Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-20 / 16. szám
-ír wy.' „A koncert érzelmekre „A húsvét nem egyenlő a csoki„Mintha ruhája színével -„Kossuth Lajos ható, és az Omega nyuszival és a festett tojással -talán tudat alatt - tizenhat Shakespeare-összessel eddig nem látott arcát erre hívta fel a belvárosi járókelők éves kori rózsaszín álmainak vonult be budavári mutatja be.” figyelmét a villámcsődület.” a nyomába eredt volna.” börtönébe.” Koncert a mennyben -Bevonulás a Vörösmarty térre Megemlékezés Ágfalván Shakespeare igézetében Kiskőrösön 1^ 3. oldal W 5. oldal W- 5. oldal 7. oldal Örömüzenet dzsesszben !► 3. o/í/a/ Legyünk láthatóan evangélikusok !► 5- oldal Kitárom előtted szívem... 12. oldal Filkó csodája 13. oldal „Szép, ragyogó napunk támadt” W 14. oldal Német és szlovák oldal ^ 6. és 10. oldal ■ Dr. Hafenscher Károly Nem csupán kedvünk miatt, de egész létünket érintő módon fontos tudni, hogy van értelme. Nem hiábavaló a küzdelmünk, a futásunk, a fáradozásunk, az igyekezetünk. Van értelme a prédikációnak, van értelme a hitnek, van értelme az életnek. A legnagyobb ellenség ugyanis a hiábavalóság. És sokszor tényleg úgy érezzük, igaza van a Prédikátor könyve szerzőjének: minden hiábavalóság. Ha pedig ez az érzés elárasztja lelkünket, lebénulunk, elerőtlenedünk, tönkremegyünk. Jobb esetben csak lézengve vegetálunk. Bármit felépítünk, bármit megalkotunk, bármit gyakorlunk, pusztulásra van ítélve, a múlandóság átkának sötét felhője már menet közben rávetül. Még a legszebb dolgok, a legértelmesebb ügyek is elröppenő emlékké silányulnak; és ez a „vége lesz” megkérdőjelezhet mindent. A múlandóság, a halál kérdőjelet tesz minden mellé. Lehet homokba dugni a fejünket, lehet úgy élni, mintha minden állandó lenne, s nem lenne halál. Azután látunk egy szörnyű balesetet, hallunk egy tragédiáról, végignézzük, mit tesz szerettünkkel egy gyógyíthatatlan betegség, elvesztjük azt, aki kedves számunkra, s rögtön szembesülünk a ténnyel, amelyet Juhász Gyula így fogalmazott meg: „Eljön mindenkinek a pillanat, / Mikor egészen egyedül marad, / Mikor mel-Van értelme! lette senki, semmi más, / És nem segít se átok, sem sirás. //Az élet távol, a halál közel...” (Venitsumma dies...) Az örök emberi kérdést és nyomorúságot Pál apostol is előveszi, napirendre tűzi. Beszél a múlandóság tragédiájáról és arról is, hogy józan gondolkodással számolva nincs is reményünk. A „józan” gondolkodást azonban felülírja egy páratlan esemény, amely nem hasonlítható semmihez. Ez az esemény húsvét. Krisztus feltámadt. Meghalt, de újra él, a halott otthagyta a zárt, sötét sírt, és előlépett, beszélt, evett-ivott, áldott, és ezzel megismételte a tanítványoknak adott ígéretét: „...én élek, és ti is élnifogtok” És húsvét miatt, húsvét óta nem hiábavalóság az élet, van, lehet értelme, nem kell, hogy tovatűnő emlék legyen, ahogy egy síremlékre az elhunyt neve helyett csak ennyit írtak: „Fűit” („Volt”). Élt. „...én élek, és ti is élni fogtok” - hangzik a feltámadott biztatása.„...ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti isi’ (Jn 14,3) Pál élére állítja a kérdést: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábava- 5 ló a ti hitetek isi’ (íKor 15,14) Majd később így folytatja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk’.’ (19. v.) Van azonban egy kulcsszó, amely több mint kapaszkodó, több mint dacoló ellenkezés, több mint önáltató próbálkozás. Ez a kulcsszó magát az életet rejti: „ámde” „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül...” (20. v.) Minden ezen áll vagy bukik. Az értelmes életet teremtő Istentől elszakadó ember az értelmetlenség mélységébe zuhant. Megpróbálja beérni kevesebbel, de kiderül: nincs mit tenni, az elmúlás mindent behálóz. Ámde Krisztus feltámadt a halálból! Kinyílt a zsákutca másik vége, kitárulkozott a távlat, lehet tovább, mert meghalt a halál. Krisztus legyőzte. Van értelme az igehirdetésnek: mert az Isten szava, a teremtő Ige, amely létrehozta a világot, amely létrehoz minden értéket, ma is életet és értéket teremtő, életet és értéket megtartó szó. S a csoda: hogy ez emberek ajkán csendül fel - így tetszett az Istennek... Nem hangulatos szentbeszéd, nem vallásos, elmélkedő gondolatközlés, nem is csupán magyarázat - az elszáll. Van értelme az igehirdetésnek, mert az az élet igéje, az örökké megmaradó és örök életet munkáló, teremtő szó. Van értelme a hitnek. Mert nem önáltatás, nem alaptalan reménykedés, nem „csak azért is” dac a valósággal, hanem Krisztus feltámadásának mindent elsöprő erejére alapozott bizalom és reménység annak, aki kéri, megkapja, és él vele. Van értelme az életnek, hisz nem csupán egy csúfos véget érő kaland a földi vándorlás, hanem része az Isten világának, a létezésnek. Nem hiábavaló emberséggel, eleséseinkből újra meg újra felállva járni a vándorutat, nem értelmeden a naponkénti küzdelem a jóért, nem hiábavaló a sok-sok fáradság. Krisztus feltámadt a halálból - Pál fogalmazása szerint - „első zsengeként”. Húsvét - páratlan esemény, de folytatása következik. Húsvét miatt van értelme! Igen, értelmes életre hívott és indít a feltámadott Úr! 2014 húsvétján is. A szerző egyházunk zsinatának lelkészi elnöke HÚSVÉT ÜNNEPE - JÓN 2,2-10 A cet oldalán nincsen ablak... Az úgynevezett fapados repülőgépeken, ahol nincsenek ülésekhez kötött jegyek, az ablak melletti helyekért nemritkán tülekednek az utasok. Az úszó szállodáknak is nevezett luxushajókon hihetetlen árkülönbség van az ablakos és az ablaktalan kabinok között. A szállodák vaskos felárakat számítanak fel a tengerre vagy érdekes látnivalókra néző szobáikra. Győrben az ETO Parkban lévő szálloda a város stadionjával közös épület. Vannak benne olyan szobák, amelyek egyenesen a stadion gyepszőnyegére néznek. Gondolom, kellő feláruk van ezeknek is. Bár a példaként említett „látványtöbbletet” egyik-másik esetben biztos, hogy mi meg sem tudnánk fizetni, ez nem jelenti azt, hogy a kilátások nekünk nem fontosak. Mert fontosak. Még akkor is, ha a kilátás csupán passzív megfigyelésre kínál lehetőséget. A repülőgépen vagy hajón az ablak mellé kerülő utas kitekinthet az ablakon, és láthat is valamit a kinti világból, de nem befolyásolhatja az utazást. Ugyanúgy, mint az, aki a szállodai ablakából vagy a nézőtérről figyel egy sporteseményt. Egészen más a pilótafülke ablakán kinézni vagy az óceánjáró hajó kapitányi hídjáról szemlélni a távoli látóhatárt, és más a kormányt fogva vezetni egy repülőgépet vagy egy nagy hajót. Az ablaktalan szobák, a sötét kamrák a kiszolgáltatottság, a kilátástalanság érzését ébresztik az emberben. A börtönökben a legsúlyosabb büntetés az, amikor valakit a sötétzárkába csuknak... Jónás könyvének elbeszélése olyan fokú kiszolgáltatottságot mesél el, amely az emberi képzelet végső határához közelít. Nem véletlen, hogy már a középkorban is komoly értelmezési viták folytak Jónás könyvének erről a részéről. Valós, megtörtént eseményt vagy példatörténetet ad elénk a Szentírás? Amikor Luthert ez ügyben állásfoglalásra próbálták rávenni, ő szellemesen és egyben a lényegre mutatóan azt mondta, hogy „amennyiben a Szentírás mondja, akár azt is el tudnám fogadni, hogy Jónás nyelte le a cetet.” Luther ezzel nemcsak arról beszélt, hogy a Szentírás üzenete központi jelentőségű számára, hanem arról is, hogy nem a műfaj a központi kérdés, hanem az, amit a szöveg üzenetként mondani akar. Jónás halálra ítélt állapotban van. Olyan helyzetben, amelyben semmiféle kilátás nincs. A cet oldalán nincsen ablak. Még passzív kilátásra sincs lehetőség! Semmi reális