Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-06 / 14. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. április 6. *• 9 Golgotavirág és virágzó kultúra Folytatás az 1. oldalról A kereszt szépsége Életpályájából következően Békési Sándor avatott ismerője a témának mind az esztétika, mind a teológia oldaláról. Doktori disszertációját is a teológiai esztétika történetéről, mibenlétéről írta. Hatalmas, több mint négyszáz oldalas rendszerező munkája az Ergon - A keresztyén esztétika teológiája címet viseli. A szép és a rút kegyelmi kapcsolatát vizsgáló előadásában hangsúlyozta, hogy a megváltói mű minden teremtés alapja. Némileg meglepő lehetett a kérdésben kevésbé járatos lutheránus hallgató számára, hogy a kálvinista teológus kijelentette: a Bárány sorsa a világ alapítása előtt már eleve el volt rendelve. A megváltás az első, nem a teremtés - folytatta gondolatmenetét az előadó, melynek legfőbb tétele az volt, hogy Jézus, Isten Fia, a szép maga az igazságért, a mi gyógyulásunkért és örök életünkért áldoztatott fel. A Megváltó passiója tehát a feltámadást, majd a dicsőség trónusának elfoglalását tekintve szépnek mondható. Ugyanakkor: „A halálos rútságnak ez a sebe soha nem múlik el, és nemcsak az Isten országában marad meg dicsőséges, ugyanakkor emlékeztető jelül, hanem figyelmeztetésként mindig beléhasít minden gondolat, erkölcsi magatartás vagy alkotás mélyére, amennyiben az emberi kíván lenni” - figyelmeztetett Békési Sándor. A romantika által felfedezett szimbólum, a golgotavirág épp ezt a kettősséget kívánja érzékeltetni - mutatott a kivetítőn megjelenő ábrára a „hátborzongató bájosságot” és a „fájdalom gyönyörűségét” a hallgatóság szívére helyezve. A forma etikai üzenete A teológiai mélységekben történő - fájdalomtól sem mentes - megmerítkezés után a poézis sokkal áttételesebb, megengedőbb világába nyerhetett bepillantást a Dies Academicus közönsége dr. Érfalvy Lívia, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium magyar-német szakos tanára és igazgatóhelyettese jóvoltából. Az etikai értékek megjelenését valamiért mindig egy irodalmi szöveg tartalmához kötjük, holott egy szöveg csupán esztétikai funkcióján keresztül is képes etikai tartalmakat közvetíteni és ezzel az olvasót a transzcendenshez közelebb vinni - tudatta az előadó. Kosztolányi Dezső Szépség című tanulmányából idézett, egy olyan esztétikai eszmefuttatásból, amely többek között arról is informálta a hallgatóságot, hogy a szlengben a szép nő „jó nőnek” titulálása korántsem jelenti, hogy az előnyös külső adottságokkal bíró hölgy jóságos is... Az elméleti alapvetés után az előadó gyakorlati példákkal illusztrálta a szép és a jó irodalmi szövegekben történő összefonódását. Petőfi Sándor Szeptember végén című verse egy részletének szerkezeti finomságaiba avatta be elsőként a kiosztott papírokba bújó, versre szomjas hallgatóságot. A jelen önfeledt, ifjú házas boldogságát ellentételezi az elmúlással ebben a versben a kissé koravén gondolkozást ám kétségkívül lánglelkű Petőfi, bevésve az olvasó szívébe az elhíresült mondatot: „Elhull a virág, eliramlik az élet..." A magyar irodalom egy másik nagy szerelmesét, József Attilát is példának hozta a metaforaboncoló tanárnő. A Flóra-ciklus első darabja, a Hexaméterek nem csupán tartalmával idézi meg a tavasz és a virágok görög istennőjét, hanem hexameteres formájával is erotikus tartalmakat közvetít - ezt érzékeltetve az előadó fel is olvasta skandálva a verset. Zárásképp a kutató tanárok tavalyi konferenciáján már részletesen ismertetett, ám lezárhatatlan Kosztolányi-háromsorost, a Negyven pillanatkép tizenötödik darabját, az Októberi táj lángoló igéit idézte Érfalvy Lívia. Az új nyakkendőkkel és kottatartókkal ékeskedő egyetemi énekkar frissítette fel ezt követően a közönséget Dömök Krisztina hallgató és dr. Kinczler Zsuzsanna egyházzenész, egyetemi adjunktus, karvezető közreműködésével. „Én és te” az igehirdetésben A gyakorlati teológia szépségeinek felfedezésére hívta a Dies Academicus közönségét a harmadik