Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-05-04 / 18. szám

8 dt 2014- május 4.

PANORÁMA

Evangélikus Élet

Kőbe vésett orosházi tisztelet

BenkőIstván (1913-1993) lelkész és FasangÁrpád (1912-2001) tanító emlékezete

► Két újabb emlékkővel bővült az orosházi evangélikus templom kertjében kialakított térség. A város alapításának kétszázhetvenedik évfordulójára újjávarázsolt gyülekezettörténeti emlékparkban húsz évvel ezelőtt állítottak emlékoszlopot, majd 1995-től minden évben egy Orosházán szolgált evangélikus lelkész és egy arra érdemes tanító emlékére helyeztek el egy-egy követ. Múlt vasárnap Benkő István lelkész és Fasang Árpád tanító emléke előtti tisztelgéssel tett bizonyságot a gyülekezet arról, hogy híven őrködik néhai elöljárói örökségén. Az április 27-i ünnepi alkalmon a Benkő és a Fasang családnak is számos tagja részt vett. Az alábbiakban Koszorús Oszkár helytörténész, nyugalmazott egyházmegyei felügyelő emlékező beszédét osztjuk meg olvasóinkkal.

Településünk alapítása nem vész a messze idők homályába. írott forrásokból tudjuk, hogy a Tolna megyei Zombáról elüldözött, evangélikus vallásukhoz ragaszkodó jövevények - a Dunántúl más településeiről érkezőkkel - 1744. április 24-én vetették meg Orosháza alapjait.

Egyházközségünk a most kétszázhetven éves város' életében a folytonosságot képviseli. Az evangélikus vallás a települést összetartó érzelmi közösség és emberformáló erő volt, szellemi vezetői a mindenkori lelkészek és tanítók. Munkásságukra emlékeznünk kell. Sokszor igen nehéz időkben hirdették Isten igéjét, végezték a keresztyén oktatást és nevelést, a hatalommal szemben képviselték a település egységét.

A 39. kő Benkő István lelkész, megbízott esperes emlékét őrzi ezután. „Működésére jellemző a tevékeny munka, a hitből fakadó jó igehirdetés, a buzgó imádság, ami a gyülekezet életében láthatóan gyümölcsöző” - szólt róla lelkésztársa, lel. Koszorús Oszkár esperes tízéves orosházi szolgálata alkalmából tartott köszöntőjében.

Valóban. Mi, akik ismertük, tudjuk, Benkő István melyen hívő, kivételes munkabírású, nagy műveltségű lelkész volt. A Pest megyei Monoron született 1913. március 19-én. Édesapja, Benkő István csizmadiamester volt, édesanyja Dudás Ida. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskola nyolc osztályát Cegléden, a Kossuth Lajos reálgimnáziumban végezte. 1931-ben kitűnően érettségizett, majd beiratkozott a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karára.

A teológián kitűnt rendkívüli képességeivel, professzorai és évfolyamtársai is elismerték, a legjobbak között tartották számon. Mindig jól vizsgázott. Egy időre azonban meg kellett szakítania tanulmányait. Jóhiszemű édesapja váltót írt alá, és miután az adós nem fizetett, az ő vagyonukat árverezték el. A família teljesen tönkrement, szétesett. így nem maradt számára anyagi alap, abbahagyta a teológiát, a vető- és virágmagot termeltető híres monori cégnél helyezkedett el. Óriási igyekezettel látott munkához, elöljárói felfigyeltek rá, küszöbön állt kertészeti stúdiumainak megkezdése a németországi Erfurtban. Professzora, Deák János azonban érte ment, visszahívta a teológiára, magukhoz vette lakni, és ösztöndíjat is sikerült szereznie számára.

Benkő István megkettőzött erővel dolgozott, szorgalmasan készült a papi pályára, az evangélium hirdetésére. Az 1935/36-os tanévben Helsinkiben tanult. Életének vezérigéjéül Kol

4,17-et választotta:,Vigyázz a szolgálatra, amelyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsedf

Finnországból visszatérve először Gyulára került segédlelkésznek, majd Budapesten, a Deák térén Raffay Sándor püspök mellett töltött egy esztendőt, aztán a budapest-fasori gyülekezet káplánja lett. Sikerült kibékítenie szüleit, a családot ismét egybekovácsolta.

1939 őszén Gyulán választották meg parókus lelkésznek. 1940-ben megnősült, Stéberl Zsuzsannát, a nemzetközi hírű gyulai kolbászgyáros, Stéberl András lányát vette feleségül. 1945-ben született egyetlen fiuk, Benedek.

