Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-02 / 9. szám
6 -m 2014. március 2. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Kosztolányi-idézetek és igézetek Udvaros Béla estje a budakeszi Kálvin teremben ► Saját Kosztolányi-élményét osztotta meg a közönséggel az Evangélium Színház egykori igazgatója február 20-án a budakeszi Protestáns Kör vendégeként. Evangélikus szempontból is fontos adalékokat tett közkinccsé Udvaros Béla, amikor Kosztolányi Dezső életéről és munkásságáról beszélt a témával való foglalatosság örömeit sem leplezve. Kosztolányi „erős várunknak” az anyanyelvet nevezte, ahogy erről a halála után, 1940-ben kiadott - Illyés Gyula által sajtó alá rendezett - kötet címe is (Erős várunk, a nyelv) tanúskodik. Arról, hogy korántsem csak a nyelv volt erős vár Kosztolányi számára, Udvaros Béla élő, verseket megelevenítő előadása tanúskodott híven. „Nem expozét szeretnék Önöknek tartani” - kezdte előadását az egy híján kilencvenéves „Béla bácsi” engedélyt kérve a közönségtől a családiasabb jellegű együttlétre. Kosztolányi Dezső költészetében épp a közvetlen természetesség volt az, ami megfogta, ehhez is igazodva hívta a hallgatóságot bensőségesebb beszélgetésre. Az 1885-ös esztendő virágvasárnapjától 1936. november 3-áig ívelő életút legfontosabb állomásait emelte ki az előadó, hogy aztán elmerülhessen Kosztolányi lírájának magával ragadó világában. A Szabadkán jólétben töltött, gondtalan gyerekkor kiváló alapot adott az ifjú költőnek a „kiváláshoz”. Apjának óriási könyvtára, nagy baráti köre volt, nem csoda, hogy a fiú korán toll- és nyelvforgató lett ebben a pezsgő közegben. 1903-ban került Pestre, az egyetem bölcsészkarára, ahol elsőkként Babits Mihállyal és Juhász Gyulával kötött barátságot. szerelmeskönyv című „bestsellerét” említette finom iróniával. A kötet csak két fejezetet tudott Kosztolányi Dezsőre szánni, a költőnek ugyanis életében mindösszesen két nőhöz volt köze. A „kései félrelépés” kapcsán Udvaros Béla utalt arra, hogy a dolog talán még Ilona szempontjából is megbocsátható volt, hisz ebben az időszakban az ínyrákban szenvedő költő már igencsak kifelé lépdelt ar életből. Utolsó kapaszkodója, nagy életélménye volt a szeptemberi áhítatba ejtő „elhanyagolt ügyvédfeleség” A száz szál rózsa legendája mellett Kosztolányi Dezső színes tintákkal író kedve és gyakorlata is szóba került. A költő ugyanis zakója zsebében nem csupán a kósza gondolatokat lenyomataim hivatott noteszt tartott, hanem többszínű tintapatronokat is. A piros a prózai írásokhoz kapcsolódó tartalmakat, a zöld a lírai megfogal-Udvaros Béla - otthonában Egyetemi évei alatt Kosztolányi Dezső azon az Üllői úton lakott, ahol ma a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodája és kiadója működik. A diákszállóba menet megihlették a költőt a lombos fejű, balzsamos illatot árasztó Üllői úti fák, múló ifjúságát kereste az ágak-bogak között, és kérte számon az „elvirágzókon”. (Ma már ezek a fák sehol sincsenek...) Udvaros Béla érdekes kitekintéseket tett más költők életére is, vizsgálódásai körébe vonva például a szerencsétlen sorsú, mosókonyhában gyerekeskedő József Attilát vagy a „forradalmár természetű” Ady Endrét, akit az apolitikus, diplomatikus Kosztolányi egyébként ki nem állt. Az egykori színigazgató különös áhítattal beszélt Kosztolányi szerelmeiről. Feleségéről, a „csupa i, csupa a” Harmos Ilonáról, illetve élete utolsó évének tündöklő csillagáról, a szanatóriumban megismert Radákovich Máriáról, akihez Kosztolányi a Szeptemberi áhítat