Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-08-11 / 32. szám

-.■!<; I > I » j j . 4 41 2013. augusztus n. KERESZTUTAK > » • I- V , ' J « 4 Evangélikus Élet K A P O L C S I BEK APCS A Völgy lelki ösvényein Tizenkettedik misszió az összművészeti fesztiválon ► Habára Völgy évről évre érezhe­tően veszít lendületéből, az Evan­géliumi Műhely mindig újabb gyümölcsöket terem. Az idei, huszonharmadik Művészetek Völgye fesztiválon az evangélikus misszió taliándörögdi informá­ciós bázissal bővült. Az egyház­megye jóvoltából továbbá na­ponta új ének várta a közönséget más és más vidékről érkezett evangélikus kórusok zenei szol­gálatával. Zenei programmal hirdette az Úr dicsőségét a ka­posvári, az oroszlányi, a székes­­fehérvári, a répcelaki, a kőszegi és a bakonycsernyei evangéli­kus énekkar. Veress István, a Kő­­vágóörs-Révfülöp-Kapolcsi (Si­on) Evangélikus Egyházközség lelkésze és helybéli vagy Buda­pestről érkezett lutheránus segí­tői idén is számtalan komoly- és könnyűzenei programot, filmve­títést és áhítatot szerveztek. Az évek óta társszervező Budapesti Autonóm Gyülekezet is hozta bizonyságtevőit, színdarabjait és a lelkes térítő attitűdöt. Kapolcs szívében magasodik karcsú­fehéren az evangélikus templom, aho­vá a völgyjáró - a kánikulától vagy épp a lelki szomjúságtól hajtva - bármikor betérhet. A galérián minden évben - más tematikával - kiállítás várja. Állandók és változók Idén a templomtérben Vágó Péter, fent pedig Bódi Kati ihletett fotóival, illetve montázsaival, grafikáival - és re­mélhetőleg a képeken keresztül vala­mi mással is - találkozhatott a kereső. Bódi Katit a vasút szimbolikája, az úton lévő ember képe ragadta meg, Vágó Péter konkrétabb formákkal próbált el­vont tartalmakat közvetíteni. Bódi Kati a pénz mibenlétének meg­formálásra is késztetést érzett. Drága­ság Kábulat és Merülés című képei em­ber és pénz viszonyát igyekeznek mély­ségében ábrázolni. Például a vörös haj­­zuhatagba rejtett vagy talpakra ejtett pénzérmék híven illusztrálják az élő és a holt, az örökkévaló lenyomatát vise­lő ember és a múlandó, boldogságpót­lékként használt „anyagi” kontrasztját. Hogy egy nap hányán térnek be a templomba, az változó. Talán a csilla­gok állásától is függ. Mindenesetre el­mondható: nem a szervezők lelkesedé­sén és a csapat színes programkínála­tán múlik ez a változó. Veress Istvánék minden reggel imádkoznak a nap si­kerességéért, hogy minél több embert meg tudjon szólítani az ige, minél többen magukkal vihessenek valami lelki pluszt is a Művészetek Völgyéből. Lelki és szellemi táplálék A reggeli elcsendesedésen és a - mindig más szolgálattevővel zajló - napi istentiszteleten, azaz lelki táp­lálékon túl állandónak tekinthető a napi szellemi táplálék is - elgondol­kodtató előadások jóvoltából. De nem hiányzott a napi szórakozás sem, erről a veszprémi Vekker báb­csoport, valamint az örömzenélő - például világzenét játszó - Light­house, a templomban héber öröm­táncot járó Varga Gyöngyi vagy a nagy csinnadrattával dicsőítő La­katos Projekt gondoskodott. A kapolcsi napi rutin része továb­bá a filmvetítés is: mindennap este hét­től a templomtól nem messze találha­tó Élő Víz pincében - a profi techni­kán túl - Dér András filmrendezővel és az aktuálisan játszott játékfilmek al­kotóival találkozhattak a nézők. Tíz napon keresztül állandó kiállí­tás gyanánt várták a látogatókat Richly Zsolt készülő Luther-rajzfilmjének képkockái