Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-04-06 / 14. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. április 6. *■ 3 „Együtt (l)enni jó!” ► Heteken, hónapokon át készültek, gyakoroltak a XXIII. országos evan­gélikus hittanverseny iskolai országos döntőjébe jutott diákok. Túl a helyi selejtezőn, túl a kerületenkénti fordulón, március 29-én Aszó­don mérettek meg a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) fenn­tartásában működő általános iskolák tanulói. Egyházunk országos iro­dájának gyermek- és ifjúsági osztálya (GYIO) szervezésében négy kor­osztályban huszonöt csapat mérte össze tudását. Az állomások, feladatok előkészíté­se után az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium ezen a szombat reggelen megtelt élettel. Az ország számos pontjáról jöttek a csapatok, Soprontól Miskolcig; re­gisztráltak, mindenki kapott egy GYIO-kulcstartót és egy „menetleve­let” Méregették egymást, vajon ki lesz a jobb... Az intézmény dísztermének szék­sorai hamar megteltek. Várakozással teli tekintetek, félénk mosolyok. En­nek ellenére a „tegye fel a kezét, aki nem izgul” felszólításra sok kéz len­dült a magasba. A szervezők kö­szöntötték azokat, akik először ver­senyeztek, majd Novotny Dániel is­kolalelkész nyitóáhítata következett. A közös éneklés kicsit oldotta a fe­szültséget, aztán minden csapat bir­tokba vette az iskola termeit és ud­varát, ahol állomásról állomásra vár­ták a feladatok a döntősöket. A Bibliából kijelölt szakaszok idén az étkezéssel, a közösség élményével kapcsolatosak. A felkészülés során - mind az ószövetségi, mind az újszö­vetségi történetekben - olyan esemé­nyekkel ismerkedtek meg közelebb­ről a gyerekek, amelyekben az étke­zés, a hálaadás, a csoda, a megismé­telhetetlen élmény formálta közös­séggé a szereplőket. Egymással és (az evangéliumokban) Jézus Krisztussal. A kis csapatok ügyességben, kre­ativitásban, gyorsaságban egyaránt bizonyítottak. A feladatok között voltak játékosak és nagyon elgondol­kodtatok is. Minden korosztály fel­adatsorát más hitoktató, hittantanár­­közösség állította össze. A jól megérdemelt, tartalmas ebé­det követően népzenétől lett hangos az aula. A hangulatról az iskola volt és jelenlegi tanulóinak néptáncegyüt­tese gondoskodott. Tanulók, tanárok, kísérők, szülők, kicsik és nagyok mind együtt ropták. Aztán megszólalt a kis harang, és a díszteremben kezdetét vette az eredményhirdetés. A szervezők meg­nyugtatták a jelenlévőket: mindenki ügyes volt. Istennek hála, jó volt együtt lenni, tartalmasán eltölteni ezt a csodála­tos tavaszi napot. Hangsúlyozták: ne búsuljon senki, aki nem dobogós­ként végzett, mert mindannyian nyertesek vagyunk. Hiszen az Úr asztalánál mindenki vendég. A szervezők reménysége, hogy nemcsak a díjak, illetve a GYIO-s táskák és pólók utaztak haza a verseny résztvevőivel, hanem annak élményét is mindannyian magukkal vitték, hogy jó együtt. Igen, jó együtt lenni, Vala­kinek mindnyájan fontosak vagyunk! ■ Horváthné Csoszánszky Márta Az országos presbitérium megválasztotta az országos iroda új igazgatóját ► A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma március 26-i ülésén egyhangú­lag megválasztotta az országos iroda igazgatójának Krámer György evangélikus lelkészt, püspökhelyettest. „A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma az egy­ház szervezetéről és igazgatásáról szóló 2005. évi IV. törvény 128. § (4) bekezdés d) pontja alapján, az 1/2014. (III. 13.) országos szabályrende­letben írt eljárás lefolytatásával - egyhangú döntéssel történt megválasz­tását követően - az országos irodaigazgatói feladatok ellátására Krámer György lelkésszel szolgálati jogviszonyt létesít 2014. május 1. napjával, határozatlan időtartamra. Felelős: Gáncs Péter és Prőhle Gergely” - áll a 66/1/2014. (III. 26.) országos presbitériumi határozatban. Mint ismeretes, Kákay István Dezső korábbi országos irodaigazgató mandátuma múlt év végén járt le. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma azonban már 2013. szeptember 1. napjával tel­jes jogkörrel felhatalmazta Végh Szabolcsot, hogy - megbízott igazga­tóként - vegye át az iroda igazgatásának feladatait. Krámer György beiktatására május 15-én, ünnepi istentisztelet kere­tében kerül majd sor. M Forrás: Evangélikus.hu „Csődület” a Deák téren A koporsótól a bölcsőig Böjt 3. vasárnapjára a muravidéki Hó­dosra hívtak igét hirdetni. Meghatód­va állok meg a dombtetőre épített templom szószékén. Ismét azt élem át, amit az elmúlt években sokszor szívemre helyezett az Úristen: „Menj, és nézd meg hogy jól vannak-e test­véreid és a nyáj” (íMóz 37,14) E Szlovéniához tartozó, háromszáz lelkes falu egyik ékességéről 1828-ban ezt jegyezte fel Kossics József: „Ez ugyan Magyar templom, de némelly­­kor Vandalusul is tartatik benne az isteni szolgálat az egy néhány közel lévő Vandalus helységek kedvéért’.’ A „vandalus” szó a vendeket jelö­li. A település régi temetőjében nyug­szik a történelmi Magyarországon használt szlovén (vend) nyelv kiváló ismerője, Kardos János. A19. század­ban ő lelkészként egyrészt fáradhatat­lanul dolgozott az evangélikusság megmaradásán, másrészt - szemben a Habsburgokhoz húzó katolikus szlo­vénokkal - Kossuth Lajost támogat­ta. A lelkész és unokája síremlékénél azon tűnődöm, van-e az itteni magyar evangélikusságnak még jövője. Ezért is találkozom előzőleg a kis Szlovén Evangélikus Egyház új püspö­kével, Géza Filóval. December í-jén részt vehettem püspöki beiktatásán, és egyházunk, valamint a Lutheránus Világszövetség nevében köszönthet­tem őt. Csaknem harminc éve ismer­jük egymást: 1984/85-ben mindketten egy téli szemesztert töltöttünk Er­­langenben, a Martin-Luther-Bund központjában. Örömmel állapítjuk meg, hogy a szórványegyházak lelké­szeit és püspökeit jól összeköti az evangélikus diaszpórának ez a se­gélyszervezete. A megbeszélésen részt vesz Johann Laco, az egyház országos felügyelője, Leon Novak muraszombati lelkész, valamint az Andrejek házaspár. Számomra e két fiatal testesíti meg a szlovéniai magyar nyelvű evangéli­kus szolgálat jövőjét. A feleség, Györfi Judit elsőévesként még tanítványom volt, és szolgálatát azóta is igyekszem figyelemmel kísérni. Mitja pedig az­zal a céllal érkezett 2007-ben Buda­pestre, hogy megtanuljon magyarul, a mi hittudományi egyetemünkön meg­szerzett diplomával aztán majd Szlo­véniában végezzen lelkészi szolgálatot. (Tudni kell, hogy a jelenleg mindössze 16 lelkészt foglalkoztató Ids egyháznak nincs saját teológusképzése, és jelölt­jeik többnyire Pozsonyban végeznek. A hatodéves szolgálatát Szlovéniá­ban töltő Judit mostani és Mitja leen­dő mentora, Leon Novak esete kivé­telt képez: ő ugyanis a bécsi teológi­án kapott diplomát.) Jó hallani, hogy az új egyházvezetés késznek mutatko­zik arra, hogy - némi magyarországi segítséggel - mindkettőjüknek bizto­sítson szolgálati lehetőséget. Az egyházaink közötti együttműkö­dés számos egyéb lehetőségéről is tárgyalunk. Kicseréljük tapasztalata­inkat a közelgő 2017-es évfordulóra va­ló előkészületekről, valamint meg­vizsgáljuk, miképpen tarthatnánk kö­zös lelkészkonferenciákat. Lehetősé­get látunk szlovén-magyar-osztrák együttműködésre a vallási turizmus te­rén, valamint néhány szlovéniai fiatalt meghívok a Szélrózsa találkozóra. A18. században természetes volt, hogy az erről a vidékről származó Kuzmics Ist­ván lelkész és bibliafordító szolgálatá-Óriási élményben volt részük azok­nak, akik március 29-én nem valame­lyik politikai összejövetelt válasz­tották a fővárosban, hanem elmen­tek a Deák térre, ahol a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságának szervezésében villámcsődületre (flash mobra) került sor. A cél az volt, hogy önkéntesek és kórustagok segítségével Luther Már­ton énekét, zsoltárfeldolgozását együtt szólaltassák meg kicsik és nagyok. A szorgalmas próbák után zengett a tér az „Erős vár a mi Iste­­nünk”-tő\. A performanszról Almiéi­nak vonzásában Surdra és Nemescsó­­ra is átjártak az ő hívei. Egy olyan vi­lágban, ahol a közlekedés sokkal könnyebb, még inkább törekedni kel­lene a határon átívelő szolgálatra. Az inkább testvéri, mint hivatalos egyházvezetői megbeszélésen alkal­mam van megismerni egy, a mienk­nél is sokkal kisebb egyház gazdag hagyományát és mai társadalmi je­lenlétét. Joggal büszkék Primoz Tru­­barra (1508-1586), aki bibliafordító­ként megteremtette a szlovén irodal­mi nyelvet. Ennek is köszönhető, hogy egy olyan országban, ahol az evangélikusság a lakosság alig i%-át teszi ki, október 31. piros betűs ün­nep. Mellesleg a Szlovéniában forga­lomba