című rendhagyó, mindenségbe szerelmes költeményét írta. Udvaros Béla a kortárs irodalmat is érintette, amikor Nyáry Krisztián így szerettek ők - Magyar irodalmi mazásokat, a lila szín pedig az újságoknak szánt jegyzeteket jelölte a híres noteszban - mesélte Béla bácsi. Virág Benedek tabáni plébános története is előkerült a verses kosárból. A „szent öreg” akit Kosztolányi megénekelt, „Kovakővel gyújtotta meg a gyertyát / s lúdtollal körmölt magyar éneket” (Ének Virág Benedekről). Köpcös kis ember volt - tette hozzá az előadó -, aki mindig amolyan „majálisokat” szervezett a Tabánban, várva a nagyevő és nagybeszédű barátokat. A már kevéssé pompázó vidéken sétálva Kosztolányiban megszületett a gondolat: „én gyakran elmentem volna hozzá, / hogy lelkemet szava beharmatozná”. Ez a „beharmatozottság” érződött Udvaros Béla előadásán is, aki a Virág Benedekhez járuló Kosztolányi Dezső verseihez járul rendszeresen lelki munícióért, és ezt híven adta tovább a Kálvin teremben összegyűlt telkeknek is. A Hajnali részegség című nagy verset zárásképp kívülről mondta el Béla bácsi, rámutatva arra, hogy szerinte a ma ismert szövegben sajtóhiba van: „dalolni kezdtem ekkor az azúrnak” helyett „az Úrnak” állt a versben. ■ Kinyik Anita ► Az Új Magyarország vidékfejlesztési program támogatásával mintegy 22,5 millió forintból felújított műemlék templomukért adtak hálát február 22-én a bakonycsernyei evangélikusok. Az alkalmon igehirdetéssel Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetője szolgált. A rendkívüli istentiszteleten jelen volt több egyházi és világi méltóság is, többek között D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház nyugalmazott elnök-püspöke és Törő Gábor országgyűlési képviselő, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke. Az ősi szertartás szerint öltöztették ünneplőbe az oltárt múlt szombaton, elhelyezve rajta a keresztet, a Szentírást, valamint az úrvacsorái és keresztelői eszközöket. Szemerei János prédikációjában a 36. zsoltárt idézve a „felhőkarcolók evangéliumáról” beszélt. Szólt arról, milyen lenyűgöző látványt jelentenek Isten alkotásai, a hatalmas, felhők fölé magasodó hegyek. Melléjük képletesen odahelyezte az emberiség története során összehordott „hegyeket”: azokat, amelyeket bűneinkből emeltünk az égig. Az égre kiáltó vétkek eltörlésére, helyrehozatalára önmagában képtelen az ember. Az emberi irgalmatlanságra Istennek azonban irgalmas válasza volt a Golgota hegyén, ahol Krisztusban megbocsátott minden bűnt. E templom is - most már teljes szépségében - Isten kegyelmének helyévé lehet az itt élők számára, fejezte be igehirdetését a püspök. Az ünnepi közgyűlésen Szarka István esperes, helyi lelkész ismertette az elvégzett munkákat, melyek - az oltár és az orgona felújítását kivéve - kiterjedtek a teljes templombelsőre. Sőt a templom külső vakolatának rendbetétele és a tetőhéjazat részleges felújítása is elkészült. Harmonikus színekkel gazdagodott az egész templom. A nyílászárók, a padok és az oszlopok mázolását, a karzat padlójának és lépcsőinek részleges cseréjét, a karzatmellvéd feliratainak aranyozását, a tetőszerkezet láng- és gombamentesítését, valamint a födém szigetelését is elvégezték. A gyülekezet tagjainak adományaiból új, energiatakarékos, szemet kímélő világítótesteket helyeztek el a templomban. Az esperes felszólalásának második részében már inkább a jövőbe tekintett. A közösség távlati tervei között kettős elképzelésről szólt, a gyülekezet külső és belső megújításáról. A reformáció kezdetének