Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-01 / 35. szám
12 * 2013. szeptember i. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet i PALACKPOSTA Örömre fel! Stafétaátadás a GYIO élén Interjú Grendorf-Balogh Melindával Zötykölődöm a metrón, pár munkaszüneti nap után, olyan „nincs kedvem semmihez” hangulatban. Nézem bambán a napilapot, melyet egy mosolygós fiatalember (ugyan minek örül korán reggel?!) nyomott a kezembe. Lapozgatom az újságot, és nem hiszek a szememnek. Szinte minden oldalról ugyanaz a téma szól hozzám: Örüljünk! Örül-e? Öröm az életben... És te minek örülsz? Tudsz-e még örülni? Mert van okunk az örömre. Igen, még így nyár végén is. Tudom, hamarosan belehasít a nyári csöndbe az iskolai csengő hangja. De mégis: van okunk az örömre! Nem, nem hallottad félre: annak ellenére, hogy vége van a nyárnak, még lehet örülni! Tudom, nagyon sok minden történt azóta, hogy becsapódott hátad mögött az iskola kapuja valamikor júniusban. Most - kezedben a telefonoddal vagy a laptop előtt - az elmúlt hosszú hetek képeit nézegeted. Becsukod a szemed, és újra érzed a homok melegét; beleveted magad a vízbe, és örömödben kiabálsz; biciklire pattansz, és rovod a kilométereket; ott vagya koncerten, és önfeledten táncolsz; a tikkasztó hőségben egy templom hús falai között megpihensz, és „csak” csendben vagy, imára kulcsolt kezekkel... Valaminek a vége egyben valaminek a kezdete is. Tudjuk, hogy ilyenkor nem illik örülni, mert kezdődik egy új tanév. Ám biztatni szeretnélek, kedves Olvasó. Istennek hála, hogy ennyi mindent átélhettél, kipróbálhattál, hogy ismét egy mozgalmas, színes nyarat tudhatsz magad mögött. „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2) - mondjuk együtt a zsoltárossal. Mennyi olyan esemény történt velünk, amikor a Jóisten segítségével mehettünk tovább utunkon; amikor éreztük az ő gondoskodó szeretetét, amikor például megszólított egy ének, egy mondat, egy ismeretlen ismerős. A találkozásokban, új ismeretségekben, bizonytalanságokban, új helyzetekben, azokban a pillanatokban, amikor kilátástalannak tűnhetett minden, egy mondat, egy arc vagy egy mozdulat mégis továbblendített. Visszagondolva, így utólag, ezekben is felfedezhettük Isten segítő, mindent elsöprő gondoskodását. Van miért hálát adnunk, van okunk az örömre! Azt a sok mindent, ami történt velünk, meg kell osztanunk másokkal. Hosszú hezitálás után én is bekapcsolódtam a Facebook nagy családjába. Nézegetem és olvasgatom, hogy ki mikor mit „posztói” éppen. Miért nem osztjuk meg a „csak” örömeinket is? Olyan magától értetődő, hogy a betervezett programjaink, terveink jól sikerültek? Adja Isten, hogy legyen természetes az örömünk! A mindenért mindenkor hálaadásunk. Hiszen minden napunk vele és általa kezdődik. Minden, ami adatott és adatik életünkben, tőle van. Tudjunk az elmúlt dolgainkért hálát adni és az előttünk álló munkaévhez az ő segítségét kérni. Legyen ott velünk az új tanévben! Hétköznapokban és ünnepeinkben egyaránt. Országos, megyei, gyülekezeti ifjúsági munkáinkban; találkozókon, hittanversenyen, Szélrózsán. Diákokként, pedagógusokként, lelkészekként, olyan emberekként, akik hisszük és valljuk, hogy Krisztusban egyek vagyunk, merjünk beszélni arról az örömről, amely összeköt mindannyiunkat. Úgy legyen! ■ Horváthné Csoszánszky