előadó, Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes, az EHE Gyakorlati Intézetének vezetője. A gyakorlott igehirdető az igehirdetés titkairól beszélt. Vajon hol kaphat visszajelzést a lelkész? - tette föl a kérdést. Például - ahogy erre Gottfried Adam bécsi teológiai professzor legújabb könyvében felhívta a figyelmet - istentisztelet után, a templomkapuban folytatott röpke beszélgetések alkalmával. Ezekkel a dicsérő szavakkal azonban - „Szép volt, lelkész úr!” — nem sokra megy az igehirdető, reflektívebb véleményekre volna szüksége. Az igehirdetés műfaja a dialógus - lepte meg a definícióval a nem lelkész szakosokat Mátrai Marianna. Vannak előadásszerű elemei, de alapvetően megszólító jellegű, az „én és te” viszonyára építő műfaj. A prédikáció célja, hogy jelenvalóvá, érzékelhetővé tegye Isten jelenlétét egy belső párbeszéd számára. Augustinus hármas meghatározását követve egy igehirdetésnek tanítania, gyönyörködtetnie és mozgósítania kell. Az igehirdetés nyelvezetét tekintve a képek, metaforák, szimbólumok és a narratíva ereje a leghangsúlyosabb. Fontos - tette hozzá az intézetvezető -, hogy a képeket az igehirdető nem díszítés céljából használja, a képek szubsztanciális elemei egy jó igehirdetésnek. Az utolsó szempont a prédikáció vizsgálatában az életvalósággal fönnálló kapcsolat. Az igehirdetés nem lép ki a való életből egy elkerített, szent helyre, nem osztja két részre a világot - hangsúlyozta az előadó. Sokkal inkább az a feladata, hogy megszabadított, felelős és reményteli élethez vezessen. „Erre a megerősítésre — légyen bár szikkadt a kenyér vagy szikkadt épp maga az igehirdető is - nekünk hétről hétre nagy szükségünk van” - foglalta össze mondandóját Mátrai Marianna. Ha csak egyet is... Színház és egyház metszéspontjait kereste a szünetet követő beszélgetésben Fesztbaum Béla, a Vígszínház művésze (jobb oldali képünkön) és dr. Szabó Lajos rektor (fent). Áldozat nélkül nincs katarzis - hangsúlyozta az épp tizenegyféle alakot magában hordozó színművész. Muszáj, hogy egy darab valamennyire fölzaklasson, fájjon. A megragadottság, a szertartás mélységében találták meg tehát az első közös pontot a beszélgetők a színdarab és az istentisztelet feladata, küldetése között. Fesztbaum Béla lényegében Békési Sándor szép-rút együttállását magyarázó előadásához kapcsolódott, amikor nevetés és sírás összetartozásáról beszélt. Ha egy tragédiát játszunk, és az egész közönség egy emberként, lélegzet-visszafojtva figyel, az ugyanolyan átható erejű, mint mikor ezer ember egyszerre nevet. A rektor személyes kérdést is intézett a színészhez, az édesapja halála után elhangzott, szinte „teológus” mondatára utalva: „Találkozott a fent és a lent.” Fesztbaum Béla természetes nyíltsággal beszélt arról, hogyan élte meg a veszteséget. „Fájdalmas és egyben megnyugtató érzés volt - fogalmazott tudtam, hogy jó helyen van, és megyek utána én is, és utánam is jönnek.” Az ilyen határhelyzetek emlékeztetik az embert arra, hogy egy nagy folyamat része. A rektor a beszélgetés végén útravalót kért a színművésztől a lelkészi szolgálatra készülők számára, akiknek nem tizenegy, hanem csak egyféle „jelmezük” lesz minden vasárnap. A Dies Academicus közönsége lélegzet-visszafojtva figyelt. Fesztbaum Béla azonban erre a kérdésre is megfelelt. „A dzsungel könyve-béli szerepemet több mint százszor eljátszottam már életemben - kezdte. Minden alkalommal arra gondolok, hogy a közönség soraiban ülhet olyan gyerek, aki életében először jár színházban, a játékommal elindíthatok benne valamit, meghatározó élményt kaphat tőlem, amellyel az egész életét gazdagítom. Fia csak egy srácot megnyertem aznap este, már megérte. Ennek a hitnek a megtartása a legfontosabb.” Végül két Babits-verset elevenített meg a hallgatóság gyönyörűségére Fesztbaum Béla, az Isten gyertyája és a Csak posta voltál előadásával számtalan lelket megnyerve az esztétikum örömének. Ami tetszik, az átlagos Biológiai és pszichológiai szempontból is hallhatott a közönség a szépségről dr. Meskó Norbertnek, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kara főiskolai