Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-07-21 / 29. szám

4 41 2013. július 21. KERESZTUTAK Evangélikus í !► Folytatás az 1. oldalról EURÓPA ► Az Európai Egyházak Konferenciájának július 8-án befejeződött buda­pesti közgyűléséről előző számunkban részletes összeállításban számol­tunk be. Jelen számunk címoldalán részletet közlünk a tanácskozás zá­ródokumentumából, és vezércikkünk is a konferenciáról szól. Alábbi összeállításunkban folytatjuk a konferencia résztvevőivel készített villáminterjúk közlését. Az interjúkat a konferencia idején, tehát a zá­ródokumentum elfogadása előtt készítették tudósítóink. A résztvevők­től azt kérdezték, mit tartanak a konferencia fő feladatának, valamint hogy valóban úgy gondolják-e, hogy a szervezet késésben van. IA villáminterjúkat készítette: Bállá Mária és Kinyik Anita Joannisz thermopülai ortodox püspök- Mi volt kedvére való a konfe­rencia idején és a szervezés idősza­kában, és mivel nem volt elégedett?- Nem az első konferenciám ez a mostani. Háromszor voltam már CEC-közgyűlésen, egyszer pedig az Egyházak Világtanácsának konfe­renciáján vettem részt küldött­ként. Tehát nem ismeretlen szá­momra az itteni munkamenet.- Mi a konferencia legfontosabb feladata Ön szerint?- A legfőbb dolog segíteni Európának, amely rengeteg spirituális érté­két elveszítette. A konferencia feladata éltetni a reményt, a közös munka, valamint a fiatalok bátorítása, buzdítása. A legfontosabb gyakorlati tenni­való most az új konstrukció létrehozása. Ez vitákban, a vélemények ütköz­tetésével történhet meg. A találkozásban születhet újjá a konferencia.- Hogyan vélekedik, lehetséges a jövőben a fokozottabb ökumené a ró­mai katolikus egyház teljes körű. részévételével?- Az egység gyönyörű szó, de talán nem annyira illik ide. Mi itt megpró­bálunk együttműködni. Egy Istenünk van, Krisztus pedig a világ remény­sége. Ez az, amit meg kell próbálnunk szem előtt tartani. Ez a mi egységünk.- Elégedett-e a magyar szervezők munkájával? Volt-e olyan, ami gon­dot okozott Önnek budapesti tartózkodása idején?- Elégedett vagyok, bár meg kell mondanom, az idősebbek elég zárkó­zottnak tűnnek itt, Magyarországon, mintha a régebbi rezsimek árnyéka ülne rajtuk. Önök fiatalok, ezeket nem élték meg, de a nagyszüleik, szü­leik igen. Most is érzékelhető a kormány részéről néhány furcsaság. De lé­pésről lépésre „rendet lehet tenni" Önöknek véghez kell vinniük a saját for­radalmukat. De nem tüntetésekkel, lázadozásokkal, hanem szellemben kell szabadnak lenni. Krisztus felszabadítja az elmét. Ebben kell bízni. Stephanos, Tallinn és Észtország metropolitája, az Észt Apostoli Ortodox Egyház küldötte- Véleménye szerint mi volt a konferencia legfontosabb feladata?- Számomra mindenekelőtt a CEC identitásának megőrzése volt a legfontosabb. A CEC missziójá­nak folytatásához új alkotmányra volt szükség, új problémákkal kel­lett szembenéznünk, ezekre új vá­laszokat kellett találnunk. A legfon­tosabb azonban mégis az, hogy a CEC egy nagy fórum, az összes eu­rópai egyház fóruma. Vagyis nemcsak a nagy egyházak szervezete, ha­nem az olyan kis egyházaké is, mint amilyen a miénk is. A párbeszéden keresztül megérthetjük, hogy mindannyiunknak szüksé­ge van a másikra, együtt dolgozunk Krisztusért és az egyházunkért. Számom­ra ez a CEC legnagyobb érdeme, és ezért is vagyunk tagok, ezért jöttünk ide, mert számunkra ez az egyetlen lehetőség, hogy a többi európai egyházzal kapcsolatba kerüljünk. Reményeim szerint ezt a vonást őrizzük meg.- Mit gondol, elképzelhető-e a jövőben, hogy a római katolikus egyház aktív együttműködésével jöjjön létre egy széles szövetség?- Természetesen minden kereszténynek azt kellene célul kitűzni, hogy együtt dolgozzunk, s nem csak a társadalmi munkákban. Közösen kell az egyházak egységére vezető utat megtalálnunk, és talán ez a legnehezebb.