a taliándörögdi evangélikus templomban, hirdetve az evangéli­kus identitás változatlan erősségét, továbbá a közelgő emlékévet, a refor­máció kezdetének 2017-ben esedé­kes ötszázadik évfordulóját. A fény ösvényei a pincében A pince minden bizonnyal valamifé­le underground spiritualitást hordoz, mely e közvetlenség által a laikusok számára akár könnyebben bevehető­­nek tűnhet, mint a templom. Hűs, sötét barlangban ülünk, ma­gukat a nedvességgel egykettőre meg­szívó párnák és plédek bugyolálásá­­ban. Feszülten figyeljük a kivetítőt, rajta egy csodálatos nőt, egy vonzó, de rideg teremtést, macskás szemek­kel, dús ajkakkal. Ő is keres. Behúz minket a filmbe - és a csőbe - ma­ga mellé. Betekintést nyerünk a divat­­fotózás vad és kegyetlen világába. A Cseh Annamária alakította szép­ség valószínűtlenül magas cipősarka­in, karcsún, de határozottan és meg­állíthatatlanul közeledik felénk a ki­futón. A rivaldafénybe lépés előtt óriásit szív a neki nyújtott cigarettá­ból, a füstöt élvezettel - lassított fel­vételen - kifújja, majd a még parázs­ló szipkát könnyed mozdulattal visszanyújtja. Észre sem veszi, hogy kezéből kihullik a cigaretta, egyenesen a maga után húzott nejlonpalástra. Poklok királynőjeként vonul végig a visszafojtott lélegzettel figyelő kö­zönség előtt. Egyre inkább közelít tes­téhez a tűz. Mikor észleli a forrósá­­got, és megpillantja a fenyegető vörös­séget, akkor sem hagyja el hűvössé­ge. Egy mozdulattal ledobja magáról az égő fátylat, és diadalmasan áttrap­­pol rajta magassarkújában. Félelme­tesen gyönyörű. Az érzékek világa azonban igen hamar fojtóan kevésnek bizonyul. Két „jézusi figura” is feltűnik a film­ben. Egy őrült szerelmes, aki a lány naplóját megtalálja, és a nyomába ered. Egy hajléktalan, aki a fönti haj­lék reményében él, és ezt a reményt akarja átadni fanatikusan az elve­szett, valahol szintén hajléktalan lánynak. Végül a saját maga által csi­holt tisztítótűzben a férfi valóban otthonra talál. A lány túléli az erő­szakolt „megváltást” sérülése követ­keztében azonban életmódot kény­szerül váltani. Megfordul valami­képp a megrázkódtatástól. Új ember azonban csak a szelíd segítő által lesz belőle... A Mispál Attila rendezte film na­gyon elgondolkoztatja a közönséget. Kérdésekkel ostromolják a rendezőt, értetlenségüket fejezik ki, vagy saját verziójukat magyarázzák. Végül ki­derül, tulajdonképpen az alkotó ma­ga is saját kérdéseit vitte vászonra. Együtt kérdezünk, együtt kere­sünk szóval, képekkel, zenével. Együtt faggatjuk a Mindenhatót a fény ös­vényeiről... ■ Kinyik Anita Felkelő csillag Kapolcs felett Korányi András egyháztörténész (képünkön), az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem docense feleségével és két gyermekével érkezett a Völgy­be. A dörögdi családias áhítat után át­hajtott Kapolcsra, hogy ott Árpád­házi Szent Erzsébetről, „Magyaror­szág virágáról” tartson előadást. II. András király és Gertrudis király­né lánya méltán vált megbecsültté, a magyarok egyik nagyasszonyává. A vezeklőövet viselő, szegénypártoló Er­zsébet mindössze huszonnégy eszten­dőt élt, de ezalatt többet tett a szenve­dőkért, mint más háromszor ennyi idő alatt. Az erdélyi mágus és dalnok, Klingsor - aki Korányi András elmon­dása szerint varázsszőnyegen közleke­dett - születésekor azt jósolta róla, hogy „csillag lesz Magyarország felett” Több korabeli szövegrészletet is felolvasott az előadó, hogy a hallgató­ság megérezhesse a történelem lehe­letét. Továbbá korabeli legendákkal is megismertetett, így például a „ró­zsacsoda” történetével. Apja szigorú szemei elől Erzsébet a kötényébe rej­tette a szegényeknek szánt kenyeret, de András király rajtakapta lopakodás közben; az Úr azonban megsegítette szorult helyzetében a későbbi szentet- odapillantva apja csak rózsaszirmo­kat láthatott a kötényében... Különös, hogy épp a Bánk bánból jól ismert, gőgös és könnyelmű meráni­­ai asszony leánya volt Erzsébet. A ké­sőbb magyar szemszögből „érthető módon” meggyilkolt édesanya nem átallott például - Erzsébet „jó partija” kedvéért - hozomány gyanánt tizen­három szekérnyi válogatott kincset I. Hermann tartománygróf türingiai ud­varába küldeni, kifosztva ezzel a hazai kincstárat. A politikai megfontolások ellenére is szerelmi házasságról beszélhetünk Erzsébet és Hermann fia, Lajos eseté­ben, amely a korban ritkaságszámba ment - tudhattuk meg a „sötét közép­kort" megvilágító erővel elénk táró teo­lógiai tanártól. Erzsébet tizennégy évesen ment férjhez, ez azonban álta­lánosnak tekinthető a korban - eshe­tünk újabb ámulatba. Érdekes, hogy Erzsébet és Lajos egybekelésük után Wartburg várába költöztek, oda, ahol aztán háromszáz évvel később Luther - György lovag­ként - az Újszövetséget fordította. Itt tartották Erzsébeték a világtörténe­lem első nyilvános passiójátékát is. ■ - NYIKITA -Szőrpamacs a kiállításon (negyven fok árnyékban) Bábok az evangélium szolgálatában Égbe kiáltó stílusok Két 2004-es évjáratú evangéliumi zenekar Lakatos Projekt Lighthouse A harsány és hangos égbe kiáltást képviselte a kapolcsi evangélikus templomot betöltő Lakatos Projekt. A 2004-ben alakult zenekar ötvözi a roma zenei világot a funkyval, a la­tinnal és a gospellel. A pünkösdi lelkesülést különösen is szívén vise­lő formáció hol ritmusos, dübörgő dalokkal énekelte meg égbe vágyódá­sát, hol érzelmes-lírai hangon kért ke­gyelmet - nem szégyellve a könnye­ket sem. Ha a templom kárpitja nem is, de a szívek meghasadhattak. A. Megasztárból is ismert énekesnő, Rontó Kitty szopránját megcsillogtat­va elvarázsolta a közönséget, még ha annak az imádságról más elképzelései voltak is addig. A hölgyek minden bi­zonnyal az Úrnak ékesítették magukat, az urak - köztük a vendég előadó, a vi­lághírű hegedűművész, Roby Lakatos - pedig közvetíen, kedélyes stílusuk­kal ragadták meg a közönséget. Visszafogottabb, ám Lakatosék­­hoz hasonlóan sokrétű műfajban uta­zik a szintén 2004-ben alakult Light­house. A zenekar jóvoltából az ír-kel­ta zenei világ egyesül a magyar nép­zenével. A formáció már nem először lép föl a Művészetek Völgyében. Idén több koncertet is adtak, kettőt Kapol­­cson, egyet a taliándörögdi evangéli­kus templomban. Különleges élmény ezt a „csönde­sen" zenélő öt embert hallgatni. A csi­­tári hegyek könnyedén Kis kece lá­nyommá alakul, a szép híves patakra vágyódó zsoltáros szarvas pedig Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő adventi énekre vált. Mindezt a lágy bensőségességen túl végigkíséri valami üdeség, frissesség. Talán az északi tájak szele teszi, mely át- meg átíuj a különleges ütőhangsze­rekkel operáló zenekar muzsikáján. Az ír és magyar nótákon túl a fu­rulyát is fújó énekesnő, Brátán Vera rövid, vörös hajával és légies alakjá­val nem csupán zenei és vizuális ér­telemben nyújt esztétikai élményt, ha­nem hangulati elem is valamiképp. ■ - Kanyi -

Next

/
Oldalképek
Tartalom