Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-01 / 35. szám
Evangélikus Élet élő víz 2013. szeptember 1. *■ 11 A hónap igéje „Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” (Neh 8,iob) Szép zene hangjai szűrődnek ki a templomból. Benyitok, és hallom az éneket: „Boldog vagyok, mert Jézusom szeret...” De a következő pillanatban - rátekintve az éneklők-zenélők csoportjára - mit látok: csupa keserű, semmibe meredő tekintetű, fájdalmas arcot. Pedig valóban komolyan gondolták, amit énekeltek. Valami nem stimmelt. Szerinted is ki kell, hogy üljön az ember arcára, külsejére, amit gondol, amit énekel? Ugye, ha a kályhában tűz van, az nem látszik, de a vas izzik, és a meleg sugárzik? Nagy hibánk, hogy sokszor túlságosan benne vagyunk (görcsösen), vagy túlságosan kevéssé (megszokottan és formálisan) vagyunk benne abban, amit énekelünk, és amit teszünk. Igénkben a hívő élet belső öröméről van szó. A hívő életet élő derűsen végzi feladatát minden nehézség közepette is. Láttál derűsen pelenkázó ápolót, mosogatás közben éneklő háziasszonyt, munkáját friss lendülettel végző fiatalt? Jó neked. De még jobb, ha közéjük tartozol, és biztatást jelentesz másoknak, hogy ilyenné lehetnek, és megláthatják az élet fölvidító oldalát is. Nehémiás próféta (és Ezsdrás pap is) ilyen ember volt. A Babilonból hazatértek sokat szenvedtek az úton és Jeruzsálem újjáépítése közben az ellenségtől is. Most pedig fölolvasták a népnek Isten igéjét. Az emberek pedig komolyan vették, fölismerték bűneiket, de még nem döbbentek rá, hogy a bűnbánó lelket szereti az Isten, és megkegyelmez neki. A próféta ébresztette rá őket, hogy a bűnbánat csak az első lépés, el lehet jutni a bűnbocsánat örömére is. így szól: „Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” Erőt nyerünk, és ez örömöt ad, vagy az Úrhoz jövünk, és lesz erőnk. Nem neked kell mássá lenned, hogy az Úr elfogadjon, hanem jöhetsz, elfogad az Úr, amint vagy, és majd ő tesz mássá. „Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Ef 2,9) Az igazi öröm tehát abban van, hogy az Úrhoz jövünk. Jó az ő közelében, jó megtapasztalni, hogy megért, atyai szíve van, és szeret bennünket úgy, ahogy vagyunk. Ez az öröm másik fele a földi, múlandó öröm mellett. „Örök öröm van tenálad”- mondja a zsoltáros. És ha Jézus kezébe teszed az életedet, majd kapsz erőt a feladatokhoz, föléledsz a csüggedezésből, megújulsz az unott munkából, és szívesen végzed el azt is. Lehet, hogy nem kitörő lelkesedéssel, de szívesen és derűsen. És ezzel egészen más lesz minden! Ugyanazt az életet éled, de nem tehernek veszed a feladatokat, idegesítő szomszédnak a másik embert, nyűgnek a korlátáidat. Drága lehetőség lesz minden Krisztus szeretetének visszatükrözésére, Urunk hatalmas, átformáló, segítő erejének megtapasztalására és mások boldogítására. Egy másik fordítás így adja vissza Igénket: „Ne bánkódjatok, mert az Úr öröme a ti erősségetek!” (ÚK) Mi az erősséged, az erős oldalad? A foci, a munka, a panaszkodás, a kimagyarázás? Vagy eljutottál már oda, hogy az Úrnak, az Igének, a lelki közösségnek tudsz örülni? Ha Jézushoz jössz, az örömöt ad, és ez az öröm erőt ad az élet nehézségei közepette is. Ahogy egy ifjúsági énekben énekeljük: „Az Úr az erősségünk, ő az üdvösségünk, / Hatalmas, biztos kősziklánk. / Őbenne ha állunk, nem inog meg lábunk, / Szívünk szárnyal, mint sasmadár. / Őbenne ha élünk, el nem veszhetünk, / Krisztus ha velünk van, ki lehet ellenünk! / Az Úr az erősségünk, ő az üdvösségünk, / Hatalmas, biztos kősziklánk." ■ Széll Bulcsú Őszre hangoló hajnal Lelki nevelésre is szükség van Olyan világban élünk, amikor a sátáni erők romboló hatását tapasztaljuk. Ezek az erők beférkőznek a családokba, szétrombolják a családi életeket. A házasságok nagyobbik része szétbomlik. A magukra maradt gyermekek nagy százaléka serdülő, akik nem tudják gondjaikat megbeszélni senkivel, nem látják jövőjüket, az egyedüllét elbizonytalanítja őket. Egyedül próbálják megvívni az élet csatáit, de sokan belebuknak ebbe. Pedig megmenthetők lennének, ha idejében kapnának lelki segítséget. A romboló erők megjelennek