Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-12-15 / 50. szám

Evangélikus Élet

élő víz

2013. december 15. » 11

Átugornám az adventét

Az egyik decemberi estén belém hasított egy szörnyű gondolat: szeretném „átugorni” az adventi időszakot. Megdöbbentem, ahogy ez az érzés ilyen tömör mondatként, szinte felkiáltásként tört ki belőlem. Az egyik legszebb időszakot átugorni, kihagyni az életemből és egyből karácsony szent estéjébe esni? Mi történt velem?Miért akarom kihagyni az adventét, és miért lenne jó, ha már karácsony lenne?

Több válasz is született, ahogy a napok teltek.

Átugranám, mert elegem van a sok viliódzó fényből, a programok tömkelegéből, a hangzavarból, a vásári zsibongásból, a zene állandó harsogásáról nem is beszélve. Nem mintha én nem szeretném a zenét, vagy nem szeretnék találkozni és beszélgetni barátokkal, ismerősökkel. Csak ez ilyenkor, karácsony előtt túl sok.

A gyertya megnyugtató fényét szeretném ott, a jászol homályában, ahol béke, nyugalom van. Ahol a kis Jézus gőgicsélését is hallom, mert csak az állatok szuszognak, és a pásztorok beszélnek suttogva. Szeretném kizárni belőle mindazt, ami nem oda való, ami megzavarja a figyelmemet,

és nem enged valóban Jézusra tekinteni. Ami nem engedi az ő megszületését várni, újra, minden évben, sőt mindennap, hiszen ezt jelenti az adventszó is: az Úr érkezése.

Átugranám, mert karácsonykor együtt a család, míg a hétköznapokban szinte alig látjuk egymást. Folyamatos szervezkedéssel telnek a napok: ki kit visz iskolába, óvodába, mikor milyen programra kell menni és persze kivel, stb. stb. Jézus születésekor is ott volt a család, nem számított a szegényes szállás, az állatok, csak az, hogy együtt vannak, és beragyog Isten fénye. Én is erre vágyom, talán ezért is sietnék hetekkel előre, a karácsonyhoz.

Átugranám, mert így kényelmesebb. Nem akarok megküzdeni a mindennapokkal, hogy nyitott, Istenre vágyó, üres szívvel lépjek a jászolhoz. Készen akarom a hitet. „Itt van Jézus, tessék!" - de ne kelljen érte tennem semmit, főleg ne kelljen „megdolgoznom” érte. Hulljon az ölembe, legyen az enyém, „mert megér demlem”. Pedig ha végigjárom az adventi utat a négy gyertyával, akkor letisztul minden, csak én maradok,

ahogy születtem, és akkor érezhetem, hogy „csöndesen és váratlanul/ Átölelt az Isten” (Ady Endre).

Szükségem van csendre, elvonulásra, magamba nézésre, szenvedésre, fájdalomra ahhoz, hogy valóban megnyíljon a szívem Isten előtt. Ahogyan Jézus is szenvedett értem, hogy nekem bűnbocsánatom legyen és örök életem. Nekem már ne kelljen a nagy harcot megvívni, csak a kis mindennapi csatáimat, azokat is Jézussal karöltve.

Hát ezért ugornám át az adventi időszakot: hogy megspóroljam a várakozást, a vágyakozást, a készülődést az ő érkezésére. Pedig minél jobban várom őt, vágyom rá, annál nagyobb lesz az öröm.

Pilinszky János szerint az advent a várakozás megszentelése, „rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy »meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk«. (...) Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel sem kevesebb annál, amire vár!’

Várakozzunk hát türelmesen, és megszületik bennünk Jézus Krisztus!

■ Bánfi Andrásné

Hangversenyező teológusok

Vácott koncerteztek az Evangélikus Hittudományi Egyetem zenei együttesei

> Az őszi szemeszterre különleges meghívást kapott az Evangélikus Hittudományi Egyetem kórusa és kántor szaka: a váci római katolikus püspöki palotában rendezett palotakoncertek sorozatának egyik estjén ők énekeltek és zenéltek.

Egyetemünkön - evangélikus hagyományainkhoz híven - igen nagy hangsúlyt kap a zenei oktatás, a zene szeretete. Kiváló kántor szakosaink tanúsíthatják ezt, ám nem csak nekik van lehetőségük zenélésre és éneklésre. A többi szak hallgatói a kötelező egyházzenei tanórákon kívül magánéneket tanulhatnak, orgonán, harmóniumon, rézfúvós hangszereken játszhatnak. Csatlakozhatnak az énekkarhoz is, melyet dr. Kinczler Zsuzsanna vezet, továbbá részt vehetnek az egyházzenei tanszék vezetőjének, dr. Finta Gergelynek liturgikusének-szemináriumán.