Márta Névjegy: Horváthné Csoszánszky Márta Az irsai gyülekezetben nőttem fel. 2007-től gyülekezeti lelkészként szolgáltam, idén július í-jétől ifjúsági referensként dolgozom „visszaesőként” Már 1992-1997 között dolgoztam az országos gyermek- és ifjúsági munkában, majd a 2006-os szolnoki Szélrózsa előkészítésében ténykedtem. Van egy cserfes, majd négyéves kislányunk, Zsuzska. OSZTOZÓ GYIO ki kicsoda ► Egyházunk gyermek- és ifjúsági osztályának megbízott vezetőjével azon a fülledt júliusi délutánon beszélgettünk, amelyen szülési szabadságra távozott. Grendorf-Balogh Melinda az országos iroda munkatársainak búcsúajándékával - egy terebélyes virágcsokorral - a kezében lépkedett energikusan a Lehel téri metróállomás lépcsősorán. A nyolcadik hónapban volt, de nem ő, hanem én kapkodtam levegő után... Útban voltunk otthonukba, az angyalföldi parókiára. Találkozónk apropóját tulajdonképpen második kislányuk, Márta Flóra adta, aki azóta - augusztus 14-én - erőben, egészségben világra jött. Az immár kétgyermekes evangélikus lelkésznővel az országos iroda gyermek- és ifjúsági osztályán (GYIO) szerzett tapasztalatairól beszélgettünk... Az elmúlt hetekben nagy volt a sürgés-forgás az országos iroda gyermek- és ifjúsági osztályán (GYIO): munkatársak mentek el, új munkatársak jöttek, sőt egy pici élet születésének is örömtanúi lehettünk. Grendorf-Balogh Melinda szülési szabadságát tölti (Isten hozta Márta Flórát!), Pál Marietta meghosszabbította külföldi tartózkodását, Lipták Kata pedig ősztől békéscsabai hitoktatóként végzi szolgálatát. Az osztályon jelenleg négyen dolgozunk; alább röviden mindannyian bemutatkozunk. Bartos Mónika: Az egyházasdengelegi gyülekezethez tartozom, az Evangélikus Hittudományi Egyetem V. éves teológus-lelkész szakos hallgatója vagyok. Önkéntesként korábban már több rendezvényen segítettem a GYIO munkáját. Tavaly a Szélrózsán a VIP-regisztráció felelőseként tevékenykedtem. Mostani feladatom az országos gyermekmunka koordinálása, elsősorban a hittanverseny, az ovisolimpia, a táborok szervezése, segédanyagok kölcsönzése, kapcsolattartás a gyülekezetekkel és a gyermekmunka-felelősökkel. Csizmadia Nóra: Békéscsabán születtem. Középiskolás koromtól kezdve veszek részt aktívabban az ottani gyülekezet ifjúsági munkájában. A Szélrózsához fokozatosan kerültem egyre közelebb. 2011 júliusa óta dolgozom a GYIO-n mint Szélrózsa-koordinátor. Fő feladatom az országos evangélikus ifjúsági találkozó előkészítésének segítése, támogatása (a Szélrózsához kapcsolódó irodai adminisztráció, tárgyalások, egyeztetések, reklám). Húszak Zsolt „Maci": A mezőberényi gyülekezethez tartozom, a zene az életem! Zenei referensként feladatom az országos ifjúsági, gyülekezeti zenei élet koordinálása. Segítségnyújtás hangszerek vásárlásánál vagy hangfelvétel készítésénél, rendezvények hangosításánál. Zenére fel! Horváthné Csoszánszky Márta: Gyermekreferensként kezdtem dolgozni még a kilencvenes években a GYIO- n. Idővel az ifjúsági munkába is bekapcsolódtam. A Szélrózsa ifjúsági találkozó születésénél is bábáskodhattam. Jelenleg az ifjúsági munka koordinálása, az osztály vezetése a fő feladatom. Az országos rendezvények megszervezése, lebonyolítása munkatársaimmal együtt és önkéntesek bevonásával történik. Fontos, hogy az ökumenikus ifjúsági munkában, az egyetemi gyülekezetek életében is jelen legyünk. Honlapunkat - gyio.hu - folyamatosan frissítjük. Az épp aktuális rendezvényeinkről, pályázatainkról első kézből innen szerezhettek tudomást. ■ A GYIO munkatársai A GYIO gondozásában ez év májusában Ünnepnapló címmel megjelent könyvecske evangélikus gyermekek advent-karácsony, böjt-húsvét, pünkösd és a reformáció ünnepköréhez kapcsolódó rajzait és írásait tartalmazza. (A kötet a GYIO-n igényelhető.)- Az országos gyermek- és ifjúsági munkával 2008 telén ismerkedtem meg mentorom, Smidéliusz Gábor lelkész révén. Hatodéves teológusként a Deák téri gyülekezetben szolgáltam, Gábor pedig a gyermek- és ifjúsági bizottság elnökeként invitált az ülésekre, s így beleláthattam a munkafolyamatokba, illetve a struktúrába. Lelkésszé szentelésem után már hetente egy napot eltöltöttem az osztályon, 2010. július í-jétől pedig főállású ifjúsági referens lettem. 2011. július 18-án megszületett Kata Gréta lányunk, így egy év kihagyás után tértem vissza, és koordináltam az országos munkát egészen idén júliusig. A szülési szabadság ideje alatt sem szakadtam el a GYIO-tól, lehetőségeimhez mérten részt vettem a rendezvényeken, és tartottam a kapcsolatot a munkatársakkal.- Meglehet, még az ifjúsági oldal olvasói között is akad, aki nincs tisztában azzal, mivel is foglalkozik voltaképpen a gyermek- és ifjúsági osztály.- Az osztály folyamatos átalakuláson megy keresztül. Jelenleg négy munkaág igényel „címkét”: a gyermekprogramok, az ifjúsági programok, a táborok, valamint a gyermek- és ifjúsági bizottság munkáját segítő tevékenység. Készítünk saját pályázatokat is, összegyűjtjük a szakmai anyagokat, és ezekkel is támogatjuk a gyülekezetek, intézmények ifjúsági munkáját. Az elmúlt években például több rajz- és imádságpályázatot hirdettünk meg az ünnepek témájában, az idén tavasszal pedig - Ünnepnapló címmel - kiadványt készítettünk a beérkezett pályamunkákból. Ez a könyv mérföldkő életünkben, hiszen evangélikus gyermekek őszinte vallomásai - rajzai és írásai - töltik meg tartalommal, így akár korlenyomatként is tekinthetünk rá.- Volt-e olyan munkaterület, melyet megkülönböztetett figyelemmel kezelt?- Egy dolog különösen is motivált: hogy minél több lelki mélységet vigyünk a programjainkba. Mivel az utóbbi években az önkéntes gyülekezeti szolgálatomban is főként gyermekekkel foglalkoztam, őket érzem közelebb magamhoz. Nyilván ezért a legkedvesebb szívemnek a hittanverseny, amelynek nagyon nehezen tudom „elengedni” a szervezését. A hittanversenyen több száz gyermek méri össze a tudását. Hitünket ugyan nem mérhetjük össze, de bibliaismeretünket annál inkább. És fontosnak tartom, hogy a gyermekek életében prioritás legyen a bibliai történetek megismerése. Hogy minél többet foglalkozzanak Isten igéjével.- Összességében miként értékeli az elmúlt egy évet?- Úgy érzem, az elmúlt esztendő abszolút kegyelmi állapot volt. Olyan munkatársakat kaptam, akikkel nagyon jól tudtam együtt dolgozni, és sok olyasmit tudtunk megvalósítani, amit egy jó csapat hiányában aligha lehetett volna. Egy kicsit most sajog is emiatt a szívem, ám bízom benne, hogy a folytatás is hasonló lesz, és utódom is megélheti, hogy nagyon jó csapatban dolgozni. Jó az, amikor egyfelé nézünk, és ugyanazokat az eszközöket akarjuk használni a közös cél érdekében. Hálás vagyok ezért az egy évért, de tudom, hogy most más a feladatom. E második szülési szabadságom idején jobban ki kell vonnom magam az ifjúsági osztály életéből, hiszen kétgyermekes édesanyaként nagyobb a felelősségem a családomért.- Az országos irodán belül hogyan látja a GYIO helyzetét?- Kicsit felemásnak. A mi munkánk nem pusztán adminisztratív, hiszen nagyon sok mozgalmi jellegű feladatunk is van. Sok önkéntessel állunk kapcsolatban. Az önkéntesek munkája ugyanakkor mindig kockázati tényező, ezért a mi munkánk minősége nem könnyen mérhető, és számon kérni sem egyszerű. Kicsit kilógunk a sorból. Többször megkísérelték az ifjúsági osztályt kiszervezni az országos irodából, de vannak olyan osztályok, amelyekkel nagyon szorosan együttműködünk, nélkülük nem is tudnánk jól dolgozni. Ezért aztán igyekszünk beleilleszkedni a nagy egységbe.- Az önkéntesek mikor és hogyan kapnak szerepet az osztály életében?- Vannak időszakok, mikor koncentrálódnak a feladatok. Például nagyon sűrű a tavaszi időszak, valamint a nyár a táborok miatt. Megkönnyítené a dolgunkat - és a számonkérhetőséget is egyértelműbbé tenné -, ha a nagyon munkás időszakokban, mondjuk a Szélrózsa szervezésekor több fizetett alkalmazottunk lehetne. Ugyanakkor nagymértékben csorbulna a találkozó mozgalmi jellege, hiszen a fiatalok is beletesznek valamit a közösbe azzal, hogy önként hozzájárulnak a szervezéshez. Márpedig fontosabb, hogy minél többen érezzék magukénak a programjainkat, s hogy lássák, tudják: közös a cél.- Az önkénteseket milyen körből válogatják, hogyan kerülnek kapcsolatba velük?- Egy részük teológushallgató. Közülük többen is visszatérők, majdhogynem állandó segítséget jelentenek. Rajtuk kívül gyülekezeti tagok, családtagok, egykori táborozok is segítenek. Jó látni, ahogy a táborainkban felnövekvő generáció — átélvén, mit is jelent kapni - maga is beáll az „adók” sorába.- Van-e valamilyen intenciója vagy kívánsága, amellyel átadja utódjának a stafétabotot?- Igazából nincsen. Hiszem, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját útját az adott keretek között. Én is változtattam az elődeimhez képest, és bár van olyan, amin jó, hogy változtattam, bizonyára akad olyan is, amiben a járt úton kellett volna maradnom. Pozitív és negatív tapasztalataimat egyaránt megosztottam utódommal, Horváthné Csoszánszky Mártával, aki egyébként évekkel korábban már dolgozott a GYIO kötelékében. Hála Istennek vannak olyan munkatársak, akik fenntartják az „osztálymunka” folyamatosságát, így Mártinak is lesz kire támaszkodnia. (Horváthné Csoszánszky Márta írása a Palackposta rovatban olvasható. - A szerk.)- Ideiglenesnek vagy véglegesnek tekinti az országos ifjúsági szolgálat átadását?- Terveim szerint a kétéves szülési szabadság után visszatérek. Teljes mértékben nem kiszámítható ez a szolgálat, és mérlegelni kell, hogy az ember mit tud felvállalni. A jövő sokban függ családi helyzetünktől is, férjemtől, aki jelenleg az angyalföldi gyülekezetben szolgál lelkészként. Bár nagyon szeretem a gyermek- és ifjúsági munkát, és úgy érzem, lenne még dolgom e területen, de most a következő két évre nem az evangélikus egyház gyermek- és ifjúsági munkáját kaptam feladatul... ■ Bállá Mária Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit BÁLLÁ MÁRIA FELVÉTELE
