Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-25 / 21. szám
„Talán azt kívánja érzékeltetni a rendező, hogy a kereszténység térnyerése súlyos áldozatokkal járt? Netalántán épp a tisztáknak kellett veszniük a nagy »civilizálódás« miatt? Maradt volna István inkább Vajk?” Az első keresztény színházi fesztivál nyitódarabjáról )► 8. oldal „Elképzelhető egy olyan jövő, amelyben ha minden vasárnap eljárunk lakóhelyünk evangélikus templomába, a nyaralásunk alkalmával egyszer csak üzenetet kapjunk az istentisztelet kezdete előtt, hogy az ottani protestáns templom merre található.” Ádám, hol voltál? ^ 15. oldal „Ezért mennybemenetel ünnepén is a mélység Krisztusát kell keresnünk, ha látni akarjuk ebben a világban az Istent, és látni akarjuk az Atya úántunk való szeretetének mérhetetlen nagyságát.” Az ünnep igéje !► 15. oldal Mindennapi imádságaink !► 2. oldal Határátlépések W 3. oldal 13. evangélikus bábfesztivál W- 4■ oldal Győri János emlékezete W 5. oldal Van-e jó házasság? W- 6. oldal Ballagó idő !► 10. oldal A kissé mostoha időjárás ellenére idén is sokakat vonzott május 12-17. között az egyházi (és egyházakhoz közel álló) kiadók fővárosi könyves seregszemléje. A Ferenciek terén tartott 22. Szent István könyvhéten a Luther Kiadó is bemutatta kínálatát, a Kairosz Kiadó pavilonjánál pedig - szombaton - id. Hafenscher Károly nyugalmazott evangélikus lelkész dedikálta a vele készült interjút tartalmazó kötetet. !► A Perbeszéd helyett párbeszéd című könyv Deák téri bemutatójáról írásunk a 7. oldalon. Hogy ne a kövek kiáltsanak Megszépült a százéves nógrádi evangélikus templom ► A Nógrádon élő evangélikusok 1774-ben szerveződtek leányegyházközséggé. Ekkor - és egészen 1958- ig - a bánki egyházközséghez tartoztak, saját templomukat azonban már 1913-ban felépítették. Hogy a centenáriumot méltóképp ünnepeljék, a hajlék teljes belső felújítására szánták el magukat. A padok, a szószék, a lépcső, az oltártér, a padlózat és a falak is megszépültek, elkészült az emléktábla a kezdetektől 2012-ig Nógrádon szolgáló lelkészek neveivel, és - egy korábbi presbiteri döntésnek megfelelően - felkerült a falra három kis zászló is: egy magyar, egy Luther-rózsás és egy a gyülekezet pecsétjének képével. A hálaadó ünnepi szentelési istentiszteletre május 18-án, Cantate vasárnapján, a százegyedik évforduló derekán került sor. Folytatás a 3. oldalon Egyesülhet az 1953-ban szétszakított szarvasi evangélikusság Hatvanegy évi kettészakítottságnak és az ebből fakadó feszültségeknek vethet véget a Szarvasi Ótemplomi és az Újtemplomi Evangélikus Egyházközségek presbitériumának közös gyűlésén, május 18-án délután öt órakor egyhangúlag hozott szándéknyilatkozatával meginduló újraegyesülési folyamat. A múlt vasárnapi közös „történelmi” presbiteri ülésen részt vett a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője, Radosné Lengyel Anna, dr. Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes és Gáncs Péter püspök is (képünkön). Közös presbiteri nyilatkozat „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett’.’ (Zsolt 98,1) „Ó mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek’.’ (Zsolt 133,1) A Szarvasi Ótemplomi és Újtemplomi Evangélikus Egyházközségek presbitériumai 2014. május 17-én és 18-án megtartott üléseiken döntöttek arról, hogy a hatvanegy évvel ezelőtt külső politikai érdekből kettéválasztott szarvasi evangélikusság ismét eggyé akar válni Ezt a május 18-án megtartott együttes presbiteri ülésen megerősítették, és közösen kinyilvánították örömüket, hogy a két gyülekezet újraegyesül. Ennek támogatását kérik a 2014. június í-jére meghirdetett közgyűlésektől. „Vezess, Jézusunk, / S véled indulunk!” Szarvas, 2014. május 18. Választgatások Füller Tímea Az iskolákban május 20-án volt a hit- és erkölcstan közötti választás határideje. (Az, hogy a tankönyvrendelést már régen le kellett adni, senkit ne zavarjpn, sok mást is ésszerűtlen sorrendben kell