Mivel ilyen gazdag a lehetőségek tárháza, sok hallgató iratkozik be valamelyik kurzusra, társul az énekkarhoz, vagy tanul meg hangszeren játszani. A zenei tanórák az egyetemen vidáman és felszabadultan telnek, akárcsak a sok fellépés és szolgálat. Ifjú egyházzenészeink tudományos

konferenciákon, összejöveteleken, könyvbemutatókon vállalnak szolgálatot, és mindenhol vidám, igazi evangélikus hangulatot teremtenek. Ebben az évben zenei műsorral gazdagodhatott például a tudomány napjának programja, a Wesley- és a Luther-konferencia vagy épp a reformációi jubileumhoz kapcsolódó könyvek novemberi bemutatója.

Ősszel érkezett a meghívás Vácról: a püspöki palota díszterme várja palotakoncertre az egyetem hallgatóit. A program az egyházzene felekezeti sokszínűségéből kínál ízelítőt, ráirányítva a figyelmet közös gyökereinkre. A november 17-i estét Tóth Péter trombitaművésznek, egyetemünk rézfúvóstanárának játéka keretezte, majd magyar, héber, német dallamok csendültek fel, továbbá közös énekkincsünk koráljai.

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem zenei sokszínűségét illusztrálták Felegyi Mária, Bősze Veronika és Hoffman Edina gyönyörű, vallásos népdalokból álló blokkjai, illetve a gregorián témára született „népi” Kyrie-variáns. Dömök Krisztina pedig Bach Ich steh an deiner Krippen hier című művével gyönyörködtette hallgatóit. Az énekkart dr. Kinczler Zsuzsanna, a liturgikusének-szeminárium hallgatóit dr. Finta Gergely vezényelte.

Az estét dr. Beer Miklós váci megyés püspök kedves szavai zárták - sok áldást és erőt kívánt egyetemünk hallgatóinak a további szolgálatokhoz majd a közönséggel

együtt zengett Kodály Zoltán Esti éneke.

A kórusra az adventi időszakban még sok tennivaló vár. Többek között fellép a zuglói evangélikus templom zenés esti áhítatainak sorozatában, illetve az egyetem karácsonyi istentiszteletén is szolgálni fog.

■ Heisz Flóra teológushallgató

HIRDETÉSEK

Zuglói zenés esték

A zuglói zenés esték december 19-i alkalma 18 órakor kezdődik a zuglói evangélikus templomban (Budapest XIV. kér., Lőcsei út 32.). Az áhítat meghívottja Balasi Barnabás, a budapesti Batthyány téri Szent Anna-templom orgonistája, a Harmat Artúr Központi Kántorképző és a Szent István király konzervatórium (Budapest) tanára.

Balasi Barnabás 2011-ben beiratkozott a bécsi zeneakadémia orgona szakára, emellett a Notre Dame orgonistáival is kapcsolatot ápol. A párizsi orgonaélet hatása elsősorban improvizációinak hangzásvilágában mutatkozik meg. Bach és Buxtehude egy-egy jól ismert műve mellett a 19-20. század fordulóján élt francia zeneszerző, Eugene Gigout két alkotása, valamint egy saját improvizáció szerepel műsorán.

Igét hirdet Varga Gyöngyi teológiai tanár.

Schütz Karácsonyi története Kelenfoldön

A kelenföldi gyülekezet zenei együttesei december 22- én, advent negyedik vasárnapján 18 órakor bemutatják Heinrich Schütz Karácsonyi történet, azaz „A mi Urunk, Jézus Krisztus születése” című oratórikus művét. Magyar adaptáció: Bálint Zsolt (a recitativók szövegei Trajtler Dóra munkájának felhasználásával készültek).

Evangélista: Kéringer László ♦ angyal: Thurnay Viola ♦ Heródes: Cser Péter ♦ continuo: Pál Diana és Szontagh Márton.

Közreműködik a Fővárosi protestáns kántorátus és a Kelenföldi evangélikus gyülekezet ének- és zenekara (koncertmester: Hoós Andrea), valamint a Deák Téri Evangélikus Gimnázium fiú énekesei Bence Gábor vezetésével. Lelkészi szolgálat: Blázy Árpádné.

Helyszín: kelenföldi evangélikus templom, Budapest XI. kér., Bocskai út 10.

SEMPER REFORMANDA „Csak az Istennek szolgáló Izráelnek

válik javára Krisztus emberré létele. Ez az ő kedves népe, őértük lett emberré, hogy megváltsa az ördög, a bűn, a halál és a pokol hatalmából, és igazságra, örök életre és üdvösségre vezesse. Ez az a felkarolás, amelyről Mária énekel, és amelyről Pál azt mondja: Krisztus önmagát adta értünk, hogy megtisztítson minket a maga népévé (Tit 2,14). Szent Péter pedig ezt írja: »Ti azonban választott nemzetség királyi papság szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe...« (íPt 2,9) Ez Isten kikutathatatlan irgalmának gazdagsága, melyet nem érdemeinkért, hanem puszta kegyelemből kaptunk. Ezért mondja Mária: »megemlékezett irgalmáról«. Nem azt mondja, hogy Isten érdemeinkre és méltó voltunkra gondolt, mivel mi rászorultak és méltatlanok voltunk. Ebből fakad az ő dicsérete és magasztalása, és ezért kell, hogy dicsekvésünk és kérkedésünk elnémuljon. Saját irgalmán kívül nem talált mást, ami őt megindíthatta volna, és ezt a nevét - Irgalmas - akarta velünk megismertetni. De vajon miért mondja Mária, hogy »megemlékezett« irgalmáról, és nem azt, hogy »rátekintett« irgalmára? Azért - ahogy a következő vers mutatja -, mert ezt már megígérte. Sokáig halogatta a beteljesítést, és úgy tűnt, már el is feledkezett róla, ezt mutatták cselekedetei is. De amikor eljött, akkor nyilvánvaló lett, hogy nem felejtette el ígéretét, hanem szüntelenül a megvalósítására gondolt.”

M Luther Márton: Magnificat (Takács János és Percze Sándor fordítása)

HETI ÚTRAVALÓ

„Építsetek utat a pusztában az Úrnak!

Az Úr jön hatalommal’.’ (Ézs 40,3.10)

Advent 3. hetében az Útmutató reggeli és heti igéiben mennyei és földi hírnökök tolmácsolják az Úr érkezésének jó hírét: „Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az Úr maga mondja ezt’.’ (Ézs 40,5) Ki volt Keresztelő János? Krisztus hírnöke, előfutára s útkészítője: „...kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak...” S ki Jézus? „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,23.29) Ám Keresztelő János, mikor börtönbe került, ezt kérdeztette: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Mert ő ítélőbírót várt. Jézusról cselekedetei tanúskodnak; mindenkinek üzeni: „...boldog aki nem botránkozik megénbennem’.’ (Mt 11,3.6) „Hogyne volna boldog! - írja Luther. - Hiszen e királyban s igéjében öröm helyett az egész világ megbotránkozik, mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni - hanem a saját cselekedeteire és érdemére.” Senki meg ne tévesszen, mert az „Isten valamennyi ígérete Jézus Krisztusban lett igenné, és általa lett ámenné Isten dicsőségére.” (2Kor 1,20; LK) „íme, a mi Urunk, akit mindannyian várunk, ő megszabadít minket, alleluja!” (GyLK 727) Mi hűségesen sáfárkodjunk Isten - benne nyilvánvalóvá lett - titkával s az örömhír reánk (is, evangélikusokra) bízott üzenetével, mert az Úr fogja megítélni szolgálatunkat. „Egyáltalában ne ítéljetek azért addig míg el nem jön az Úr. (...) és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet!’ (íKor 4,5) S mit hirdetett Keresztelő János? „Térjetek meg mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 3,2) S mit Jézus? „Térjetek meg mert elközelített a mennyek országa’.’ (Mt 4,17) Egy héttel testté létele előtt felhangzik Gábriel hírnök örömüzenete: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. (...) A Szentlélek száll reád..., ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának’.’ (Lk 1,30-31-35) Pál tanácsa az Úr visszajövetelére váróknak: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra’.’ És áldása: „a békesség Istene” őrizzen meg „feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére”. (iThessz 5,16-18.23) Isten a Lélek adománya által Krisztusban megerősíti (konfirmálja) gyermekeit az ő szolgálatára: „Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk’.’ (2Kor 1,20) János előre láthatta, a mennyben a Bárány átveszi Istentől a hétpecsétes könyvet, s vigasztaló szót hallhatott egy véntől: „Ne sírj! íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét.” (Jel 5,5) A Szent s Igaz Dávid Fia ajtót nyit az örök életre az őt meg nem tagadóknak: „Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged... Eljövök hamar: tartsd meg amid van, hogy senki el ne vegye koronádat’.’ (Jel 3,10-11) És ha: „Koronáját elnyerem / Már az igazságnak (...) / Meglátom őt fényleni / Örök boldogságban.” (EÉ 507,2)

■ Garai András