Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-15 / 24. szám
8 « 2014- június 15. PANORÁMA Evangélikus Élet HIRDETÉS Felhívás Költöztesse családja múltját a múzeumba! Az Evangélikus Országos Múzeum új külsővel, megújult tartalommal várja a jövő év végétől látogatóit. A készülő állandó kiállításhoz és a múzeum gyűjteményébe örömmel várjuk felajánlásaikat. Műtárgyvásárlásra anyagi forrás korlátozottan áll rendelkezésünkre. Ha vannak Önnek vagy családjának birtokában régi fényképek, levelek, életfordulókhoz kapcsolódó emléktárgyak, eredeti népviseletek, ezeknek darabjai, a falusi, paraszti kultúra tárgyai, polgári használati tárgyak, igés lapok, evangélikus emléktárgyak, régi iskolai emlékek, könyvek, imakönyvek, hadifogságban készült tárgyak, „táboriposta” vagy börtönlapok, cserkészélethez kapcsolódó emlékek, konferenciákhoz kapcsolódó tárgyak, diakonisszaemlékek vagy bármi más, ami egy egyházunkat bemutató gyűjtemény számára érdekes lehet, kérjük, keresse munkatársainkat. A munka ütemezése miatt kérjük, jelentkezzen augusztus í-jéig. Elérhetőségeink: dr. Harmati Béla László: (+36) 20/824-5083, eom@lutheran.hu ♦ dr. Kertész Botond: (+36) 20/824-5079, kertesz.botondnak@gmail.com ♦ Zászkaliczky Zsuzsanna: (+36) 20/824-6724, zsuzsa.zaszkaliczky@lutheran.hu Határtalanul projektek a soproni Eötvösben Az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola az idei tanévben az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával két Határtalanul projektben vesz részt. A program célja személyes kapcsolat kialakítása határon túli magyar diákokkal olyan közös tevékenység során, mely által a diákok egymás kultúráját jobban megismerhetik, köztük barátságok szövődhetnek. Elsősegélynyújtás határok nélkül Az Elsősegélynyújtás határok nélkül című szakmai együttműködési projektben összesen ötvenöt tanuló és hat pedagógus vett részt iskolánk egészségügyi szakközépiskolai 10. b osztályából és a dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskolából. A soproni és felvidéki találkozások alkalmával a tanulók a gyakorlatban sajátították el az elsősegélynyújtást, az újjáélesztést, az eszméletlen sérült ellátását, valamint a defibrillátor használatát. A projekt során az elsősegélynyújtásról oktatófilm készült, mely a két iskola honlapján elérhető. Gyére velünk, verseljünk! A soproni találkozás alkalmával intézményünk kilencedik évfolyamos gimnazista diákjai a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium tanulóival közösen a március 15-i eseményekre emlékezve ünnepi műsort készítettek, melyet a soproni evangélikus templomban adtak elő ez év március 14-én 11 órakor. A műsorban a két intézmény hatvan diákja működött közre. A májusi erdélyi utazás alatt a diákok a magyar művelődéstörténet korábbi és jelenkori jeles képviselőinek - Ady Endre, Petőfi Sándor, Tamási Áron, Áprily Lajos, Kányádi Sándor - műveivel ismerkedtek. Szerzett ismereteikből a diákok tájékoztató füzetet késztettek. Egy Kárpát-medena Kertész Botond Békeidők ki ► Mennybemenetel ünnepén a békéscsabai evangélikusoknak nem csak az istentiszteleti közösség jelentette a gyülekezeti együttlétet. A Szeberényiekre emlékezni jöttek össze vagy százan a Csabagyöngye Kulturális Központban (CSKK). Az ünnepség apropója: az idei tanév úgy kezdődött, hogy az amúgy sem rövid nevű evangélikus oktatási intézmény felvette Szeberényi Gusztáv Adolf egykori békéscsabai lelkész, bányakerületi püspök nevét. A névadás - keresztelő? - aztán puzzle-darabokként összekapcsolódó eseményeket indított el: könyv, ifjú tehetségek tárlata, klasszikus múzeumi kiállítás követték egymást. És ahogy a csabaiakat ismerjük, ennek még nincs vége! Alább Szente Bélának, a CSKK igazgatójának írása olvasható az iskola - lassan már megszokottan míves - kiadványáról, Kertész Botond Szeberényi-monográfiájáról. (Az eseményről lapunk múlt heti számában tudósítottunk, a kiállításról készült képek az Evangélikus Országos Múzeum honlapján láthatók.) Egy családregény második kötete lehetne, amit a kezünkben tarthatunk. Irodalmi mivoltára csak érintőlegesen gondoljunk, hiszen műfaját tekintve egyháztörténeti pályarajz, mégis egy nevezetes magyar család regényessé váló útjának jelentős, egész pontosan jelentőségteljes, meghatározó szakaszával ismerkedhet meg általa a tisztelt Olvasó. Kertész Botond könyve tehát életrajz, egyháztörténet, hely- és kortörténet, forrásmű egy kötetben, s bár a szó legszorosabb értelmében történelemkönyv - hiszen tele van adalékokkal s adatokkal, évszámmal és lélekszámmal, névvel és helynévvel -, lapjain mégis olvasmányos, cselekményben gazdag írás bontakozik ki. * * * A több kötetre számot tartó történet 1780. január í-jén kezdődött a Felvidék egy északi szegletében, az Árva megyei Nagyfaluban (Velicná, Szlovákia). Ekkor született meg Szeberényi János, kinek élettörténete képezné e képzeletbeli könyvfolyam első kötetét. Apja-anyja írástudatlan napszámos, a szlovákok lakta vidéken ők is csak tótul tudnak. A gyermek János egy csizmadiától tanult írni-olvasni, aki hamar felfedezte benne a tehetséget. Iskolába íratták, s talán nem véletlen a példa - sőt példaértékűnek leginkább mondható az evangélikusság iskolarendje már e korai formájában is lehetővé tette, hogy azt végigjárva az ország utolsó falujából a legeslegszegényebb gyermek is feltörekedhessék - akár a püspöki székig. Kertész Botond könyvének első fejezete röviden összefoglalja Szeberényi János püspök életpályáját, és bemutatja az első és a második generáció lelkészeit, hiszen öccse, András, kinek taníttatásáról már ő gondoskodott, szintén pap lett, s gyermekeik közül is ketten-ketten. Szeberényi János állhatatosságának gyümölcse lelkészdinasztia lett, s az olvasónak itt fel kell figyelnie a könyv első üzenetére, az atyai örökség )e\er\tőségére, mely munkált Szeberényi Gusztáv Adolf lelkésszé válásában s. éppen úgy az ő fiának, Lajos Zsigmondnak választásában is, hogy csak a most számunkra kijelölt ágat emeljük ki a családfáról. Az előttünk járó példa, a támogató jó szavak, a terelgető tanácsok mindig segítik választásainkat, és bizonnyal segítették a Szeberényi dinasztia életében az elhívás felismerését is. Kertész Botond Szeberényi János felemelkedéséről azt írja, hogy „népmesébe illő” volt. Nekünk, csabaiaknak is volt egy ilyen mesebeli királyfink, s talán ezért különösen tudjuk becsülni az ilyen élettörténeteket, azt, amikor - s most ismét a szerzőt idézem - „a kiemelkedés útja a tehetség, a hihetetlen kitartás és szorgalom” Az asztalosinas Lieb Miska ugyanezen tulajdonságokkal küzdötte föl magát a festészet csúcsaira: Munkácsy Mihályként ismerjük őt. fgc & * A könyv második fejezetében Szeberényi Gusztáv életének első nagy szakaszával ismerkedhetünk meg születésétől püspökké választásáig. Szeberényi Gusztáv Adolf 1816. október 8-án látta meg a napvilágot Kohanócon, egy Vág menti kis településen, Trencséntől néhány kilométerre. Keresztnevét a 16-17. század fordulóján élt II. Gusztáv Adolf svéd királyról kapta, aki a harmincéves háború idején sokat tett a németföldi evangélikus egyház fennmaradásáért. Lelkésszé szentelésekor még használta mindkét nevét, később azonban az Adolf elmaradt. Ma viszont - leginkább azért, hogy kiemelkedő diakóniai tevékenységéről ismert unokájától megkülönböztethessük - ismét teljes nevén igyekszünk őt emlegetni. Iskoláit Selmecbányán kezdte, majd Pozsonyban folytatta, s itt tette le teológiai szigorlatát is. Később négy szemesztert hallgatott a jénai egyetemen, majd hazatérve két évig a nemesi rangú Bohus család házitanítója lett Világoson. Szeberényi Gusztáv ekkor járt először Csabán. A csabai egyházmegye akkoriban nemcsak a békési térségre, hanem Arad megyére is kiterjedt, így a csabaiak, hírül kapva, hogy püspökük teológiát végzett fia alig kétnapi járóföldre tanítóskodik, 1843 elején meghívták őt a sűrűn betegeskedő Broszman Dániel mellé segédlelkésznek. El is jött, a gyülekezet nagy megelégedésére meg is tartotta próba-igehirdetését, ezen fellelkesülve meg is választották, de apja másképp döntött. Szeberényi Gusztáv nem fogadhatta el a csabai állást, felhagyott az oktatói munkával is, majd apja felszentelve őt, egy fél évre maga mellé vette bányakerületi szuperintendensi káplánnak. Fél évig látta el a segédlelkészi hivatalt, s ezután került tíz esztendőre a világtól elzárt Egyházasmarótra parókusnak. Ideérkezte után két esztendővel megházasodott, feleségül vette Dlhány i Maximilianát, s ott, Egyházasmaróton született meg első három gyermekük, majd őket további négy követte már Csabán. # # * 1853 januárjában nyugdíjba ment Broszman Dániel, s utódjaként a csabai hívek négy meghívott igehirdető közül Szeberényi Gusztáv mellett döntöttek. Csak érdekességként említsük meg, hogy a pályázók között volt az akkor segédlelkészként Csabán szolgáló Szeberényi Andor is, Szeberényi János öccsének, Andrásnak fia, akit püspök nagybátyja teológiai képzetlensége miatt nem volt hajlandó pappá szentelni. Nagy változás volt ez Szeberényi Gusztávnak és családjának, hiszen a kétszáz lelkes, csendes kis felvidéki gyülekezetből egy húszezer lelket számláló egyházba kerültek. Az új papnak eleinte meg is gyűlt a baja a meglehetősen fegyelmezetlen gyülekezettel, hiszen Broszman és a szintén idős Haán János valószínűleg már nem lehetett rájuk erős hatással. Az új lelkész először az egyházadót reformálta meg: nem személy, hanem jószág és birtok szerint kellett fizetni - így első hat évében futotta két új iskolaépületre, egy új papiakra, a kistemplom felújítására, s szerzett harmincnyolc hold birtokot az egyház számára. Később még tíz iskola épült, egy új papiak, s a jaminai templom építésére is az ő ideje alatt került sor. Komoly szándékkal átalakította az elemi oktatást, a nagyobb gyerekeket napi templomlátogatásra kötelezte, s hű barátjával, Breznyik Jánossal 1855-ben elindították az első két gimnáziumi osztályt. Ugyanez év őszén választották meg lelkésznek elhunyt édesapja helyett Haán Lajost, akivel ezután évente felváltva látták el az igazgató lelkészi hivatalt. Habitusuk, munkamegosztásuk, elkötelezettségük évtizedekre jó munkatársakká tette őket, s a szerző szavával élve „a gyülekezet irányítását szorosan a kezükben tartották”. Meg kell jegyeznünk, hogy 1853-ban családi tragédiája után lemondott Steiner Jakab, a gyülekezet felügyelője. Az elkövetkező években a tanítók indítványozására a presbitérium kétszer is megpróbálta őt pótolni, a két lelkész ellenállása azonban hiábavalóvá tette fáradozásukat. (Széljegyzetben, persze csak halványan, ceruzával odaírhatnánk, hogy az evangélikus egyház ismert és sokat dicsért demokratikus berendezkedését ezekben az időkben Csabán a lelkészek szigorú, ellentmondást nemigen tűrő tekintete vigyázta...) 1867-ben, majd 70-ben Szeberényi Gusztávot a békési egyházmegye főesperesének választották, rábízva tizenkilenc gyülekezet s benne közel százezer egyháztag lelki életének felügyeletét. * * # A kötet harmadik fejezete Szeberényi Gusztáv teológiai felfogásához visz közelebb, s hogy könnyebb legyen az olvasó dolga, rögtön az elején jól összefogott segédanyagot kap a 19. század hitvitáiról. Itt olvashatunk arról, hogy a fiatal papnövendék itthon nemigen találta meg a számára szükséges hitelméleti alapokat, Jénában viszont a kor kiválóságai, Karl von Hase, Ludwig Baumgarten- Crusius, Jakob Fries, Heinrich Luden voltak a professzorai, akik igen széles látókörű tanítványokat neveltek, így talán természetes is, hogy az ott hallottak hatottak az ifjú lelkészre leginkább. S talán fiatal kora az, ami indokolja több olyan nézetét, melyek leginkább a liberális teológia alapjain nyugszanak. Az idők s az életkor előrehaladtával a forradalmi hevület azért csakcsak csökken mindenkiben; Szeberényi Gusztáv teológiai gondolkodásában is egyre erőteljesebben jelentek meg a konzervatív elemek, s talán végkövetkeztetésként leszűrhetjük, hogy a liberális és ortodox nézetek nála egyensúlyban voltak mindvégig, sohasem billentek szélsőségek felé. Éppoly kiegyensúlyozottak voltak, mint teljes életműve. A konzervativizmus egyébként sem maradiságot, hanem a hagyományok megbecsülését és fontosságát jelenti, amelyre lényegében minden kultúra, a keresztyén kultúra is épül. Nem téphetjük ki a saját gyökereinket, csak magunkat lehetetlenítenénk el... Az, hogy Szeberényi Gusztáv folyamatos változtatásokat hajtott végre, újításokat vezetett be mind a csabai gyülekezet életében, mind pedig püspökként egyházkerületében, nem „forradalmat” jelentett, nem szakítást a régivel, hanem pragmatikus gondolkodást, következetes fejlesztőmunkát, a meglévő alapokra történő építkezést. * * * Szeberényi Gusztáv nagyapja csak szlovákul beszélt, s írni nem is tudott. Apja szlovák anyanyelve mellett latinul publikált, de családjával a mindennapokban németül beszélt. Nagybátyja, Szeberényi András Maglódon magyarul is hirdetett igét, öccse, János Bécsben, német közegben lett teológiai professzor és tábori püspök, unokatestvére, Lajos Petőfi barátja volt, Pápán egy önképzőkörbe jártak, s leveleztek is a legnagyobb magyar költővel; 1868-tól magyar íróként a Kisfaludy Társaság tagja. Másik unokatestvére, Andor, aki Kossuth segí-
