Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-02 / 9. szám
8 -m 2014. március 2. PANORÁMA Evangélikus Élet Sopron-Ödenburg - szlovák szemmel ► Ján Lachky szlovák evangélikus lelkész feleségével nemrég Sopronban járt a közös evangélikus egyházi múlt és kultúra nyomait kutatva. Eljutott a soproni gyülekezet és a líceum könyvtárába is. Soproni úti beszámolója szlovák szemmel, de a magyar-szlovák kölcsönös megbecsülés és egymás iránti nyitottság jegyében íródott. Sopron városába a budapesti Evangélikus Országos Levéltár igazgatójának, Czenthe Miklósnak a meghívására érkeztünk feleségemmel. Czenthe urat a Sola scriptura című egyháztörténeti dokumentumfilm forgatásán, lőcsei levéltári kutatásai közben ismertem meg. Szívesen időztünk Sopronban, amelynek históriája olyan sok szállal kötődik a miénkhez. Az osztrák határ menti magyar város bennünket, evangélikusokat történelmünkre, az 1681- es országgyűlésre emlékeztet. Az útikönyvek Sopront a legfestőibb magyar városként említik a régi bástyák alatti romantikus séták lehetőségével. Ez feltehetően azért is van így, mert a ma mintegy hatvanezres település büszkélkedhet a leginkább épségben maradt történelmi architektúrával Magyarország területén. Minthogy a város az ország legnyugatibb részén, a korabeli Bécshez kapcsolódó védőövezetben fekszik, elkerülte a másfél évszázados török uralmat, rombolást. És valóban - elvarázsolnak a karcsú, gótikus tornyok övezte girbegörbe utcák, melyek a történelmi városközpontot gyűrűzik. Az 1280-ban épített egykori ferences templom, melyet „Kecske-templomnak” is neveznek, koronázások és országgyűlések színhelye is volt. A Fő téren álló várostorony századokon át tűzvédelmi célokat is szolgált, így Tűztoronyként is emlegetik. Az utolsó nagy tűzvész 1676-ban pusztított a városban. Ha ma leküzdjük a háromemeletnyi csigalépcsőt, és felmegyünk a toronyba, akkor szerencsés esetben elláthatunk egészen az osztrák Alpokig. Ritkán van erre mód, mert a közeli Fertő tó védett mocsaras vidékét gyakran fedi vastag ködtakaró - így volt ez a mi november közepi látogatásunkkor is. A középkori belváros harmadik tornya az evangélikus templomé, amely 1784-ben, a türelmi rendelet után épült, s ez volt Magyarország legnagyobb evangélikus temploma. Akkor még természetesen torony nélkül, az csak hetven évvel később épülhetett hozzá. Az evangélikus épületek és intézmények - mint a parókia, a templom és a múzeum - a Templom utcában találhatók. A soproni képeslapok jelentős részét ezek fényképe díszíti. Az eredetileg gótikus épületeket a tűzvész után átépítették, barokk arculatot kaptak. Itt van az evangélikus gyülekezet levéltára és múzeuma is. Az eredeti templom, amely fából épült, sajnos a nagy soproni tűzvész áldozatául esett 1676-ban, ám a legnagyobb értékeket, a könyveket és az iratokat sikerült megmenteni. Máig is megcsodálhatjuk őket a soproni evangélikus gyülekezeti könyvtárban, amely kizárólag teológiai műveket őriz. Az 1557-ben alapított evangélikus iskola nagy könyvtárát az 1948- as államosítást követően választották ketté: a teológiai műveket a lelkészi hivatal épületében helyezték el, míg a könyvállomány másik része maradt az államosított gimnáziumban. Az iskola ma ismét evangélikus gimnázium, s a 19. századi lutheránus költőnek, az iskola egykori diákjának, Berzsenyi Dánielnek a nevét viseli. * % # A teológiai művek között egy gyönyörűen díszített, bőrkötéses Luther- Biblia keltette fel figyelmünket, amelyet Hieronymus Emsemek, Luther kritikusának a művével hasonlítottunk össze. Mindkét Biblia gyönyörűen illusztrált, amit annak köszönhetünk, hogy a szerzők nemcsak teológiai, hanem művészeti téren is küzdöttek egymás ellen. Végül Luther Bibliája vált a német irodalmi nyelv alapjává, míg Emser skolasztikus műve feledésbe merült, annak ellenére, hogy gazdagabban volt illusztrálva. Valódi unikumnak számít X. Leó pápa 1520-ból származó, Luthert kiátkozó bullája (e bullát égette el Luther válaszul Wittenbergben). Az itt fennmaradt példányon tanulmányozhatjuk a katolikus egyház Luther téziseivel