Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-20 / 42. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2013. október 20. » 9 VOLT EZ A NAP Minden kegyelem Bulival szolgáltak Minden kegyelem az életemben! - ez a kijelentés már régóta a sajátom, de állandó „frissítésre” szorul, miként gyakran használt számítógépes programjaim. A tegnapi hitből és meggyőződésből ma már nem lehet megélni, de mindenkor késznek kell lennünk a számadásra, ha megkérdeznek a bennünk élő reménységről. így amikor lapunk főszerkesztője körkérdést intézett az országos evangélizáció néhány résztvevőjéhez a személyes hatásokról - mit is jelent számomra ez a nap, milyen ajándékot kaptam -, röviden szólva csak azt mondhatom: megerősített meggyőződésemben, hogy valóban helyesen hiszem és gondolom, minden kegyelem az életemben! Ez a tapasztalat nem csak a sajátom, hiszen a bizonyságtevők fellege vesz körül bennünket, ezért most csak Túróczy Zoltán „háromszoros” püspökünk egyik 1949-ben megjelent bizonyságtételére utalok, mert az ő százhuszadik születésnapját éppen a közeljövőben ünnepelhetjük. Csak kegyelem című írásának végén így vall, s e szavai az enyémekké is lettek a konfirmációm óta eltelt fél évszázad során: „Én mindennap kimondhatatlan szükségét érzem és mindennap csodálatos boldog örömmel mondogatom magamnak újra és újra: az én Istenem csak kegyelem, semmi más, csak kegyelem! Minden útja kegyelem! A Golgotha útja is kegyelem! Az én üdvösségem felé vezető útja is kegyelem! Csak kegyelem! Áldassék örökkön-örökké ezért a hihetetlen kegyelemért az Ő szent neve!” A Deák téri templomunkban október 12-én elhangzott két igehirdetésből ennek a vallomásnak az „aprópénzre váltott” igazolását véltem kihallani, s szentírási igékkel alátámasztva megindokolni. Karolinái az év minden napjára jut egy „kegyelmes” igevers, és Cseri Kálmán is minden napra kínálja áhítataiban A kegyelem harmatja lelki áldásait! Most tömény tanításában emlékeztetett: nem felejtette el kegyelmét az Isten! Már az Ószövetségben is hirdetted az örömhírt. A mi bűneinket nem lehet emberi erőfeszítéssel jóvátenni, csak isteni kegyelemmel megbocsátani! Gondolatban vele együtt mondhattam ezt a megtapasztalást: Isten igazságos, a bűnt megbünteti, de a bűnöst nagyon szereti, és meg akarja menteni! Jézus a kereszten helyettem bűnhődött, hogy nekem békességem legyen. Evangélikus „füllel” is minden szavát el tudom fogadni a négyszázötven éves Heidelbergi kátéból idézett mondatnak: „Úgy leszek Isten előtt igazzá, hogy az én minden érdemem nélkül, egyedül az ő ingyen kegyelméből, nekem tulajdonítja és ajándékozza Krisztus tökéletes elégtételét, igazságát és szentségét, de csak úgy, ha e jótéteményeket én hívő szívvel elfogadom.” Az igehirdető ezt is idézte Luthernek 1516-ban, tehát még a reformáció előtt írott egyik leveléből: „Úr Jézus, te vagy az én igazságom, én pedig a te bűnöd vagyok. Magadra vetted az enyémet,, és nekem adtad a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, és olyanná tettél, amilyen nem voltam.” Aki ezt önmagára nézve is igaznak tekinti, az hisz (lásd Jn 3,36)! Mi a kegyelem? - tette fel a sorsdöntő kérdést. Akik már átélhették, vele együtt válaszolhatnak: az elengedett adósság (lásd Kol 2,14)! S Isten gyermekeit e tény el nem múló, hálás örömmel tölti be, ami a kegyelem munkája bennünk. A hallottak alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a láthatatlan, de valóságosan jelen lévő, ingyen kegyelem tehet minket látható (bb) evangélikus keresztyénekké. De csak azokat, akik ezt Krisztusban megtapasztalhatták: „Átölelt Isten nagy kegyelme, / Méltatlanul, érdemtelen.” (EÉ 327) És bizony én a délutáni bibliakörben is szívesebben hallgattam volna csak az előadó lényegre törő válaszait előre, írásban megfogalmazott kérdésekre - hogy jól kihasználjuk ezt a kedvező alkalmat -, mint a konkrét kérdéseket alig-alig tartalmazó „hozzászólásokat”. A záró „iker"-igehirdetésben dr. Fabiny Tamás a páli megigazulástan mélységeibe engedett bepillantást a „klasszikus” kegyelmi ige kapcsán: „...kegyelemből van üdvösségetek a hit által..!’ (Ef 2,8) „Grátisz” ingyen igazulunk meg Isten előtt. Idézte a hitébresztő John Bunyan Bővölködő kegyelem című regényéből e sorokat: „Igazságom a mennyben van, az igazságom Krisztus. És azóta békességem van Istennel.” Utalt a beszámolókban elhangzott egyik vallomásra: „Én a kegyelem gyermekének érzem magam!” S kijelentette, felülről irányított, azaz „mennyhezragadt” emberek vagyunk, ha Lutherhez hasonlóan Jézusban találjuk meg a kegyelmes Istent. Idézte a reformátor e toronyélményét: „Ekkor szinte a paradicsomba léptem be.” Az evangélikus teológiát összefoglaló igehirdetésében a püspök így summázta gondolatait: Jézus érdeméért, kegyelemből állhatunk meg az ítéletben, a hit által. S emlékeztetett reformátorunk szavaira: „Az óembert bele kell fojtanunk a keresztség vizébe!” Szükségünk van rá, hogy a hétköznapok rohanásából kiszakadva, hittestvéri közösségben, a reformáció havában is szembesüljünk egyházunk alapvető tanításaival, hogy valóban tudjuk, kiben s miért hiszünk, és erről másoknak is számot adhassunk! A záró, „mozgó” úrvacsora részesei újra átélhették e felette nagy titkot: én Krisztusban, ő pedig énbennem van. S így megerősödve, missziói lelkülettel végezhetik tanúságtételüket, hogy még sokan eljuthassanak e személyes meggyőződésre: Minden kegyelem az életemben! ■ Garai András ► Amilyen örvendetes volt a múlt szombati evangéüzáción szép számmal látni fiatalabbakat is a Deák téri templomban, olyan jóleső érzés volt felfedezni néhány ismerős arcot aznap este a budapesti Körcsarnokban, ahol történetesen szintén Isten kegyelméért adott elsősorban hálát egy fergeteges dicsőítő „buli” Két világhírű keresztény dalszerző-énekes - Martin Smith és Matt Redman - változtatta God’s Great Dance Floor elnevezésű formációjával „Isten hatalmas táncparkettjévé” a fővárosi koncerttermet. Az ökumenikus dicsőítő estet ismét az Ez az a nap! Szervezőiroda rendezte, kifogástalan szakértelemmel és - óriási sikerrel. Időszerű a kegyelemről beszélni - mondta nyitó igehirdetésében Cseri Kálmán nyugalmazott református lelkipásztor. Az országos evangélizáció idei alkalmán azonban nemcsak hallhatóvá és megérthetővé, hanem kézzelfoghatóvá is vált a kegyelem. Különösen alulnézetből. Azok számára, akik megélték, hogy valaki lehajol hozzájuk, amikor szükségük van rá. Azok számára, akik - a meleg, az oxigénhiány, a tömeg miatt vagy más okból - a saját tehetetlenségüket, gyengeségüket, rászorultságukat voltak kénytelenek megtapasztalni ezen a napon. A kegyelem nem látványosan, hanem egészen apró dolgokban mutatkozott meg számukra. Egy segítőben, aki kinyitotta az ablakot. A szendvicsben és a kávéban. Az alsószeli asszonyok süteményében. Egy ismeretlen által jókor odanyújtott korty vízben. A tarkóra helyezett hideg borogatásban. Egy levetett pulóverben, amely legyezőül szolgált. Segítőkész idegenekben, akik átadták a helyüket, amikor kellett. Egy mobiltelefonban, amelyen keresztül hívni lehetett a mentőket. így néz ki a kegyelem alulnézetből. Persze ő, aki felülről tekintett mindazokra, akik részt vettek a rendezvényen, ennél többet is látott. Látta azokat, akik lelki szomjúsággal érkeztek. Azokat, akiket megérintett az ige. Azokat, akiknek szükségük volt a közösség élményére. Azokat is, akik kinyújtották a kezüket és megnyitották a szívüket a segítségre szorulók felé, és ezáltal Isten kegyelmének hordozóivá lettek. Ő észrevette azokat a pici gesztusokat is, amelyeket senki más. Isten kegyelme nem téma. Életfeltétel, létszükséglet, mint a levegő meg a víz - fogalmazott prédikációjában Cseri Kálmán. Olyasmi, ami nem maradhat elmélet, hanem gyakorlattá, tettekké válik. Nemcsak hallható, hanem megtapasztalható kell, hogy legyen. Az országos evangélizáció alkalmával