Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-06 / 14. szám
io * 2014. április 6. FÓKUSZ Evangélikus Élet Lutheránus szemetek a Vatikánra vessétek! Konferencia - az erkölcsi rendről ► A gazdasági jelenségeket Luther az örök isteni igazság mércéje alá helyezve vizsgálta. A reformátorunk biblikus alapokon nyugvó társadalmi tanításában foglaltak az azóta elmúlt fél évezredben keserves tapasztalatként beigazolódtak, a téma tehát ma is időszerű. Erkölcsi rend a 21. századi gazdaságban és a szekularizált társadalomban címmel február első hetében konferenciát rendeztek Budapesten. Két felsőoktatási intézmény adott otthont a tanácskozásnak: első nap a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), másnap pedig a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) volt a helyszín. A téma fontosságát mutatta, hogy a két egyetem rektorai, dékánjai és tanszékvezetői is aktív résztvevői voltak a rendezvénynek. A főszervező, Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke tartalmas köszöntővel, alkalmi beszéddel, dedikálással, nagy előadással és hosszú fórumbeszélgetéssel is hozzájárult a konferenciához. ■ Dr. Prőhle Péter Még XVI. Benedek pápa hívta életre a Népek udvara elnevezésű nemzetközi rendezvénysorozatot. A „népek udvara” eredetileg a jeruzsálemi templom előtere volt, ahol a pogányok - akik a templomba nem léphettek be - hallhatták a zsidó tanításokat. A konferenciasorozatnak az a célja, hogy hívők és nem hívők találkozzanak, beszélgessenek a mindannyiunkat foglalkoztató problémákról és a lehetséges megoldásokról. A budapesti tanácskozás az erkölcs, gazdaság és szekularizált társadalom vagy tágabban a hit, kultúra, társadalom témáját vizsgálta. A huszonöt éve elsöprő győzelmet arató és azóta a saját válságaiban fuldokló globális világrend őszinte kritikája nem egyéni akció, nem csupán megtűrt, alternatív vélemény. Egyaránt beszélt róla a bíboros, a gazdaságtudós rektor, dékán és tanszékvezető. Sokféle megfogalmazásban tért vissza az a gondolat, hogy az elsődlegesen anyagiakban gondolkodó „technokrata gazdaságtudomány” helyett az emberiségnek égető szüksége lenne egy olyan „humanoid gazdaságtudományra” amelyben elsődleges helye van az emberi méltóságnak és kultúrának, és amelyben az anyagiak csak az előbbiek kiszolgálói. 55* Korunk főbb jellemzőit legmarkánsabban Szilas Roland Ferenc közgazdásznak, a BCE Gazdálkodástudományi Kara tanársegédjének szavaival foglalhatjuk össze: „Ha megnézzük a válságokat, azt látjuk, hogy míg a második világháború után viszonylag Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke Erkölcs, gazdaság szekularizált társadalom címmel tartott előadást a budapesti konferencián. Az oikonomia görög szó eredetileg „a háztartás törvényét" jelenti, amelyben első helyen a személyek állnak, mindenféle pénzügyet megelőzve. A pénzügy és a gazdaság tehát nem szinonimák - állapította meg az előadó -, a pénzügyeknek eszközként kell a gazdaság szolgálatában állniuk. Ravasi a társadalmi-politikai élettel kapcsolatban négy elvet, alapvető összetevőt említett referátumában. A perszonalizmus elve. A személy fogalmának a zsidó-keresztény világban kettős arculata van: „...megformálta az Úristen az embert a föld porából - mondja Mózes első könyve, de rögtön hozzáteszi:... és élet leheletét lehelte orrába’.’ (íMóz 2,7) Mi az tehát, amit Isten belénk lehel? stabil fejlődésről és gyors kilábalásról beszélhetünk, addig a kilencvenes évektől kezdve a válságok gyakorisága megnövekedett, sokkal rövidebb idő telik el két válság - »piros zóna« - között, és érdekes módon a kilábalás is hosszabb. Ha ezt a trendet előrevetítjük, akkor azt lehet mondani, hogy ezek a »piros zónák« nagyon sűrűsödni fognak, és kérdés, hogy húszharminc év múlva egyáltalán lesz-e bármi más, mint »piros zóna«.” Richard Sennett szociológiaprofesszor A jellem korróziója című könyvében írt arról, hogy régen létezett egy „aranykor” az „úriemberek kapitalizmusa” Erre az erős érdekképviseletek megléte, a jóléti állam, a piac erős szabályozottsága és relatív stabilitás volt a jellemző. Ehhez képest manapság - amint Sennett már a kilencvenes évek végén megállapította - a kapitalizmus egy egészen más fajtájáról beszélhetünk: ez gyökeresen különbözik attól, amely a második világháború után kiépült. A kilencvenes, majd az azt követő évek kapitalizmusát egészen másfajta gondolatvilág határozza meg. Azt látjuk, hogy az érdekképviseletek elerőtlenednek, a jóléti államok felbomlóban vannak, a piac szabadsága, szabályozottsága is alapvetően megváltozik. Sennett szociológusként már 1998-ban kiemelte, hogy mindez az emberek életében olyan gyökeres változásokat fog hozni, amelyek következtében az egész társadalom sérül, jellemfejlődése az erős korrózió állapota felé mozdul. „A második világháború után a romokban álló Európát megpróbáltuk újjáépíteni - mondta Szilas Roland Ferenc. - Ez olyan lehetett, mint egy hegyi vasúttal fölfelé menni. Szépen haladtunk, fantasztikus volt a lát-Egy olyan minőséget, amely csak benne van meg, és amelyben mi is osztozunk - ezt úgy nevezhetjük: „öntudat” vagy úgy is: „etikus tudat” Az autonómia elve. Az emberi teremtménynek természetesen meg kell tartania a maga poliszának, társadalmának normáit, ugyanakkor nem feledkezhet meg róla, hogy személyének másik dimenziója is van. Ez a vallás és az erkölcs sajátos dimenziója. Olyan kérdések tartoznak ide, mint a szabadság, az emberi méltóság, az emberi személy önmegvalósítása, az élet értéke, a lélek, az erkölcsi értékek, a szeretet. Nem szabad, hogy e kérdések fölött a politikai-gazdasági hatalom ellenőrzést gyakoroljon. A szolidaritás, az igazságosság és a szeretet alapelve. A hit magában foglalja a szolidaritást, amely a világi filantropizmusnak is az alapja, ám továbbmegy annál. A milánói Ambrus püspök írta De Nabuthe cí-vány. És aztán valakinek - amikor már fölértünk - eszébe jutott, hogy most már nagyon klassz ez a vasút, akkor legyen itt egy hullámvasutazás. Onnantól kezdve már a hullámvasutazást preferáltuk. Most meg ott tartunk már, hogy bezártuk a régi, fából épült hullámvasutat, és jönnek az újabb hullámvasutak, nem csak fölle megyünk, hanem fejre is állunk. Nem csoda, hogy ebben a világban az ember nem tudja, hol van a fönt, hol van a lent, ki vagyok én. Tehát elvesznek a tájékozódási pontok. Ilyen az a kapitalizmus, amelyben ma mi élünk, és amelyben gyermekeink vélhetően élni fognak, hacsak valamilyen gyökeres változást nem eszközlünk.” Hogyan részesednek az egyes társadalmi csoportok a válságok következményeiből? Az emberek azt gondolják, hogy van egy alapvető igazságtalanság a válságokkal kapcsolatban: a szegények sokkal nagyobb mértékben kénytelenek a következményeket hordozni, mint a gazdagok. „Súlyos következmény az európai fiatalok közötti munkanélküliség; szívbemarkolóak az adatok” - állapította meg az előadó. # % * Kamarás István vallásszociológus előadásában kitért arra, hogy Ferenc pápa horizontján Dél-Amerika és annak népén keresztül az emberiség szükséget szenvedő tagjai egyaránt ott vannak. Más kontextusban azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy Ferenc nem híve a felszabadítás teológiájának, de többekkel ellentétben hajlandó a nyilvánosság előtt mű könyvében a 4- században: „A földet úgy teremtette az Úr, mint mindenkinek a közös tulajdonát: gazdagoknak és szegényeknek. Akkor hát, ti gazdagok, miért követeltek magatoknak kizárólagos jogot a föld felett? Te gazdag, amikor segítesz a szegénynek, nem a sajátodat adod oda neki, hanem csak visszaadod neki, ami a sajátja.” Az igazság elve. A kereszténység azt tartja, hogy az igazság transzcendens valóság. Az igazság megelőz bennünket, és túlmutat rajtunk, ez világít meg minket, nem pedig uralkodik rajtunk. A bíboros befejezésül Gandhi hét törvényét idézte: „Az ember tönkreteszi magát az elvek nélküli politikával, a fáradság és munka nélkül szerzett gazdagsággal, a bölcsesség nélküli intelligenciával, az erkölcs nélküli üzlettel, az emberség nélküli tudománnyal, a hit nélküli vallással, az áldozat és önátadás nélküli szeretettel.” együtt misézni a felszabadításteológia emblematikus képviselőivel. Ferenc pápa egy új enciklika megírásába kezdett az ökológia témakörében. Ebben különös súllyal kíván szólni az - ahogyan ő nevezi - „emberi ökológia”, az emberi természet védelmével kapcsolatos kérdésekről, arról az alapról, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Ravasi bíboros megnyitóbeszédében a társadalmi környezetünk iránt tanúsított érdeklődés fontosságára hívta fel a figyelmet. Egy keresztyén szeme nyitott a környezetére. Könyvbemutatóján a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke erre visszatérve folytatta: kétféle utazás van. Odüsszeusz az elveszett boldogságért visszafelé utazott, míg Ábrahám a jövendő boldogságért előrefelé. Majd Platánt idézte: nem érdemes élnünk, ha nincs meg az érdeklődés öröme, nincs keresés, nincs kutatás. A két nap egyetlen előadója sem nyugodott bele a mai kor embertelen igazságtalanságába azzal, hogy „ilyen a történelem” és hogy ez szükségszerű, elkerülhetetlen, hanem mindenki azt kereste saját szakterülete