sihombing harmincnyolc éves fia, a Magyarországot ugyancsak nagyon szerető Gur Paraek Tio Sangulan Tondi Sihombing. Tartozom az olvasónak azzal a vallomással, hogy az igehirdető is alá van rendelve Isten igéjének. Adódhat olyan helyzet, hogy magam sem tudom, miért kell egyik-másik mondatot elmondanom. Istennek azonban terve lehet az esendő emberi szavakkal. Elhatározom, hogy igehirdetésem szövegét elküldöm a nagykövet úrnak és feleségének. Talán némi vigaszt nyújt nekik az ige és ez az irodalmi idézet. Az istentiszteleten háromszor (!) jár körbe a persely, hogy a gyülekezet különböző céljaira gyűjtsenek. Az alkalom után pedig minden vendég reveszi ezt a sajátos fordítást, ám megjegyzés nélkül hagyja. Hiába, Szumátrán az iszlám is toleránsabb, mint Indonézia vagy a világ más vidékén. Válaszomban magam is a vallások közötti békéről szólok, kérve, hogy a sejk támogassa a kereszténység szabad gyakorlását közelben és távolban. A nap utolsó programja a batak evangélikus egyetem tangazdaságának meglátogatása. Gyönyörű környezetben néhány fát ültetünk el a Lutheránus Világszövetség 2014-es indonéziai tanácsülésének emlékére. Ezzel mintegy szemléltetjük azt, amit a konferencia mottójában az igaz emberről mond a zsoltáros: egy ulost (gyönyörű indonéziai szőttest) kap ajándékba, amelyet ünnepélyesen helyeznek a vállunkra. Délután még két program vár ránk. Előbb elvisznek egy mohamedán vallási és kulturális központba, ahol a közösség vezetője, Ali AkbarMarbun sejk fogad szertartásosan. Köszöntőbeszédében a vallások közti megbékélésről szól. Tolmácsom, az evangélikus gyülekezet világi vezetője következetesen Jézus Krisztust mond ott, ahol a mohamedán vezető Allahot említ. Aligha szándékosan teszi ezt: egyszerűen csak nem tagadhatja meg magát, azt, hogy az ő számára az Atya és a Fiú egy. A sejk és köre bizonyára ész„Olyan lesz, minta folyóvíz mellé ültetett fa..!’ (Zsolt 1,3) Remélem, hogy az elültetett fák nem száradnak ki. Imádkozom azért, hogy nehéz külső körülmények között is növekedjék és bőséges gyümölcsöt teremjen az indonéz kereszténység, a batak evangélikusság. Elsősorban azért utaztam Indonéziába, hogy megnézzem: jól vannak-e testvéreim és a nyáj (íMóz 37,14)A szerző egyházunk külügyekért felelős püspöke, a Lutheránus Világszövetség közép- és kelet-európai régiójának alelnöke