iskoláinkban is, bomlasztják az iskolai fegyelmet. Bűnös tevékenységük kihat az egész társadalomra, az egyházi életre is. Arra törekednek, hogy a legkisebb szeretetet is kiöljék a szívekből. Tombol a gyűlölet, a meg nem értés, az egymás ellen fordulás. Szinte naponta értesülünk családon, iskolán belüli erőszakosságokról, tragédiákról. Mi történt társadalmunkkal? Hogyan jutottunk ilyen mélyre? Hogyan távolodtunk el ilyen messzire megtartó Istenünktől? Hogyan válhattunk gyűlölködőkké? Miért üresednek templomaink? Miért nem tudnak fiataljaink egészséges közösségi életet élni? Ezernyi kérdésre kell választ adnunk. Az egész társadalom összefogására, a családokban és az iskolákban lelki nevelésre van szükség. A jövő nemzedékét csak úgy tudjuk megóvni a sátáni erők pusztító hatásaitól, ha Isten félelmében neveljük őket. Meg kell tanulnunk szeretni Istent és a ránk bízottakat! És meg kell tanítani gyermekeinket, hogy egymást is szeressék. Ezt csak lelki neveléssel érhetjük el. Sok szülő és nevelő a gyermek szellemi életének fejlesztését gondolja lelki nevelésnek. Ez azonban nem pótolhatja a lelki nevelést. Az emberi lélek nem egyenlő a tudással, a szellemmel. A lelki élet nem jár együtt a műveltséggel, a szellemi élettel. Lelki életünk kizárólag Istennel való kapcsolatunk kifejezése, mélysége és valósága. Azt a viszonyt nevezzük lelki életnek, amelyben a földi ember az élő Istennel van kapcsolatban. Amikor tehát lelki nevelésről beszélünk, akkor arról a kapcsolatról és annak az erősítéséről van szó, amelyben az ember az élő és személyes Istennel van. Nem nevelhet lelkileg gyermeket az, áld nem tanulja meg gyermekét rábízni teljes hittel és imádsággal Istenre. A lelki nevelésben fontos a példaadás, mert a gyermek legtöbbet a szülők és a nevelők példájából tanul. Nem lehet a lelki nevelést tanítással végezni. Lelki életre csak lelki embér nevelhet, mert fontos a példaadás. Nem az a lelki nevelés, hogy elküldjük gyermekünket a templomba, hogy azt mondjuk neki: imádkozzál, hogy megköveteljük: olvassa a Bibliáját. Az a lelki nevelés, ha ezeket tőlünk látja, ha ezeket tőlünk tanulja meg. Fontos, hogy a nevelő szemei előtt szüntelenül ott lebegjen az egyház és a templom szeretete. Ha valaki vét ez ellen, vét a lelki nevelés ellen. Ha kerüljük mi magunk a templomot, kibújunk egyházunk terheinek viselése alól, nem mutatunk semmi buzgóságot egyházunk iránt, azt fogjuk tapasztalni: nem nevelünk, hanem rombolunk gyermekünk lelkében. Csodálatosabb, tisztább, szentebb és tökéletesebb életet nem élt senki ezen a földön, mint Jézus, s ezért a nevelésnek sem lehet nála jobb, tökéletesebb és követésre méltóbb eszményképe. Szülők és nevelők erre az eszményképre tekintsetek! Jézus életét és tanítását kövessétek! Mi igyekeztünk kihasználni minden alkalmas és alkalmatlan időt lelki életünk megújítására. Az a reménység táplál, hogy Istennek van hatalma minden gyermekünket, unokánkat elvezetni az üdvösség útjára. Ezért imádkozunk naponként. ■ SZenczi László 11. évfolyamában a Heti útravaló ► Az Evangélikus Élet archívumának tanúsága szerint 2003. augusztus 17-én - a lap 33. számában, Szentháromság ünnepe után 9. vasárnap - jelent meg a Heti útravaló első írása. Azóta tíz esztendő telt el, és lényegében e mostani, szeptember í-jei számmal kezdődik el a 11. évfolyam. Az alábbiakban a rovat megálmodója és évtizeden át hűséges szerzője „ars poeticáját” is megosztja olvasóinkkal a jubileum alkalmából... Örök élet beszéde olvasható ezután is hétről hétre ebben a háromezer karakterben összezsúfolva. A szentírási idézetek, éneksorok, Luther mondatai s az „összekötő szöveg” egyaránt a rovat jelképét és eszmei mondanivalóját kifejező hal embléma jelentését kívánja tolmácsolni: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó! (lásd ehhez a Hal az Újszövetségben című írást: web.t-online.hu/garainyh/cimlap/arany_ev.html). Az idő múlik, de Isten igéje örök, és örök életet munkál. Az azonos heti igék mégis évről évre új és újabb üzeneteket hordozhatnak a Lélek megelevenítő munkája nyomán. S e vezérigék - miként a fehér fény (a prizma segítségével) színeire bomló sugaraival, a hét során a napi igékkel - beragyogják mindennapjainkat, és útravalóul szolgának a lélek számára. „Szent igédnek fáklyafénye / Hint utamra sugarat, / Mely örök kincsem marad.” (EÉ 391,3) S útközben Péterrel megválthatjuk az utunkon velünk vándoroló Jézusnak: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje!’ (Jn 6,68-69) S bízhatunk ígéretében: ő elvisz, elsegít minket a célhoz, mert ő a győzelmes, hű vezér, kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed, ki az? Ő: d> Bátorításul három ószövetségi ige útravalónak. Egyiptomból, a szolgaság házából menekülve: „Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak!’ (2MÓZ 12,39) Viszont a honfoglaláskor Józsué megparancsolta: „Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek birtokul!’ (Józs 1,11) Ahimelek pap „megkérdezte az Urat, és útravalót adott Dávidnak, sőt a filiszteus Góliát kardját is odaadta neki”. (íSám 22,10) Nekünk pedig az Úr Jézus Krisztus adatott, aki nemcsak egyheti útravalónk, hanem örök utunk, igazságunk, életünk! Mindezért: Soli Deo Gloria! ■ Garai András HETI ÚTRAVALÓ „Áldjad, lelkem, az Urat, és nefeledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2) Szentháromság ünnepe után a 14. héten az Útmutató reggeli és heti igéi tudatják: a Szentlélek elevenít meg. -----Becsengettek az Úr Jézus iskolájába is. E tanév „három az egyben" fő tantárgya: Isten magasztalása, dicsőítése s a hálaadás. „Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.” (Zsolt 118,1; LK) S ez az első, gyakorlati házi feladat: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (GyLK 728) Szemléltető példaként a samáriai leprás szolgál:„...amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki’.’Mestere minősítése: „Keljfel, menj el, hited megtartott téged!’ (Lk 17,15-16.19) Őt (is!) Jézushoz űzte vissza a megelevenítő Lélek, akiről Pál ezt tanítja: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai (és leányai). (...) Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt arról, hogy valóban Istengyermekei vagyunk. ...és örököstársai Krisztusnak..!' (Róm 8,14.16.17) Dr. Luther is oktat: „A Lélek ébreszthet benned ily hitet, hogy bűneid Krisztusért valóban meg vannak bocsátva. És bírnod kell a Szentlélek bizonyságtételét, hogy az örök élet Isten kegyelméből valósággal is a tied lesz.” Miért is lehet hálát adnunk? Pál az ifjú Timóteus képmutatás nélküli hitéért ad hálát Istennek, s a megelevenítő Szentlélekről tanítja: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét!’ (2Tim 1,7) A vakon született ember tette is tanít. Őt felszólították a farizeusok: „Dicsőítsd az Istent..!’ A. zsinagógából való kizárása után gyógyítója megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában? (...) Látod őt..!’ S mert lelki szemei is megnyíltak, vallott: „»Hiszek, Uram!« És leborulva imádta őt’.’ (Jn 9,24.35.37.38) Pál ezt üzeni: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek..., mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned..!’[Fúem 4.5) És visszaküldi Filemonhoz a megszökött, de megtért Onézimoszt, a mindkettőjüknek hasznos rabszolgát. Dávid hálaimája a templom építésére összegyűlt önkéntes adományokért hangzott: „Áldott vagy te, Uram..., öröktől fogva mindörökké! (...) Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet. (...) csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk!’ (iKrón 29,10.13.14) Az Atya és a Fiú megdicsőítették egymást: Jézus önmaga halálra adásával, Isten az ő feltámasztásával és mennybe vitelével tette ezt. Gyermekei pedig ezért a szeretetéért dicsőítik egész életfolytatásukkal, melynek alapja a krisztusi szeretet: „...ahogyan én szerettelek titeket, fi is úgy szeressétek egymástHJJn 13,34) A pogányok,tanítójának tanévTfffió*»»«^ vai állhatatosságra buzdítják Jézus nffi®nkori fanffványait:,,...aÁ/fef szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által!’ (2Thessz 2,13) „Én lelkem, dicsérd Uradat, / Adj hálát szent nevének; HŐ nyújt kezet, és elvezet / A mennybe, üdvösségre.” (EÉ 51,4) És bízd újra életed Krisztusra! ■ G. A. IXOYC
