Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-11 / 32. szám
Evangélikus Élet élő víz 2013. augusztus 11. » 11 „Ne félj, mert megváltottalak...” Michael Martin igehirdetése az ökumené vitatémáiról 2. rész ► Előző, augusztus 4-én megjelent számunkban közöltük Michael Martin bajor evangélikus egyházfőtanácsos, ökumenikus és külügyi osztályvezető igehirdetésének első részét, az alábbiakban a második, záró rész olvasható. A prédikáció a Bajor Evangélikus Egyház ökumenikus megbízottainak július elején megtartott konferenciáján, Rothenburg ob der Tauber városának Szent Jakab-templomában hangzott el. „De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítod! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségre teremtettem, formáltam és alkottam’.’ (Ézs 43,1-7) Kedves Testvérek! Mivel Isten név szerint ismer bennünket, mivel mellénk áll, ezért mi is szabadok vagyunk, hogy odaforduljunk másokhoz. Nem kell félnünk egy- Két év szünet után szerinted miért volt szükség a DH újraindítására?- Azért, mert miközben - egyébként helyesen - úgy gondoljuk, hogy „gyülekezeteiben él az egyház” gyakran megfeledkezünk az érem másik, legalább ennyire fontos oldaláról. Arról, hogy Krisztus népe összetartozó és egymásért felelős, egymás iránt érdeklődő gyülekezetekben él. Az egyházkerületi újságból tájékozódhatunk egymás örömeiről, gondimámtól a keresztyén istentiszteleten. Nem kell bebeszélnünk magunknak, hogy a mi hitéletünk az egyedül helyes. Nincs szükségünk kifejezett elhatárolódásra római katolikus testvéregyházunktól ahhoz, hogy a saját evangélikus identitásunkat meghatározzuk. Nem kell teljesen egyforma egyházra törekednünk, hanem örülhetünk a felekezetek sokféleségének, és közben bízhatunk abban, hogy Isten név szerint ismeri a másikat is, és éppúgy szereti, mint minket. Ézsaiás végül a harmadik okát is megnevezi, hogy miért nem kell félnünk. így szól az Úr: „Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd idefiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről..’.’ Istennél mindenkiről szó van. Számára mindenki fontos. Mindenkit szeret: az északiakat éppúgy, mint a délieket, a keletieket éppúgy, mint a nyugatiakat. Mindenki számít. Isten gyermekeinek közössége minden égtájról összegyűlik, minden korból, minden egyházból és gyülekezetből jönnek. Isten mindenkit összejairól, terveiről is. A DH az egyházkerület arculatához szervesen hozzátartozott. Az a szándékunk, hogy az újrainduló újság két év szünet után ismét ezt a fonalat vegye föl.- Mi marad meg a régi DH-ból?- Elsősorban a szándék és a lelkűiét. Az a cél, hogy a lap a lutheri evangélikus tanítást komolyan vevő, igényes és érthető tartalommal tájékoztasson és tanítson. Tanulásra ugyanis nem csak a jó papnak van holtig szüksége...- Milyen típusú lapot tervezel? Missziói, teológiai vagy néplapot?- Az a tervem, hogy egyházkerületünk asztalára - és a kerületünk határain kívül élő korábbi és reménység szerint új előfizetőink asztalára - olyan újságot tegyünk le, amely mindhárom általad említett szempontot ötvözi. Biztos vagyok abban, hogy csak olyan újságnak lehet missziói hatása, amely úgy szól a mi életünkről, hogy eközben összhangra törekszik az egyház kétezer éves hitével, tanításával.- Miben lesz más szerkezetű az újrainduló újság?- Nem havonta, hanem évente négyszer jelenik meg, húsz oldalon, színes borítóval. Az újságban az elejétől lapozva az alaphang-összhangvisszhang sorrendiségét szeretném gyűjt - minden különbözőségükkel, minden erősségükkel és gyengeségükkel, minden hagyományukkal és meggyőződésükkel együtt. Amikor Isten összegyűjti az övéit, akkor megbékélteti a különbözőket. Nem kérdez a szent liturgiáról, a[z apostoli] folyamatosság felfogásáról és végképp nem a központi helyekről, mint Wittenberg, Zürich, London vagy Róma. Azt sem kérdezi, hogy valakit szabályszerűen elhívtak-e, vagy hogy a megfelelő időben a megfelelő tételeket szegezte-e ki az ajtóra, vagy csak