segítségével, miként lehetne másként. Nagy tekintélyű vallási vezetők és szaktudósok egyaránt egymás mondandóját kiegészítve, kendőzetlen egyértelműséggel beszéltek. Varga Zsolt András jogászprofesszor, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának dékánja már előadásának címében sem hagyott kétséget véleménye felől: Towards a totalitarian rule of law?, azaz: A jog totalitárius uralma felé? Bándi Gyula, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára idézte II. János Pál pápa és I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka 2002. évi velencei nyilatkozatát, mely szerint „a probléma nem egyszerűen gazdasági és technikai, hanem morális és lelki”. XVI. Benedek pápa figyelmeztetett a 2010. évi békevilágnapra írt üzenetében - mutatott rá a professzor -, hogy „a gazdasági tevékenység során tekintettel kell lenni arra, hogy minden gazdasági döntésnek van morális konzekvenciája”. „...a szabad verseny, noha szilárd határok közé szorítva helyes és kétségkívül hasznos dolog, arra teljességgel képtelen, hogy a gazdaságot szabályozza: jól, sőt túl jól bizonyították ezt eredményei azóta, hogy az individualizmus eltévelyedett szellemi termékeit elkezdték átvinni a gyakorlatba” - ezt már Tóth Tihamér környezet- és versenyjogász, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának docense emelte ki XI. Pius pápa Quadragesimo anno kezdetű enciklikájából. Ferenc pápa a „Ne ölj!” parancsot értelmezve e gondolatot így egészíti ki: „Ma ugyanilyen nemet kell mondanunk az egyenlőtlenség és kizárás gazdaságára. Az ilyen gazdaság öl.” Baritz Sarolta Laura Domonkosrendi szerzetes, közgazdász Aquinói Szent Tamást idézve óva intett az egyoldalú elutasítástól. „A nyereség, amely célja a kereskedelemnek, nem jelent bűnös vagy erényellenes dolgot, mert nem akadályozza meg semmi, hogy valamilyen szükséges, sőt erényes célra irányuljon.” Kocsis Tamás közgazdász, a BCE Gazdálkodástudományi Karának docense olyan közgazdaságról beszélt, amely észreveszi és „beszámítja" a pénzügy mellett nemcsak a környezetvédelmet, hanem az ember szubjektívjólétét is. Az „ökológiai lábnyom” fogalmának továbbfejlesztéseként alkották meg a „Happy Planet Indexet” („boldog bolygó index”); ennek használata megteremtheti annak lehetőségét, hogy a közgazdaság a lényeget szolgálja ki, az emberi célokat. Egy kérdés kapcsán elhangzott, hogy a halott materiális és monetáris javakon túl az embernek szüksége van élő szolidaritásra és emberi méltóságra is. A mai globális gazdasági versenyben nincs meg az emberi élethez elegendő társadalmi szolidaritás és emberi méltóság. A piaci szemmel nem hatékony szocialista nagyvállalatok viszont elfogadható arányban „termelték” az anyagi javakat és az emberi javakat. Igaz, akkoriban anyagiakban hiánygazdaság volt. De ma is hiánygazdaság van - emberi méltóságban. Gianfranco Ravasi bíboros a Corvinus-egyetemen, közgazdászprofesszorok előtt tartott előadást (lásd keretes írásunkat). (Egyébként a bíboros mindhárom nagyobb megszólalása alkalmával zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők a termet.) * * * Érdekes volt tapasztalni a konferencián, hogy míg a 20. század munkásmozgalma elsősorban a klerikális reakciót látta a katolicizmusban, ma az előadók feltűnően sokat idézték az elmúlt százhuszonöt év pápai enciklikáit, megtalálva bennük a társadalmi szolidaritásról, az emberi méltóságról és az ember elsődlegességéről szóló passzusokat - a pénz uralmának rovására. Ma már tagadhatatlanul változik a közgondolkodás, amint erre Tóth Tihamér is utalt föntebb említett előadásában. Róma mindazokra a kérdésekre, amelyekről eszmecsere folyt a szóban forgó konferencián, kiemelten figyel. A vatikáni Centesimus Annus Alapítvány, amelyet XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikája megjelenésének századik évfordulóján hozott létre II. János Pál pápa, nemzetközi pályázatot hirdetett az egyház társadalmi tanításával foglalkozó fiatal kutatók számára. Vessük tehát „láthatóan lutheránus” szemünket a Vatikánra, de szívleljük meg azt az intelmet is, amelyet Fellini a Róma című filmjében (1972) egy képzeletbeli vatikáni divatbemutató alkalmával egy világi szereplő szájába adott: „A világnak kell követnie az egyházat, és nem fordítva.” Az elmúlt huszonöt év válságainak vesztesei sóvárogva várják Isten fiainak megjelenését. Ne késlekedjünk tovább! Egyházunkban alapvető szemléletváltásra van szükség. A szerző matematikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense Gianfranco Ravasi bíboros előadása * # * Erdő Péter bíboros köszönti a konferenciát
