Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-05-18 / 20. szám

„Ma sem téveszthetjük szem elől, hogy a húsvét utáni vasárnapok témái eredetileg az üldözést szenvedett első keresztények küzdelmének kívántak emléket állítani.” Betiltott dicsőítés 2. oldal „Nem tudtam mindig, de mindig éreztem, és ma már biztosan tudom, hogy eddig is velem volt az Isten - akkor is, amikor nem figyeltem rá, és nem tudtam -, és azért teszem ezt a fogadalmat, hogy ez ne is változzon meg, maradjon velem, sőt ne csak velem, hanem azokkal is, akik számomra fontosak, és akiket szeretek.” Soli Deo gloria! W- 4. oldal „Szerették volna megismerni azokat az embereket, akikért évtizedeken át imádkoztak...” Feltámadás ünnepe utáni beszélgetés ' Christian Samraj tamil lelkipásztorral 1^ 5. oldal Háborúra derű? !► 4■ oldal Érzékenység és tudatosság /*■ 6. oldal Helyettes szolgálat !► 8. oldal Shakespeare 450 W- 10. oldal Dávid, a zsoltáros király ^ 12. oldal Százéves vagyok ► 14. oldal 11 új „szövetségi kapitány az Üllői úton Módosította a Krámer György be­mutatása, illetve köszöntése alkalmá­ból május első munkanapjának regge­lén használt - és lapunk tudósításában is híven idézett - „képet” egyházunk elnök-püspöke. Gáncs Péter a Magyar­­országi Evangélikus Egyház új orszá­gos irodaigazgatójának múlt csütörtöki „hivatalos hivatalba iktatásán” mon­dott igehirdetésében „szoftverfrissítés” helyett így fogalmazott: „Új szövetsé­gi kapitány az Üllői úton” A józsefvárosi templomban tartott ünnepi alkalmon az elnök-püspök Mt ~WWM 26,32 alapján - igeválasztását indokol­va - rámutatott, hogy az egyház veze­tőinek is tudniuk kell: valójában a „föltámadott Jézus Krisztus kell, hogy előttünk járjon, és vezessen!” A püspök szerint az egyház szolgálatában, az egyházi szolgálatban mindehhez szen­­zibilitás, szolidaritás és természetesen spiritualitás szükségeltetik. Krámer György ünnepélyes es­kütételét követően a beiktatott igaz­gató köszönetét mondott családjá­nak, a pilisi gyülekezetnek és az iro­da dolgozóinak, majd Prőhle Gergely országos felügyelő fejezte ki abbéli örömét, hogy az országos presbité­rium által egyhangúlag megválasztott Krámer György személyében ismét lelkipásztor áll egyházunk admi­nisztrációs központjának élén. Beiktatás utáni pohárköszöntők. Prőhle Gergely országos felügyelő balján Krámer György, az országos iroda újon­nan beiktatott igazgatója. Mellette (balról jobbra) Fabiny Tamás, Gáncs Péter és Szemerei János püspökök. Kérjük Isten áldását, hogy mi is áldássá lehessünk! ► Istentiszteletre gyűltek össze az Országgyűlés alakuló ülése előtt a Fi­desz és a KDNP frakciójának tagjai május 6-án reggel Budapesten. Ba­log Zoltán miniszter köszöntőjében elmondta, hogy 1998 óta kezdik istentisztelettel a parlamenti ülésszakokat a képviselők, és havonta tartanak parlamenti áhítatokat a Hold utcai református templomban. Bábel Balázs Lk 11,13-at idézve a Szentlélek hét adományáról beszélt. A kalocsa-kecskeméti érsek megfogal­mazásában a Szentlélek az-értelem, a tudomány, a jó tanács, az istenfélelem, a jámborság, a lelkierő és a bölcsesség lelke, ajándékaira pedig a közéleti em­bernek is szüksége van. A katolikus egyházi vezető Deák Fe­renc gondolatára emlékeztetve el­mondta: a politika az emberek boldo­­gításának eszköze, de azt is hozzátet­te, hogy lehetőség az Isten országának építésére is. XI. Pius pápát idézve hozzátette: a politika a felebaráti sze­retet legszélesebb mezeje, hiszen sok embernek tud segíteni, ha erényesen művelik. Az érsek hangsúlyozta, hogy az okosság, a bátorság, a mértékletes­ség és az igazságosság erényét a nehéz időkben is képviselnünk kell, a hívők­nek pedig - a Szentlélek inspiráló kegyelmét kérve számukra - imádkoz­niuk kell az ország vezetőiért. Steinbach József Zsolt 36,6-9 alap­ján a szerető, hűséges és igaz Istenről beszélt a politikusoknak. A dunántúli református püspök kifejtette: Isten szeretete teremtő szeretet, amellyel az élet ajándékát adta nekünk, benne fel­adatokkal, küldetéssel, közösséggel és hazával. Isten szeretete ugyanakkor gondviselő szeretet is, amely megsza­badít minket az aggodalmaskodástól, és megváltó szeretet is, amely az örök­kévalóság távlataiba helyezi életünket. I* Folytatás a 4. oldalon Jézussal a parton ► Szemet-fület, szájat és szívet gyö­nyörködtető majálissal ünnepel­ték a megújult balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon fennállásának ti­zedik évfordulóját a szerte az or­szágból és a határon túlról érke­zett vendégek. Múlt szombaton az épület és udvara megtelt zené­vel, gyerekzsivajjal, a sült malac és a készülő kürtőskalács illatával. A nyitó istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Jn 21,4-6 alapján tartott pré­dikációjában azt a történetet idézte fel, amikor Jézus feltámadása után felkeres­te halászó tanítványait, és szavára megteltek a hálók. Párhuzamot vonva a jelennel, hangsúlyozta: „Jézus itt van a parton. A szárszói üdülő az erőgyűj­tés helye lehet számunkra, ahol talál­kozások jönnek létre. Ám a legfonto­sabb itt is az Istennel való találkozás, amely egész gondolkodásunkat és perspektívánkat megváltoztatja.” Folytatás a 3. oldalon »ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK ÚJ ÉNEKET, MERT CSODÁKAT TETT, ÉS JOBBJA SZABADULÁST SZERZETT!