elküldte őket. Még azt sem kérdezi, hogy volt-e valaki vasárnap templomban, vagy különleges nyelveken szólt-e. Ez mind helyes és jó lehet, de a kiválasztásban nem játszik szerepet. Istennél mindenki fontos. Egyik sem vész el. Egyiknek sem kell félnie. Saját bőrömön tanultam meg ezt a leckét a neuendettelsaui Meiser-házban. Azóta is többször megtapasztalhattam. Egy tehéntrágyával tapasztott, szagos maszáj kunyhóban - ahol úrvacsorát vettünk. Az ausztrál őslakóknál, akik lelkészükkel együtt próbálják a falu életét szervezni, közben a szegénység és a kábítószer spiráljából akarnak kitörni. Winnipegben, a futballstadionban tartott istentiszteleten [a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésén 2003-ban], ahol hutteriták és amisok [a tiroli Jakob Hutter (1500- 1536) követői, régi magyar nevükön habánok, belőlük váltak ki később az amisok; a közösségek a 18. században Amerikába vándoroltak], a[z újrajkekidomborítani. Az alaphang Isten igéje - rövid igemagyarázatként. Ezt követi az egyház kétezer éves tanításával való összhang - rövid teológiai és egyháztörténeti tanulmány formájában. Minden egyéb, ami a kerületünkben történt, az előző kettőre adott visszhang egyházi életünkben. A Dunántúli Harangszó korábbi számai is lényegében ezt a felépítést követték, ezt szeretném szerkesztési, tipográfiai eszközökkel megerősíteni. Az egyházmegyék eseményeiről tudósító oldalak mellett állandó helye lesz a püspök és a kerületi felügyelő gondolatainak az egyházkerület eseményeire reflektáló rovatban. A korábbiakhoz képest újdonság az is, hogy a borítón látható képhez a belső oldalon rövid képmeditáció kapcsolódik.- Kik vesznek részt a szerkesztés munkájában?- Minden egyházmegyéből egy szerkesztőbizottsági tag és néhány rendszeresen vagy alkalmilag dolgozó munkatársunk. Lelkész és nem lelkész egyaránt.- Hogyan lehet majd hozzájutni az újsághoz?- A gyülekezeteken és intézményeken túl várjuk az egyéni megrendelők jelentkezését is. Egy évre ezer forint adományt kérünk, ebben a postaköltség is benne van. A számlakezelést a Zalaistvándi Evangélikus Egyházközség, míg a postázást a zalaszentgróti Hazatérők Egyesületén keresztül önkéntesek vállalták. Mindent egybevéve nagyjából harmincán működnek közre a Dunántúli Harangszó előállításában és az olvasókhoz való eljuttatásában. Szeretnénk, ha a Dunántúlon megszóresztelők és egykori üldözőik leszármazottai közösen ünnepeltek - jóval a Lutheránus Világszövetség stuttgarti nagygyűlése [2010, hivatalos kibékülés a 16. században üldözött mennonitákkal] előtt. Ismételten megtapasztaltam: Istennek mindenki fontos. Egy se vesszen el. Egynek sem kell félnie. Egy kis felső-bajorországi szórványgyülekezetben, ahol tízen voltak a jéghideg templomban, Chicago mellett egy óriási nagy templomban, ahol ezrek voltak együtt, és egy magyarországi gyülekezetben, amelyet nem sokkal előtte mérgező iszapáradat öntött el. Isten újra meg újra hozzánk fordul. Minden különbözőségünk, minden képességünk és hibáink, minden gazdag hagyományunk és szokásunk közepette így szól hozzánk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Ez az igazi biztatás az ökumenikus közösségre, éppen akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy semmi sem megy tovább az egyházak között; éppen akkor, amikor olyan jól berendezkedtünk a többségi helyzetre; éppen akkor, amikor a másik nagy felekezetből való kollégánk észre sem vesz. Mindannyian Istenhez tartozunk. Ő név szerint ismer mindnyájunkat, és egyszerre szól mindnyájunkhoz: Ne félj! Ámen. Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ámen. ■ Fordította: Szentpétery Péter laltatott harang szava eljutna az ország másik végébe, illetve határainkon kívülre is.- Miért tudod ajánlani a DH-t a kerületen kívüli olvasóknak is?- Egyrészt azért, mert a DH nemcsak a kerület hétköznapjaira és ünnepeire reflektál, hanem olyan ismeret- és lélektágító írások is megjelennek majd benne, amelyek mindannyiunk számára értékesek és tanulságosak. Másrészt azért, mert a három egyházkerület nemcsak szervezeti, adminisztratív egységként él, hanem sajátos arculatot is hordoz. Érdemes tehát minél inkább megismerni a másik egyházkerületben élő evangélikusok miénkhez sok tekintetben hasonló, de rájuk jellemző karakterű életét. Ebből mindannyian csak gazdagodhatunk.- Isten adjon sok erőt a munkához és minél több olvasót üzenetének meghallásához! ■ Koczor György Heti útravaló „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad’.’ (íPt 5,5) Szentháromság ünnepe után a 11. héten az Útmutató reggeli és heti igéi ezt zengik: mi mindig kegyelemre szorulunk. „Krisztus által, hitben van menetelünk ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, és dicsekedünk is azzal a reménységgel, hogy részesedünk Isten dicsőségében” (Róm 5,2; LK) Urunk elnémítja az önmagával vagy másokkal dicsekedőt; de az alázatos bűnöst felmagasztalja, ezért kérhetjük: „Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok.” (GyLK 673) Ezt teszi az alázatos vámszedő is: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek’.’ Jézus ma nekünk mondja, ő megigazulva ment haza, nem úgy, mint az elbizakodott farizeus: „Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” - az ítéletkor. (Lk 18,13.14) Az irgalmas Isten a bűn miatt halottakat öröklétre kelti: kegyelméből üdvözíti; mert akiket ő elhívott, azokat meg is igazította. Pál tömören összegez:„...kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék’.’ (Ef 2,8-9) „Ez a farizeus a második kőtáblát is megtapodja. Nemcsak Isten ellen vét, de felebarátja ellen is gyűlölködik. Mit remélhetünk az ily »kegyestől«, ki oly elvetemült, hogy irigyli felebarátjától az üdvösséget?!” - kérdezi Luther. Isten rég ígéretet tett választott népe helyreállítására: „... én, az Úr, teszem alacsonnyá a magas fát, és magassá az alacsony fát’.’ (Ez 17,24) Ő szabadította ki a romlott Sodomából - ahol nem élt tíz igaz ember - Lótot, mert megszánta: „Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az Úrtól, az égből. így pusztította el azokat a városokat..!’ (íMóz 19,24-25) A pogány asszony nagy hittel, kitartóan kérte; Urának nevezte, megalázkodva előtte és a kegyelem morzsáival is megelégedve szaván fogta: „Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból’.’ Teljesült kérése: „Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög!’ (Mk 7,28.29) A vén Péter int: „... ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak..’.’ És erre kéri presbitertársait: „... legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját... önként..., készségesen; ...mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját’.’ (íPt 5,2—5) Hitelesen teheti ezt, mert már megalázkodott előtte, miután a világ tüzénél melegedve háromszor megtagadta Urát. Pétert nemcsak a kakas ébresztő kukorékolása indította bűnbánatra: „Ekkor megfordult az Úr, és (szelíd szemmel) rátekintett Péterre’.’ O „... kiment, és keserves sírásra fakadt’.’ (Lk 22,61.62) Isten népének hálaéneke soha nem érvéget. O megaláz minden kevélységet: „...lerombolja a megerősített várost, földig lerombolj a, porrá zúzza!' Ám nekünk erős vár(os)unk van! „Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” (Ézs 26,5.4) És aki már átment a „Jézus-ajtón” zengi: „Mily nagy az Úr kegyelmessége, / Én őt imádom...” (EÉ 58,1) .............................■ Garai András Újra szól a Harangszó Beszélgetés Kovács László nemeskoltai lelkésszel ► A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület döntése alapján ez év szeptemberétől újjáélesztik a Dunántúli Harangszót (DH), az egyházkerület újságját. A mostantól negyedévenként megjelenő lap főszerkesztésével Kovács László nemeskoltai lelkészt bízták meg. Az újrainduló újság menedzselésével foglalkozóként kérdezem volt évfolyamtársamat - ezért is a tegező forma - a megjelenésről és a tartalomról, múltról és jövőről, tudnivalókról és érzésekről.
