Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-20 / 16. szám
2 41 2014- április 20. FORRÁS Evangélikus Élet HÚSVÉT 2. NAPJA - ÉZS 52,7-10 Oratio cecumenica [Lelkész:] Úr Jézus Krisztus, élet és halál Ura! Meghajtjuk fejünket színed előtt, és kérünk, hallgass meg bennünket, amikor szívünket hozzád emeljük. [Lektor:] Drága megváltó Urunk! A fogságból szabadságot teremtettél azáltal, hogy felnyitottad vak szemeinket, és megláthattuk Isten akaratát és szándékát életünkben. Hozzál számunkra igaz megtérést, amely életünket formálja, alakítja, és láthatóvá teszi az emberek előtt húsvét örömét! Kérünk téged..., [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Úr Jézus Krisztus! Hálatelt szívvel tekintünk eddigi életünkre, hiszen egyszeri, tökéletes és megismételhetetlen áldozatoddal az Istenben való létezésünket biztosítottad és biztosítod ezután is. Drága véred megtisztított a bűntől, és Isten előtt újra méltókká tettél a gyermekségre. Könyörgünk egyházadért és a benne ténykedő emberekért, akik tanítványságukkal tesznek bizonyságot győzelmedről, és hirdetik a szabadulást az evangélium által. Kérünk téged..., [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Áldd meg mindazok életét, akik húsvét öröméből, feltámadásod isteni csodájából merítenek erőt a hétköznapi terhek elviselésére, és erősítsd meg őket hitükben, hogy meg ne inogjanak. Kérünk téged..., [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Győzelmet vettél, ó, Feltámadott, a gonosz ereje, emberi gyarlóságunk és gyengeségünk felett, és újjászültél bennünket az előlünk idáig elrejtett igazság által. Könyörgünk a hitetlenekért, a keresőkért, az árvákért, a betegekért és mindazokért, akik ki vannak szolgáltatva a gonosz kívánságoknak, és különösen is rászorulnak szeretetedre. Kérünk téged, éreztesd velük, hogy nem maradtak magukra, és hogy húsvét szabadító ereje békességet és üdvösséget hoz minden ember számára. Kérünk téged..., [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Értünk könyörgő Úr Jézus Krisztus! Te vagy az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. Kérünk téged, emlékeztess bennünket mindennap arra, hogy nálad van az élet kulcsa, s aki benned leli meg élete értelmét, annak örök üdvösséget adsz. Küldd el Szendelkedet, és szentelj meg minket, hogy dicsőíteni tudjunk téged, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodsz mindörökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. SEMPER REFORMANDA „A húsvéti angyal prédikációjának a lényege ez: Ti a sírban keresitek azt a Jézust, aki ma már egészen más. Ti megfeszítettnek hiszitek, pedig már feltámadott halottaiból. A halál birodalmában hiába keresitek. A helyet megmutathatom ugyan, ahova helyezték, de maga nincs itt többé. Az ő neve most már: »Nincs itt.« Pál is ezt mondja: »Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén.«” m Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Sajtóhír: „A szavazatok 99,99 százalékosfeldolgozottságánál kiderült, hogy a választók bizalmának köszönhetően a Fidesz és a KDNP a parlamenti mandátumok többségét megszerezte - mondta Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója sajtótájékoztatóján vasárnap. Kétharmados parlamenti többséget szerzett a kormányzó pártszövetség a szavazatok 99,99 százalékos feldolgozottsága alapján. A Nemzeti Választási Iroda múlt vasárnapra virradó éjjel közölt adatai szerint a Fidesz-KDNP-nek 133, az MSZPEgyütt-DK-PM-MLP-nek 38, a Jobbiknak 23, az LMP-nek-pedig 5 mandátuma lesz az új Országgyűlésben. Az egyéni választókerületekben nem változott meg szombaton az eredmény a múlt vasárnapihoz képest. E szerint a Fidesz-KDNP 96, az MSZP-Együtt- DK-PM-MLP pártszövetség 10 mandátumot szerzett az egyéni választókerületekben. A változásra 16 választókerületben volt matematikai esély’.’ * * * Hírek szerelmesei vagyunk. Hankiss Elemér egy könyvében arról ír, hogy milyen nagy mértékben határozzák meg napjainkat a reggel elolvasott hírek. A jó hírek biztonságot adnak, a rosszak bátorítanak, hogy mi azért mégsem vagyunk olyan vesztesek. Az elmúlt generáció büszke volt arra, hogy tudott a sorok között olvasni. Annak a kornak az újságírói pedig nagyon értettek ahhoz, hogyan kell a sorok közé írni. Most sajtószabadság van, ami azt jelenti, hogy bármit le lehet ugyan írni, de mindenki tudja, hogy cenzúra azért van. Egy ilyen helyen dolgozó ismerősöm épp a minap beszélt arról, hogy mennyire megviseli, amikor látja, hogy a híreket hogy húzzák Tizenéves voltam, amikor ez rám zuhant. Életem első iijúsági bibliaóráján ültem, és a lelkészünk egyszer csak ezt mondta: „Imádkozzunk!” Én is lehajtottam a fejemet, és imára kulcsolt kezeimet bámultam, miközben úgy éreztem, forog körülöttem a világ. Bár gyermekkoromban az esti imát gyakran mondtuk együtt lefekvés előtt a nagymamámmal, de ez most a közösségben más volt. Féltem. „Hiszen én nem tudok imádkozni!” - gondoltam magamban. Talán a legfontosabbat már akkor tudtam az imádságról. Azt, hogy a szív mélyéről szól, és Istent úgy szólítja meg, mint ismerősét. Az alkalom természetesen nem úgy záródott, hogy bármit is kellett volna mondjunk. Ez a délután azonban mindig eszembe jut, amikor azt hallom valakitől: „Nem tudok imádkozni.” A könyvespolcomon két sötét rózsaszín könyv áll. Azon a részen, ahol az imádságoskönyvek találhatók. Szeretem ezt a polcot. Megannyi kötet sorakozik itt, melyek tanítanak, és példát adnak az imádkozás mikéntjére. Az elmúlt karácsonykor is kaptam egy kis keménykötésű imakönyvet. Csodálatos, hogy voltak, vannak imákat lejegyzők. Hiszen ezek a szavak lelkünk legmélyéről származnak, és annak a hitéről tanúskodnak, aki megszólítja az Urat. A két sötét rózsaszín könyv is itt áll. A szerző Ordass Lajos. Hatvanöt pontban foglalta össze a püspök mindazt, amit jó tudnunk az imádság tartalmáról, gyakorlatáról, lélektanáról. A könyv nyelvezete egyszerű, Hírek meg. De semmi baj, mert nagyjából mindenki tudja, mi a helyzet. A hírek dolgában járatosak vagyunk az egymásra kacsintásban. Ugyanígy vagyunk a szájról szájra terjedő információkkal. Általában nyitottabbak vagyunk a rossz hírekre. Ezek felpezsdítik unalmas hétköznapjainkat. # * * Sajtóhír: „Olekszandr Turcsinov ügyvivő ukrán államfő múlt hétfő reggelig (közép-európai idő szerint 8 óráig) adott haladékot a közigazgatási és egyéb épületeket megszállva tartó kelet-ukrajnai oroszpárti aktivistáknak fegyvereik letételére. Turcsinov vasárnap este az ukrán tévében elhangzott bejelentése szerint »átfogó terrorizmusellenes hadműveletet« terveznek a hadsereg bevetésével a keleti országrészben, ahol szerinte Oroszország szítja a zavargásokat, és »háborútfolytat Ukrajna ellen«. Az orosz külügyminisztérium erre reagált. Közleményében a Nyugatra hárította a felelősséget egy ukrán belháború megakadályozásáért, mondván, hogy a Nyugatnak »vissza kellene fognia« szövetségeseit az ukrán kormányban.” * * * Másfelől nyitottságunk a rossz hírek felé azért is érthető, mert nem bízunk a jó hírekben. A minap hallottam két embert beszélgetni.- Mi újság? - kérdezi az egyik.- Semmi különös - mondja a másik.