esély nincs a menekülésre, a túlélésre. Az életben az ember sokszor kerülhet szorult helyzetbe. Talán betegágyon fekve vagy műtét előtt. A gyógyulás esélyét ilyenkor az orvosok néha százalékos arányban is megfogalmazzák. A műtét előtt mondjuk nyolcvan százalék az esély a felépülésre. Sok-A VASÁRNAP IGÉJE kai kellemetlenebb, amikor ez a szám ötven százalék alá csúszik, vagy amikor már csak húsz százalék... Ez azt jelenti, hogy ilyen esetekben ötször nagyobb az esélye a betegségnek a győzelemre, mint a gyógyulásnak. A gyógyulni akaró ember persze ebbe a szűkülő esélybe is igyekszik belekapaszkodni. Hányszor próbálnak segítőkész emberek támogatást szerezni szinte esélytelen helyzetben lévő súlyos betegeknek egy-egy költséges külföldi műtéthez, a sikerben bizakodva. Jónásnak a cet gyomrában nulla százalék az esélye. A cet oldalán nincsen ablak. Nincs semmiféle kilátás. Jónás imája emberileg a reménytelen ember sóhaja. És mégsem az. „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges’.’ (Mk 10,27) Ezen a ponton ér össze Jónás könyve és a húsvéti csoda. Jézus maga kapcsolta össze ezt a kettőt. Amikor jélt kívántak tőle, és ő azt mondta: „...nem adatik más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volta hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjeli’ (Mt 12,39-40) A cet oldalán nincsen ablak. Ugyanúgy, mint ahogy a koporsón, a sírgödrön és az urnákon sincs. Az élet fájdalmas valósága és mindannyiunk keserves tapasztalata, hogy az életúton előbb vagy utóbb szembe találjuk magunkat olyan helyzetekkel, ahol nem jók a kilátások. Olyan helyzetek is jönnek, amelyekben nincsenek egyáltalán semmilyen kilátások. Lelkészi szolgálatomban sokszor, személyes életemben pedig néhányszor találkoztam már ezzel az ablaktalan helyzettel. A sötét reménytelenséggel. Az elmúlás rémével, a teljesen értelmetlen és felfoghatatlan halállal. Kicsi gyermekek, középiskolás diákok, árvákat itt hagyó szülők sírja mellett állva. Amikor magam is értetlenül álltam a nyitott sírok mellett, és amikor lelkészként az én lelkem is háborgott és értetlenkedett. Őszintén bevallom, hogy ilyenkor nem volt könnyű vigasztaló szavakat találni. Hordozok olyan tapasztalatot is, amikor egészen közel voltam magam is a halálhoz. Nem a cet nyelt el, hanem a szén-monoxid. Máig nem értem a hogyant és a miértet. Nem mindig értjük, hogy az egyik miért megy el egészen érthetetlenül, máskor azt nem, hogy a másik miért maradhat mégis itt. Feltételezhetően feladatunk van. A cet gyomrának ablaktalan mélysége nem csak Jónás kiváltsága. Sokan és sokféleképpen járják, járjuk meg, élik, éljük át a reménytelen sötétség állapotát. És néha a szabadulás csodáját. A húsvéti csoda Isten szabadításáról szól. Ahogy igénk utolsó mondata mondja: „Az Úrtól jön a szabadulás!” A húsvét azonban messzebb mutat Jónás szabadulásánál. Jónás szabadulása egy értetien próféta új esélyét jelentette. Isten nem vetette el őt, folytathatta a küldetést, az üzenet közvetítését. Jónás arra kapott újra lehetőséget, hogy mondja el: irgalmas az Isten, akinek szeretete meghaladja a képzeletünket. Jónás történetének folytatásából tudjuk, hogy Jónás képzeletét is messze meghaladta. Isten még Ninive megtérő népének is kész megbocsátani és új esélyt adni. Húsvét az új távlatról szól. Ami az ablaktalan koporsókban, urnákban és sírokban pihenőknek is a reménye. Jézus Krisztus győzött bűn és halál felett, mert Isten hatalmának és szeretetének nincsen határa. Ez az igazi remény! B Szemerei János Imádkozzunk! Köszönjük, Istenünk, hogy nincs olyan mélység ahonnan nem hallod mega hangunkat. Nincs olyan mélység ahonnan ne tudnál felemelni. Köszönjük a húsvéti győzelem csodáját, hogy Jézus Krisztusban értünk is győztél a bűn és a halál felett! Köszönjük a reményt! Ámen.
