Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-12-08 / 49. szám

2013. december 8. » 11 ‘Evárigélikus Élet ******** -****,& ÉLŐ VÍZ ét*** Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme Adventi-karácsonyi gondolatok egy kamarakiállításon ► Advent első vasárnapjáig volt látható a kelenföldi evangélikus gyülekezet tanácstermében Olescher Tamás képzőművész Parabolák, tekercsképek és oltárok című - október közepén nyűt - kiállítása. Lelkileg megfürödve a festő műveiben, a képek szinte gyermekded egyszerűsége, tisztasága, élénk színei, nyugalmat és békességet árasztó atmoszférája ragadta meg a lá­togatót. Ezt igazolandó - karácsony közeledtén - irányítsuk most tekin­tetünket Az örök mű képei: Hiszek egy... című festmény egyik részletére. A karácsonyi hangulatot idéző kom­pozíciót látva talán éppen arra a bé­kére, még inkább bé­kességre vágyódunk, amelyet a művész se­matikus alakjaival, alakzataival elénk tár. Újra megállni szeret­teink körében a feldí­szített karácsonyfa körül, és együtt lenni meghittségben, sze­­retetben. Éppen ez az inkarnáció, az első karácsony egyik fő üzenete is! Csend­ben, egy félreeső he­lyen, távol a világ za­jától, egy idegen istál­lóban világra jött, tes­tet öltött az emberi­ség Megváltója. A szent családtól kissé hátrébb egy ka­put látunk. Egy nyi­tott, nagy kaput, a menny kapuját (?), amelyen keresztül bepillanthatunk a folytatásba, a jövőbe. A nagy piros szív - a Luther-rózsa szívére is em­lékeztetve - az életet, talán az értünk magát feláldozó Jézus Krisztus életét, féltő szeretetét jelképezi. Ez a szív ak­kora, hogy be se fér a kapun, a menny kapuján, azt üzenve a szem­lélőnek: ebben a szívben mindenki­nek, még neked és nekem is van hely! A szív mögött égő gyertya, mely­nek mintha kitárt-széttárt karjai len­nének. Gyertya, mely miközben fényt áraszt, önmagát emészti fel. Széttárt karok, melyek kit-kit magához sze­retnének ölelni. Ez a kereszt túlfűtött szimbóluma, nagypénteké, a megvál­tásé, amiért karácsony csodája tör­tént. A Mindenható értünk eljövő, élénkbe jövő, ésszel felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan szeretetének szimbóluma. És végül: kik azok ott, a képrészlet jobb alsó szegletében? A háromkirá­lyok? Jézus a megdicsőülés hegyén Mózes és Illés társaságában? Vagy ép­pen a Szenthárom­ság egy igaz Isten? Nem tudom, de nem is szándéko­zom megfejteni, mi­vel az elképzelések­nek egyenként is komoly és fontos üzenetük van kará­csonykor. .. Hogyan is olvas­suk Pál apostolnak Tituszhoz intézett pásztorlevelében? „Meri megjelent az Isten üdvözítő ke­gyelme minden em­bernek, és arra ne­vel minket, hogy megtagadva a hi­tetlenséget és a vilá­gi kívánságokat, jó­zanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban...” (Tit 2,11) így legyen - mindannyiunk életében. Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott és meghitt karácsonyi készü­lődést minden kedves Olvasónak! ■ Dr. Blázy Árpád Hovatartozásaim Amiről szeretnék írni, az egyrészt na­gyon személyes, sőt a személyessé­gében naiv és együgyű, másrészt vi­szont szentimentálisán általános. Három választ kaptam az Úrtól há­rom nap alatt, három csodával! Az őszi szünet első napjait a Ba­konyban töltöttük. Tésen vettünk szállást, az evangélikus templom melletti parókián. Elindulás előtt adtam a fiókáimnak egy-egy listát arról, hogy mit pakol­janak be a csomagjaikba (kinek írás­ban, kinek rajzos jelekkel). Négy óri­ási pakkot raktak össze! Amikor a szállásunkon előkerültek az alvós állatkák, kispárnák, focilabda, dob­ütő, könyvek, varrókészlet, műanyag gyümölcsök, üres sajtdobozok a le­endő kincseknek..., nem értettem, hová fértek el a ruhák. Az én csomagom lett mégis a leg­nehezebb. Én nem mütyüröket, ked­ves haszontalanságokat pakoltam be, hanem gondokat. A napi rutinban felőrölt spontaneitás és jókedv salak­ját, amely a „nem tudom, hová tar­tozom” teherré súlyosodott. Megkér­tem a kislányomat, hogy három ha­talmas puszival cuppantsa ki a fejem­ből a rossz gondolatokat. Nem rajta múlott, mindent megtett, de nem lett jobb - csak kicsit. (A mesebeli hár­mas számot kívántam!) Az első reggelen, amikor a család még aludt, felmentem a templomhoz, és reggeli imádságomban elmond­tam mindent az Úrnak. Azt súgta vissza, hogy ne vegyem nagyon zokon, de olyan vagyok, mint Jónás húgocs­­kája, aki azt hiszi, elmenekülhet a ki­hívások elől, mert - mondjuk ki őszin­tén - gyáva, nincs hozzá kedve, és tel­jesen alkalmatlannak tartja magát vállalt feladataira. És hamm, bekapott a cethal gondolatbuborék formájában, amelyben már csak böjtölni és imád­kozni lehetett. Ebben úsztam egész nap, és nem voltam büszke magamra. Első csoda, első válasz. Bandukol­tam kéz a kézben a hétéves legkiseb­bemmel, és beszélgettünk erről-arról, elsősorban az ábécé betűiről. Hirte­len megállt, és azt kérdezte, elmon­­danám-e neki annak az embernek a történetét, aki egy nagy hal gyomrá­ban volt, a Jónásét. Megdöbbentem. Honnan tudja? Nem várta meg a válaszom, mert odafutott egy nagy fához, és megölel­te: ez a családfám! Összekapaszkod­tunk, és átöleltük a fát és egymást. Ágas-bogas fa vagyunk mi is, akik egymásnak lettünk rendelve ezen a földi zarándokúton, és egymás gon­dolatait is olvassuk sokszor a szere­­tetben, amely fölülről árad ránk. A családomhoz tartozom! Második csoda, második válasz. Megérkeztünk a római fürdő hatal­mas szikláihoz, megpihentünk, igét olvastunk. Pont azon a helyen, pont azokban a percekben találkoztunk a tési evangélikus testvérekkel. Hihe­tetlen volt! Jót nevettünk, és örültünk egymásnak. Másnap egy másik városban még kétszer találkoztunk. Nevettünk, és felfelé mutogattunk. Krisztus testé­nek, az egyházának tagja vagyok! Hozzájuk tartozom, az egyházhoz, a testvéreimhez! Harmadnap, a túránk elején találtam egy vándorbotnak alkalmas ágat, és az­zal mentem, mendegéltem hegynek föl, völgynek le. Azon gondolkodtam, hogy tanítványa vagyok-e az Úrnak. Lesznek-e szavaim, lesznek-e tetteim, lesz-e imádságom? Néztem a botot, és arra gondoltam, olyan lehetetlen az, hogy engem az Isten használni tudjon, mint hogy ez a bot kivirágozzék. Ilyen csupasz, halott ág vagyok. Elérkeztünk egy feszülethez, és leültünk együtt, az egész család imádkozni az otthoniakért. Janka lányom olyan ügyetlenül ült le, hogy nekem esett. Kezében volt egy nagy csokor pitypang, és azt mind rám kente, de szó szerint. Kivirágoztam tetőtől talpig. A hiúságomnak biztosan jólesett volna, ha mondjuk rózsaszirmok, vadvirágok borítanak el, de a gyom­növényke kócos bóbitája is üzenet­té vált. Nem kell bot, nem kell sem­mi varázs-segéd eszköz, amely meg­mutatja az Úr hatalmát, mert nekünk kell jellé válnunk mindenki számára. Nekünk kell sugározni, hogy az Úr szeret. Jézus Krisztus óta nem virá­goznak ki a vesszők, hanem az em­beri életek, de azok is csak akkor, ha Jézushoz tartozunk. Jézushoz szeret­nék tartozni! A harmadik csoda gyújtópont is volt, mert az Isten ölelésében velem volt a családom, és a gyülekezetem­ből az egyik testvérem üzenetet kül­dött éppen abban a percben, hogy gondol ránk. Csend volt és békesség. Összetartozunk. „És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és sze­líd hang hallatszott” (íKir 19,11-12) ■ Papp Andrea SEMPER REFORMANDA „Lehet-ejobban kárhoztatni a gaz­dagságot vagy jobban megrémiszte­­ni a gazdagokat annál,_ mint hogy Is­ten üres kézzel bocsátja el őket? Ó, milyen hatalmas e kettő: ha Isten megelégít, vagy ha Isten elhagy! Hogy is segíthetne ebben a helyzet­ben bármely teremtmény! Mennyi­re meg tud rémülni valaki, amikor azt hallja, hogy kitagadta az atyja, vagy elveszítette ura kegyét. Mi, hatalmasok és gazdagok bezzeg nem ijedünk meg, amikor azt halljuk, hogy Isten elutasít minket. Sőt még azzal is fenyeget, hogy összetör, lealacsonyít és megüresít. Ezzel szemben mekkora öröm, amikor az apa jóságosán, az uralkodó pedig kegyelmesen fordul felénk. Vannak, akik erre ráhagyatkoznak, s ezért a testről és a vagyonról is képesek lemondani. Olyan nagy biztatást és vigasztalást nyújt nekünk itt Isten, de mi képtele­nek vagyunk élni vele. Nem fordítjuk a javunkra, nem adunk érte hálát, és nem örülünk neki! Ó, nyomorult hitetlenség! Mennyire makacs és megátal­kodott vagy, hogy nem érted ezeket a hatalmas dolgokat!” M Luther Márton: Magnificat (Takács János és Percze Sándor