közeledő ötszázadik évfordulójáig szeretnék megújítani épületállományukat, és tervezik megépíteni a már tizenhárom éve dédelgetett álmukat, az óvodát. A második feladat a lelki megújítás- ez az Isten feladata, ezt ő végezheti el a hívekben és az egész magyar társadalomban. Ehhez Istennek jó eszközei vannak az ő igéjében és az ő Szentjeikében, valamint szentségeiben- fogalmazott Szarka István. Ami a hívek dolga lehet, hogy figyelnek, hogy komolyan veszik Isten üzenetét, amely törvény és bűnösöket felszabadító evangélium egyszerre. Ezt követően köszöntötte a gyülekezetét Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő, Bajkai János, a Bakonyért Vidékfejlesztési Egyesület elnöke, Túri Balázs polgármester, valamint Zászkaliczky Péter volt bakonycsernyei lelkész, a település díszpolgára. A rendezvényt estébe nyúló állófogadás zárta. ■ Sz. I. Megújult a bakonycsernyei templom Küldetésben - nemzedékről nemzedékre ► Hogyan lehet eljutni Dél-Koreából Indián át Kenya fővárosáig, Nairobiig? Erre a kérdésre az a negyven-ötven ember tudna válaszolni, akik február 22-én, szombaton részt vettek Budapesten az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) Deák téri - 2014. évi közgyűléssel egybekötött - csendesnapján... A nap összefoglaló témáját az Egyházak Világtanácsának néhány hónappal ezelőtti, a dél-koreai Busanban megtartott nagygyűlése adta: missziónk a békétlen és igazságtalan világban. Magáról a konferenciáról dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára számolt be, az ebédet követően pedig Kovácsáé Tóth Márta vönöcki lelkipásztor mutatta be vetített képekkel a világtalálkozó eseményeit, a házigazda országot, a koreai keresztényeket. Megrendítő volt látni a kilométereken át húzódó szögesdrót kerítést, amely elválasztja a koreai népet. Északon a diktatúra miatti szenvedés, délen szabadság és jólét. Az Indiában szolgáló Szigethy házaspár által küldött képes beszámoló is mutatta, mennyire megosztott a világ. Ők az egyházi elitiskolájukban végzett tanári munkájukról és a néhány kilométerrel odébb mélyszegénységben, ráadásul fogyatékkal élő süket és vak fiatalokról tudósítottak. Természetesen nagy figyelem övezte BálintnéKis Beáta beszámolóját arról, hogyan biztosítják továbbra is az árvák ebédeltetését Nairobi Kawangware nevű nyomornegyedében, illetve hogy miként oldják meg - még több pártfogó bevonásával - az elemi oktatásnál jóval költségesebb középiskolai tanulmányok fedezését. Az EKME erre a célra hirdette meg adománygyűjtő akcióját vízkereszttől húsvétig, kérve a gyülekezeteket, hogy istentiszteleti vagy bibliaórai perselyükkel támogassák e jó ügyet. A nap folyamán a közgyűlés meghallgatta és elfogadta az egyesület elnökeinek jelentését, a pénzügyi beszámolót és a költségvetés tervezetét is. A legmegindítóbb pillanat azonban az volt, amikor az újonnan választott pénztárost iktatta be a szolgálatba D. Keveházi László nyugalmazott esperes (képünkön). Varga Katalin a miskolc-vasgyári gyülekezetből indult, és ma a Budavári Evangélikus Egyházközség szolgáló tagja. Édesanyja a rendszerváltás után megszületett külmissziói egyesület alapító tagja. A Varga Katalint pénztárosi tisztségébe iktató lelkész pedig nem más, mint az EKME 1991-ben megválasztott első elnöke. Az áldó mozdulatban kifejeződésre jutott az is: a külmisszió ügyét immár egy újabb nemzedék kell, hogy magára vállalja. S ahogyan a nap nyitóáhítatában a vízmérnök dr. Bálint Zoltán hangsúlyozta: szolgálatunkban, magatartásunkban Krisztus példájához kell igazodnunk. ■ BPM