- Hogy látja az egységet a CEC-en belül? Az Orosz Ortodox Egyház pél­dául nincs itt.- Az oroszok nem jöttek el, mert olyan önfejűek, mint a gyerekek. Ne­kik is tisztelniük kell a CEC alkotmányát. Senki nem küldte el őket a CEC- ről, azért távoztak, mert a mi kis egyházunk, az észt egyház felvételt nyert a CEC-be. Ez jelenti a problémát az oroszok számára. Mi ma már szabad országban élünk, ez a kis helyi egyház létezik. Nem ellenségeink az oro­szok, de nem is vagyunk testvérek. Mi boldogok lennénk, ha eljöttek vol­na, de nem ilyen feltétellel. Egyszerűen nem etikus, amit követelnek. Ők meghozták a döntésüket, de vissza kellene térniük az alkotmányhoz, ame­lyet minden tag tiszteletben tart. Nem a CEC a probléma, hanem ők.- Elégedett-e a magyar szervezők munkájával, illetve volt-e valami, ami nehézséget okozott?- Először találkoztam magyar emberekkel, nagyon szimpatikusak, ked­vesek. Nagyon szívélyesen fogadtak minket itt. Sok új kapcsolatot kö­töttünk, nagyon boldog vagyok, hogy itt lehettem. Remélem, visszaté­rek még ide, de akkor már nyaralni. I EGYHÁZA] Papok, pópák, pásztorok a közgyűlésen Ki gondolná, hogy Budapest XIII. ke­rületének panelszívében egy olyan futurisztikus-kulturális tér kapott he­lyet, mint amilyen a RaM (Radnóti Miklós) Colosseum? 2011 óta várja lá­togatóit a főváros első élményszínhá­zaként hirdetett épületkomplexum, mely július első hetére nagyon is va­lóságos darabot vitt színre: Európa ke­resztényei összefogásának kérdését CEC-közgyűlés címen. Vajon zöld ágra vergődnek-e a de­legáltak? Győzhet-e a „bibliás irány”? Szóhoz jut-e a kisebb? Lesz-e igazi párbeszéd? Lesz-e európai egység? Az ökumené kifejezés valódi töltettel bír-e még? Mekkora a tét? Mindezek a kérdések megfogalmazódhattak a szemlélőben az Európai Egyházak Konferenciájának (Conference of European Churches, CEO július 3- és 8. közötti közgyűlésén. A körfolyosón cirkálva sokféle fe­lekezeti öltözéket csodálhatott meg a laikus. A zöld pólós önkéntesek vigyá­zó szemei előtt, kávé mellett folyt az eszmecsere a különböző nemzetisé­gű és felekezetű, feltehetőleg egyes al­kotmánypontokkal kapcsolatban el­térően vélekedő, de egyformán CEC- igenlő képviselők között. Reverenda, fejfedő, tekintélyes sza­káll. Kissé megilletődve közeledtünk az egzotikusnak tetsző egyházi méltósá­gokhoz, de rövid úton rájöttünk, nincs rá ok, szívesen nyilatkoznak, és érdek­lődve fordulnak felénk. Akár a ciprusi püspök, akár az észt egyházfő. Természetesen nemcsak férfiak kép­viselték Európa különböző egyházait a nagygyűlésen, hanem - egyharmad arányban - hölgyek is. A körfolyosón tehát kisebb - hol lágyabb, hol öntu­datos-kopogós - léptek is előfordultak, s ez a megújult bizottsági összetételből is látszik: az utolsó szavazás jóvoltából a nők majdnem ugyanannyian képvi­selhetik egyházukat a CEC központi bi­zottságában, mint a férfiak. Egyházunk delegáltjai - Cselovsz­­kyné Tarr Klára, az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályának ve­zetője, László Virgil teológiai refe­rens és Garai Szilvia, a finn nagykö­vetség munkatársa - napról napra friss hírekkel vártak bennünket, testvérie­sen megosztva velünk a zárt ülések nyílt kérdéseit, a voksolások menetét vagy nagyvonalú mellőzését. A retorikai profizmusért a pálmát alighanem Julio Murray, a Latin-ame­rikai Egyházak Tanácsának (CLAI) el­nöke, illetve a Panamai Episzkopál (Anglikán) Egyház püspöke vihet volna el a konferencián. Az eseméi fő előadójaként hívták meg a sugár; dél-amerikait, aki a színpadon sz* emelt a kisebbségek egyenjogúságáé is. A kulisszák mögött pedig elmese te, hogy korábbi magyarországi látc gatása során egy, a hátrányos helyz* tűekkel foglalkozó ortodox gyülekeze ben milyen sok jót tapasztalt. Állít: sa szerint ilyen pozitív, segítő hozz: állásra volna szükség a romakérdésbe Majd minden megszólaló hangsi lyozta a fiatalok, a következő generác feladatainak fontosságát Pedig nem se ifjú delegálttal találkozhattunk az e» ményen, habár Garai Szilvia evangél kus ifjúsági küldöttet - akinek, mii mondta, más a munkaterülete - egye len magyar lutheránusként a CEC ga dasági bizottságába választották be. ■ - KANYIKA Rebekka Hejmark Svenningsen, a Dán Evangélikus-Lutheránus Egyház megfigyelője- Mi a feladata egy megfigyelőnek?