docensének köszönhetően. Az arc vonzerejéről tartott előadás bátor felütéssel indult: tudomány valójában nem is létezik, csak az ember találja ki, hogy befogadhatóvá tegye a világot maga számára. A szépség eredete után kutató kutató a társadalomban élő számtalan sztereotípiával szembesítette a közönséget, és lényegében arra világított rá, hogy akár akarjuk,-akár nem, valamiképp mindannyian manipulálva vagyunk a médiumok sugallta ideálképek vagy másképpen mondva: a kultúra által közvetített szépségeszmény által. Olyannyira, hogy egy egzotikusabb, egyedibb arcot már nem is látunk szépnek. Ami nekünk tetszik, az az átlagos. És valóban: az előadó számtalan számítógépes kísérlet eredményét kivetítette, amelyekben több egyedi arcból gyúrtak össze átlagos arcokat, és azok jobban elnyerték a kérdezett nézők tetszését, mint az eredetiek. Ennek mélyebb mozgatói is vannak- mutatott rá Meskó Norbert. A szépséghez ugyanis gyakran „egészségességképzetet” is társítunk. A szépség úgynevezett holdudvarhatása abban áll, hogy a szép ember csupán ezen külső tulajdonsága miatt társas előnyökhöz juthat. „Az arc átlagossága, a másodlagos nemi jellegek olyan szignálok, amelyek megbízhatóan jelzik tulajdonosuk genetikai minőségét”- mondta ki a megdöbbentő tételt az előadó. Ez azt jelenti, hogy a párválasztásban is vezető szempont a szépség. Meskó Norbert elmagyarázta még a női és férfi arcjelleg általános elvárásait, a szépség kritériumait két nagy celeb, Angelina Jolié és Brad Pitt hollywoodi színészpáros arctérképén keresztül - e választás nagy derültséget keltett a teremben. Hálózatok esztétikája Talán a legmeglepőbb módon kapcsolódott a teológiai esztétika addig szőtt EHE-s hálójába a biokémikus és hálózatkutató dr. Csermely Péter, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Semmelweis Egyetem professzora. A még aznap Stockholmba repülő tudós rámutatott arra, hogy a látszat ellenére a hálózatkutatás és az istenkeresés nem állnak messze egymástól. Sőt a hálózatoknak is van Isten művét dicsérő esztétikájuk! A Facebook világába jobbára behálózott hallgatóságnak nem volt újdonság, amit a „kisvilágokról” és a „csomópontok” szerepéről a professzor elmondott. A hálózatkutatás új állomáshoz érkezett, a képszerűt ötvözi a logikus gondolkozással, olyan struktúrákat létrehozva, mint amilyenek a természetben is megtalálhatók. A fraktálszerű építkezés jellemző a fákra, a levelekre, a folyómedrekre, de az emberi alkotásokra is, például egy gótikus templom elrendezésére. A komplex rendszerek ilyen módon a teremtett természet egységéhez és rendjéhez igazodnak esztétikai-teológiai tartalmat közvetítve ezzel. Nem csoda hát, ha a minőségi zene, Bach vagy Mozart segíti a tanulást - tette hozzá Csermely Péter, gondolva a vizsgaidőszak előtt álló teológushallgatókra. A reformációval fölerősödött hivatástudatot végül Khalil Gibran libanoni származású amerikai maronita keresztény költő, filozófus és képzőművész gondolatának lehetséges értelmezéseivel erősítette tovább az előadó az EHE-n: „A munka a láthatóvá tett szeretet.” Jelentheti ez azt - fejtegette a tudós -, hogy az ember a munkáján keresztül saját magát szereti. Egy másik olvasatban jelentheti azt: ha tudjuk, kiért munkálkodunk, a tevékenységben kifejeződhet az iránta érzett szeretetünk is. Még egy lépcsőfokot jelent, ha önmagunkat valamiféle láncolat egy kis darabjának tekintjük, aki viszi tovább munkájában is, amit az ősöktől eltanult. A gondolat negyedik dimenziója, ha hisszük, hogy emögött Isten határtalan szeretete áll. A konferencia lezárásaként dr. Fabiny Tamás püspök bemutatta a Luther Kiadó gondozásában frissen megjelent, Teológia és kultúra című kötetet, amely az EHE oktatóinak tanulmányait tartalmazza. A kötet szerkesztője Szabó Lajos rektor, apropója pedig az idei reformációi emlékév tematikája. A püspök L. Newbigin angol missziós teológusnak a kultúra és az egyház kapcsolatát firtató gondolatait idézte. Az egyház feladata, hogy a kultúra támogatója és egyben kritikusa legyen, nem feladva, nem feledve küldetését. ■ Kinyik Anita
