Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-15 / 24. szám
Evangélikus Élet KÖZELKÉP 2014. június 15. 7 »MÁTRAI HEGYCSÚCSON ÉS MÁTRAI CSENDBEN NÁZÁRETBEN MINDIG DICSŐSÉGED ZENGJEN...« Názáret a Mátrában ^ Kicsiny gyülekezeti közösség emlékezett meg június első vasárnapjának kora délutánján a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület mátraszentimre-bagolyirtási temploma felszentelésének huszadik évfordulójáról. A bensőséges ünnepi istentiszteleten az a D. Szebik Imre nyugalmazott püspök szolgált igehirdetéssel, aki 1994. augusztus 25-én felszentelte a hajlékot. Az eseményen a Fébé részéről Görög Hajnalka diakonisszafőnökasszony, anyaházi diakonisszák, Madocsai Miklós korábbi Fébélelkész, valamint a másfél évtizeden át ott szolgáló Herzog Csaba vett részt - mindannyiukat személyes emlékek kötik az érdekes nevű Bagolyirtáshoz. De hogyan „kerül” Názáret, illetve egy templom a Mátra erdejének mélyére, ahol a magasba törő fenyők tiszteletet parancsoló sokasága uralja a tájat? Hogyan végeztek itt szolgálatot evangélikus diakonisszáink, és milyen újkori történelme van a rejtett, hívogató helynek? Ennek jártunk utána az interjúkkal kiegészített tudósításban. Madocsai Miklós volt Fébé vezető lelkész, a templomépítés és a szolgálat „újkori” elindítója, aki Túrmezei Erzsébet főnökasszonnyal áldozatos munkát végzett Bagolyirtás beindításáért:- Minden szép emlék ide köt engem, ami a Fébével kapcsolatos. Az 1951-es szétszóratás után nem volt remény arra, hogy itt valaha újraindulhat a szolgálat. Isten azonban „távolabbra lát” mint az ember... Az üdülőt a diakóniai munka területének számította az állam, így egyházi tulajdonban maradt, s néhány évig még üdültetést végezhetett, immár a testvérek nélkül. A bezárásig azonban már nem volt sok hátra, romlottak a körülmények, és sajnos pusztulásnak indult a telek és a házak. 1990 tavaszán jártam itt először Túrmezei Erzsébet testvérrel. Romok, minden szanaszét, a telek felét már eladta az egyház. Mégis lett jelene és jövője Bagolyirtásnak. A Fébé templomot, majd vendégszobákat épített, s az épületegyüttes immár húsz éve hirdeti Isten dicsőségét. 1994-ben a testvérek már sajnos idősek voltak a szolgálathoz, de a lelkészi munka Herzog Csaba vezetésével megindulhatott sokak lelki épülésére. * * « Herzog Csaba evangélikus lelkészként tizenöt évig szolgált Bagolyirtáson.- Hogyan kezdődött az evangélikus diakonisszák szolgálata a Mátrában?- A Fébé-egyesület evangélikus diakonisszáinak szolgálata egészen 1947- re nyúlik vissza, amikor az egyesület telket, illetve három olyan épületet kapott, amelyek kitelepülő szlovák családok után maradtak üresen. Bonyolult folyamat eredménye volt, hogy ezek a Fébé birtokába kerülhettek. A korabeli földhivatal és az egyház útján kapta meg az egyesület ezt a mintegy négy katasztrális hold területű ingatlant, három - eléggé lepusztult - kis házzal. Ezzel a „tőkével” indult meg a szolgálat. Először üdülésre tették alkalmassá a helyet, s egészen az 1950-es évekig így is működött.- Miből állt az ottani szolgálat? A vendégfogadáson kívül bizonyosan lelki munkát is végeztek.- Természetesen igen. Diakonisszák és diakónusok egyaránt dolgoztak Bagolyirtáson. Ki kell emelnem a ma már kilencven éven felüli Pecznyík Pál testvérünket, aki feleségével és munkatársaival együtt fontos és nehéz szolgálatot végzett. Mostoha körülmények között kellett élniük, dolgozniuk, helytállniuk az oda kihelyezett testvéreknek. A munka az épületek lakhatóvá tételével, berendezésével kezdődött, s üdülésre is alkalmassá kellett tenni a kis házakat. Ebben az időben -1949- ben - jelent meg az Új Harangszó című folyóiratban egy írás arról, hogy jó lenne fiatalok számára konferencia-központtá fejleszteni ezt a hangulatos, szép helyet. Erre azonban még több évtizedet kellett várni. Az ötvenes évekig csak üdülőként funkcionált az ingatlan. A magaslati levegő Bagolyirtást különösen is alkalmassá teszi tüdőbetegek számára pihenésre, gyógyulásra. (A Mátraszentimréhez tartozó üdülőtelep tengerszintfeletti magassága közel kiléncszáz méter. - A szerk.)- Mit jelentett a diakonisszák számára ez a kis bensőséges szolgálati terület? Hogyan osztották be ide a testvéreket?