Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-11 / 32. szám
12 « 2013- augusztus ii. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Augusztusi anziksz Beléptünk a nyár utolsó hónapjába. Ilyenkor mindenki a melegrekordokkal meg a last minute utakkal van elfoglalva. Nekem az augusztus egészen mást jelent. Miután leérettségiztem - egészen a diplomáig minden augusztus azzal telt, hogy költözködtem, vagy éppen előkészítettem a költözködést. Minden évben. Kolesz, albérlet, egyik város, másik falu... Mindamellett, hogy utálom, el kell ismernem, vannak ennek pozitív hozadékai is. Például a szortírozás. A költözködés lehetőséget kínált arra, hogy kiselejtezzem és kidobjam mindazt, ami felgyűlt egy év alatt. Szinte hihetetlen, hogy mennyi kacatot, szemetet, porfogót, giccsparádét, fölösleges papírtengert tud az ember felhalmozni. Minden egyes augusztusban legalább két, százhúsz literes szemeteszsákot töltöttem meg csurig kidobandó cuccokkal. Ha ez nem történne meg, akkor egy idő után elborítanának a kacathegyek. Már egy év alatt is látványosan felgyűlnek, és kezdik átvenni az uralmat a szekrényekben, az íróasztalban, a polcokon, az előszobában. És szépen lassan kiszorítják a fontos dolgokat. Egy másik időben és helyzetben nagyon jól szemlélteti ezt a következő történet: „Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: »Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek.«” (Lk 19,45-46) Jézus kiűzi a templomból az árusokat. Félreértés ne essék, Jézusnak nem a pénzügyi-kereskedelmi területen dolgozókkal van problémája úgy általában, hanem azzal, ahogyan, és főképpen: ahol csinálják. Ilyen jellegű tranzakcióknak nincsen helyük a templomban, mert egy idő után kiszorítják azokat a dolgokat, amelyeknek ténylegesen a templomban van a helyük. így van ez a keresztény ember lelkében. Ilyenkor augusztusban sok gondot fordítunk arra, hogy a testünket megvédjük a hőségtől, melegtől. Naptej, sok folyadék, klíma, vízpart... Ezek mind nagyon hasznosak, sokszor elengedhetetlenek annak érdekében, hogy felfrissüljünk. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy a lelki felfrissülést csakis Krisztus tudja megadni. És ő adja ezt, ajándékba. De nekünk helyet kell készítenünk a számára. Ki kell hajítani mindazt, ami csak foglalja a helyet a szívünkben: harag, megbántottság, félelem, düh, kétségbeesés, bűnök... Akarni kell szabadulni tőlük, hogy legyen helye mindannak, amit Krisztus készített el a számunkra. És ehhez is segítségül hívhatjuk őt. Krisztus nem olyan, hogy ott áll az ajtó előtt, és karba tett kézzel figyeli, hogyan küszködsz lelkedet nyomó kacathegyekkel, hanem feltűri az ingujjat, és segít. Ha kéred... És akkor ő megajándékoz téged olyan dolgokkal, amelyeket elképzelni sem tudsz. Amelyeket személy szerint neked készített el. „»Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett«, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (íKor 2,9) ■ Kovács Viktor Névjegy: Kovács Viktor Szolnokon születtem, ott nőttem fel. Az ottani gyülekezetben találtam lelki otthonra, és kaptam meg elhívásomat. A teológia mellett a második hivatásom a zene. Többek között a teológushallgatókból álló Agape zenekarban játszom. Van egy csodálatos feleségem, Rita. 2012 őszétől az Evangélikus Hittudományi Egyetemen végzek lelkészi szolgálatot. OSZTOZÓ Bánkot nem bánod meg Negyven fokban nincs kedved a szobában üldögélni? Nem csoda. Ugyanakkor unod már, hogy a strandokon nyár közepén meg sem lehet mozdulni a tömegtől? Teljesen érthető. Ha egy forró napon különleges programot szeretnél, akkor irány a Bánki-tó! Itt egy helyen van minden, amire nyáron vágyhatsz: strand egy természetes állóvíz partján, kalandpark, kemping... És még annyit sem kell utaznod, mint a Balatonra! Volán-busszal másfél óra alatt el lehet jutni Budapestről Bánkra, a kis Nógrád megyei faluba - igaz, közben egyszer át kell szállni. A jogosítvánnyal bíróknak könnyebb dolguk van: a fővárosból autóval egy óra alatt elérhető a mára szépen kiépített strand. A látogatók akár pihenni, akár szórakozni szeretnének, megtalálják a nekik megfelelő programot. Ha