Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-15 / 50. szám
12 •« 2013. december 15. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Barkóscinege Nem rokona a cinegéknek, a jól ismert széncinegének, hanem egy egészen más madárcsalád, a timáliák egyetlen hazai képviselője. Különösen a hím nagyon szép madár, a párja egyszerűbb színezetű. A nádasok és gyékényesek lakója. A hazai nagy nádasokban, például a Kis-Balatonon, a Fertő tavon vagy a Velencei-tónál mindenütt gyakori, de költ a halastavak nagyobb nádszigeteiben is. Kíváncsi madarak. Ha egy halastavi gáton meghallottam jellegzetes csilingelő hangjukat, és megálltam, rövidesen először egy madár, majd utána még több felkúszott a nádszálakon, jól megnéztek, aztán visszaereszkedtek a nádtorzsák közé. A barkóscínege állandó madár, nem vonul. Ősztől csapatokba verődve kóborol, és ekkor nagyobb távol-MESÉLNEK AZ ÁLLATOK fogott barkóscinegék gyomrában 420-850 apró homokszemcsét számláltak. Ezek tavasszal kiürülnek a gyomorból. A párok megható módon ragaszkodnak egymáshoz. Amikor a Velen-A karácsonyi történet ► Már csak néhány nap választ el bennünket Jézus születésének ünnepétől. A karácsonyi történetet - különleges módon - előre feleleveníthetitek itt, a Napos oldalon is. Az ünnepre áldott készülődést, a téli szünetre pedig jó pihenést kívánok szeretettel! Boda Zsuzsa József és Mária Názáretben éltek. Jegyesek voltak. Az Úr kiválasztotta Máo riát, és egy nap elküldte hozzá Gábrielt. Mária nagyon mego i^\ ijedt, de az így szólt hozzá:- Ne félj! Hamarosan fiad fog születni. Nevezd őt Jézusnak! A Magasságos Fiának fogják őt mondani, és uralkodásának nem lesz vége. Nem sokkal később Augustus császár népszámlálást rendelt el, ezért mindenkinek abba a városba kellett mennie, ahol született. József felültette Máriát egy hátára, és Betlehembe indultak. Mire odaértek, már nem volt a városban szabad szállás. Egy fogadós megsajnálta őket.- Elalhattok az istállóban, az íközött - mondta nekik.-ba fektette. Itt született meg Jézus. Mária bepólyálta, és egy Pásztorok őrizték a Sct^^^'^^-ukat azon a vidéken. Amikor Jézus megszületett, egy jelent meg nekik, ők pedig nagyon megijedtek. Az angyal azonban így bátorította őket:- Ne féljetek, mert nagy örömöt hirdetek, amely az egész nép öröme lesz. Üdvözítő született ma nektek Dávid városában, aki az Úr Krisztus. A jel pedig ez et, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen ^ K jelentek meg, akik dicsérték az Istent, és így énelesz számotokra: találtok egy keltek:- Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekságokra is eljut. A csapatok nem szívesen repülnek. Ha mégis, akkor folyamatosan csilingelve rövidesen újra a nád közé hullanak. A párok korán, márciusban kezdenek költeni, és évente kétszer, néha háromszor, sőt kivételesen akár négyszer is nevelhetnek fiókákat. Fészküket a nádas vagy a gyékényes sűrűjébe, a víz felett 40-100 centiméter magasan építik. Felváltva kotlának. Kikelő fiókáikat rovarokkal, pókokkal, férgekkel etetik. Télen, amikor eltűnnek a pókok és rovarok, a nád, a gyékény és különböző gyomok apró magvaival táplálkoznak. Ehhez a változáshoz gyomruk is átalakul: fala megvastagszik, és a sok felvett apró kövecskével, homokszemcsével együtt egyfajta reszelőként működik. Az osztrák Fertőben cei-tónál madarakat gyűrűztem, gyakran előfordult, hogy a már elengedett barkóscinege ott maradt a közelben. Párja még a kis vászonzacskóban volt, és hangokkal tartották a kapcsolatot. Ha a zacskóval elindultam, a kint lévő madár követett. Amikor aztán a párját is meggyűrűztem, boldogan repültek el együtt. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, hány barkóscinegepár él hazánkban? 2. Hány tojás van a fészkükben? 3. Hány nap alatt nőnek fel a fiókák? ■lujndau p ysudpzdij uvsodvu mouvquszp-pquszp -f íojoiCu-zCSpu z Udzaojo/íu jnpqjmoq 1 :qozsv]V/\ hez jóakarat. Miután elmentek az a *). elhatározták, hogy elmen-Ifmd! nek, és megnézik, amiről az égi hírnök beszélt nekik. ^ Sietve útra keltek. Megtalálták az istállót, benne a-ot. Nagyon megörültek, és elmondták az üzenetet, amit a mezőn az angyal mondott nekik. Aki csak hallotta, elcsodálkozott rajta. A pásztorok ezután visszatértek a («^^^^r>-hoz.^^ soha nem felejtette el ezt a látogatást.