szembeni ellenvetéseit. Soproni tanulmányutunkon szakértőként dr. Szála Erzsébet, a Nyugatmagyarországi Egyetem történésze és egyben a soproni evangélikus gyülekezet levéltárosa kísért bennünket. Városnézésünk közben sok értékes információt kaptunk tőle a város történelméről és a soproni evangélikus gyülekezet múltjáról. Lehetőségünk nyílott arra is, hogy személyesen megismerjük a helyi lelkészeket. Hagyományosan három evangélikus lelkésze van Sopron városának; egy közülük mindig a német lelkipásztor, aki a német nyelvű istentiszteleteket tartja. Akárcsak a múltban, úgy a jelenben is nagy hatással van a városra az osztrák határ közelsége. Meglátszik ez az utcák, a város tisztaságán (nem láttunk egyetlen graffitit vagy összefirkált falat) vagy a helyi lakosok meglepően jó nyelvismeretén. Szívesen igazítják útba a magyarul nem beszélő turistákat, mint amilyenek mi is voltunk. * * * A szerző dr. Szála Erzsébettel Nem meglepő, hogy a város és környéke sok más érdekességgel is szolgál. Tudták például, hogy mintegy harminc kilométerre Soprontól, egy háromezer lelket számláló, Fertőd nevezetű községben a 18. században az Esterházy hercegi család felépíttette Közép-Európa legfényűzőbb kastélyát, amelyet „magyar Versailles-nak” is neveztek? Az építkezés 1720-ban kezdődött, a kastélynak mind a százhuszonhat szobája gazdag rokokó dísszel ékes, a berendezés is ebben a stílusban készült. A kastélyt körbevevő borvidék történelme egészen a Kr. e. 3. századig nyúlik vissza (összehasonlításképpen: nálunk csak a 11. évszázadban jelentek meg az elsők). Ez a vidék a kékfrankosnak, a nálunk frankovka néven ismert minőségi vörösbornak a hazája. Az elnevezés még Napóleon idejéből származik, mikor a francia sereg itt táborozott, és annyira megkedvelték a helyi borokat, hogy mást nem is voltak hajlandóak meginni, és császár, I. Lipót is felismerte, hogy véget kell vetni az erőszaknak, vérontásnak, és leváltotta hadvezérét, a kegyetlen Kobb tábornokot. A helyzetet nehezítette, hogy még 1679 tavaszán pestisjárvány ütött ki. A protestánsok sorsdöntő hibát követtek el, amikor a török szultánnal szövetségre léptek, így a törökök veresége 17. századi összefoglaló amszterdami kiadása. Élénk kapcsolatról tanúskodik Ladislav Bartholomeides {Bartholomeides László, 1754-1825) természettudományi tankönyve is, melyet a szerző saját kezű metszetei díszítenek (ezek a német Rapp nevezetű természettudós munkája alapján készültek, melyeket a 18. század végén Naturgeaz akkori legértékesebb pénznemmel fizettek érte - a kékes színű bankókkal, a frankkal. Egészen elbűvölő, milyen mély benyomást gyakorol a történelem a jelenre. Sopron az a hely, ahol többféle - nyugati, balkáni - kulturális hatás érvényesül. Ha visszatekintünk a múltba, láthatjuk, hogy a város falai régi alapokon állnak. A település római kori elődvárosának, Scarbantiának az első írásos említése 456-ból való, azt árulja el, hogy a települést hatalmas földrengés pusztította. Sopron mai nevét az első várispánjáról, Suprunról kapta a 11. században. 1267-ben Sopron szabad királyi városi rangot kapott IV. László magyar királytól. Ez időtől kezdve a német ajkú lakosság betelepedésével jelentősen megnőtt a lélekszáma. A török hódoltságot Sopron elkerülte; erős városfalai, melyeket máig megcsodálhatunk, megvédték a lakosságot. Ezekben a századokban a városiak mintegy kilenctizedé ágostai evangélikus hitvallású, Luther követője volt. Tudjuk, hogy az 1681. évi soproni országgyűlés kulturális és vallási küzdelmek színtere volt, a protestáns és a katolikus fél állt szemben egymással. A protestánsokat erősítette a hagyományosan a bécsi udvarral szemben álló Erdélybe menekült bujdosókból kialakult Thököly-féle kuruc mozgalom. Mai vélemény szerint viszont nem vallási, hanem inkább politikai alapú volt a harc, amely Magyarország Bécs alóli felszabadulását próbálta elérni. Színleg vallási kérdések voltak az előtérben, de Thököly Imre, a protestáns felkelők vezére veresége után a török uralom alá került területre vonult. Mind a kurucok, mind a császári zsoldosok éltek a kemény és brutális megfélemlítés formáival. (A törökök elől hozzánk menekült rettegett horvát ügyvéd, Kolonics bevezette a büntetőjogba a török módszerek alkalmazását, például a kampóra akasztást, úgy, ahogyan Jánosíkot is kínozták.) 