Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-06 / 14. szám
2 ■* 2014- április 6. FORRÁS Evangélikus Élet BÖJT 5. VASÁRNAPJA (JUDICA) - JN 11,46-53 Oratio oecumenica Úr Jézus Krisztus, az emberi gonoszság, számítás és hitetlenség ítéletet tartott fölötted. Te pedig a kereszten magadra vettél mindent, ami minket Istentől elválaszt, magadra vetted a világ bűnét, elszenvedted annak minden ítéletét. A kereszten függve is szeretted ellenségeidet, megbocsátottál a bűnösöknek, a mennyei Atya kezébe tetted életed. Add, hogy erre a határtalan szeretetre újra és újra rácsodálkozva hozzuk eléd kéréseinket. Isten Báránya, engedelmes voltál mindhalálig, megváltásunkért életedet adtad. Add, hogy mi is kitartóan és engedelmesen tudjunk követni téged. Könyörgünk egyházadért az egész világon. Adj erőt és bátorságot, hogy a megbékélést hirdesse, és megmaradjon melletted. Urunk, te, ha vádoltak is, csak az igazságot szóltad. Segíts, hogy az igehirdetők hűségesen hirdessék szavadat, igéd tisztán és igazan szóljon templomainkban, közösségeinkben. Könyörgünk azokért, akikre országunk irányítását bízod. Óvd meg őket az ítélkező lelkűiéitől. Adj nekik bölcsességet, hogy ne rövid távú és önös érdekek vezessék őket, hanem a te jó tetszésed és akaratod szerint kormányozzanak. Add az ő szívükbe is igédet, hogy annak igazsága vezesse döntéseiket. Minket pedig segíts, hogy jogainkkal élve felelősen tudjunk választani, tudva, hogy döntésünk hatással van kisebb és nagyobb közösségeink sorsának alakulására. Urunk, kegyelmedben bízva kezedbe tesszük a testi és lelki javakat nélkülözők, a betegek, gyászolók sorsát. Vigasztald meg őket, és adj nekik türelmes szívet, hogy elviseljék a szenvedést, és higgyék, hogy te azt is javukra tudod fordítani. Ne hagyd magukra az erőtleneket, csüggedőket, az aggodalmaskodókat, a magányosakat. Bátorítsd őket igéddel, hogy megélhessék azt a bizonyosságot, hogy nincsenek egyedül, te mindig közel vagy hozzájuk. Légy azokkal, akik a hit harcát vívják. Tedd őket állhatatossá, óvd meg őket a kétségbeeséstől, hogy reményüket csak beléd vessék. Úr Jézus Krisztus, aki fölött ítéletet tartottak, ítéld meg bűneinket, hűtlenségünket, hitetlenségünket, de ments meg minket! Főpapi szolgálatod soha ne szűnjön meg, járj közben értünk. Aki magadra vetted bűneinket, hogy ne nekünk kelljen elhordozni az ítélet súlyát, kérünk, hallgasd meg kéréseinket, fogadd el hálaadásunkat és dicséretünket. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Hatalmas egy szó a »pap«. Nincs nála kedvesebb, nyájasabb. Sokkal jobb hallani, hogy Krisztus pap, mint azt, hogy Úr vagy más egyéb. A papság lelki hatalom. Azt jelenti, hogy valaki közbelép, magára veszi a nép minden fogyatkozását, mintha csak a magáé volna, s könyörög érte. Átveszi Istentől az igét, amellyel mindeneket vigasztal és segít. Ez a név még az atya és anya nevénél is kedvesebb, vigasztalóbb. Igen, ez a név mindent magába foglal.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) A nagytanács azon a napon határozza el Jézus megölését, amelyen Lázár föltámasztásának hírét veszi. Az ítélet indoklása: „Ez az ember... sok jelt tesz’.’ Bővebb magyarázata: „Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.” Igazuk lett: negyven évvel később tényleg jöttek a rómaiak, és elvették tőlük a helyet is, a népet is. Pedig nem hagyták, hogy Jézus továbbra is csodákat tegyen, és az emberek higgyenek benne, hanem inkább megölték. De mindaz, amit a „tévedhetetlen” egyházi főhatóság Jézus megölésével akart elhárítani, sorra bekövetkezett. A nemzethalállal felérő szétszóratás éppúgy, mint az ószövetségi vallás lényegét jelentő áldozati kultusz megszűnése. De bekövetkezett az is, hogy az emberek tömegesen kezdtek Jézusban hinni. Első konklúzió: törvényszerű, hogy amit értelmünk tanácsára hallgatva, Jézus elvetése árán akarunk megmenteni vagy magunknak megtartani, az bizonyosan elvész. Amit pedig Jézus elvetése árán akarunk megakadályozni, az bizonyosan bekövetkezik. Második konklúzió: törvényszerű, hogy ha magunkénak tekintjük, ami nem a miénk, hanem Istené, akkor Isten azt bizonyosan el fogja venni tőlünk. Mert a szent hely és a szentek népe nem az egyházi főhatóságé, hanem Istené. Isten pedig mindig talál „rómaiakat” akik által elveszi tőlünk, ami az övé, noha mi magunknak tulajdonítjuk. És ne feledjük: keresztségünk óta az életünk „szent hely", ahol Isten akar munkálkodni, Isten élő Lelke, jöjj! Dicsérjük nevedet, mert Jézusunk ígérete szerint vigasztalónak jöttél közénk. Kérünk, vigasztald meg a megélhetés terhei alatt roskadókat, hiszen a mennyei Atya gondoskodik az övéiről. Vigasztald meg a koporsó mellett állókat, hiszen feltámadott Urunk az életnek és halálnak is ura, s nála vannak a halálnak és a pokolnak kulcsai. S vigasztalj meg minket mindnyájunkat, ha bűneink és mulasztásaink sokasága miatt kétségbeesünk, sőt elveszítjük reménységünket, s nem látunk utat magunk előtt! Isten élő Lelke, jöjj! Dicsérjük nevedet, hiszen te vagy a kegyelemnek és az irgalomnak Lelke. Oszlasd el bennünk azt a tévhitet, hogy téged minden esetben különleges és rendkívüli kísérőjelenségek követnek. Engedd megtapasztalnunk, hogy szélroham zúgása és lángnyelvek lobogása nélkül is munkálkodsz. Áldd meg az evangélium hirdetőit, szavaikban leplezd le képmutatásunkat, mutasd meg mentegetőzésünk tarthatatlanságát, adj őszinte bűnbánatot szívünkbe. A bűnvallásunkat követő feloldozásban pedig nyisd meg szívünket a bűnbocsánat elfogadására, bölcsességed befogadására. Munkálkodj minden úrvacsorái közösségben, teremts hitet bennünk és közösséget közöttünk. Add, hogy felismerhessük a mindenható Istenben a gondviselő Atyát, Krisztusban és embertársainkban pedig a testvért! Ki a főpap? a testünk pedig templom, amelyben Lelke akar lakni. Ha magunkénak tekintjük életünket, bizonyosan elveszítjük. Jézus ezért figyelmeztet: „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt’.’ (Mk 8,35) „...jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon mega népért, semhogy az egész nép elvesszen” - teszi hozzá az ítélethez Kajafás, aki főpap, és ezért a nagytanács féltékenységből és hatalomféltésből kimondott ítéletét próféciával igazolja. De nem számol vele, hogy az egyházi hivatal akkor is egyházi hivatal, ha gazember tölti be. Az általa mondott prófécia tehát érvényes és igaz: „Jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon mega népért..!’ Úgy van, ahogy mondja, de nem úgy, ahogy gondolja. Kajafás és társai úgy vélték, hogy ők mentik meg a népet azzal, hogy Jézust megölik. Mégsem az ő gyilkos tettük volt a népet megmentő cselekedet, hanem Jézus áldozata. Kérdés: az egyház mai népe érti-e, hogy Jézus áldozata mit jelent? Vagy ránk nézve is áll, hogy úgy van, ahogy mondjuk, de nem úgy, ahogy gondoljuk? Ahhoz, hogy Jézust a rómaiak halálra ítéljék, nem lett volna elegendő' az a vád, hogy „ez az ember... sok jelt tesz”. A rómaiakat a zsidók vallási vitái nem érdekelték. Olyan vádat kellett