barátaiddal érkezel, garantált a jó hangulat, mert a vízbe nyúló horgászstégekről lehet ugrálni, egy órára csónakot is bérelhettek, és ha közben megéheznétek, akkor a Tavifészek fogadóban diákok számára is elfogadható árakat kínáló büfét találhattok. A fogadóhoz tartozó Harcsa kocsma klasszikus falusi hangulatával, piros kockás abroszaival ideális hely, hogy a lángost egy hideg üdítővel öblítsétek le, vagy hogy a nagy melegben utánaküldjetek egy jégkrémet. Ha már meguntátok a fürdőzést, és extrém élményre vágytok, akkor látogassatok el a tó túloldalán fekvő szabadidő- és kalandparkba. A magasban három különböző nehézségű drótkötélpályán mászva, függve, lógva próbálhatjátok ki, hogy mennyire vagytok merészek, az ügyesen mászógése, hogy haza sem akartok menni. Semmi gond, a Nádas kempingben olcsó szálláshelyeket lehet bérelni. Nagyobb társasággal érkezőknek a faház a jó választás, de sátorozásra is van lehetőség, fejenként ezerkétszáz forintért éjszakánként. Ha pedig eleve hosszabb időre érkeztek, a bicikliteket ne felejtsétek otthon, mert a kát pedig a gyönyörű kilátás kárpótolja a fáradságért. A tériszonnyal küzdőknek sem kell elkeseredniük: a földön például a tollaslabda- vagy streetballpálya, illetve óriás sakktábla várja őket. Előfordulhat, hogy annyira megtetszik Bánk szolid pezskörnyéken vadregényes utakon tekerhettek. A Bánki-tó egynapos strandolásra és komplett nyaralásra is alkalmas hely. A vakáció hátralévő részére már nem kell törnöd a fejed, hogy hol vészeld át a kánikulát! ■ Barbi Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Itt minden a zene körül forog Nyári tanfolyam az Evangélikus Kántorképző Intézetben ► Amikor múlt télen a fóti Mandák-villában jártam, még sűrűn hullt a hó, és vastag takaróval borította be a tájat. A varázslatos épület akkor még csöndes és rideg volt, most viszont élettel teli és vidám, alig lehet megtalálni a zöldellő fák lombjai közt. A zeneszó és gyerekkiabálás azonban célomhoz vezetett, hiszen a nyári kántorképző tanfolyamokon negyven diák hangja zengi be az épületet. A július 11-27. közötti turnus résztvevőit látogattam meg. A házba belépve énekszó hallatszik, ez vezeti az érkezőt a helyes irányba, hiszen az ódon villában könnyű eltévedni. Recsegő padlójával és régi falépcsőivel olyan, mint egy kísértetkastély. Az énekszó a nagyteremből szűrődik ki, ahol épp a reggeli áhítat végénél járnak. Az előtérben egy kanapén két egyetemista lány üldögél, Gion Kata és Thurnay Viola, az utóbbi lábán telefirkált gipsszel. Mindketten gyakorlott vezetők; Viola - amellett, hogy a Zeneakadémián tanul - már három éve tanít is a kántorképzőben. Nekik már nem tűnik hosszúnak ez a három hét, amely az átlagos táborokhoz képest sok idő.- Nekem év közben van honvágyam, hogy visszajöhessek ide! - mondja nevetve Viola, és elújságolja, hogy bár harmadik nap eltörte a lábát focizás közben, még a fekvőgipsz sem akadályozta meg abban, hogy visszatérjen a többiek közé. Közben a nagyteremből kisereglik a több mint negyven diák, az áhítat után ugyanis egyéni órák következnek. A napi program látszólag igen kötött: félórás turnusokban ki-ki a maga szolfézs-, harmóniumvagy orgonaórájára megy, majd tizenegytől még egy kétórás kóruspróbát is tartanak. Ebéd után folytatódnak a zenei foglalkozások, és a tanárok vezette órák mellett egyéni gyakorlóidő is ki van szabva. Bár ahogyan a délelőtt folyamán a gyerekek elmondták, ha szükségük van egy kis szabad időre, a gyakorlást másik nap is bepótolhatják, vagy elcserélhetik valakivel. Késő délután aztán a közös órákon karvezetést tanulhatnak, a liturgikusorgonajátékórán pedig bepillantást nyernek a kántori munkába. Ez a kötelező napirend azonban nem tűnik tehernek a gyerekek vállán, lazításra pedig - az esti szabad idő mellett - lehetőség van az órák közti szünetekben. Néhány lány ezt ki is használja, mert az előtéri harmóniumon épp egymás üzenőfüzetébe írnak. A füzetek előlapjai nagyon stílusosan kottából készültek. Úgy látszik, itt minden a zene körül forog. Mint kiderül, két új épülettel bővült a táborhely, eddig ugyanis a villában csak szűkösen fértek el a