- Hála Istennek. Az jó, ha nem történik semmi különös, mert a különös csak rossz lehet. A nép, mely ezeket a mondatokat elsőként hallotta, szintén nem bízott már. A fogság hosszú évtizedei hozközérthető, minden fejezete rövid. Nagy segítség azoknak, akik szeretnének elmélyedni e témában, és imádkozó emberré akarnak válni. Az első könyv címe: Az imádkozásról, a másodiké: Nem tudok imádkozni. Két mű, ugyanazzal a tartalommal. Megkérdezhetnénk a köteteket kiadó Ordass Lajos Baráti Kört, három év múltán miért döntött a címváltoztatásról. Ugyanakkor már sejtjük is a választ. Hamarabb kapunk az után, ami valami módon bennünket tükröz. S milyen sokan mondják szomorúan: „Én nem tudok imádkozni!” Még azok is, akik ott ülnek a bibliaórákon, és presbiterek, egyházi iskolába, óvodába járatják gyermeküket, vagy éppen ott pedagógusok... Egy ilyen könyv kínálja magát. A gerincén ugyanis ott állnak azok a szavak, amelyeket már számtalanszor kimondtunk. Leemeljük, belelapozunk, a püspök bátorítása pedig rögtön tovább is lendít, hogy ne csak vágyakozásunk legyen, de annál sokkal több: „Azt hiszem, ha az imádság iránt kifejezett érdeklődésed a kíváncsiságnál több volt, akkor Ő neked is megadja, amit nekem megadott: az imádkozó életet.” Nem tudok imádkozni! Vagy igazabb lenne azt mondani: nem szoktam, nem is akarok? Van egy másik könyvespolcom is. Pontosabban egy olyan könyvfal, amelyen gyülekezetünk régi német énekeskönyvei és imakönyvei, Bibliái sorakoznak. Büszke is lehetnék rá, mivel olyan gyűjtemény ez, amely nem mindenhol lelhető fel. Gyözászoktatják az embert ahhoz, hogy ne fájjon a jó hír hiánya, hogy elveszítse várakozását a reményteljes fordulatok iránt. A váratlan öröm már-már zavarba ejtő. Márpedig ez a nép történelemfordító, egzisztenciális örömhírt kap. Az, amit már nem vártak, ami lassan mesévé, álmodozássá vált beszélgetéseikben, hirtelen hétköznapi valóság lett. Nem hitték, hogy Isten emlékszik még rájuk, most pedig közvetlen közelről láthatják, amit tesz. Világokat fordít meg, hadseregeket visz győzelemre. Birodalmakat emel fel és tüntet el örökre. # # # Sajtóhír: „Drágult az arany, de a technikai pozíciók növekvő pesszimizmust jeleznek. Annak ellenére, hogy az arany mintegy 1 százalékot drágult a héten, a sárga fém piacán nyitott technikai pozíciók tovább növekvő pesszimizmusról árulkodnak az amerikai Határidős Árutőzsde Felügyelet (CFTC) pénteken közzétett adatai szerint. A CFTC pénteken közzétett, keddi állapotot tükröző adatai szerint immár egymást követő harmadik hete csökkent a spekulatív nettó vételi pozíciók száma, mely ezúttal 6236 darabbal 120 885 darabra esett az egy héttel korábbi adatokhoz képest. Az előző heti statisztikákhoz hasonlóan a vételi pozíciók száma tovább csökkent, míg az eladási pozíciók száma tovább emelkedett: előbbi 5694 darabbal 168 495 darabra esett, míg utóbbi 542 darabbal 47 610 darabra emelkedett. Bár a technikai pozíciók növekvő pesszimizmusról árulkodnak, a hét első két napján drágult az arany az előző pénteki záróárhoz képest, és a hét hátralevő részében is emelkedett az árfolyam’.’ nyörű kötésű, családfákat feljegyző, féltve őrzött, mégis sokat használt könyvek ezek. De miért kellett a lelkészi hivatalban helyet keresni nekik? Több énekeskönyv és imakönyv úgy került ide, hogy a nagyszülő halálát követően hozták be az unokák. Nekik miért nem érték? Vagy miért nem használatos? Igen, persze hivatkozhatunk a német nyelvre, amelyet már sajnos nem beszélnek anyanyelvként az itteniek. De attól még valakinek a személyes hitgyakorlatához kellettek. Egyébként pedig sajnos sokszor a magyar nyelvű vallásos irodalom darabjai is így jutnak el hozzám... Nem tudok imádkozni, de szeretnék megtanulni! Jézus ismerte ezt az emberi igényt és azt a bizonytalanságot is, amely mögötte meghúzódott. Ezért tanított minket arra, miként imádkozzunk. Bizalommal és Atyaként megszólítva Urunkat. Ha lelkészként a címben jelzett vallomással találkozom, javaslom először a Zsoltárok könyvét fellapozni. Hiszen ott szinte minden élethelyzetre és minden lelkiállapotunkra találunk imádságokat. Felismerjük indulatainkat és érzéseinket, hitünket és kételyeinket. Ha nyitott szívvel és lélekkel olvasunk, akkor hamar világossá válhat számunkra: minden imádság jó imádság. S ahhoz, hogy az legyen, ami - Istent megszólító, vele való beszélgetés -, nem kell feltétlenül mintaima vagy hatalmas gyakorlat, csak egy kis bátorság és annyi hit, amennyi bízik Isten figyelmében, megbocsátásában, szeretetében. AZ ÜNNEP IGÉJE A mi hírünk Jézus feltámadása. Mi is úgy hallottuk. Mi sem hittük el. Pontosabban azt mondtuk, igen, de nem tudott soha az életünk részévé, reményévé válni. A mi életünk valósága a halál. Lassan hozzászokunk. Betegség, öregség, lehullás, temetés. Ez a mi világunk. Hogy illeszthető be ebbe a feltámadás örömhíre? A hírek végtelenül hatnak ránk. Ezt a hírt nem engedhetjük hatni életünkre, hiszen mindent a feje tetejére állítana. Inkább jöjjenek háborús hírek, pénzügyi hírek, meteorológiai jelentések, katasztrófák, balesetek, szörnyűségek hírei. A halálunkhoz ragaszkodunk. Mindent ennek vetünk alá. Folyton az óránkat nézzük. Latolgatjuk, mire van még időnk. Próbálunk maradandót alkotni, hátha emlékszik ránk valaki még halálunk után is egy darabig. Küzdünk a halál ellen. Gyógyszerekkel, fiatalítószerekkel, vagy csak egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy meg kell halnunk. Ez a mi világunk. Jól bejáratott, ismerős, megszokott világunk. Melyikünk merné hinni, hogy másképp is lehet? Az örömhír mégis jön a hegyeken át. Félelmünk, beletörődésünk, érzéketlenségünk hegyein át. Ijedtségünk, kapaszkodásunk, lemondásaink hegyein át. „Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szive - Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.” ■ Koczor Tamás A cikk végén található idézet Pilinszky János Harmadnapon című versének részlete RÉGI'ÚJ LITURGIKUS SAROK Huszonöt év telt el az első gyülekezeti közösségben szerzett imádságos tapasztalatom óta, amikor bizonyos voltam benne, nem tudok imádkozni. S az azóta eltelt negyedszázad miről szól? Nem mondanám, hogy tudok imádkozni, pedig megannyi imát írtam már istentiszteleteinkre. Inkább úgy fogalmaznék: szeretek imádkozni, és jólesik tudnom, Urunk minden gyenge szót, kétségbeesett fohászt, amelyet kimondok, komolyan vesz. Hála Istennek, már sokszor szabad volt látnom, hogy nem volt hiábavaló valamiért kitartóan könyörögni, és olykor egy-egy sírva elmondott kérésre kegyelmes válasz érkezett igéjében. Hiszem, hogy a közbenjáró imádságok is eszközei lehettek annak, hogy a környezetemben kapcsolatok gyógyultak meg. Lassacskán magam is hálaadóvá váltam, hiszen megannyi áldás részese lehettem eddigi életem során. Leginkább saját gyermekeink esti imái érintenek meg, amelyek arról szólnak: ők is tudják már, hogy az imádság valami különleges lehetőség, amely összeköti a földet az éggel, az ő személyes életüket Jézus Urunkkal. Áldott az az ember, akinek megadatik, hogy a belső szoba rejtekében együtt legyen az övéivel, és szabad ebbe a nagyon meghitt kapcsolatba, őszinte beszélgetésbe belehallgatnia! m Skorka Katalin * * # „Nem tudok imádkozni!”
