Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-02 / 9. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2014. március 2. !► 9 Svédországi lelkészség - magyar szemmel Már régóta terveztem egy olyan képeslapot írni, amelyen az én „munkáim” is láthatók. Persze nem a megkeresztelt csecsemők, esketett párok és elbúcsúztatott megboldogultak vagy épp az úrvacsora mellől üdvözölt tekintettel fölállók. Hanem a svédországi Sundsvall vonzáskörzetéhez tartozó gyülekezetem munkahelyei: festői skandináv templomok, fakápolnák, no meg néhány - meglehetősen rendhagyó - munkaeszközöm is... Bizonyára a régiek sem akarták, hogy e fájdalmas szépség az elmúlás tengerébe vesszen, ezért kővel, vassal, fával és papírral játszották ki az enyészetet. Ravaszul megmunkálva, kombinálva, hajtogatva az anyagokat - még az acélt is épphogy csak behorpasztották -, s létük eme sajkáját már vitte is hátán a becsapott tenger... 20i2-e.s adjunktusi - azaz beosztott lelkészi - szolgálatom helyszíne Alnö szigetének öreg (1100 körül épült) temploma volt, amelynek belsőfestése a 14. századból maradt meg. Háttérben az „új templom”. Állóóra Alnö öreg templomában Egyik legkedvesebb s tán legidősebb munkaeszközöm a több mint ezeresztendős, egyetlen fenyőrönkből kifaragott keresztelőmedence, amelyet pár száz éve még kovácsoltvas abroncsokkal is körülpántoltak. Neve dopfunt, igen régies svéd kifejezés „(be)merítőforrás” jelentéssel. Ez a medence hosszú évszázadokon át volt bemerítőalkalmatosság első svédországi szolgálati helyemen, Alnö szigetén. Kezdetben az öreg templomban állt, innen költöztették át mai helyére, a pár lépéssel odább 1896-ban fölszentelt új templomba, ahol még külön pódiumot is kapott. Egy efféle muzeális tárgy odahaza, Magyarországon valószínűleg csak golyóálló üvegkalitkában volna szemlélhető. Ehhez képest én a minap - agendámban lapozgatva - csak úgy rátámaszkodhattam az ezeréves alnői dopfuntra... Akkor hirtelen úgy béli véres csatáját, századokig konokul kitartó nyomorát és okos döntésekkel világra segített, keservesen megszült jólétét. Tegyük hozzá: ez utóbbit elsősorban protestáns szabadságukban éljenzett királyaiknak, majd az immár - „ingyen, kegyelemből, hit által” - megkönnyebbült lelkűkből fakadó lutheri okosságuknak és svédacél-hajlékonyságú diplomáciájuknak köszönhetik. % % * Hála Istennek, számomra mindez megszokhatatlan, de a gyarló kielégíthetetlenséggel mindig mindent látni akaró - s így persze könnyen meg is csömörlő - szemek számára akár hétköznapivá is válhatna az a látvány, amely itteni lelkészi szolgálatom szinte bármelyik helyszínén naponta elém tárul. Ez az anyagát és színeit tekintve leginkább vas-, drapéria-, A több mint ezeresztendős dopfunt Ästön szigetének egyik csücskében, Skeppshamn kikötőjében áll az 1768- ban épült halászkápolna, melynek elődjét a gávlei halászok céhe építette még 1567-ben. Itt június elejétől augusztus végéig főleg esküvők, keresztelők és a szigeten gyakori nyári ünnepek alkalmain szolgálunk, valamint az egyetlen téli alkalommal: SzilMíves magyar csillárok Tynderö templomában éreztem, mintha megboldogult Gusztáv Adolf király krisztusi kereszttel ékesített zászlót lengető karjára támaszkodtam volna! Ebben a rönkben hirtelen ott láttam összesűrűsödve e hónapokig jéghideg „gránitország” összes múltgránit-, papír-, arany- és ezüstinstallációkban bővelkedő „díszlet” a tenger felől lassan földerengő bíboros hajnalokból bomlik ki, és a nappalnak kevés téli órácskák végén vész el a flanelszürkeségben - a tétován repdeső madarakkal együtt... veszter éjjelén, a Nyársban, vagyis az újévi ima hajnalán. Hdssjőben található e háromfalvas pastorat (egyházközség) legnagyobb temploma. Az oltárától jobbra-balra nyíló ajtók