hozott egyeurós érmét is az ő reformátoruk képmása díszíti. Marácfürdői otthonában megláto­gatom még a sajnálatos módon im­már ágyhoz kötött Skalic Gusztávot, aki évtizedeken át a szívén és a hátán hordozta a szlovéniai magyar evangé­likusság ügyét. Amikor 1953-ban ta­nulmányait megkezdte, akkor Jugo­szlávia és Magyarország ellenség­ként állt egymással szemben, és ebben a közegben kellett egyszerre a meg­békélést és a megmaradást munkál­nia. Imádságban adunk hálát a sok új lehetőségért, és kérjük az Urat, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Szinte a meghallgatott imádságot tapasztalom meg, amikor Bence Gab­riella alsólendvai felügyelővel talál­kozom. Több mesekönyv és novellás­­kötet szerzőjeként is alázattal és odaadással végzi szolgálatát a helyi magyar evangélikusság javára. Lánya is gyönyörűen beszél magyarul. vétel is készült, amellyel az evangé­likusság kulturális értékeit kívánjuk népszerűsíteni. Mint ismeretes, 2014-et a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház a reformáció és kultúra emlékévének hirdette meg. Az idei emlékévben kulturális események, kiállítások, kerekasztal-beszélgetések, konferen­ciák szerveződnek majd a gyülekeze­tekben, szerte az országban. A múlt szombati villámcsődület az év egyik kiemelkedő eseményének te­kinthető, hiszen zenészek, kórusta­gok, evangélikus iskplák és gyüleke-A hodosi (régi magyar nevén őriho­­dosi) istentiszteletet megelőzően ta­lálkozom Bunderla Rudolf polgár­­mesterrel, aki nem titkolt büszke­séggel számol be a falu fejlődéséről, és hangsúlyozza az egyház közéleti sze­repét. Természetesen egyetértünk, ugyanakkor tudom, hogy ezt koránt­sem lehet könnyű betölteni, hiszen a gyülekezetnek 1977 óta nincs ma­gyarul tudó lelkésze. Ezért is érzem fontosnak, hogy az Andrejek házaspár a jövőben a Muravidék több települé­sén - így Hodos mellett Domonkos­fán és Alsólendván is - végezhessen majd anyanyelvi szolgálatot. Reményik Sándor sokat idézett sorai jutnak eszembe: „Ti megbecsültök minden rendet, / Melyen a béke alapul. / De ne halljátok soha többé / Isten igéjét magyarul?!” (Templom és iskola) A hodosi istentiszteletet a Duna Televízió jóvoltából a Kárpát-me­dence és a világ számos pontján lát­hatják. Bármilyen hihetetlen, im­már hosszú fennállása során még nem volt példa arra, hogy „a nemzet televíziója” Szlovéniából közvetített volna istentiszteletet. Az alkalom az összefogás szép példája. Az ifjú­sági kórus szlovénül, a zömében idősebbekből álló énekkar magyarul énekel. A régi Dunántúli énekes­könyvet használják, és a szolgálók egyike-másika talán kicsit törve be­széli a magyart. Mégis, a reformáció hagyományához méltóan megvalósul az anyanyelvi istentisztelet. E drága örökség és az összetartozás jeleként adom át a gyülekezetnek a Luther vá­logatott müvei című könyvsorozat eddig megjelent két kötetét A temp­zetek fiatal és idősebb tagjai mozdul­tak meg, hogy a Bence Gábor által megírt zenét - amelynek alapmotí­vuma az Erős vár a mi Istenünk - együtt szólaltassák meg. Horváth Tamás rendező, Győri András Timo­theus vezető operatőr és a kamerá­kat kezelő tízfős operatőrgárda, va­lamint hangtechnikus, profi zené­szek, zenekarok, énekesek igyekez­tek azon, hogy valóban színvonalas videoklip készüljön. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna felvétele Forrás: Evangélikus.hu ÉGTÁJOLÓ t lomajtóban hajunkat borzoló és ru­hánkat cibáló szélben köszönünk el egymástól. Hiszem, ez nemcsak a márciusi időjárásnak, hanem a pün­kösdi Léleknek is a szele. A fiatal lelkész házaspár ennek je­gyében végzi szolgálatát. Életükkel tesznek bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus jelenlétében le lehet győzni nemzetiségi és egyéb ellentéteket. Leg­fontosabb szolgálatuk a hitébresztés. Hazaindulás előtt meglátogatom őket barátságosan berendezett rusz­tikus kis házukban. Látszik, hogy Mitja sok mindent saját kezűleg ké­szített. Hamarosan alighanem egy egészen különleges bútort is össze kell állítania: egy bölcsőt. Hiszem, hogy ez jelképerejű. Isten nemcsak az ő kis családjukat akarja megáldani, hanem az egész muravidéki evangélikusságot is. Isten, áldd meg a magyart. És a ven­det, szlovént s minden népet. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
Oldalképek
Tartalom