1677-ben a fanatikus katolikus egyben a Thököly-felkelés lehanyatlását is jelentette. A császár a török elleni sorsdöntő harc előtt, 1681-ben összehívta az országgyűlést Sopronba. Annak ellenére, hogy ebben az évben a felkelők elfoglalták a ma Szlovákiához tartozó területek nagy részét, az országgyűlés tagjainak csak egyötöde volt protestáns (közöttük az evangélikus Zay András). Az előző évtizedben a protestánsok nyolcszáznyolcvannyolc templomot vesztettek. A császár a katolikus papság nyomása alatt nem volt hajlandó a protestánsok követeléseinek eleget tenni, erre válaszul a protestánsok bojkottálták az országgyűlést. A nyomás hatására a császár engedélyezte - bár erősen korlátozva - a két protestáns felekezet, a kálvinista és a lutheránus vallásszabadságát. Megszűnt a korábbi vallásüldözés (lásd a gályarabságba hurcolt prédikátorokat), továbbá a protestánsok ígéretet kaptak a saját kezűleg épített templomok visszaszolgáltatására is. A soproni országgyűlés híres 26. cikkelye (artikulusa) az ország nyugati és északi szélén fekvő vármegyékben két helyen (az úgynevezett artikuláris helyeken) engedélyezte a nyilvános protestáns vallásgyakorlatot. Ilyen helyeken épült több máig is látható, szép evangélikus templom (úgynevezett artikuláris templom). Az igazi győztesek viszont a földesurak voltak, akiknek jogai vallási téren még erősödtek is, a „cuius regio, eius religio” („akié az ország, azé a vallás”) elve alapján. Annak ellenére, hogy ez az országgyűlés csak részben elégítette ki a protestánsok követeléseit, reményt adott arra, hogy a jövőben a helyzet jobbra fordulhat. A Rákóczi-felkelés háborús korszaka után, az 1781-es türelmi rendeletet követően, a 19. századra végül fokozatosan eljött a vallási tolerancia ideje. * * * Az evangélikus líceum könyvtárának régi állományában olyan művekre bukkantunk, amelyek összekötik Sopront és a mi történelmünket. Ilyen például Ján Amos Komensky (Comenius) schichte für Kinder című könyvében mutatott be). Hiányoznak viszont LudovítStúr korának, a 19. századnak munkái, ami a két nemzet hagyományainak különbözőségéből fakad. Útközben elődeinkre gondoltunk, kik beírták magukat a történelembe, mint például a hazájában alig ismert Andrej Kralovanskyra (Kralovánszky András, 1759-1809), akit Sopronban, mivel ott munkálkodott, és a városban is halt meg, tiszteletbeli polgárnak tekintenek. Ő a szerzője annak a természettudományi könyvnek, amelyet az egész monarchiában használtak, és amelyben először olvashatók bogarak, élőlények, ásványok és kőzetek megnevezései magyarul és szlovákul egyaránt. Ugyanezt az utat kellett megtenniük a világ legrégibb, 1735-ben Selmecbányán alapított bányászati-kohászati főiskolája professzorainak és diákjainak, mikor 1919-ben Selmecbányáról épp Sopronba költözött az intézmény. Még egy érdekesség: Sopron a leghűségesebb város (civitasfidelissima) címet kapta. Ez a megnevezés az első világháború utáni nyugtalan, a magyarok számára súlyos következményekkel járó időszakkal függ össze. Egy évezred után elvesztették területük kétharmadát. A trianoni békeszerződésbenben kijelölt államhatár szerint Sopron Ödenburg néven Ausztriához került volna. Sopron magyar lakossága azonban ezzel nem értett egyet, és végül népszavazással sikerült elérniük, hogy Sopron Magyarországnál maradjon. Ennek emlékére minden évben december 14-én a város díszbe öltözik. Ekkor, december közepén kezdődik a Fő téren a karácsonyi vásár is. Mi, szlovákiai evangélikusok büszkék lehetünk arra, hogy a történelem összeköti a múltunkat, a vallás pedig a jelenünket egy ilyen elkápráztató várossal. Sopron igazi, vérbeli magyar város, híres, mint az egri bikavér vagy a pikáns halászlé. Mindenképpen megéri megkóstolni. Aki így tesz, biztosan örökre szívébe zárja. ■ Ján Lachky Fordította Szabó Zoltán (Léva)