fordítása) Időszerű szeretet - könyvbemutató A Túróczy-hagyaték Alapítvány és a Luther Kiadó közös kiadásában je­lent meg a közelmúltban Túróczy Zoltán evangélikus püspök (1893-1971) igehirdetéseinek legújabb kötete, melyet december 8-án, vasárnap 17 óra­kor mutatnak be a győri evangélikus Öregtemplomban. Az alkalom elő­adói az alapítvány kuratóriumának tagjai. Túróczy Zoltán különleges alakja a 20. századi magyar történelem­nek és egyháztörténetnek: a Magyarországi Evangélikus Egyházban há­romszor választották püspökké, és erőszakos állami beavatkozással há­romszor állították félre. A püspök születésének 120. évfordulójára kiadott Időszerű szeretet a második félreállítása idején, 1953/54-ben írt prédiká­cióit tartalmazza. A könyv és a Luther Kiadó egyéb kiadványai a bemutató alkalmával kedvezményesen megvásárolhatók. HETI ÚTRAVALÓ „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltá­sotok’.’ (Lk 21,28) Advent 2. hetében az Útmutató reg­geli s heti igéi az Úr Jézus két eljöve­tele közötti időben élő keresztyéne­ket erre figyelmeztetik: ítélet előtt, ke­gyelem alatt élünk, és a világítélet bármikor elkezdődhet, mikor „az Ember­fia eljön az ő Atyjának dicsőségében, és megfizet mindenkinek az ő csele­kedetei szerint” (Mt 16,27; LK) Addig ti, christianusok „Hirdessétek a népek­nek, és mondjátok: íme, az Isten, a mi Üdvözítőnk eljő. - Igazságát hirdes­se az ég, mert ítéletet tart az Isten.” (GyLK 709 + 3) „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel’.’ Az Atya az íté­letet a Fiúnak adta át, ő így figyelmeztet: „...tudjátok meg: közel van az Is­ten országa. (...) Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el!’ (Lk 21,27.31.33) „Az irgalmas Isten nem akarta, hogy az ítéletnap hirtelen­séggel lepjen meg bennünket, ezért kegyelmével megtisztelve híven figyel­meztet. Hirdetteti igéjét, megtérésre hív. Jézusban minden bűnünk bocsá­natát kínálja.” (Dr. Luther) „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr el­jöveteléig. ...és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van!’ (Jak 5,7.8) S amíg reménységünk egészen be nem teljesedik, kövessük „azo­kat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Zsid 6,12). A megdicső­­ült Krisztus János által levelekben üzen földön élő gyülekezetének, és kéri övéit: térjenek meg a pogány bálványimádásból s a tévtanításokból, illetve térjenek vissza az első szeretethez. A szavát meghallóknak ígéri: „Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecs­kére írva új nevet...” (Jel 2,17) „Aki győz, annak enni adok az életfájáról, amely az Isten paradicsomában van’.’ (Jel 2,7) Mi csak vele győzhetünk. Ő a bíró, de mielőtt ítélne, eljött meghalni értünk. „Aki hisz a Fiúban, annak örök éle­te van...”( Jn 3,36) Ezt ő így erősíti meg. „...akihallja az én igémet, és hisz ab­ban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe’.’ (Jn 5,24) S akik örök életre „ítéltettek” jutalmat kaphatnak (lásd íKor 3,14). Pál írja: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megér­demel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszát’.’ (2Kor 5,10) A nagytanács előtt szabadító, megváltó Urunk kijelentette magáról: ő a Krisz­tus, a Felkent, a Messiás, „...mostantólfogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján’.’ És az Emberfia az Isten Fia! „Ti mondjátok, hogy én vagyok’.’ (Lk 22,69.70) Pál szerint ez lesz a feltámadás rendje: a második eljövetele­kor „... maga az Úrfog alászállni a mennyből, és előszörfeltámadnak a Krisz­tusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt el­ragadtatunk felhőkön az Úrfogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úr­ral leszünk’.’ (iThessz 4,16-17) Marana tha! - Urunk, jöjj! „Áldott Jézus, se­gíts minket erre, / Jöjj, és vígy át az örök életre, / Ahol örömben / Üdvözül­­tekkel élünk a mennyben!” (EÉ 509,4) ■ Garai András Evangélikus templomok a Magyar Televízióban December 8-án, vasárnap az Mi-en 10.52-kor Evangélikus templomok cím­mel a kővágóörsi és a várpalotai templomot láthatják nézőink. Szerkesz­tő: Nagy László, rendező: Nemes Takách Ágnes. IXOYC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom