Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-13 / 41. szám
6 -m 2013. október 13. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet »MÁTYÁS KIRÁLY ÉS BETHLEN GÁBOR ÓTA EKKORA HADVEZÉR NEM NYARGALT MAGYAR CSATATEREKEN« Emlékezés a 195 esztendeje született Görgey Artúrra ► Miután 165 esztendővel ezelőtt reformtörvények formájában forradalmi alaptörvény születik, s vérontás nélkül végbemegy a polgári átalakulás, az első független, a parlamentnek felelős magyar kormány nekilát a rend és béke programjának, a forradalom „konszolidálásának” „Azon kell lennünk, hogy a gyeplő kezeink közt maradjon; mert addig alkotmányos úton haladhatunk... Senki ne engedje magát túlragadtatni a kellő vonalon, de ezen vonalig mindent” - ekkor így int Kossuth. Nem véletlenül, hiszen a polgári átalakulás hívei elsöprő győzelmet aratnak, de az új országgyűlésre súlyos gond szakad, a honvédelemé; mindeközben pedig a Délvidéken egymást követik a véres összecsapások a szerb fölkelőkkel. 1848 nyarán érzik, látják: haladéktalanul cselekedni kell, mert minden veszélybe sodródhat, a forradalmi Magyarország ellen összpontosított támadás készülhet. Érzi ezt többek közt egy kereken harmincesztendős fiatalember is, aki korábban már belekóstolt a katonaéletbe, de kilépett, mert akkor még nem éppen ezt a pályát képzelte el jövőjének. Nem bizony, hiszen szíve inkább a tudomány felé húzza, doktori értekezést készít, s nem is akármiről: a kókuszdió illóolajáról. Ez a kivételes, kutakodó ifjú férfiú, akit Görgey Artúrnak hívnak, nem kisebb dolgot tesz, mint felfedezi a kókuszdió olajában a laurosztearinsavat... ■ Kerecsényi Zoltán Ősi lutheránus családjának rossz anyagi körülményei, illetve apja erősködése miatt - a késmárki evangélikus líceum elvégzése után - először a katonai pályán edződik, de valójában igen különleges érdeklődésnek hódol. „Marionettpálya” helyett (mert 1843-ban még így nevezi a katonai pályát) kémikus akar lenni. Más szóval vegyész, amire minden esélye meg is van; prágai tanulmányainak végén az Osztrák Tudományos Akadémia meg is jelenteti kiváló értekezését. Még megpályázza a megüresedő magyar műegyetemi kémiai tanszéket, azonban a professzori szék helyett hamarosan újfent a katonai nyereg vár rá. Az ekkori magyarországi események, változások rendkívül izgatják, jobban, mint a prágai evangélikus templomban megköttetett esküvője a szép francia Adélé Aubouinnal. 1848 nyarához közeledve Görgey úgy érzi, nem maradhat ki ő sem a nemzet előtt álló nagy dolgokból, ott akar lenni, ahol a legtöbbet tehet a jövőért. Meghallja a hírt, hogy a kormány tíz honvédzászlóalj felállítását tervezi. Azonnal felajánlja szolgálatait, belép a Győrben alakuló 5. honvédzászlóaljhoz; közben véleményének is hangot ad a radikális fiatalok újságjában, a Marczius Tizenötödikében: az új honvédtiszteknek ne díszes egyenruhájuk legyen, s a szegény emberekből is lehessen tiszt. Elszánt ekkor, s rokonszenvezve a ’48-as eszményekkel, családnevéből elhagyja a nemesi „y”-t. Ez az „i” betűs név alig pár hónap múlva - már 1848 őszének elejére - széles körben ismertté válik. A harmincas ifjú századosi rangban lép be a hadseregbe, de rövidesen már őrnagy, és Szolnok városában hozzálát a nemzetőrség megszervezéséhez. Viszont előbukkan