résztvevők. Gion Kata kedvesen felajánlja, hogy megmutatja az új részt, ahol ő is lakik. Miközben átvágunk a hatalmas, árnyékos kerten, arról mesél, hogy a szűk három hét alatt épp megszokják egymást, a feszültségek feloldódnak, és pont akkor kell hazamenniük. Láthatóan jó közösség alakult ki a résztvevőkből, és mint elmondta, a tanfolyam után is tartják egymással a kapcsolatot. Közben belépünk az egyik új lakrészbe, amely olyan, mintha fiatalok albérlete lenne. A földszinten a fiúk szobája, az emeleten pedig a lány tanárok laknak. Vadonatúj konyhával, fürdőszobával és természetesen - az ágyak mellett megbújó — harmóniummal van felszerelve.- Itt is szoktak gyakorlóórákat tartani, aminek annyira nem örülünk, mert akkor délután nem lehet aludni! - mondja vidáman Kata. Miközben a lakást csodálom, többen elsietnek mellettem az órájukra, így én is jobbnak látom folytatni sétámat. A másik lakrész nyitott ablakai alatt elhaladva kedves látvány tárul elém: az egyik szobában két lány énekel, a másikban egy fiú harmóniumon játszik. A tábor területén akárhová lép az ember, az álra hasonlító helyiségbe lépek. Épp összetalálkozom Németh Sándorral, a tanfolyam vezetőjével, aki az egyik puha kanapén hellyel kínál. Fiatal kora ellenére már tizenhárom éve van jelen a kántorképző életében, először tanulóként, majd tanárként. Lendületesen elmeséli a júliusi tanfolyam történetét és a nap menetét. Kiderül, hogy a gyerekek néha meglepetéseket is okoznak.- Régi szokásunk, hogy a tanfolyam alatt készült fényképekből egy vagy több videót is összeállítanak a hozzáértők, ezt Fóti Hírmondónak is neveztük régebben. Ezeket aztán egy-egy este levetítjük a gyerekeknek. Idén arra is volt példa, hogy olyan összeállítást mutattunk nekik, melyen még a mostani előadógárda volt hallgató. A zenei és szabadidős programok mellett a bibliai tanulmányokra is figyelmet fordítanak - mondja Németh Sándor. Az esti áhítatokon Jézus szenvedéstörténetét kísérték végig, majd a résztvevők bibliaversenyen mérték össze tudásukat. Mint később a diákoktól megtudtam, ez a program a kedvencük, mert nagyon élvezik, amikor színdarabot kell alkotniuk az egyes történetekből. Beszélgetésünk végén a tanfolyamvezetőtől kapok egy csokoládét, az előző napi verseny landó zeneszó barátságos alaphangulatot teremt. Az udvar egyik padján tizennégy év körüli fiú és lány dúdol; épp az aznapi énekversenyre gyakorolnak.- Nincs lámpalázatok, hogy a többiek előtt egyedül kell énekelnetek? - szólítom meg őket.- Dehogynem! - válaszolja Bányai Tamás, aki már négy éve jár ide. - De csak addig, amíg kiállunk és elkezdjük, utána már megy magától. A három hét alatt megtanult énekek közül választanak egyet a tanárok, és azt kell elénekelnünk.- Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a kántorképzőbe?- Magamtól soha nem jutott volna eszembe; korábban soha nem hallottam róla, hogy létezik olyan, hogy „Fót”. És most mégis itt vagyok. A lelkészem küldött először, aztán megszerettem. Tetszik, hogy itt bár iskolai keretek közt tanulhatok, mégis a hangulat inkább egy táborra hasonlít. Nem akarom feltartani őket a készülésben, ezért inkább továbbmegyek. A villa hátsó bejáratán át egy tanári szobájutalmát, így egy kicsit én is táborozónak érezhetem magam. Már épp hazafelé készülődöm, amikor az udvarra kilépve meglátom, hogy a pingpongasztalnál népes gyereksereg gyűlt össze. Tizenéves fiúk és lányok játszanak, beszélgetnek az órák közti szünetben. Közéjük ülök a fal melletti padra. A kezdeti zavar után lelkesen mesélnek friss élményeikről. Van, aki Debrecenből vagy a határon túlról érkezett, de mint mondják, még a hosszú út is megéri. A közelebb lakókat vasárnaponként meglátogatják a szüleik, és van, aki egy délutánra haza is megy, hogy kialudj a magát, aztán újult erővel térjen vissza. Mivel nemsokára kezdődik a kóruspróbájuk, én is indulni készülök, de búcsúzóul még a lelkemre kötik, hogy hazafelé menjek be a kedvenc cukrászdájukba, ott ugyanis óriási gombóc fagyit adnak! A tanácsot megfogadom, és közben arra gondolok: de szeretnék én is ennek a nagy családnak a tagja lenni... ■ Kovács Barbara