Hatalmas terület tartozott ekkor a gyulai egyházközséghez, Benkő István állhatatosan

szolgált a nehéz időkben. Szerette a gyulaiakat, a gyulaiak is szerették őt, mégsem itt öregedett meg.

1962 augusztusától Orosházára hívták meg lelkésznek. A nyugalomba vonult Fürst Ervin örökébe lépett, ugyanakkor lelkésztársa, id. Koszorús Oszkár viselte az esperesi tisztséget. Kiváló érzékkel, páratlan diplomáciai készséggel kormányozta a helyi egyházközséget mint igazgató lelkész. A lelkigondozás mellett felelősséget érzett az egyház anyagi ügyeiért, az épületek, a templom állandó felújításáért, a temetők rendjéért.

Hamar megkedvelte Orosházát, ahol bőséges lehetősége nyílt a szolgálatokra. Gyakran látogatta az egyháztagokat otthonukban és betegségük idején a kórházban is. Mindig igényes volt beszédeinek, prédikációinak elkészítésében. Érdekesen, színesen magyarázott, érzékletesen tudta mondanivalóját megjeleníteni. Rendkívül mozgékony, széles látókörű, képzett ember volt.

Orosházi évei alatt hét alkalommal járt Finnországban, többször prédikált a finn rádiókban. Híveket szerzett az északi országban Magyarországnak és Orosházának is. Az 1960- as évektől kezdve minden esztendőben érkeztek finnek, és az orosháziak is utaztak Helsinkibe, Tamperébe, Kuusankoskiba. Mindennek Benkő István volt a fő mozgatója.

Időközben Kis János és Gyarmati István személyében fiatalabb lelkésztársakat kapott. Miután id. Koszorús Oszkár nyugalomba vonult, 1982. január í-jétől ő lett a Nyugat-békési Evangélikus Egyházmegye megbízott esperese. A szolgálatot 1983-ban Pintér Jánosnak adta át. Ekkor már elmúlt hetvenéves. Rövid pihenő után 1984-ben komoly bátorságról tett tanúbizonyságot, mikor feleségével együtt a brazíliai Sáo Paulóba utazott. Bár Brazíliában a magyarok papja volt, finn nyelvű istentiszteleteket is tartott.

Orosházán halt meg 1993. november 28-án. Gyulán, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra, felesége egy hónappal élte túl.

A 40. követ Fasang Árpád tanító, tanár, zeneszerző, egyházzenész, karnagy emlékére helyezzük el. Az Orosházi Evangélikusok Lapja egyik 1931-es példányában azt olvashatjuk, hogy augusztus 9-én a hívek nagy serege gyűlt össze a templomban a tanítóválasztó közgyűlésre. Három állásra hét jelölt pályázott, akiket a próbaorgonálás és -éneklés előtt bemutattak a gyülekezetnek.

Fasang Árpádról megtudták, hogy 1912. június 30-án született Krakkóban, ahol apja vasmunkás, hengerész volt. A középiskola négy osztályát Miskolcon végezte, majd átiratkozott az evangélikus tanítóképzőbe, ahol szorgalmával kivívta tanárai és tanulótársai szeretetét. Tanítói és kántori vizsgáján is jeles eredményt ért el, három évig önálló kántor volt a miskolci evangélikus egyháznál.

Az orosházi szavazás végeredményeként Macher Lajos és Székely Béla mellett Fasang Árpádot segédtanítóvá választották. Azonnal megkezdte a tanítást a Zombai utcai iskolában, az I. és a II. vegyes osztályban, egy tanteremben hatvan-hetven gyerekkel.

Kiváló tantestületbe került. A Meszes kisközi, úgynevezett központi iskolában Holecska (később Honti) László, Csizmadia Mihály, ifj. Zatykó Mihály és Macher Lajos, a Thék Endre utcában Zatykó Mihály, a Torkos Kálmán utcában Orbán János, a Komlósi utcában Sass Árpád, a Táncsics utcában Zelenka István, a Rákóczi utcában Zatykó András, a Hajnal utcában Tóth László, a Szalmapiac téren Adamcsok Lajos, a Katona utcában Székely Béla tanított.

Napi munkája mellett bekapcsolódott az Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a KIÉ munkájába. Tóth Lászlóval és majdani apósával, Orbán Jánossal írásmagyarázatot és ismeretterjesztő előadásokat tartott, ének- és zenetanfolyamot vezetett.

A következő esztendőben titkos szavazással előléptették, javadalmát is jelentősen megemelték. 1935. szeptember í-jétől rendes tanítói státusba került.

Szorgalmasan képezte magát, 1938-ban Budapesten elvégezte a Zeneakadémiát, zeneszerzői oklevelet nyert. 1939. október í-jétől 1940. június 30-áig kilenc hónapi tanulmányi szabadságot kért, s mint a korabeli jegyzőkönyv írta, „mely időre saját fizetése terhére helyettest alkalmaz”.

Érdekes sorokra bukkantam az Orosházi Evangélikus Gimnázium Évkönyvében. Az 1939. október 31-i reformációi emlékünnepen az evangélikus templomban „énekkarunk Orbán Éva VII. o. (ez ma III. gimnázium) tanuló vezetésével Fasang Árpád orgonaművész kísére\(l\ /> \

tlSÍTo

U<6-i

te mellett a »Mely igen jó az Úristent dicsérni...« kezdetű egyházi énekünket adta elő.”

1940 őszétől folytatta tanulmányait, hogy a tanítóképző intézeti tanári képesítést is megszerezze. E célból heti egy nap szabadságot kért, hogy Budapestre utazhasson. Raffay Sándor püspök külön levélben javasolta az egyházközség vezetésének, hogy Fasang Árpád részére szabadságot engedélyezzenek. A presbitérium támogatta a kérést, Fasang Árpád újabb oklevelet szerzett.

1941 szeptemberében, tízévi munka után távozott Orosházáról. Ez időszak alatt alapozta meg későbbi nagy ívű pályáját.

Egykori, ma is élő orosházi tanítványai nyolcvan év felettiek, mindnyájan tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá. Kiegyensúlyozott, boldog, megelégedett ember volt, sugárzott róla a lelki derű. Megtalálta örömét a tanításban, növelte az evangélikus iskola tekintélyét.

Szarvason, a Luther-tanítónőképzőben folytatta pedagógusi pályáját. Feleségül vette Orbán Évát. Négy gyermekük született: Árpád, Zoltán, János és Márta.

1946-tól Ordass Lajos püspök közbenjárására átvette a tanítónőképző igazgatását, majd

1950-től Sopronban a tanítóképző tanára, egyúttal óraadó a soproni evangélikus teológián. 1953/54-ben a győri Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója.

Kiemelkedő munkájára felfigyeltek, 1954-től Budapestre hívták. A Népművelési Minisztérium művészetoktatási osztályának vezetője, majd a Művelődési Minisztérium zenei főosztályának vezetője lett. Munkásságához is köthető a vidéki zeneiskolai hálózat kiépítése. Többször találkozott Kodály Zoltánnal, aki nagyfa értékelte Fasang Árpád munkásságát.

Életének új szakasza kezdődött 1958-ban, amikor a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatójává választották. Itt tanított egészen 1972-es nyugdíjazásáig.

Rendkívül gazdag életművéről csak dióhéjban van módom szólni. Elkészítette, majd bővítette a Harmóniumiskolát, a Korálkönyvet, kórusműveket írt a Karénekeskönyvbe. Részt vett az evangélikus egyház zenei bizottságában, énekeskönyvünk 106. énekének dallamát ő szerezte. Zenei kultúra címmel írt egyetemi jegyzetet, ének-zene tankönyvet a gimnáziumok számára, főiskolai jegyzetet Esztétika - zeneművészeti ismeretek címmel.

Ami nekünk különösen fontos, 1981-ben közreadta Bartók Béla Békés megyei népdalgyűjtését. A Kórusok Országos Tanácsa (Kóta) tiszteletbeli elnöke, a Pedagóguskarok Országos Tanácsának egyik alapítója volt. Komoly szerepet játszott a hazai zenekultúra széles körű terjesztésében, számos kitüntetést kapott, közöttük a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

1969-ben fiaival együtt lépett fel itt a templomunkban. 2007-ben Fasang Árpád emlékére adott koncertet ugyanitt egyik unokája, Fassang László orgonaművész.

Egész élete szolgálat volt, szolgálni jött a világra. A Teremtő gondot viselt rá. 2001. március 12-én Budapesten halt meg. Róla is elmondhatjuk: a földön egy csillaggal kevesebb, a mennyben eggyel több.

A csepeli zeneiskola 2002-ben felvette Fasang Árpád nevét. Pedagógus-kórusfesztiválokon kiadják a Fasang Árpád-díjat, a galyatetői kápolnában - Kodály Zoltáné mellett - elhelyezték az ő emléktábláját is. Mi pedig most két kő előtt állunk meg.

Áldott legyen Benkő István lelkész és Fasang Árpád tanító emléke!

B Koszorús Oszkár

Elhangzott 2014. április 27-én Orosházán, az evangélikus gyülekezettörténeti emlékparkban