megtenni egy iskolában. A választás maga idáig elhúzódott, elhúzódhatott.) Mostanra úgy sejtem, több helyen is módosult egypárszor a szülők „választása” Már csak így, idézőjelbe téve tudom emlegetni, hiszen igazán választani csak akkor lehetne, ha az ember valóban ismerné a lehetőségeket. így csak válogat, mint a nagy bevásárlóközpontokban. Van egy sorban húszféle tejföl, na, gyorsan egyet. Esetleg az árát megnézzük, vagy, mondjuk, hogy magyar legyen; ha nagyon tudatosak vagyunk, akkor az összetevőket egyen-kettőn. Sose láttam még senkit, aki tényleg végignézné az összes lehetőséget alaposan, és megfontoltan hozna döntést egy tejföl megvásárlása előtt. Mondjuk, egy tejföl nem a világ. Csak hát mégis... Válogatunk. Kicsit így választgat sok szülő az erkölcs- és a hittan között is. Szép szó ez az erkölcs, biztató. Egyetlen baj van vele: keresztény emberként nem tudok hinni benne. Tanulmányaim során jártam esztétikára és etikára, és nem lettem se esztétikusabb, se etikusabb tőlük. Sajnos, úgy sejtem, ezt a sort bátran kiegészíthetem az erkölcstannal is. Nem hiszek a puszta, eredendő emberi jóságban. A jóra törekvést tisztelem és fontosnak tartom, de így negyven felé már megismertem annyira a világot, hogy szembenézzek a ténnyel: az ember bűnre hajlik. Én magam is. Nem büszkén, hanem lehajtott fejjel vallom be, hogy találtam már magam szégyenletes, nagyon erkölcstelen helyzetekben. Nem is értem, hogyan tudtam lefagyni és nem megvédeni valakit, nem segíteni (egy konkrét esetben konkrét valakin), nem közbelépni, amikor fontos és sürgős lett volna. Tudtam volna a fejemmel, hogy mi a helyes magatartás, ha csak képen látom, de ott és akkor a tagjaim nem mozdultak. Valahogy erősebb volt bennem önmagam és kényelmem féltése, mint a kötelességtudat, az erkölcsösség. Máskor meg azt veszem észre, hogy ha az embert támadják, szörnyülködve nézi a másik „fegyvereit” - aztán előfordul, hogy a következő percekben, órákban döbbenten fedezi fel a saját eszköztárában ugyanazokat. Ez az igazság, sajnos. Magam részéről hitoktatóként sem tudok felelősséget vállalni a tanítványaimért. Csak abban bízom, hogy együtt mmd odabukdácsolunk Jézushoz, aki megtarthat bennünket. Azt hiszem, egyedül ő lehet a garancia. Rengeteg jót tanultam már nem keresztény emberektől. Sok bölcsességet olvastam - és szeretnék még megérteni - nem hívő emberek tollából is. Példát vehetek templomot sose látottak egy-egy nagyszerű tettéről is. De csak Jézust tudom biztos pontnak mondani az életemben. Jézust, aki nem hangoztatja, hogy ő az integrálás híve, hanem maga mellé gyűjti és felemeli a nehéz helyzetben lévőket. Aki nem beszél arról, hogy ne legyünk fajgyűlölők, de leül beszélgetni a samáriai asszonnyal, meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját, a gadarai megszállottat, és elmondja az irgalmas samaritánus történetét. Aki nem mondott nagyszabású beszédeket az erőszakmentességről, hanem elfogatásakor kivette a katonákra karddal rohanó Péter kezéből a fegyvert, és meggyógyította Málkus levágott fülét. Példája olyan világosság nekünk, amely mellett könnyebben megtalálhatjuk a jó utat. Mi több, nem is egyedül kell ezen járnunk, hanem vele együtt. Na, ezt nem tudja szegény er, kölcstan. De hát fiatal demokrácia vagyunk, tanulgatjuk a választásokat. Remélem, tanulunk is belőlük lassan, lassan... A szerző zenetanár, hitoktató Sebestényné Jäger Orsolya Húsvét után - A halászok (Jn 21,1-14) Hálójuk fakó résein át a víz monoton dobog, nehéz karokkal ismételik a fáradt mozdulatot: A kelő nap fényében végül a csend térdre ereszkedik, Valaki hosszan nézi a partról eltévedt halászait, Kivetik, bevonják újra, görnyed a test, és zsibbad a láb. Látom a réseken át a semmit: csak a vizet sodorja tovább. kik csak ködöt kergettetek e kéretlen éjszakán. „Vessétek ki a hálót a csónak jobb oldalán.” Hát legyen úgy, ahogy kéri, bár küzdöttek egész éjjel. S Ő megtölti szívük hálóját jelenlétével.