koholni, amely miatt a császár helytartója akkor is kénytelen Jézust keresztre küldeni, ha meg van győződve ártatlanságáról. Ilyen vád csak egy volt: a császár és a rómaiak Könyörgés a Lélekért Ezt egyedül te teheted, mert te vagy a közösség Lelke! Isten élő Lelke, jöjj! Dicsérjük nevedet, hiszen te vagy a bölcsességnek és az értelemnek Lelke. Segíts úgy hallgatnom a szószékekről hangzó szavaidat s úgy olvasnom a Szentírást, hogy közben rádöbbenjek, engem hívsz vissza az elhagyott atyai házba. Én vagyok az, aki elfogadtam az Isten minden ajándékát, majd félretoltam adakozó kezét. Segíts hinnem, hogy az elhagyott otthon kitárt ajtajában engem is vár kegyelmes Atyánk. Csak a te segítségeddel tudok visszafordulni tékozló utamról! Isten élő Lelke, jöjj! Dicsérjük nevedet, te az Atyától és a Fiútól jöttél, mint mindenek pártfogója. Vedd hát pártfogásodba azokat, akiket félrelöktek és kisemmiztek a hatalmasok. Légy pártfogója azoknak, akik megfáradtak a múlandó örömök utáni rohangálásban. Légy szószólója azoknak, akik mindenütt bezárt ajtókra, fölényes elutasításra találnak. Bátorítsd az ellankadtakat, adj elérhető célt a tétovázóknak. Mutasd meg mindnyájunknak az Isten országa felé vezető utat, segítsd megtalálnunk annak igazságát, hiszen te vagy az igazság Lelke! Isten élő Lelke, jöjj! Dicsérjük nevedet, mert te vagy az egység Lelke. Taníts meg minket arra, hogy elfogadjuk és befogadjuk a testvért. Azokat is, akik nem mindenben értenek egyet velünk. Ne engedd, hogy egyuralma elleni lázítás. Ez viszont a nép és az egyházi főhatóság bűne volt, és nem Jézusé. Amíg ők Róma ellen lázítottak és lázadoztak, addig Jézus meggyógyította a százados szolgáját, aki nem mellékesen a megszálló római hadsereg katonája volt. Mert Jézus nemcsak hirdette, hanem gyakorolta is az ellenség szeretetét. Miközben „sok jelt tett”, a békesség útjára tanította a népet. Nemcsak az Istennel, hanem az ellenségeikkel való megbékélés útjára is. Az ellenség gyűlölete helyett az ellenség szeretetének útjára. Arra az útra, amely távol esett az egyházi főhatóságtól. Az egyházi főhatóság - bár felhasználta a római uralmat a maga céljaira - valójában gyűlölte a rómaiakat. Talán éppen azért, mert tudta, hogy hatalma a rómaiaktól függ. (Mint ahogy később is, a mindenkori egyházi főhatóságok hatalma a mindenkori „rómaiaktól” függött és függ.) Jézus tehát Pilátus előtt joggal élhetett volna viszontfeljelentéssel. Igazat mondott volna, ha főpapi feljelentőit és a népet vádolta volna meg azzal, amivel őt vádolták. Ha Jézus nem hallgat - amin Pilátus felettébb csodálkozott is -, hanem beszél a kihallgatásakor, akkor Pilátusnak őt fel kellett volna mentenie, és Annást, Kajafást, a nagytanács tagjait, a zélótákat és - vérfürdőt rendezve - a nép közül még sokakat kellett volna keresztre küldenie. De Jézusból a rómaiak a legkegyetlenebb korbácsolással sem tudtak egy vádló szót sem kicsikarni följelentőivel szemben. Ezért Pilátus kénytelen volt őt a keresztre küldeni azok helyett, akik a lázadás bűnében valóban vétkesek voltak. házadat, valamint annak népét az üdvösség szempontjából közömbös dolgok megosszák. Hiszen a keresztyén gyülekezet magának Krisztusnak népe ezen a világon, „ahol csupa bűnbocsánat van, mert Isten is megbocsát, és mi is megbocsátunk egymásnak, hordozzuk és talpra állítjuk egymást!” Taníts hát felelősnek lennünk a másik emberért, minden testvérért, a gyülekezet közösségéért. S közben pedig tegyél minket „a második mérföld” utasaivá, akik