is. így lehet(ett) ajándék ez 3 nap. Isten ajándéka nekünk. A mi ajándékunk egymásnak. ■ Adámi Mária Az evangélikus „kegyességi szókészletből” nálunk még kétségkívül hiányzó fiatalos kifejezésekre már a koncert előtt tartott sajtótájékoztatón is elhangzott magyarázat. A két muzsikus a tékozló fiú példázatára utalva szegezett kérdést a jelenlévőkhöz: vajon a megtért fiát keblére ölelő atya házában milyen hangulatban folytatódhatott az este... Nos, a szombat esti „bulira” zsúfolásig megtelt a Körcsarnok. A többnyire tizen-huszonévesekből álló hallgatóság a koncert első felében Martin Smith dalaival hangolódhatott istentiszteletre. A hazánkban harmadik alkalommal járt előadó - a God’s Great Dance Floor muzsikusaival - főként a napokban megjelent második lemezének számait szólaltatta meg. Smith, aki tizenhét éven keresztül volt a Delirious? formáció frontembere, 2008-ban alapította meg a Compassion Art Projektet, melynek zenészei az elkészült lemezek teljes bevételét jótékony célra ajánlották fel, hogy azt a szegények életminőségének javítására fordítsák. Többévnyi szünet után 2012-ben jelentette be, hogy újabb zenei projekttel tér vissza. E helyütt talán nem árt rámutatnunk, hogy a legkiválóbb „keresztény könnyűzenészek” (nem utolsósorban épp a karizmatikus közösségek dicsőítő csoportjaiból kinőtt muzsikusok) tőlünk nyugatabbra a nem keresztény közönség előtt sem ismeretlenek, dalaik nem feltétlenül rekesztődnek templomfalak közé. Fontos erre utalnunk, hiszen az ilyen - világszínvonalú - zenéknek nálunk is rendkívül nagy szerepük lehet abban, hogy a legfiatalabb nemzedék is utat találjon a kegyelem forrásához. Ez a mind nagyobb közönséget vonzó zenei stílus értékeket hordoz, hiszen a zenén keresztül a szövegre, az igére összpontosít. (Nem véletlen, hogy valamennyi dalnak a szövege olvasható volt - magyar fordításban is - a kivetítőkön.) S hogy ez a muzsiká el tudja érni a fiatalokat, arra a mostani, lelkes budapesti közönség is ékes bizonyítékul szolgált. A koncert második részében az angol gitáros, zeneszerző, szövegíró, Matt Redman lépett fel, szintén hatalmas sikerrel. A kétszeres Grammy-díjas előadó dalait tavaly októberi budapesti koncertje után most is ezrek énekelték. A dicsőítő zenés áhítatra a hazai közönség mellett a szomszédos országokból is érkeztek fiatalok. Hogy egyre többször üdvözölhetünk világhírű amerikai és angol dicsőítő előadókat Magyarországon, abban az évenkénti országos dicsőítő napok megrendezésével ismertté vált Ez az a nap! Szervezőirodának elévülhetetlen érdemei vannak. Alapító vezetője, az egyébként római katolikus László Viktor a múlt szombati koncerten jelentette be a jövő évi országos rendezvény időpontját: 20x4. május 24-én ismét a budapesti sportarénába várják - felekezettől függetlenül - mindazokat, akik szeretnék megélni a keresztények egységét, dicsőíteni Istent, közösen imádkozni nemzetünkért, hallani az evangéliumot, és mindemellett szeretnének nagyszerű zenei élményben részesedni. Elmondta azt is, hogy az ez év júniusában interneten elindított Ez az a nap! Rádió fogadtatása rendkívül kedvező, hallgatósága egyre nő, közösségi oldalukhoz pedig már száznegyvenezren (!) csatlakoztak. Isten hatalmas táncparkettjén a budapesti koncertet a világhírű, 10 000 Reasons című szám zárta Redman és Smith közös előadásában (képünkön). Redman 2012-es lemezének címadó kompozícióját a videómegosztó oldalakon napjainkig közel tízmillióan látták, illetve hallgatták meg, és tavaly az Egyesült Államok rádióállomásai által tíz leggyakrabban sugárzott felvétel egyike volt Aligha véletlenül. Matt Redman és Martin Smith e fenséges melódiával és dalszöveggel Budapesten is hitet tett arról, hogy Isten gyermekei számára tízezernél is több ok van a reménységre. És arról is, hogy számukra a zene nemcsak a hangok világa, hanem a felelős szolgálat terepe is egybea ■ H. Cs. és TPK EHÉZY LÁSZLÓ FELVÉTELE
