Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-04 / 18. szám
4 41 2014- május 4. KERESZTUTAK Evangélikus Élet m Magyar Testvéri Börtöntársaság ♦ Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete > Magyar Evangéliumi Börtönmisszió • Magyar Máltai Szeretetszolgálat Börtönmissziós Szolgálata ♦ Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Börtönmissziós Szolgálata ♦ Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány ♦ Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság Nemzetközi börtönmissziós imahét 2014 „Istennel az úton” »ISMERJ MEG! ISMERKEDJ!« Alázattal egymás iránt Ökumenikus női tanulmányút Észak- és Dél-Magyarországon Ha megkérdeznénk az embereket, mi szükséges ahhoz, hogy Istennek tetsző életet éljünk, szinte mindenkitől végtelenül hosszú listát kapnánk válaszul. A legtöbben talán attól félnének, hogy a jó, amelyet tesznek, nincs egyensúlyban azzal a rosszal, amely körülvesz bennünket. Mikeás próféta az Ószövetségben azonban régen leírta, mi is igazán kedves az Úr előtt: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben” (Mik 6,8) Mikeás emlékeztet bennünket, hogy Isten sokkal inkább érdeklődik benső érzéseink, semmint külső áldozataink iránt. Ő mélyen a szívünkbe lát, hogy az igazi motivációt keresse, és lássa, amikor igazságtételről, az ő szerető irgalmáról és a vele való alázatos úton levésről, őt követésről gondolkodunk. Mielőtt igazságért imádkozunk és azért, hogy el tudjuk érni azokat, akik a világ számos országában igazságtalan körülmények között börtönökben élnek, először a saját életünkben kell rendet tenni Isten előtt. Mielőtt imádkozunk, hogy másokat kegyelemből is szeretni tudjunk, és erre az Úr akár börtönmisszióban is segítsen minket, hogy elérjük azokat, akik nem tudnak magukon segíteni - különösen is a fogvatartottak ártatlan gyermekeit -, először meg kell tanulnunk szeretni és a kedvességet gyakorolni. Mielőtt imádkozunk, hogy mások is megismerjék és kövessék Jézus Krisztust, először meg • • Május 4., vasárnap: a fogvatartottak és a börtönmisszió vasárnapja. Imádkozzunk az Úr irgalmáért, az elítéltekért, a szabadultakért, családjaikért, gyermekeikért, az áldozatokért és a börtönmisszióért. Hogy az elítéltek megértsék az Úr gondoskodását, reménykedjenek, és keressék a bűnbocsánatot. A rabokért, hogy megbékéljenek az áldozatukkal, a családdal és a társadalommal. • Május 5., hétfő: a helyreállító igazságszolgáltatás napja. Imádkozzunk, hogy az igazság kegyelemmel teljes legyen. A törvényalkotókért, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek a bűnözők megtérését és társadalmi beilleszkedését segítik. A bírákért, hogy igazságos ítéleteket hozzanak, és munkájukat az igazság és könyörületesség vezérelje. • Május 6., kedd: az áldozatok napja. Imádkozzunk, hogy az áldozatok vigasztalást találjanak az Úrban. Hogy megtanuljunk irgalmasnak lenni azokkal, akik fájdalmat okoztak. • Május 7., szerda: a szabadultak napja. Imádkozzunk a szabadultakért, hogy megtalálják helyüket a közösségben. A volt fogvatartottakért, hogy családjukban és a társadalomban megértésre találjanak. Hogy amint új életet kezdenek, képesek legyenek ellenállni a kísértésnek. kell javítanunk személyes életünket Istennel. Meg kell élni hitelesen, hogy amit mondunk, azt hisszük, mert ez befolyásol minden mást; És így, ezt az alapvető rendet követve kezdhetjük idén az imádkozást az Úrral az úton. Először is a saját életünkön és az Úrral való kapcsolatunkon kezdve, majd azok felé - rabok, a büntetett előéletűek, a családok, a foglyok, a bűncselekmények áldozatai, a börtönőrök és börtönmissziósok -, akik között szolgálunk. Imádkozzunk, kérve Istent, hogy minket és másokat is erre az útra tereljen. Imádkozzunk, de ne csak azért, hogy másokat is Jézushoz vezethessünk, hanem hogy meg tudjuk mutatni nekik, hogyan kell az úton járni vele és követni őt. Mikeás felhívása arra emlékeztet minket, hogy Isten keze, Szentlelke ott van a szegények és az elnyomottak között, hogy a betegeknek, a szegényeknek, a bebörtönzötteknek, a napjaikat, éveiket homályban számolóknak, azoknak, akiket senki sem ismer, senki sem lát, és akik senkit sem érdekelnek, valami újat mutasson. Ezt a merész megbízást, hogy nem mindennapi helyeken képviseljük Isten kegyelmét, szeretetét és igazságosságát - ezt a megbízást kaptuk. Isten látja a munkát, látja szolgálatodat. Látja az életedet is, és kész támogatni azokat, akiknek a szíve teljesen az övé. Menjünk bátran a kegyelem királyi széke elé, hogy imádkozzunk a szükségben lévőkért és azokért, akiket szolgálunk. ■ Timothy Khoo elnök (Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság - Prison Fellowship International) • Május 8., csütörtök: a büntetés-végrehajtás napja. Imádkozzunk a börtönparancsnokokért és családjukért, hogy megbecsüljék őket. A börtönökben dolgozókért, hogy irgalommal végezzék munkájukat. Hogy bátorítva és reményt adva cselekedjenek hivatásuk gyakorlása közben. • Május 9., péntek: a börtönben lévők családjainak napja. Imádkozzunk az elítéltek családjaiért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövőjük legyen. Az elítéltek családjaiért, hogy a távoliét ne gyengítse szeretetüket, és támogassák egymást. Az otthon maradt családtagokért, hogy irgalmat találjanak az Úrban, és türelemmel viseljék azt a megpróbáltatást, hogy hozzátartozójuk távol van. ♦ Május 10., szombat: a börtönlelkészek, missziósok napja. Imádkozzunk a börtönlelkészekért és az önkéntesekért, hogy az Úr adjon erőt, kitartást és türelmet munkájukhoz. Hogy a fegyőrök és az elítéltek is segítséget kapjanak a börtönlelkészektől és missziósoktól. ♦ Május 11., vasárnap: a megbékélés napja. Imádkozzunk, hogy a fogvatartottak a kereszthez jöjjenek, ahhoz a helyhez, ahol a szeretet és az igazság találkozik. Hogy a fogvatartottak megbékéljenek áldozataikkal, családjukkal és közösségeikkel. A nagycsütörtöki események olvasásakor minden esztendőben felidéződik bennem az a közel negyedszázada átélt élmény, amelynek emléke idén már a virágvasárnapot megelőző hét napjaiban végigkísért. Az Egyházak Világtanácsa (EVT) 1991-ben Canberrában, Ausztrália fővárosában tartotta hetedik nagygyűlését. A jeles eseményt megelőző ifjúsági találkozó záró istentiszteletén a kontinensnyi ország őslakosainak képviseletében jelen lévő „bennszülött” fiúk és lányok lábát mosták meg a helybéli - fehér - fiatalok. Kifejezésre juttatása volt ez a gesztus a megbánásnak is, bocsánatkérés azokért a bűnökért, amelyeket a gyarmatosító elődök követtek el az őslakosokkal szemben. Arra azonban nem számítottak a jelenet szemlélői (a világméretű találkozó közel ötszáz résztvevője), hogy a szimbolikus esemény folytatódik. Csakhogy most az ír, skót és más európai gyökerekből származó fiataloknak kellett leülniük, és - a kiengesztelődés jeleként - aboriginal (ausztráliai őslakos) társaik szolgáltak feléjük. Az olvasóban bizonyára felvetődik a kérdés: mi köze egy Magyarországon megszervezett tanulmányútnak a már régen lecsengett, világméretű találkozóhoz? No meg talán az is, hogy miért vét e sorok írója a sajtó műfaji szabályai ellen. Egy tudósításnak - amelyre a szerkesztői felkérés szólt - tárgyszerűnek kell lennie, mellőzve minden személyességet. De vajon lehet-e a hazai cigányságról távolságtartóan, érzelemmentesen írni? Hogyan is lehetne, amikor roma testvéreink nyomorúságos körülményeik ellenére is telve vannak érzelmekkel, életörömmel, vidámsággal. Ebből kaphattak ízelítőt annak a tizenkét fős ökumenikus női delegációnak a tagjai, amely április 9-13. között azért szelte keresztül-kasul az országot, hogy felkeressen néhány olyan protestáns gyülekezetei, amelynek vonzáskörzetében nagyszámú roma lakosság él. A tanulmányút megvalósításához az Európai Keresztény Nők Ökumenikus Fórumán elnyert pályázat adta a pénzügyi fedezetet, de hogy az „Ismerj meg! Ismerkedj!” elnevezésű program el is érte a célját, az teljes mértékben a vendéglátó gyülekezetek és a cigány közösségek érdeme. A Borsod-Abaúj-Zemplén megye számos településén és a tolnai Sárszentlőrincen tett látogatások sora virágvasárnappal lezárult ugyan, de a „projekt” folytatódik: június végén konferenciára gyűlnek össze magyarok és cigányok. A böjti tanulmányúiról a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Női Bizottsága hivatalos beszámolót állít össze. Ezen írás terjedelmi korlátái meg sem engedik, hogy e helyütt a hét minden eseményéről megemlékezzünk. Pedig említésnél jóval többre méltók az abaúji református gyülekezetek (Hernádnémeti, Göncruszka, Abaújszántó, Szendrő) áldozatos erőfeszítései, amelyekkel - szüntelenül figyelve az állami pályázatok adta lehetőségeket - munkanélkülieknek teremtenek munkahelyeket a közösség méhészetében vagy kisebb pénzkereseti lehetőséget - például lekvárfőzéssel. Vagy épp az, ahogyan az egyházi fenntartásba vett helyi iskolák tanodáiban igyekeznek felzárkóztatni a roma gyermekeket. Sárszentlőrincre - egy adományozó felajánlásának köszönhetően - épp a tanulmányút végén érkeztek meg azok a „csinos csibék” (néhány hetes baromfik), amelyekből hetet-nyolcat kaphattak a cigány-bibliaórára járó családok, hogy felneveljék őket... A program elnevezése: „Ismerj meg! Ismerkedj!” Egymást igazán megismerni csak úgy lehet, ha nem távolról, föntről lefelé tekintve szemléljük a másikat, hanem közel hajolunk hozzá. Ez a hét az egymás felé fordulás, az összehajolás alkalma volt, romák és nem romák számára egyaránt alkalom az egymás életébe történő betekintésre. A felekezetközi női delegáció tagjai Sárszentlőrincen megkóstolhatták a cigány kenyeret, a punyát és a rendkívül ízletes káposztás lecsót. Sőt kettőjüket még éjszakára is befogadta a faluszerte Lambada Mariként emlegetett, kedves oláhcigány asszony... A találkozások közben Isten Lelke munkálta az előítélet falainak omlását, a múlt sérelmeinek oldását. E tanulmányút során szívünkbe vésődhetett a kiengesztelődés, a szolgáló szeretet fontossága. Éppen úgy, ahogyan azt húsz-egynéhány évvel ezelőtt a távoli Canberrában vésték sokak szívébe emlékezetes módon az ausztráliai őslakosok és telepesek leszármazottai. Egymás elfogadása, a megbékélés munkálása valójában egyházainkban sem idejétmúlt feladat! ■ B. Pintér Márta Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban! Ez az esztendő immáron a huszonkettedik, amikor Magyarországon is bekapcsolódunk a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság világot átfogó egyik programjába, a nemzetközi börtönmissziós imahétbe. Köszönjük az értük, értünk, velünk mondott imádságokat, akár az otthoni csendben, akár valamely istentiszteleti alkalmon hangzanak el. Az imádság mellett ebben az évben is szeretnénk segítséget kérni ahhoz, hogy olyan gyermekeket tudjunk nyáron táboroztatni, akiknek valamelyik szülője börtönben van. Felhívásunkat háromezer egyházközségnek, gyülekezetnek, intézménynek küldjük el, azzal a megjegyzéssel, hogy ha minden tizedik megszólítottunk ezerötszáz forintot küld, akkor húsz gyermeket tudunk elvinni nyaralni! Kérjük, segítsen! Legyen Ön a tizedik! Isten áldását kérve mindenki szolgálatára, gyülekezetére, testvéri szeretettel: ■ Roszík Gábor evangélikus lelkész, elnök (Magyar Testvéri Börtöntársaság Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete) Magyar Testvéri Börtöntársaság • 2x00 Gödöllő, Pf. 268. • bortonmisszio@gmail.com ♦ www.bortontarsasag.hu ♦ számlaszám: MKB Bank Zrt. 10300002-20345073-00003285. Hernádnémeti - a cigányokat oktató tanoda. Előtérben Földesiné Kántor Mária református lelkész Imádkozzatok! - Értük, értünk, velünk! „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben” (Mik 6,8)