belőle a vegyész is, egy gyutacs- és lőkupakgyár szervezését is elvállalja. Jelacic - vagy ahogyan Petőfi magyarosította: Jellasics - betörését követően a Csepelszigetre rendelik a dél-dunántúli népfelkelés parancsnokának. * % 9 Szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között a jórészt újoncokból álló sereg vereséget mér a kétszeres túlerőben lévő császári ellenségre. Másnap Görgey kivégezteti az áruló Zichy grófot. Ezáltal neki köszönhető, hogy a horvát bán kilencezer fős tartalék hadteste Ozoránál fegyverletételre kényszerül. Céltudatos és kérlelhetetlen, vaskézzel irányít Görgey. Kossuth fel is figyel rá, előlépteti tábornokká, s egyben a feldunai hadsereg főparancsnoki tiszte is az övé. Kemény napok következnek; a „friss” tábornok még szélesebb körben bontakozhat ki, s csillogtathatja meg katonai tudományát. Szükség is van erre, hiszen október 30-án Schwechatnál szinte a pusztulástól menti meg a magyar hadsereget. Rá hárul a feladat, hogy sereget kovácsoljon a megmaradottakból. Hermann Róberttól, a kiváló hadtörténésztől ismeretes, hogy Görgey valóban nehéz feladatot kap, mert miközben határvédelem a dolga, ezzel párhuzamosan igazi hadsereggé kell gyúrnia a nagyobbrészt kiképzetlen, felfegyverzetien, felruházatlan katonákat. Bizony, nehéz lehet neki olyanokkal, akik szinte azt sem tudják, hogyan kell megtölteni egy puskát. Miután 1848. december elején V. Fedinándot a kamarilla lemondatja, s helyébe Ferenc Józsefkerül, Alfred Candidus Ferdinand zu Windischgrätz herceg megindul a rebellis magyarok móresre tanítására. A császári fősereg negyvennégyezer sorkatonájával mindössze huszonötezer szinte kiképzetlen magyar honvéd néz szembe Görgey parancsnoksága alatt. A túlerőben lévő osztrák csapatok elől kénytelen visszavonulni: „Az ellenség nagy túlerejével az egész vonalon - ha nem akartunk felmorzsolódni - csak rövid időre szánhattunk szembe... A csapatok hangulata a fájdalmas veszteség miatt igen nyomott volt. Úgy látszott, egyetlen ágyúszó is elég hogy kivált a gyalogság elbátortalanodása ne ismerjen többé határt..!’ - írja. Kossuth rossz szemmel nézi Görgey gyors visszavonulását: Buda előtt csatát szeretett volna látni. De Görgey nem politikus, ő látja reálisan, felelős katonaként, hogy ez a sereg képtelen lenne megállítani Windischgrátzet. Látja, hogy nincs más választás, a fővárost fel kell adni. Tervét a haditanács két ellenszavazat ellenében elfogadja. Az egyik ellenszavazó maga Perczel Mór, aki pár nappal azelőtt Mórnál csúnya vereséget szenvedett. Ez valójában a magyar főváros feladásához vezetett, és a honvéd haderő legsúlyosabb válságának kezdetét jelentette. Perczelnek egyáltalán nincs katonai előképzettsége, számos konfliktus ered ebből, hamar meg is romlik a kapcsolata Görgeyvel. Később „főfoglalkozásként” űzi, hogy felmondja az engedelmességet, ráadásul katolikus, meg is jegyzi: szerinte tűrhetetlen, hogy a szabadságharc vezetői evangélikusok - Kossuth és Görgey is az -; kijelenti, hogy a haditanácsban katolikus többség van, majd ő, Perczel Mór katolikusként alkalmasabb fővezér lesz! Még csak az kellene... * * * Görgey váci proklamációjával felpaprikázza Kossuthot, de 1849 márciusától, amikor a dicsőséges tavaszi hadjárat során visszaszorítja a császári fősereget, s kiűzi az ország nagy részéről, majd májusban, amikor Budát is sikerül visszafoglalnia, Kossuth már radikálisan más véleményen van róla: „Ön, tábornok úr, naponkint új diadallal gazdagítja a szabadságharc történetének lapjait, naponkint új babérszerzésre vezeti vitéz hadseregünket. Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg Vác, Nagysalló, Komárom ugyanannyi világos sugárai folytonos diadalának. E csaták óta ön vezérlete alatt hadseregünk nem tudja, mi a vesztés; a győzelmeken, mint ugyanannyi lépcsőzeten a hazaszabadítás örök egyházába siet. És ön eddigi hadjáratát az ős Buda várának bevételével koszorúzta meg. Fővárosát a hazának, székhelyét a nemzetgyűlésnek és kormánynak visszaadta. Sőt e diadal által siettette vagy éppen eszközlötte, hogy önálló nemzeti függetlenségünk Európa által elismertessék..!’ Buda bevétele valóban megkoszorúzza Görgey eddigi cselekedeteit. Hermann Róbert hadtörténész egy tanulmányában úgy fogalmaz, hogy ez a szabadságharc egyik legnagyobb diadala, a legrövidebb és legsikeresebb ostromművelete 1848/49-nek. Tizenhét nap ostrom után, május 21-én a hajnali órákban indul meg a döntő roham, s reggel 6-kor már magyar zászló lobog a pesti oldalon, 248 ágyú és több ezer puska jut a magyarok kezére. Görgey az óriási budai siker után megkapja a hadügyminiszteri tárcát is, s az orosz intervenció hírére sürgetve lát neki újabb haditervének kidolgozásához. Szeretne a lassan mozgó orosz főerők beérkezése előtt vereséget mérni a császári főseregre, azonban a Vág menti ellentámadási kísérlet kudarcba fullad. A július eleji, komáromi összeütközésnél - a szabadságharc talán legvéresebb csatájában - megveri Haynaut; a küzdelembe személyesen is beavatkozik, súlyosan meg is sebesül, fejét felrepeszti egy gránátrepesz. Napokig szolgálatképtelen. Helyettesítője az egyik legfiatalabb tábornok, Klapka György lesz. Az a Klapka, aki jól egyensúlyoz Görgey és Kossuth között, akinek a fejében még az is megfordul, hogy akár fővezér is lehetne. Várva várt komáromi parancsnoki álma azonban beteljesül, sikeresen áttöri a Duna mindkét partján az osztrák ostromsereg vonalát. Nagy az öröm, ekkor születik meg egy bizonyos Egressy Bénitől - a védősereg zenekari hadnagyától - a lelkesítő „Föl, föl vitézek...”; de nem telik el sok idő, újból „zeng, dörg az ágyú, csattog a kard” s az öröm nem sokáig tart. * * * A magyar szabadságharc az orosz beavatkozással végzetesen elszigetelődik. A kormányzat megkísérli a lehetetlent, általános népfölkelést, valóságos „keresztes háborút” hirdet: „Mi, a nemzet akaratából Magyarország és hozzá tartozó részek és tartományok kormánya, az örökké való Isten és a haza nevében felszólítjuk a népet az önvédelemre; a reánk bízott hatalomnál és kötelességnél fogva pedig rendeljük és parancsoljuk: A hazánkba betört muszkák és azokat behívó istentelen ausztriai császár ellen az általános keresztes népháború ezennel megkezdetik. A keresztes háborúnak megkezdése a legközelebbi hétköz- és vasárnapon minden templomokban a lelkészek által minden község piacán az elöljárók által kihirdetendő, s harangzúgással az egész országnak tudtul adandó’.’ Szomorú, de hiába a maradék lőfegyver, a kard, a kasza és a balta, a betörő erő véresen megtorol minden ellenállást. Viszont mindeközben Görgey Artúr, bravúrosan kijátszva az orosz seregeket, Komáromból Vácon, Losoncon, Rimaszombaton, Miskolcon, Tokajon, Nagyváradon át jut el embereivel Aradra. E napon -1849. augusztus 9-én - zajlik le a végzetes temesvári csata is. Gyászos órák következnek; két lehetőség lebeg mindenki szeme előtt: a teljes fizikai megsemmisülés vagy a kényszerű megadás. A parlamenti kormányzás megszűnik, Kossuth és Szemere lemond, Görgeyé lesz a teljhatalom: „A jelen körülmények között a nemzet életének megmentése s jövőjének biztosítása körül csak a hadsereg lévén képes sikeres lépéseket tenni: ezennel a miniszterek többségének indítványára is úgy magam, mint a minisztérium nevében kinyilatkoztatom, hogy a jelen kormány lelép, s addig míg a nemzet hatósága szerint máskint netalán intézkedendnék, a nemzetgyűlés megbízásából eddig általunk gyakorlott polgári és katonai legfőbb kormányzási hatalmat ezennel tábornok úrra ruházom. Megvárom tábornok úrtól, s azért Isten, a nemzet és a história előtt felelőssé teszem, hogy ezen hatalmat legjobb tehetsége szerint szegény hazánk nemzeti statuséletének megmentésére, javára, s jövőjének biztosítására fordítandja!’ (Kossuth Lajos lemondó kiáltványából) A főhatalom birtokában Görgey feleslegesnek ítéli a további vérontást, ennek elkerülése végett augusztus 13- án Világosnál leteszi a fegyvert az oroszok előtt, ezzel fejezve ki szimbolikusan, hogy nem a Habsburg Birodalmat tekinti a magyar hadsereg legyőzőjének, s jelezve ezzel azt is, hogy nem ad fel semmit a forradalom és szabadságharc eszméiből. * * * Könyvtárnyi irodalom gyűlt össze az elmúlt bő száz esztendő folyamán szabadságküzdelmünk rendkívüli hónapjairól, Görgeyről s különösen az ő felelősségéről, bűnbakká, árulóvá tételéről. Ezek elemzésére, ismertetésére a helyszűke miatt itt nincsen lehetőségünk, azonban jó szívvel ajánljuk azokat a munkákat, amelyek például Görgey és a ’48-as idők elszánt kutatója7 a „Görgey áruló” mítosz lebontója, a pár hónapja elhunyt Katona Tamás szorgos munkásságának köszönhetően napvilágot láttak. Ajánljuk a fenti idézetek forrásául szolgáló, több mint két évtizeddel ezelőtt napvilágot látott Görgeyvisszaemlékezéseket is {Életem és működésem Magyarországon 1848- ban és 1849-ben, Pro Memoria sorozat), valamint a szintén Katona által összeállított, írások és beszédek 1848- 1849-ből című Kossuth-kötetet, amelyből hiteles képet kaphat minden olvasó, aki behatóan érdeklődik múltunk e fejezete, illetve ’48-as nagyjaink cselekedetei iránt. Görgey a polgári és állami szabadságáért küzdő nemzet egyik legnagyobb katonája, sőt - Katona Tamás szavaival élve - hadvezére volt, aki méltatlan rágalmak hosszú sora után mára elfoglalta méltó helyét nemzeti példaképeink közt. „Mátyás király és Bethlen Gábor óta ekkora hadvezér nem nyargalt magyar csatatereken”mondta róla fő „rehabilitálója” Katona Tamás. És Görgey dicsőségét mi sem jelzi jobban, mint hogy újra állhat lovas szobra a Várban - 1998 óta a Fehérvári rondellán. Helytörténész szerzőnket október 4-én a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) - a Donáth László evangélikus lelkészt is soraiban tudó kuratórium ajánlására - Dr. Szegő Tamás-emlékéremben részesítette, melyhez ezúton is gratulálunk.