mögötti sekrestye hatalmas „kincstár” megtöltve ezeréves tárgyi emlékekkel, elődeink évszáza- Tynderö templomában tavaly több dós hűségének maradandó lenyo- keresztelőm és esküvőm volt, mint mataival. Adakozó nőegyletek és ahány istentisztelet. Sajnos már itt Hässjö - a háromfalvas pastorat (egyházközség) legnagyobb temploma hímzőkörök, virágalapítványok és gondnoki karok emlékei textíliákban, faragványokban, berendezési tárgyakban, arany és ezüst, avagy - néha kissé igénytelen - kerámia kegytárgyakban. Ljustorp temploma szerényebb méretű, de egyházzenei szempontból igen jól fölszerelt: szószék alatti hangversenyzongorával, karzati orgonával és a szószékkel átellenben díszlő barokk kisorgonával. Sekrestyénk muzeális darabjai mellett békésen megférnek - a hangosítás korszerű kellékein túl - a kongák, dobok és gitárok is.... Főnökömmel, Tuulikki K. Bylunddal, a Harnösand Egyházkerület finn származású püspökével - már csak nyelvcsaládbeli szerencsés rokonságunk révén is - kellemes a kapcsolat. Jövőre sajnos nyugdíjba vonul, de 2014 tavaszán még a mi gyülekezeteinkben is sort kerít egy búcsúvizitációra. Lögdö: skanzen, lósportcentrum, a parkot átszelő patak mindkét partján elterülő hatalmas „piknikréttel” Egyúttal a svéd vidék több száz éves kézműipari, mezőgazdasági és erdőművelési kultúrájának emlékhelye is. Egykori kegyura jóvoltából épült itteni szépséges kápolnánk is, esküvők és keresztelői ünnepségek kedvelt helyszíne, ahol nyaranta elég gyakran - rövid áhítattal bevezetett - komolyzenei koncerteket is szoktunk tartani. * * # Ástön szigetének keleti harmadában van - szép hangzású a neve - Tynderö település. Templomában két hatalmas magyar ólomkristály csillár pompázik. Egyiket egy helyi birtokos ajándékozta a gyülekezetnek. Eredetileg//. Oszkár király 1862-es látogatására vásárolta saját kúriájába, de a koronás vizit után azonnal le is szereltette a majd másfél méter magas, gyertyafényben szikrázó alkalmatosságot, mert a főúri lak mennyezete nem bírta el a felséges urat elkápráztatni hivatott kincs szokatlanul nagy (ólomjsúlyát. Pontos mását már a gyülekezet vette meg hozzá, így ragyog együtt itt e kettő már vagy másfél évszázada. Nagyobb ünnepeken e csillármonstrumokat a padlásra erősített szerkezettel lejjebb, elérhető magasságba eresztik, hogy negyvennyolc gyertyáját és ugyanennyi égőjét hiánytalanul izzásba hozzáír. sincs parókiánk, mert röviddel a svéd állam és az egyház 2000. évi hivatalos „szétválása” után a gyülekezet eladta. Egyházközségem, a Hássjö-Ljustorp-Tynderö Pastoratus lelkészi hivatala (Prästexpedition) e három település földrajzi „közepén” egy viszonylag fiatal, templomtalan ipari település, Söráker központjában található. Közelebbről a helyi önkormányzattól bérelt kétszintes épületben, társbérletben a földszinti La Sola pizzériával. (A pizzéria idővel pásztori szolgálatunk hasznos eszközének bizonyult, hisz Thord kollégámmal megosztott emeleti irodánkban a meghitt lelkipásztori beszélgetéseinket időnként átlengi az ide fölfelhődző, életigenekkel teli friss kenyér illata.) Tynderö egykori népe halászatból élt; erre a jogot a királyaitól kapta. E szerencséjüket nyugtázta a helyi halászcéh azzal, hogy egy pompás kétárbocosnak a makettjét ajánlotta föl mint áldozati ajándékot (Votivskepp) a gyülekezetnek. Ilyen hajókat gyakran látni a part menti települések kápolnáiban, így Sundsvallban, a belvárosi Gusztáv Adolf-templomban is. Az egykor szószékekre szerelt homokórákat (timglas) leváltó, rendkívül díszes, hatalmas méretű állóórák svéd templomaink fontos keüékei, amelyek ugyan kevésbé látványosan, de sokkal pontosabban mutatják - életünk múlását az örök időben. ■ Mátis András A szerző úrvacsorát oszt Ljustorp templomában