« A szavakon túl - a lélek megnyilvánulása Dr. Ecsedi Zsuzsa Sokan úgy gondolják, Cantate vasár­napja az éneklés és az egyházi zene (musica sacra) ünnepe. De ne feled­jük, hogy ez a hagyomány csupán az introitus zsoltárra, annak is legin­kább első versére épül (Zsolt 98,1; ez cikkünk felcíme is). A vasárnap te­matikájában, igeszakaszaiban nincs említés zenéről. Ha mégis ezt a tra­díciót akarjuk értelmezni - és a mai napon ezt nagy örömmel meg­tesszük -, azt mondhatjuk: a textu­sok és a liturgia rámutat a szent mu­zsika titkára, mozgatórugójára: a megváltás bizonyosságára és az üd­vösség örömére. Jakab apostol az ünnep epistolájá­­ban figyelmeztet és bátorít: „Ne téve­­lyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes aján­dék onnan felülről, a világosság Aty­jától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozá­sa. (...) Ezért tehát vessetek el maga­toktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelkete­­ket’.’{ Jk 1,16-17.21) János evangéliuma pedig így tudó­sít Jézus beszédéről: „...jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzá­tok. (...) Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban el­jön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagá­tól szól, hanem azokat mondja, ami­ket hall, és az eljövendő dolgokat is ki­jelenti nektek’.’ (Jn 16,7.12-13) Az apostol az Atyára mutat, az evangélista a Fiú szavaival a Szentlé­­lekről tesz bizonyságot: a mi lehető­ségünk és feladatunk az, hogy ezt az örömhírt felismerjük és - az egyház­zenén keresztül is - továbbadjuk. A musica sacra - Luther megfogal­mazása szerint - a teológia szolgáló­­leánya: ha az egyház teológiája szi­lárd, a liturgia részletei átgondoltak, az egyházzene stabilan rá tud épül­ni erre az alapra. Felbecsülhetetlen kincs, hogy litur­giánkban a gyülekezeti ének nem ön­célú dísz, hanem az istentisztelet szerves része. Ezért fontos, hogy lát­szólag jelentősebb vagy sürgetőbb té­mák miatt ne szoruljon háttérbe az éneklés és az istentiszteleti zene ügye. Ennek méltó megvalósításához elengedhetetlen a felkészült egyház­zenészek hozzáértő tevékenysége. De igazán eredményesen csak akkor működhet a dolog, ha az egyházze­ne valóban téma az egyházi közélet­ben. Ha eléri a többség (és az egyhá­zért felelős, döntéshozó személyek) ingerküszöbét. Ha senkinek nem mindegy, milyen ének és hogyan szólal meg egy istentiszteleten. Ha a gyülekezeti, regionális és országos rendezvények szervezői egy-egy al­kalom zenei részét is tudatosan, igé­nyesen megtervezik. Cantate vasárnapja alkalmából érdemes azt is megfogalmazni, miért létfontosságú - nem csupán az isten­tiszteleten, hanem általában az éle­tünkben - az éneklés és a zene: a tá­mogatóknak megerősítésül, a kétel­kedőknek bizonyosságul. Vannak olyan helyzetek, lelkiálla­potok, amelyek megéléséhez kevés­nek bizonyulnak a szavak. Mélység­ben és magasságban a lelkünk moz­dul meg. A „pneuma” áradása kísé­ri örömünket; az éneklés segít abban, hogy fájdalmunkban ne „szakadjon meg a szívünk” Ezt a gyógyító hatást találjuk meg népdalainkban is. A keresztény, benne az evangéli­kus istentisztelet énekei ezt a felis­merést kapcsolják össze a teológiai mondanivalóval. Kétezer év külön­böző stílusú zenei kincsei hordozzák az egyházi év ünnepeinek lényegét megfogalmazó vagy könyörgő, bűn­bánó, dicsőítő, hálaadó, tanító szö­vegeket. Ezek az énekek biztos tá­maszt nyújtanak életünk fontos ál­lomásain. Éneklésük élménye segít abban, hogy megismerjük egyhá­zunk hagyományos értékeit, hogy megérezhessük, milyen hatalmas időt és teret ível át az a gyülekezet, amelyhez tartozunk. A többszólamú egyházzenei alko­tások egy része rendíthetetlen „szeg­letkőre”: énekeinkre vagy bibliai szö­vegekre épül. így adhatunk hálát Praetorius és Scheidt korálfeldolgo­­zásaiért, Schütz és Schein egyházi koncertjeiért és motettáiért, Händel és Mendelssohn oratóriumaiért, Bach kantátáiért és passióiért. Mire van még szükségünk ennyi szép ének és zene után? Ezt összeg­zi Cantate vasárnap kollekta imád­sága. „Mindenható Isten, vezesd egyetértésre híveidet, hogy szeres­sük, amit parancsolsz, és kívánjuk, amit ígérsz, szívünk pedig annál ta­láljon nyugalmat, akinél igazi örö­mök vannak, az Úr Jézus Krisztus ál­tal, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örök­­ké. Ámen." A szerző a fóti Evangélikus Kántor­képző Intézet tudományos munkatár­sa, a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet kántora

Next

/
Oldalképek
Tartalom