- Nagy örömmel jöttek dolgozni Bagolyirtásra. Kis, zárt közösséggé alakult a négy állandóan ott szolgáló diakonissza, miközben - sok éven át - együtt tevékenykedtek, mondhatni, mint egy család. Amint a visszaemlékezésekben olvashatjuk, nagy szeretettel fogadták az érkezőket, akik csak időszakosan végeztek ott szolgálatot. Igazi lelki közösség született meg, sokan megfordultak közöttük az évek során. Sokan jelentkeztek üdülésre. Volt, hogy vissza is kellett utasítani néhányukat, a hely kicsinysége ugyanis nem tette lehetővé, hogy mindenkit fogadjanak, akkora volt az érdeklődés.- Csak evangélikusok jöhettek, vagy már akkor is az ökumené szellemében működött a hely?- Úgy tudom, nyitott volt más felekezetű hívek számára is, lelki közösséget lelhettek, pihenést, elcsendesedést az Úristen előtt.- 1951-ben a Fébéfeloszlatásával a a diakonisszák szolgálati lehetősége megszűnt, s fel kellett adniuk ezt a munkaterületet is. A több évtizedes csend után azonban a rendszerváltozáskor itt is újraindulhatott a munka.- 1990-ben nyílt lehetőség arra, hogy a Fébé-egyesület folytassa szolgálatát Bagolyirtáson. Az ingatlant ekkor egyházunk - amely addig kezelésében tarthatta - visszaadta az egyesületnek. Az újrainduló Fébé első lelkésze Madocsai Miklós, a diakonisszák főnökasszonya Túrmezei Erzsébet testvér volt. Együtt mentek fel először megnézni az állapotokat - szörnyű helyzet fogadta őket. Romok, gaz, elhanyagoltság. Mégis, szívükben az Isten reményt ébresztett a folytatásra vonatkozóan! A látottak Ézsaiás próféta vízióját idézték a kivágott fáról, amelynek csonkjából hajtás sarjad (Ézs 11,1). Názáret, Jézus gyermekkori városa nevének a töve necer: ez új hajtást jelent a kivágott fán. Ahogyan a kivágott fa kizöldül - s ezt a törzset nevezte a héber necernek -, úgy nevezte el a Fébé Názáretnek ezt az üdülőtelepet. A törzs itt is újra kihajthatott Isten kegyelméből: megindult az élet, a munka. Az egyesület mindenekelőtt templom építését határozta el a telken, s hamarosan már ennek a továbbfejlesztésén is gondolkodtak. A pályázat nyertese, Czibula Zoltán alberti építészmérnök tervei alapján épült fel a fekvő nyolcas alaprajzú templom és lakóépület.- S mondjuk el, hogy nem annyira picike ez a templom, mint elsőre gondolnánk: nyolcvan fő befogadására alkalmas...- Valóban, nem egy kis kápolna csupán az erdő mélyén.- Miként alakult a templom sorsa az elmúlt két évtizedben?- 1994-ben szentelte fel a templomot D. Szebik Imre püspök, ekkor Madocsai Miklós volt a Fébé vezető lelkésze. Én 1996-ban kerültem oda beosztott lelkészi szolgálatba, s vettem át a bagolyirtási objektum vezetését. Ezekben az években - korlátozott anyagi lehetőségeink miatt - apró lépésekben folytatódott a fejlesztés, a belső kialakítás. Szépült, épült, formálódott, alakult itt minden. Ebben tevékenyen részt vett Madocsai Miklós utóda, Zászkaliczky Pál lelkésztestvérünk is. Különösen szép a terméskő oltár, a kereszt és a szószék. Taschner Erzsébet helyettes diakonissza-főnökasszonytól kaptunk egy gyönyörű, százéves faragott keresztet, mely szintén a templom dísze. Majd sorban a többi teendő következett: vendégszobák kialakítása a galérián. Mára harminc főt tudunk befogadni, több család vagy kisebb csoport is üdülhet nálunk.- Egy diakonisszaegyesület által működtetett vendégház, amely a lelkiséget helyezi előtérbe, milyen anyagi feltételek között tud létezni?Hiszen nem a haszonszerzés e vállalkozás célja...- Egyesületünk a szeretetszolgálat szellemében tevékenykedik, a jézusi ige jegyében: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek’.’ (Mt 5,7) A cél nem a nyereség elérése, hanem az önfenntartás megvalósítása volt kezdettől fogva. Éppen ezért csak évek munkája után került sor a konyha felújítására. Madocsai Miklós lelkész egy kedves ismerőse, Takács Lajosné az évek során több komoly adománnyal lepett meg minket, a 2003-ban felszentelt harangot és haranglábat is neki köszönhetjük. Azóta harangszó hívogatja az Isten igéjére szomjazókat. Nagy öröm, hogy 1998-tól 2010-ig nagyrészt teljes kihasználtsággal működött az üdülő. Saját, önálló gyülekezete ennek a templomnak nincs, de a nyári idényben a környékről több evangélikus és nem evangélikus üdülőtulajdonosból létrejött egy négy-öt fős, az istentiszteleteket rendszeresen látogató kis közösség. Ők azok, akik állandó gyülekezetként vannak jelen, és persze turisták, a környéken üdülő vendégek is betérnek. Szállóvendégek, csoportok váltakozva jönnek. Téli tartózkodásra egyelőre nem alkalmas az üdülő, de idővel talán ez is megoldható lesz, hiszen a téli sportok szerelmesei közül lennének, akik itt megpihennének. A szezon a május eleji nyitó istentisztelettől október végéig tart. Fűtés jelenleg nincs, csak temperálás. A rendről, tisztaságról egész éven át Molnár Ferenc gondoskodik.- Milyen érzés egy lelkész számára a teremtő Istent hirdetni ottfent, a hegyen épült templomban, abban a megragadóan szép, jó levegőjű, harmóniát árasztó környezetben? Könnyebben nyílik mega lélek a befogadásra?- Isten igéjére mindenütt szomjaznak az emberek, és hirdetni nekik az igét nagy kiváltság, kegyelem. Egy állandó gyülekezetben hirdetni az igét más, mint egy ilyen szolgálati területen. A magaslat, szimbolikusan mondva: a „közelebb Istenhez” érzése valóban mozgósít belső, lelki energiákat, az elcsendesedésre a mai embernek pedig kimondhatatlanul nagy szüksége van. Ez a templom egyházunk földrajzilag legmagasabban álló temploma. (A legmagasabban élő gyülekezet a bakonyi Tésen található.) Különös hangulatot ad a természet közelsége: az Istenre figyelés, a meditálás, az elcsendesedés áldott alkalmait kínálja igehirdetőnek és igehallgatónak egyaránt.-Ez a szépség Túrmezei Erzsébet diakonissza költőnőt is megihlette, cikkünkfeleimében tőle idéztem a felszentelésre írt énekéből. Versszövege a júniusi í-jei istentiszteleten is elhangzott.- Názáret-templomunk himnuszaként vagy imádságként is énekelhetjük Erzsébet testvér költeményét. Isten áldása kísér bennünket. Erzsébet testvér megérezte ennek a helynek a csodálatos voltát. Hálát adunk a templom felszentelésének huszadik évfordulóján, és hálát adunk mindazokért, akik itt lelkészi, kántori vagy más szolgálatot végeztek-végeznek, s hálás szívvel emlékezünk azon lelkészekre, akik itt hirdették az igét, és már nincsenek közöttünk. Reméljük, hogy még sokan élvezhetik itt ezt a békességet, harmóniát, csendet, közösséget egymással és Istennel. Ő adjon minden megfáradtnak lelki erősödést és testi gyógyulást. * * # Az ünnepi, úrvacsorás istentiszteleten D. Szebik Imre íKir 8,27-28, Hab 2,20 és ApCsel 17,27-28 alapján hirdette azt az Istent, akit „űz egek egei sem fogadhatnak be”, hát még egy emberi kéz építette ház. A templom azonban mégis több, hiszen szent hely, ahol maga az Úristen van jelen, és mi elcsendesedve előtte, felismerhetjük: „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk’.’ A nyugalmazott püspök rámutatott: a kérdésre, vajon az elmúlt húsz évben megfordult-e itt ezer ember, volt-e ötszáz - a választ nem tudhatjuk. Ez csak emberi gondolatmenet - Isten nem a számok bűvöletében tekint a hozzá kiáltókra. Ő többet készít el, mint amit mi el tudunk képzelni, egy templom évszázadokra, évezredekre épül - Isten kezében, irgalmas jóságában bízva. Tehát „érdemes” templomot építeni, és itt, a Mátrában csodálatos ajándék és lehetőség is Názáret temploma. A templom a csend és az Istennel való találkozás helye, drága és szent „eszköze”, ahol Isten közel jön hozzánk igéjében és a szentségekben. Isten több, más, mint amit gondolunk róla - sem az értelmünk, sem az érzelmeink nem tudják befogadni. Mert nem mi fogadjuk őt, hanem ő fogad minket gyermekeivé, ott és akkor, ahol és amikor neki tetszik. Körülvesz minket, úgy, hogy elküldte közénk egyszülött Fiát, Jézust. A templom kiváltságos hely, Isten szent ajándéka, hogy ezt az örömöt átéljük. ■ írta és összeállította: Kőháti Dorottya Az első és az utolsó versszak Túrmezei Erzsébet énekszövegéből Názáreti Jézus, szent Fia Istennek, Názáretben voltál engedelmes gyermek, Názáretben élted dolgos ifjúságod. Áldott ez a templom, hogyha Te megáldod! Mátrai hegycsúcson és mátrai csendben Názáretben mindig dicsőséged zengjen, Irgalmasságodról tegyen tanúságot! Áldott ez a templom, hogyha Te megáldod! Balról jobbra: D. Szebik Imre, Madocsai Miklós és Herzog Csaba