- A Dán Evangélikus-Lutherá­nus Egyház delegációjának tanács­adójaként érkeztem, én igazítom el a csoport tagjait a napirenddel és a programpontokkal kapcsolatban.- Mi tetszett Önnek a konferen­cián, és mivel nem volt elégedett?- Rendkívül hosszúra nyúltak a.ta­­nácskozások. Ellenben az ételek na­gyon ízlettek. Nagy öröm régi bará­tokkal találkozni és újakat megismer­ni a testvéregyházakból. Nekem ez az első CEC-közgyűlésem, első alkalom­mal láttam a rengeteg egyház képvi­selőit így együtt. Nagyon érdekes az együttműködés dinamikája, ez na­gyon tetszett. Bonyolult eljárás egy új alkotmány elfogadása, nem min­denki volt megfelelően felkészülve egy ilyen komoly döntésre, ez viszont kevésbé volt rokonszenves.- Mit gondol, mi a konferencia legfontosabb feladata?- Mögöttünk van az új alaptör­vény elfogadása, ez nagyon lényeges volt. Megszületett a döntés, így to­vábbléphetünk, koncentrálhatunk az új feladatokra. Időszerű volt már. Azt hiszem, a tagok is arra áhítoznak, hogy a vitatkozás után akcióba len­düljenek.- Miként látja az ökumenikus egység lehetőségét a római katolikus egyházzal?- Azt hiszem, a mi életünkben nem jön létre még a szűkebb értelem­ben vett egység sem. Merthogy a kér­désnek csak az egyik fele az, hogy le­hetséges-e, a másik viszont az, hogy az egyházak tényleg ezt akarják-e. Fel­hőtlenül egymás mellett élni, egymást tiszteletben tartani, párbeszédet foly­tatni - ez lenne az ökumené célja. Nagyon szép lenne, ha megvalósul­na az egyházak egysége, de jelenleg szerintem nem túl jók a kilátások. Felix Beck, az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács képviselője- Önnek mint az ifjúsági tanács képviselőjének mi a feladata a kon­ferencián?- Az Európai Ökumenikus Ifjú­sági Tanács társult szervezetként vesz részt a nagygyűlésen, nem tagja a CEC-nek. Olyan külön fel­adatokkal foglalkozunk, amelyek nem tartoznak a CEC fő hatásköré­be. Főleg tanácsadó szerepünk van, hozzájárulunk a CEC mindennapi életének működéséhez, bekapcso­lódunk az egyeztetésekbe, együtt­működünk különböző projektek­ben, szemináriumokat és tréninge­ket vezetünk együtt, ha van rá lehe­tőség. Tanácsadóként részt veszünk a gyűléseken, tájékoztatjuk a delegá­ciókat az aktuális kérdésekről, első­sorban azokról, amelyek a fiatalokat, a fiatal generációk érdekeit érintik.- A konferencia mottója: „Most tehát miért késlekedsz?” Ez azt jelen­tené, hogy késésben vagyunk?- Lehet, hogy némelyeknek úgy tűnhet, hogy a CEC az időt húzta, és a döntést hamarabb meg lehetett volna hozni, de az európai ökume­né nem egyszerű feladat. Hosszú ideig eltart, mire az egyházak egy ilyen összetett szervezetben, mint a CEC, egyetértésre jutnak, megta­lálják a közös hangot, a közös meg­oldást. A CEC megújulására ez a konfe­rencia volt hivatott pontot tenni. Nem lehetett cél, hogy belehajszol­janak minket gyors, át nem gondolt döntésekbe. A mottó talán nyo­mást akart gyakorolni a delegációk­ra, hogy végigvigyék a folyamatot, de mint mondtam, ez nem akadályoz­hatta meg a párbeszédet.- Mi a véleménye a konferenciá­ról, milyennek látja a szervezést és az elszállásolást?- A vendéglátást illetően senki­nek sem lehet oka panaszra. Fontos, hogy a résztvevők jól legyenek in­formálva a rendezvény, a szállás, az étkezés körülményeiről, és a rende­zők mindezt nagyszerűen meg­szervezték. Sok magyar közremű­ködő is segített, hogy ez a konferen­cia sikeres legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom