Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-15 / 50. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2013. december 15. *■ 13 EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE Kettős elhivatottsággal IV. Válogatás somogy-zalai evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból: Sümegi István ► A somogy-zalai lelkész alkotók pályáját bemutató közleménysorozat negyedik írását adjuk közre rovatunkban. Kutas Kálmán, Jakus Imre és Sárkány András Tibor pályájának ismertetése után az alábbiakban Sümegi Istvánról olvashatnak. Sümegi István 1912. március 7-én született Sopronban. Nagyszülei még szegény sorsú gazdálkodók voltak. Szülei Gyermek- és ifjúkorában természetes volt számára, hogy - hat évvel fiatalabb József öccsével együtt - részt kell vennie a törekvő szülők családi gazdálkodásában, a Lőverekben bérelt kert művelésében, a megtermelt termények piaci értékesítésében, sőt az állatok gondozásában is. Egy életre megtanulta, „hogyan kell szívesen, örömmel dolgozni, kifáradni” Iskolai tanulmányai alatt sem szakadt el szülővárosától. Sopronban végezte a négy elemit, a líceumot és a teológiát is. Lelkésszé Kapi Béla püspök avatta Székesfehérváron 1934. július 22-én. Sümegi István Dávid Mit bánom én, csapjatok le rám, éhesszemű fekete madarak! Mit bánom én - veszett viharok, cibáljátok, tépjétek hajamat! Jöjj csak reám, vad filiszteus, Jöjjetek csak, barbár Góliátok - Dávid vagyok. Lelkemben Isten, kezemben az Ige - én megállók! S mint Dávidnak ajkán zsoltár, önfeledten dal fakad lantomon, táncoljon bár körülöttem a sátán, őrhelyem és dalom el nem hagyom! Az Üt, az Igazság és az Élet Testvér! Ha hontalan vagy, mert kivert a békesség csendes hajlékából a mostoha élet, s hiába kémleled az éji messzeséget, csak nem tudod - honnan hova visz az utad: ím - szembejő veled - kövessed az Urat! Ő az egyetlen Út. Testvér! Ha megcsalt minden, mit szépnek, jónak hittél, ha megtiporták lelked tisztaságát, ha a hazugság-vásárán visz az utad át, ne hidd, hogy védője nincsen az ügyednek: az írás üzen a megcsüggedetteknek: Krisztus az Igazság! Testvér! Ha úgy éreznéd, hogy nincs keresnivalód ezen a világon többé semmi-semmi, és úgy szeretnél - örökre - megpihenni és nem érezni, hogy fáj a kín, a bánat - Testvér! Higgy a Krisztus teremtő szavának! Ő maga az Élet! faluról kerültek a városba, szorgalmas, takarékos emberként az volt minden vágyuk, hogy becsületes munkával minél jobb körülményeket biztosítsanak családjuknak. Sümegi István édesapja rendőr volt, felügyelőhelyettes. Anyjáról önéletrajzában így írt 1956-ban: „Az a lélek volt ő, s ma sem más, aki, akármennyi dolga, baja is volt a földiekkel, talán egy pillanatra sem feledkezett meg a Mennyei Atya dolgairól sem. Élőn hívő, imádkozó, bibliás, boldogan éneklő gyermeke Istennek. Korán megsejtettem, hogy az lenne élete legnagyobb öröme, ha engem is Isten tulajdonába adhatna. Nem is csupán úgy, mint aki szintén gyermeke Istennek, hanem szolgája is ".Az én anyám és az Édesapám című versekben meleg szavakkal állít emléket szeretett szüleinek. Első szolgálati helye is a hűség városában volt. A tanév elején megnyílt Líceumi Diákotthon első nevelőlelkésze lett egy tanévre szóló kinevezéssel. A gyakorlati gyülekezeti munkával Kaposváron ismerkedett meg 1935. július í-je és 1936. november 30-a között. Szentantalfa volt következő szolgálati helye. Élete legjelentősebb eseményei ehhez a kis Balaton-felvidéki - akkor még Zala megyéhez tartozó - faluhoz fűződtek. Csupán egy hónapig tartó segédlelkészi státus után helyettes lelkészi megbízást kapott, majd három hét múlva a gyülekezet parókus lelkészének választotta. Szentantalfán alapított családot. Ide hozta Sopronból ifjú feleségét, Horváth Annát - az Anikómnak versek ihletőjét (1937) s itt cseperedett fel két idősebb fia: István (1938) és Pál (1940). Szent az a föld, ahol jártunk! ► Huszonhármán vágtak neki november 7-14. között a miskolci evangélikus gyülekezet szervezte szentföldi zarándokútnak. Sokan talán felteszik a kérdést: mit keresnek ma emberek egy ilyen feszültségekkel terhelt, távoli helyen? Való igaz, hogy ma már könyveken, interneten keresztül szinte minden elérhető, ki sem kell mozdulni a szobából. Mi ennél többet kerestünk és találtunk. Mint valaha Mózes, aki a pusztában meglátott egy égő csipkebokrot, és úgy döntött, hogy odamegy, és megnézi. Aztán egy különös isteni kijelentés részese lett, amikor Isten így szólt hozzá: „Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz!” (2MÓZ 3,5) THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra A kis gyülekezetben végzett békés munkálkodást a háború szakította meg. Tartalékos katonaként tábori lelkészi szolgálatra kellett bevonulnia 1942 márciusában. Áprilisban már az orosz harctérre vezényelték ezredét. Gyötrelmes, tengernyi szenvedéssel és megpróbáltatással járó esztendő után, 1943. április 30-án szerelt le, és tért vissza családjához, híveihez. Tábori lelkészi szolgálatáért Signum Laudis katonai érdemérmet kapott. Őszinte kapcsolat alakult ki a gyülekezet és lelkésze között. Közel nyolcévi szolgálat után mégis engedett a nagy múltú kővágóörsi gyülekezet meghívásának, és 1944. szeptember í-jén annak lelkipásztora lett. A háború előtt még gazdag kővágóörsi közösség a társadalmi változások következtében hamarosan elszegényedett. Sorsában osztozott lelkésze is. A harmadik fiú, Péter megszületésével (1947) öttagúra nőtt család számára jól jöttek az apa gyermekkorában megszerzett kert- és szőlőművelési ismeretei, valamint a fizikai munka iránti tisztelete és szeretete. Sümegi István örömmel tudta végezni a megélhetéshez szükséges nehéz, kétkezi munkát is. Az anyagyülekezeten kívül a balatonszepezdi filiát, a révfülöpi fiókegyházat, valamint több szórványfalu evangélikusait pásztorolta. Szolgálatát nagy igyekezettel végezte, és a lelkigondozás mellett egy hosszúra nyúlt templomépítést is felügyelt. (Az akkori viszonyok mellett közel két évtized kellett ahhoz, hogy a révfülöpi templom az alapkő elhelyezésétől [1948] eljusson a felszentelésig [1967].) Több cikluson át vállalt megbízatást az egyházmegye - 1952-ig a zalai, majd a veszprémi - tisztikarában. Harminchárom évig volt Sümegi István Kővágóörs lelkésze. Ebből az utolsó három évben nyugdíjasként pásztorolta a környék evangélikusait. Szolgálatában felesége - aki kántora is volt - mindvégig hűséges társként állt mellette. A pihenés kezdeti éveit Révfülöpön (1977-1986) töltötte, majd Pál fia közelébe, Zalaegerszegre költözött. A bibliaórák és az istentiszteletek állandó látogatója volt. Betegsége miatt nem szolgált a zalaegerszegi szószékről, mégis prédikált, mert - ahogy Balogh András lelkész temetési igehirdetésében elhangzott - „prédikált az élete! Mert ha egy idős, szolgálatában hűséges lelkész le tud ülni alázattal, igeéhesen - és a kolléga iránti őszinte szeretettel - egy nála sokkal fiatalabb lelkész szószéke alá, akkor... prédikál...” Sümegi István Zalaegerszegen hunyt el 1991. szeptember 4-én. Irodalmi munkái főképp az 1930-as években és az 1940-es évek elején születtek. Abban az időben több versét, cikkét, novelláját és harctéri emlékezését közölte a Harangszó és az Új Harangszó. Költeményeit Nem kell babér címmel örökösei adták ki 2008-ban. A verseit összefoglaló kötet címválasztása találó: nem vágyott babérra, nem akart költő lenni, de őszinte érzéseinek hangsúlyozottabb kifejezéséhez az irodalom eszközeit is felhasználta. Alázattal, tisztelettel és szeretettel szólt szerelméhez, családjához és Istenéhez. A képzőművészet sem volt idegen tőle. Családi, rokoni körben fellelhető grafikái és festményei jó adottságairól tanúskodnak. Sümegi István az Úr elhivatott szolgája és talentumokkal megáldott lantosa volt. ■ Dr. Jáni János Sokszor a Bibliában olvasható események olyan távolinak és érthetetlennek tűnnek. Emlékszem, lelkészként egyszer arról beszéltem, hogy az ottani embernek embertársa testi épségének megóvása érdekében kerítést kell a háza tetejére készítenie. Magam előtt látom ma is a mosolygó-kétkedő gyermekarcokat. Tetőre kerítést? Igen, itthonról nézve megmosolyogtató a dolog, de azon az éghajlaton bizony nem sátortetősek a házak, és a keleti ember a melegben az éjszakát rendszerint a lapos háztetőn töltötte - ezért ha vendég aludt nála, jól jött a biztos védelmet nyújtó kerítés a tetőn. Az utazás után sokan mondták, hogy bizony másként látják annak a népnek az életét, másként a bibliai eseményeket és másként Jézus személyét is. Itthon Jézusban többnyire csak az isteni mivoltát látjuk, ott pedig szinte még ma is tapintható emberi mivolta is. Tel-Aviv, Jaffo - vagy ahogy sokaknak ismerős: Jaffa - nemcsak a narancsra emlékeztetett, hanem a városból menekülő Jónás prófétára is. Cézárea otthont adott Pilátusnak, de Pál is élt itt fogságban. A Földközitenger partján egészen Haifáig eljutottunk, elhaladva a Kármel hegye mellett, ahol Illés próféta intette valamikor a népét, és ahol a Baál-próféták felett ítéletet mondott Isten. Közvetlenül a Genezáreti-tó partján található Tibériásban szálltunk meg, majd behajóztunk a galileiai tóra, ahonnan szemügyre vettük azokat a városokat, ahol Jézus élt és tanított, ahonnan elhívta tanítványait. Bibliával a kezünkben kerestük föl azokat a helyeket, ahol Jézus is megfordult, és felolvastuk az ott zajlott események leírásait. Kapernaum Jézus városa, Péter és tanítványtársai elhívásának helye. Innen indult el Máté is, és lett vámszedőből az evangélium egyik írója. Jártunk a Hegyi beszéd káprázatosán szép helyén, és felolvastuk a boldogmondásokat. Láthattuk az öt kenyér és két hal szaporításának helyét is. Megcsodáltuk a Jordánt, amint beomlik a Tibériás tavába, és közben megtanultuk, hogy Tibériás tava, Genezáreti-tó, Kinneret tava, Galileai-tenger mind ugyanannak a tónak az elnevezése. Elhaladtunk Gadara mellett, mely fölött húzódik a hírekben oly sokat hallott Golán-fennsík. Megálltunk Jardenitnél, mely Jézus megkeresztelésének emlékhelye. Itt áldást mondtam testvéreim életére egy-egy igével. Végighaladva a Jordán völgyén eljutottunk a Júdeai-sivatagba, megtekintettük Heródes király maszadai palotáját. Megálltunk En-Gedinél, ahol valamikor Dávid bujdosott Saul elől. Kumránban a barlangok látványa, melyek a Szentírás tekercseit őrizték évszázadokon keresztül, ma is egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Még egy rövid felfrissülésre is jutott idő a Holt-tengerben, amelynek különlegessége, hogy magas sótartalmának köszönhetően nem lehet elmerülni benne - ez egyedi élményt nyújtott a fürdőzőknek. Innen Jeruzsálembe utaztunk, és végigjártuk a virágvasárnapi utat. Láthattuk a mennybemenetel helyét, majd azt, ahol Jézus a Miatyánkot tanította övéinek, a próféták sírjait, a helyet, ahol megsiratta Jeruzsálemet, a Gecsemáné-kertet. Rövid utazást tettünk Betlehembe, hogy megtekintsük azt a helyet, ahol a világ Megváltója megszületett. Megnéztük az Izraeli Múzeumot, a Tekercsek Szentélyét, a Knesszetet (Parlament) és a menórát. Végighaladtunk a Via Dolorosán (Fájdalmak útján), megállva a stációknál, eljutva a Golgotáig és Jézus sírjáig. Végül Jézus üres sírja mellett úrvacsorái istentisztelettel zártuk utunkat. Nincs is annál boldogítóbb érzés, mint megvallani, hogy Jézus sírja üres, mert ő feltámadt és él. Ez a zarándokút mindezt kézzelfoghatóbbá tette a zarándokok számára, és a huszonhárom emberből közösséget kovácsolt. A naponkénti reggeli és esti igei közösség pedig megszentelte mindannyiunk életét. * # * A továbbiakban is az a missziói célunk, hogy minél többeket kalauzoljunk el ezekre a szent helyekre. Akik érdeklődnek következő utunk iránt, és szeretnének róla értesítést kapni, kérem, jelezzék igényüket a luther@chello.hu e-mail címen, vagy írjanak a miskolci evangélikus lelkészi hivatal címére: 3530 Miskolc, Hunyadi u. 8. ■ Sándor Frigyes lelkész