mindig többet tesznek a kötelezőnél, akik vissza nem fizethető, meg sem hálálható tetteikkel tesznek bizonyságot a kívülvalók előtt az áldozatos szeretet Krisztusáról. Isten élő Lelke, jöjj! Dicsérjük nevedet, mert egyedül neked van hatalmad arra, hogy Jézus jászlává, Isten templomává tedd szívünket. Egyedül te teheted meg, hogy ő bennünk legyen, mi pedig őbenne éljünk. Egyedül általad mehet végbe az a csoda, hogy mi mint méltatlan tanítványai továbbadjuk mindazt, amit tőle kaptunk, az evangélium világosságát, a bűnbocsánat erejét s az üdvösség reménységét. Egyedül te vagy alkalmas arra, hogy szolgáidból és híveidből élő víz folyamai ömöljenek sokak felüdítésére. Isten élő Lelke, jöjj! Forrósítsd fel szívünket, mozgasd meg értelmünket és tagjainkat, s ajándékozz meg minket tevékeny élettel. Hiszen amit Urunk számon kér tanítványain, s A VASÁRNAP IGÉJE Szó szerint ezt jelenti, hogy Jézus a népe bűnéért halt meg, és népe - vádlóival együtt - azon a napon megmenekült a haláltól. Jézus - hogy őket mentse - áldozatul odaadta a saját életét. Ezért ő volt az igazi főpap, és nem Kajafás. Ezzel Jézus az új szövetség új „papi rendjét” alapította meg: azokét, akik önmagukat áldozzák föl, hogy másokat mentsenek, és nem mások föláldozása árán akarják magukat megmenteni. Jó lenne, ha az új szövetség népe megértené, hogy a keresztség szentsége által milyen „papi rendnek” lett a részese. Mert Péter apostol nem véletlenül írja: „Ti azonban választott nemzetség királyi papság szent nemzet vagytok..!’ (íPt 2,9) Jézus azonban azt is tudta, hogy áldozatával nem elég a bűn pillanatnyi következményétől - ott és akkor a keresztre feszítéstől - megmentenie főpapi vádlóit és népét, sőt Isten minden gyermekét. Mert a bűnnek nemcsak ideig való, e világi, hanem örökkévaló következménye is van. Mert minden bűn Isten elleni lázadás is egyben. A bűn örökké tartó következményétől, a kárhozattól pedig csak azok menekülhetnek meg, akik még ebben az életben felhagynak a lázadással, és megbékélnek Istennel. Jézus ezért Istennek ajánlotta áldozatát, hogy használja fel az ő önként vállalt halálát a bűnösök Istennel való megbékéltetésére, kiengesztelésére. így mentse meg őket az örök kárhozattól, és ajándékozza nekik az üdvösség soha el nem múló örömét. RÉGI'ÚJ LITURGIKUS SAROK amire szüksége van minden szűkölködőnek, az nem más, mint a te gyümölcsöd. Ajándékozd nekünk legnagyobb ajándékodat, a prófétálásnál, a nyelveken szólásnál, sőt a gyógyítás ajándékánál is nagyobbat: a Krisztusra mutató áldozatos szeretetet. S tedd kegyelmedből teljessé életünkben gyümölcsödet: adj másokat is megörvendeztetni tudó örömöt. A családban és gyülekezetben egyetértést munkáló, benned gyökerező békességet. Te biztass és késztess arra, hogy jósággal tudjunk fordulni rosszakaróinkhoz is. Add, hogy sorsunk nehéz fordulatait is beléd kapaszkodva, béketűréssel tudjuk hordozni. Végül taníts meg minket bölcsen és mértékletesen élni minden ajándékoddal. Mindezeket te magad táplálod és teremted bennünk puszta kegyelemből. Isten élő Lelke, jöjj! Ne engedd, hogy vétkezzünk ellened. Tarts vissza attól, hogy megfeledkezve nélkülözhetetlen segítségedről, magunknak tulajdonítsunk bármit is, amit te végeztél el bennünk vagy általunk. Ne engedd, hogy meghazudtoljuk szavadat, káromoljuk személyedet, hiszen te az Atyával és a Fiúval valóságos Isten vagy, élsz és uralkodsz örökkön-örökké. Ámen. ■ ZÁSZKALICZKY PÁL evangelikuselet.hu ■ Véghelyi Antal Isten élő Lelke, jöjj!
