Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-03-02 / 9. szám

Evangélikus Élet PANORAMA 2014. március 2. !► 9 Svédországi lelkészség - magyar szemmel Már régóta terveztem egy olyan képeslapot írni, amelyen az én „munkáim” is láthatók. Persze nem a megkeresztelt csecsemők, es­ketett párok és elbúcsúztatott megboldogultak vagy épp az úrvacso­ra mellől üdvözölt tekintettel fölállók. Hanem a svédországi Sunds­­vall vonzáskörzetéhez tartozó gyülekezetem munkahelyei: festői skandináv templomok, fakápolnák, no meg néhány - meglehetősen rendhagyó - munkaeszközöm is... Bizonyára a régiek sem akarták, hogy e fájdalmas szépség az elmúlás tengerébe vesszen, ezért kővel, vassal, fával és papírral játszották ki az enyé­szetet. Ravaszul megmunkálva, kom­binálva, hajtogatva az anyagokat - még az acélt is épphogy csak behorpasztot­­ták -, s létük eme sajkáját már vitte is hátán a becsapott tenger... 20i2-e.s adjunktusi - azaz beosztott lelkészi - szolgálatom helyszíne Alnö szi­getének öreg (1100 körül épült) temploma volt, amelynek belsőfestése a 14. szá­zadból maradt meg. Háttérben az „új templom”. Állóóra Alnö öreg templomában Egyik legkedvesebb s tán legidősebb munkaeszközöm a több mint ezeresz­tendős, egyetlen fenyőrönkből kifa­ragott keresztelőmedence, amelyet pár száz éve még kovácsoltvas abron­csokkal is körülpántoltak. Neve dop­­funt, igen régies svéd kifejezés „(be)merítőforrás” jelentéssel. Ez a medence hosszú évszázadokon át volt bemerítőalkalmatosság első svéd­országi szolgálati helyemen, Alnö szigetén. Kezdetben az öreg temp­lomban állt, innen költöztették át mai helyére, a pár lépéssel odább 1896-ban fölszentelt új templomba, ahol még külön pódiumot is kapott. Egy efféle muzeális tárgy odahaza, Magyarországon valószínűleg csak golyóálló üvegkalitkában volna szem­lélhető. Ehhez képest én a minap - agendámban lapozgatva - csak úgy rátámaszkodhattam az ezeréves al­­női dopfuntra... Akkor hirtelen úgy béli véres csatáját, századokig kono­kul kitartó nyomorát és okos dönté­sekkel világra segített, keservesen megszült jólétét. Tegyük hozzá: ez utóbbit elsősorban protestáns sza­badságukban éljenzett királyaiknak, majd az immár - „ingyen, kegyelem­ből, hit által” - megkönnyebbült lel­kűkből fakadó lutheri okosságuk­nak és svédacél-hajlékonyságú dip­lomáciájuknak köszönhetik. % % * Hála Istennek, számomra mindez megszokhatatlan, de a gyarló kielé­gíthetetlenséggel mindig mindent látni akaró - s így persze könnyen meg is csömörlő - szemek számára akár hétköznapivá is válhatna az a lát­vány, amely itteni lelkészi szolgálatom szinte bármelyik helyszínén napon­ta elém tárul. Ez az anyagát és színeit tekintve leginkább vas-, drapéria-, A több mint ezeresztendős dopfunt Ästön szigetének egyik csücskében, Skeppshamn kikötőjében áll az 1768- ban épült halászkápolna, melynek elődjét a gávlei halászok céhe építet­te még 1567-ben. Itt június elejétől au­gusztus végéig főleg esküvők, keresz­telők és a szigeten gyakori nyári ün­nepek alkalmain szolgálunk, valamint az egyetlen téli alkalommal: Szil­Míves magyar csillárok Tynderö templomában éreztem, mintha megboldogult Gusz­táv Adolf király krisztusi kereszttel ékesített zászlót lengető karjára tá­maszkodtam volna! Ebben a rönkben hirtelen ott lát­tam összesűrűsödve e hónapokig jéghideg „gránitország” összes múlt­gránit-, papír-, arany- és ezüstinstal­lációkban bővelkedő „díszlet” a ten­ger felől lassan földerengő bíboros hajnalokból bomlik ki, és a nappal­nak kevés téli órácskák végén vész el a flanelszürkeségben - a tétován repdeső madarakkal együtt... veszter éjjelén, a Nyársban, vagyis az újévi ima hajnalán. Hdssjőben található e háromfalvas pastorat (egyházközség) legnagyobb temploma. Az oltárától jobbra-balra nyíló ajtók mögötti sekrestye hatal­mas „kincstár” megtöltve ezeréves tárgyi emlékekkel, elődeink évszáza- Tynderö templomában tavaly több dós hűségének maradandó lenyo- keresztelőm és esküvőm volt, mint mataival. Adakozó nőegyletek és ahány istentisztelet. Sajnos már itt Hässjö - a háromfalvas pastorat (egyházközség) legnagyobb temploma hímzőkörök, virágalapítványok és gondnoki karok emlékei textíliák­ban, faragványokban, berendezési tárgyakban, arany és ezüst, avagy - néha kissé igénytelen - kerámia kegytárgyakban. Ljustorp temploma szerényebb mé­retű, de egyházzenei szempontból igen jól fölszerelt: szószék alatti hang­versenyzongorával, karzati orgonával és a szószékkel átellenben díszlő barokk kisorgonával. Sekrestyénk muzeális darabjai mellett békésen megférnek - a hangosítás korszerű kellékein túl - a kongák, dobok és gitárok is.... Főnökömmel, Tuulikki K. Bylund­­dal, a Harnösand Egyházkerület finn származású püspökével - már csak nyelvcsaládbeli szerencsés rokonsá­gunk révén is - kellemes a kapcsolat. Jövőre sajnos nyugdíjba vonul, de 2014 tavaszán még a mi gyülekezeteinkben is sort kerít egy búcsúvizitációra. Lögdö: skanzen, lósportcentrum, a parkot átszelő patak mindkét partján el­terülő hatalmas „piknikréttel” Egyúttal a svéd vidék több száz éves kézműipa­ri, mezőgazdasági és erdőművelési kul­túrájának emlékhelye is. Egykori kegy­ura jóvoltából épült itteni szép­séges kápolnánk is, esküvők és keresztelői ünnepségek kedvelt helyszíne, ahol nyaranta elég gyakran - rövid áhítattal be­vezetett - komolyzenei kon­certeket is szoktunk tartani. * * # Ástön szigetének keleti harma­dában van - szép hangzású a neve - Tynderö település. Templomában két hatalmas magyar ólomkristály csillár pompázik. Egyiket egy helyi birtokos ajándékozta a gyüle­kezetnek. Eredetileg//. Oszkár király 1862-es látogatására vá­sárolta saját kúriájába, de a ko­ronás vizit után azonnal le is szereltette a majd másfél mé­ter magas, gyertyafényben szikrázó alkalmatosságot, mert a főúri lak mennyezete nem bírta el a felséges urat elkápráz­tatni hivatott kincs szokatlanul nagy (ólomjsúlyát. Pontos má­sát már a gyülekezet vette meg hozzá, így ragyog együtt itt e kettő már vagy másfél évszázada. Nagyobb ünnepeken e csillármonstrumokat a padlásra erő­sített szerkezettel lejjebb, elérhető ma­gasságba eresztik, hogy negyvennyolc gyertyáját és ugyanennyi égőjét hi­ánytalanul izzásba hozzáír. sincs parókiánk, mert röviddel a svéd állam és az egyház 2000. évi hivatalos „szétválása” után a gyülekezet eladta. Egyházközségem, a Hássjö-Ljus­­torp-Tynderö Pastoratus lelkészi hi­vatala (Prästexpedition) e három tele­pülés földrajzi „közepén” egy viszony­lag fiatal, templomtalan ipari telepü­lés, Söráker központjában található. Közelebbről a helyi önkormányzattól bérelt kétszintes épületben, társbérlet­ben a földszinti La Sola pizzériával. (A pizzéria idővel pásztori szolgálatunk hasznos eszközének bizonyult, hisz Thord kollégámmal megosztott eme­leti irodánkban a meghitt lelkipásztori beszélgetéseinket időnként átlengi az ide fölfelhődző, életigenekkel teli friss kenyér illata.) Tynderö egykori népe halászatból élt; erre a jogot a királyaitól kapta. E szerencséjüket nyugtázta a helyi ha­lászcéh azzal, hogy egy pompás két­­árbocosnak a makettjét ajánlotta föl mint áldozati ajándékot (Votivskepp) a gyülekezetnek. Ilyen hajókat gyak­ran látni a part menti települések ká­polnáiban, így Sundsvallban, a belvá­rosi Gusztáv Adolf-templomban is. Az egykor szószékekre szerelt ho­mokórákat (timglas) leváltó, rendkí­vül díszes, hatalmas méretű állóórák svéd templomaink fontos keüékei, amelyek ugyan kevésbé látványosan, de sokkal pontosabban mutatják - éle­tünk múlását az örök időben. ■ Mátis András A szerző úrvacsorát oszt Ljustorp templomában

Next

/
Oldalképek
Tartalom